Hejjj, GyulaGyulaGyulaGyula....

Régóta terveztük, hogy ellátogatunk Gyulára a várfürdőbe és lám, néhány év késéssel ez valóra vált a hétvégén. Mindig mondom, hogy mindennek eljön az ideje. Pénteken indultunk - a tervek szerint reggel, hogy minél jobban kihasználhassuk a rövidke időnket. Végül fél három magasságában oda is értünk, két röpke óra volt az út csupán itthonról. Tibi persze nem tudta megállni, hogy reggel ne dolgozzon ez és azt. A gyerekek csak öt percenként kérdezősködtek, hogy mikor indulunk már...ezzel eléggé cafatosra szaggaták az idegrendszerem már az indulás előtt. 

Maga a szálloda nem túl szép és nem is modern, viszont teljesen jó két éjszakára, akár többre is, aki bírja a meleget vagy esetleg a négycsillagos szárnyat választja. Nekünk megfelelt a három is. Nyolcadik emelet, vagyis a tető alatt (tisztára otthon éreztük magunkat...), légkondi persze nincs....Tapintani lehetett a meleget. Éjfél tájban azért könnyen elaludtunk, 7-kor pedig kisütötte a szemünket a nap. Napközben általában nyitott ajtó mellett léteztünk, bár nem sok időt töltöttünk a szobánkban. 

Az élményfürdő szuperjó, aki szereti a csúszdákat. Én lecsúsztam azon a széles, rövid (viszonylag) csíkoson....és sokkot kaptam. Állítólag elkövettem azt a hibát, hogy lefeküdtem. Így úgy gyorsultam, mint egy sugárhajtású repülőgép. Én pont úgy éreztem. Megérintett a halál szele. Most ez hülyén hangzik, de egy századmásodpercre tényleg. :) Úgyhogy többet nem csúsztam sem fekve, sem ülve, sem sehogy. Meggyőződtem róla,hogy a csúszda nem az én világom. Igazából gyanakodhattam volna, hiszen nekem egy ideje (kb. 10 éve???) a hintán is remeg a gyomrom, pedig korábban imádtam hintázni....Hát igen, az idő vasfoga....Bezzeg a gyerekek imádták a csúszdákat, azzal a fánk alakú úszógumival vagy anélkül. 

Mindez az Aquapalotában volt, ahol a második napunkat  töltöttük (egészen a meccsig, mert az muszáj volt nézni!!!!) Csúszdák a sima strandon is voltak, valamint hullámfürdő, de a gyerekek annyira nem volt lelkesek, mert annak a vize túl hideg volt. Zalán nagyon jól elvolt a gyerek medencében a csúszdával (két kisebb) és cimborái is akadtak, alkalmiak. Vizipisztolyozott, hancúrozott, pancsolt, jól érezte magát, csak arra kellett vigyázni, hogy ha remegett az álla, kiparancsoljuk és visszamelegítsük üzemi hőmérsékletre...mielőtt kihűl...

Réka a strand réme lett, olyan csúszdán is lecsúszott, háttal pl. amin még  a kamasz fiúk is a csodájára jártak....Én nem láttam, talán jobb is. Imádták, élvezték, jól érezték magukat. Réka számolatlanul csúszott és csúszott. Az élmény részben mély volt a víz, így kiderült, hogy Zalán az elmúlt 5 hét kihagyása után elfelejtett úszni némileg. Pontosabban fennmaradt ő, de kutyázva. Át kellett venni előről, hogyaszongya siklás, siklás és lábtempó, siklás és lábtempó levegővétellel, majd ez korrekt kartartással...Fél óra múlva nagyjából jól ment már, de persze nem lubickol úgy, mint RékaHalacska, rá vigyázni kellett. 

Akárhányszor várostnézni mentünk, folyton eleredt az eső. Harmadnapra, vasárnapra olyan forró reggelünk volt, hogy elhatároztuk, újra strandra megyünk, feledjük a kultúrát, majd máskor. Másnak is ez járhatott a fejében, mert fél órát álltunk a sorban a pénztárnál. Megint pancsoltak egy jót a gyerekek, immáron harmadszor. Ebédre mi más ettünk volna, mint lángost. Ahogy falatoztak, láttam, hogy elfáradtak, kidőltek, elcsigázottak....úgyhogy 3 óra után elhatároztuk, hogy ideje haza térni. El is kezdett esni az eső, ami aztán Szolnokig követett bennünket, itthon csak szakadt....

Zalán bánatos volt, maradt volna még Gyulán, Réka a barátnője után szomorkodott, én meg örültem, hogy túl vagyunk ezen a fárasztó hétvégén is.....Ahogy Zalánt elnéztem, pont úgy festett, mintha a pici lelke még a strandon maradt volna és időbe telik, míg utoléri a fizikai valóját. Mára már kutya baja, úgyhogy  befutott a lelke is Jász-Nagykun-Szolnokra , hurrá!

Szombaton este meccset néztünk. Az utolsó negyed órában már a fenekemen sem tudtam ülni, úgy izgultam a fiúkért. Végül két perccel a vége előtt egyenlítettünk, volt nagy öröm. Persze ezt már mindenki tudja. Nincs régebbi, mint a tegnapi hír. Főleg, ha tegnapelőtti....

Nekem csak ma jutott eszembe, mennyivel jobb is volt Gyulán, mint a munkahelyemen....Ott sem rossz, nem azt mondom, de ki választja inkább az irodáját a nyaralás helyett? Mármint a normális emberek közül? Tibit leszámítva? 

Legközelebbi úticélunk még erősen bizonytalan. Tervezünk egy hosszú hétvégét Torockóra, ide "naccsaládi" szinten fogunk elutazni és máris várom. :) Balatonra is jó lenne, de félek, mire kiderül, mikor mennénk és hová mennénk, már nem sok szabad hely lesz a szépséges tóban. Idén még népszerűbb hely a Balcsi, mint egyébként.  Majd meglátjuk, kialakul. Most egyelőre munka és munka, valamint valamikor egy hétvégén nappali festés. A hárs még virágzik itthon, bokáig lehet állni a virágporban az erkélyen....Ja és el ne felejtsem, szerdán bizonyítvány osztás és évzáró. A meccsel egyidőben!!!! Mindegy, a végére csak hazaérünk. 

Kellemes nyarat és jó pihenést mindenkinek! Szülőnek és csemetének egyaránt!