Nyuszi lett a polgármester?

Ezt nem hiszem el, én már megint beteg vagyok. Pedig úgy vigyázom magamra, mint egy hímes tojásra és mégis. Tegnap délután még csak a közérzetem nem volt igazi, estére, ma hajnalra pedig az arcüregem, szemüregem, torkom is készen van. Szóval alsó légúti után felső légúti? Ilyen nincs. És mégis van! Hol a fenében jár az immunrendszerem, én nem tudom, de hogy nem tart velem mostanság, az biztos....Ráadásul az egyik bölcsességfogam sem jól viselkedik, pedig már bőven benőhetett volna a fejem lágya...Most megint rengeteg folyadék, vitaminok, grapefruit cseppek, amit persze karácsony táján úgy abbahagytam, ahogy elkezdtem, egyik napról a másikra...

A hétvége megint úgy telt, mintha az ünnepek el sem teltek volna, vagyis nagyokat aludtunk, ki sem dugtuk érdemben az orrunk itthonról. Mivel még két hét van hátra a félévből, tanul-gattunk is Rékával, de viszonylag hamar lerázott. Röhej egyébként, úgy tanultunk, hogy közben ő rajzolt. Mi mást, lovakat. Közben szorzótábla, "ly vagy j".... Ezt követően tollbamondás, szövegértés és TG-s matek mind lemaradt. Viszont verset azt  tanultunk. Rékának nagyon megtetszett ez a vers: 

Zelk Zoltán : Mese a legokosabb nyúlról 



Egyszer volt, hol nem volt, 
túl a hegyen, túl a réten, 
egy kis erdő közepében, 
az erdőben egy tisztáson, 
fűszálakból vetett ágyon, 
ott, ahol sosem járt ember, 
s egy farkas a polgármester, 
ahol ezer róka túr, 
ott lakott egy kicsi nyúl. 

A kis nyúlnak háza nem volt, 
szeme kettő, orra egy volt, 
hosszú füle, kurta farka, 
semmi furcsa nem volt rajta. 

Egyszer volt, hol nem volt, 
egyszerű kis nyuszi volt. 
Szarvas és jóbarátja, 
minden madár jó pajtása, 
így éldegélt békességben, 
a kis erdő közepében. 

Így éldegélt, amíg egyszer 
meg nem halt a polgármester, 
a bölcs farkas, s eltemették, 
megsiratták, mert szerették. 

Az állatok összegyűltek, 
egy tisztásra települtek, 
éjjel-nappal tanakodtak, 
polgármester választottak. 

Róka mondta: Róka legyen! 
Szarvas mondta: Szarvas legyen! 
Őz kiáltott: Őzön a sor! 

Teli faág, teli bokor, 
madár ült minden ághegyen, 
s kiáltozták: Madár legyen! 

Addig-addig tanakodtak, 
a végén majd hajba kaptak, 
míg egy nyúl szólt: Most az egyszer 
nyúl legyen a polgármester! 
Erre elkezdtek kacagni. 
Nem tud az mást, csak szaladni, 
az árnyék is megkergeti, 
úgy megijed, hideg leli, 
ha ág zörren, rögtön szalad, 
vagy meglapul a fű alatt. 

Most legyen okos az ember, 
ki lesz itt a polgármester? 
Szól a bagoly az ághegyen: 
Az a fontos, hogy okos legyen! 
Akár bátor, akár gyáva, 
ész legyen a kobakjában. 

Mind így szóltak: Okos beszéd! 
Próbáljuk ki, ki-ki eszét... 
Igen ám, de hogy próbáljuk? 
Máris szólt a bagoly rájuk: 
Aki becsapja a rókát, 
az kiállotta a próbát! 

Rajta szarvas! Rajta, őzek! 
Lássuk, ki lesz a legbölcsebb! 
Ki tud győzni az észtornán? 
Ki tud kifogni a rókán? 

Előbb az őz került sorra. 
Ide figyelj, ravasz róka! 
Felhők közt lakik az égen, 
sohasem járt erdőn, réten, 
mégis ő növeszt fűszálat, 
zöldbe borít bokrot, ágat... 

Nevet csak ezen a róka. 
Ez aztán a nehéz próba! 
Joban tudom, mint te magad, 
mi volna más, ha nem a nap! 

Most a szarvas került sorra. 
Én aztán megfoglak, róka! 
Nincsen lába, mégis szalad, 
de mégis egy helyben marad... 

Megint csak így szólt a róka: 
Ez aztán a nehéáz próba! 
Jobban tudom, mint te magad, 
mi volna más: folyó, patak! 

Most a kis nyúl került sorra. 
Erre felelj, ha tudsz, róka: 
ha megfelelsz, most az egyszer 
te leszel a polgármester! 
Nincsen szárnya, mégis repül, 
fákon, bokrokon hegedül, 
ha nem repül, nincsen sehol, 
de mégiscsak van valahol, 
nincsen szárnya, nincsen lába, 
mégis a világot járja... 

Töri is fejét a róka, 
ennek a fele se móka, 
hiába, no, nincs felelet, 
mondd meg, nyuszi, hogy mi lehet! 

Szól a nyuszi: Figyelj, róka! 
Hogy mi lehet? Mi más volna? 
Ismeri a nyár s a tél, 
mi lehetne más: a szél! 

Kis nyúl főzte le a rókát, 
ő állotta ki a próbát, 
az erdőben akkor egyszer, 
nyuszi lett a polgármester. 

Egyszer volt, hol nem volt, 
egyszerű kis nyuszi volt. 
hosszú füle, kurta farka, 
semmi furcsa nem volt rajta.

Szép hosszú....nem mondom. De annyire lelkes volt és gyorsan tanul, hogy szenteltünk ennek is időt. Igazából egy másik verset választottam ÉN neki a szavalóversenyre, de ő emellett döntött. Kivéve, ha a kijelölt időre nem tudja megtanulni, mert akkor mégis az "almás" mellett marad. Felosztottam a verset 4 részre, minden nap egyet veszünk át, így a hét végére elvileg "készen" lesz a vers. Jól áll neki, neki való. Ilyen hosszú verset viszont még nem tanult és elő is kell adni - ha lehet, hibátlanul - az osztály előtt. Kíváncsi leszek. Nem hiányzott félév előtt még ez a plusz is, de ahogy ismerem, sok tanulnivalót nem lehet rajta bevasalni, ezzel legalább tornázik az agya.

Ma sütit is visz a suliba, mivel decemberben ez elmaradt (ugye a sokat emlegetett nyavalyám miatt). Úgyhogy ma megünneplik a suliban, hogy Réka 8 éves és egy hónapos. Lesz holnap. :) Boci sütit kavartam, két kisebb tepsivel lett. 

Hajnali ötkor eszembe jutott (hogy hogy, ne kérdezzétek!), hogy nem számláltam össze a pirospontjait, pedig csütörtök az utolsó nap, amikor még be lehet őket íratni. Így aztán matekból összeszámoltam, mi a helyzet, ameddig reggel be nem indult a nap. Remélem, be is íratja majd őket, kettő csillag is kigyűlt. 

Zalán tegnap hajlandó volt lencse elé állni néhány kép erejéig. Hm....egyre olvad le erről a pasiról minden bébi vonás. Hát igen, aki hat éves lesz májusban! Naaaaagyfiú már bébiZalán. Pedig pont azt akartam mesélni, hogy amikor alszik, még mindig ugyanolyannak tűnik, mint pici baba korában. Na jó, akkor még nem horkolt. Még a fejét is ugyanúgy emeli álmában. Magasra ki és fel, majd vissza a párnára. Olyan édes, meg kell tőle veszni. Függőleges helyzetben viszont, farmerben, pulcsiban egyáltalán nem emlékeztet semmilyen pici babára.