Első napra visszakanyarodva

Tegnap hazaértünk. Sajnos. Zúg a mosógép, hegyláncot alkot a szennyes. Sajnos. Azóta a 445-ös szoba is talán már más lakót rejt a szállodánkban...Na jó, azért itthon is jó, Réka eljátszotta azt az IKEÁs matrac reklámot, amit most úgy szeretnek (arc belefúrása a matracba és úgy kommunikálás a matraccal. Feliratot nem sikerült Rékához találnom.) Mivel ők egy kihúzott bőrkanapén aludtak, talán még igaz is lehetne az itthoni ágyikó hiányolása, bár nekik még az alap matrac sem egy top minőség.

Piri még mindig nem jött. Pedig már jó lenne, ha itt lenne, mert ha a második nap pont hétfőre esik, amikor elönt a Niagara, picit pipa leszek. Szóval gyere Piroskám, mégpedig MOST! (Bakker, remélem, nem vagyok terhes!!!)

Majd mesélek még a további napokról, most fotókat hoztam.

 A legjobb kép, ami készült rólunk az utóbbi években. Mind a 13-ban nagyjából. Na jó, nem, gondoljunk csak az esküvői képekre.

 Az ágyon heverős képet most sem hagyhattuk ki. Hagyomány. Érdekes lesz megnézni, milyenek leszünk öt év múlva. Mi persze egyre szebbek és üdébbek, a gyerekeken viszont megjelennek talán az első ragyák. HÁHÁ!

                                                          Ez a fotó törlésre vár (Tibi kétség kívül meg fogja semmisíteni. Pedig megörökíti a cuki Rékát. Van neki ez az arckifejezése, ami beállított képen nem szokott rajta lenni.)

 Hát igen, a szerelem hatalmas....

 Itt látható, hogy az uramnak némiképp feszengést okoz, ha profi kamerája idegen (azaz az én) mancsomba kerül. Innestől fogva képtelen volt mosolyogni....Pedig nincs oka rá, még soha nem ejtettem el egyik fényképezőgépét sem. 

RékaTroll. Bár a fiúk sincsenek top formában. 

 Réka imád troll lenni. Az a kép nem is kép, amin ő nincs rajta....

Tiborom egyre szomorúbb....azt hiszem ideje letennem a lantot...azaz a kamerát. 

 Ezt megosztottam vele is. Hogy örül!

 Hm...egyenesen kacag! 

 Ennyi! Köszönöm!

Ez volt tehát az első napunk és annak képei. 

Hétfő reggel Zalán cimborája ébresztette a gyerekeket, aki a héten a mamájánál töltötte a napközbent (vagyis a földszinten, házon belül). Úgy tervezte, hogy majd milyen jót fognak játszani a szintén vakációzó Zalánnal...erre mi, puff, elutazunk. Tényleg bosszantó, hogy a 10 hét vakációból pont eltalálták azt a hetet, amikor mi nem vagyunk itthon. Hát ez van. Sajnáltam, hogy Zalán lemarad a közös játékról, micsoda hét lett volna ez neki, ha bármikor máskor történik. De hát ez van. 

Pont 3 óra volt az út, a gyerekek közben tableteztek, nézgelődtek és Zalán szunyókált is. Kényelmes utunk volt, nagyjából eseménytelen. Nem álltunk meg egyszer sem. Zalakaros autópályailag irigylésreméltó helyzetben van (amit Szolnokról nem lehet elmondani, bár megyei jogú....) 5-10 perc és pikk-pakk az autópályán van az ember. Illetve autópályáról le és hirtelen valahogy megérkezünk. Rutinosan kanyarodtunk be a parkolóba, jelentkeztünk be a szállodába. Hurrá, újra itt! 

A recepciós hölgy egy kicsit elkeserített, mert elmondta, hogy a wellness felett lesz a szobánk, amiből én valahogy azt szűrtem le, hogy az nem lesz jó nekünk, mert nagyon meleg és zajos. Valahol olvastam ilyet, talán nem is a mi szállodánkról, már nem is tudtam volna megmondani. Ahogy az ajtó kitárult és füleltem, füleltem, már tudtam, hogy nem lesz a gond. A szoba tiszta volt, hatalmas, teljesen újszerű és csöndes. Légkondihoz pipa. Volt nagy öröm.  Na majd innen folytatom.