Na gyerekek!

Mostanában olyan rémes bejegyzéseket írok, hogy inkább elmegyek szabadságra blogilag. 
Majd jövök, ha jobb formában leszek. Két nap, négy nap, egy hét, ki tudja? 

Cikázós

Holnap fél kilenckor jön egy hölgy megnézni a lakást. ...Szerintetek? Először csak az ugrott be, amikor hívott az ingatlanos nőci, hogy a szőnyeg összecsavarva figyel a folyosón, függőleges helyzetben, a könyvek egy része dobozban a lépcsőfordulóban, hagy ne soroljam, merthogy ugye hétvégén festünk. Aztán meg az, hogy a gyerekek fél 9-kor még édesdeden aludni szoktak. Holnap is fognak. Na mindegy, eddig mindig glédában állt minden, mégis ott tartunk, hogy még senki nem tett ajánlatot sem, úgyhogy akár kupi is lehet, nem mindegy? Az úgysem marad. Semmi sem marad, csak a falak és a konyhabútor. No meg a fürdőszoba szekrény. Bár ott tartanánk már, hogy ezzel kellene sakkozni.

Egyébként ma nem történt semmi különös. Munka jó volt, kaptam a főnökömtől egy kis szülinapi ajándékot. Hihetetlen, hogy hamarosan itt az első félév vége és hogy már a negyedik negyedévben kell gondolkodni....

Azt hiszem, tegnap megvettem Réka téli kabátját a következő szezonra és még pár holmit neki. Láttátok már mekkorák a kocséri gólyák? Nem panaszkodom, hogy az én gyerekeim gyorsan nőnek....

Ez egy jó kis bejegyzés lesz, úgy látom. :) 

Ma, amíg takarítottam, Doc Martin-t néztem. Egész jó. Olyan, mintha mindenki idióta lenne a faluban, ami nyilván lehetetlen, de azért szórakoztató. Kár, hogy le van szinkronizálva. A gyerekek nem régen tértek haza, a mai napot is a mamánál töltötték java részt. Szerintem holnap is ez lesz. Tiboromat nem sokat látjuk mostanság, tényleg csak pár tőmondat erejéig....

Viszont, július 15-én jövök egy hét szabira. Sajnos nem kettőre, de jó lesz ez így is. Nem érzem magam most fáradtnak, majd még augusztusban is szeretnék pár napot itthon lenni. 

Azon gondolkodom, felhívom E.-t, aki a pszichológus. Kicsit tanácstalan vagyok a jövőt illetően...

Na  befejezem, fáradt vagyok, úgy látom. :) 

Hétköznapok....

Mindig mosolygok, amikor munkaidőm végeztével a főnököm jó pihenést kíván...Tegnap pl. nyargaltam át a városon a nevtanba, hogy Zalánt elcsípjem, ahogy végez a logopédián. Persze inkább I. nénit szerettem volna elkapni pár szóra, mert volt egy olyan érzésem, hogy több óra ebben a tanévben már nem lesz. Tényleg ma volt a búcsú óra, kapott is Zalán egy buborékfújót....majd úgy viselkedett, mint egy infantilis két éves, amikor produkálnia kellett volna magát, hogy milyen ügyes. 

Utána volt egy munkahelyről hazahozott nagy kérdőjel bennem, ami a Corel programhoz kötődik, amiben viszont Tiborom király, úgyhogy feltettem a kérdéseimet. Majd ő is a sajátjait valami fordítás kapcsán. Fél hetes busszal hazarobogtam a gyerekekkel. Némi töprengés után Rékának vettem jegyet a buszon, Zalánnak nem....350 Ft egy jegy, csak mondom. Azért gáz lesz velük buszra szállni, ha teszem azt, könyvtárba vágyunk, az 1400 Ft-ba fog fájni...Valószínűleg érdemes lesz egy ponton túl diákbérletet venni, bár lövésem sincs, hogy az mennyibe kerülhet. 3000 Ft? Csak zárójelben: Miért nem utazhatnak ingyen a gyerekek 14 év alatt? Lehet, felcsapok politikusnak és ezt tűzöm kampányom zászlajára.... 

Amikor hazaértünk, a gyerekek vacsorázni kívántak, mégpedig hideg tejet és vagy naranccslevet kaláccsal....Nem főztem semmit, mivel már 7 óra felé mászott az idő, kedvem sem volt hozzá igazán. Nyolc után fogtam vasalásba és valamikor az angol-izlandi meccs után hagytam abba. Laza három óra (vagy 2,5), nem fincsi? Viszont most csak egy kosárnyi vasalnivaló van itthon, ami ma száradt. Ha nehezéket tennék rá, csak fél kosárnyi lenne. 

A gyerekeket elhanyagoltam, bár nem nagyon sóhajtoztak utánam.  Később lezuhanyoztam és mesét olvastam neki, melynek kellős közepén haza tért apa a jó kis légkondis hűs lakásba. Ja, közben 10 után érkezett mamától egy nagy kondér káposztás tészta. A gyerekek betermeltek belőle rendesen. Én meg nagyon hálás voltam érte. Úgy volt, hogy viszek másnap a tésztából ebédre, de reggel láttam, hogy nem maradt.

Hogy nagyon ne sajnáljam magam, ma többet lógattam a lábam. Mivel szülinapom van, bementem az egyik középtbe és vettem magamnak valami finomat. Amit megkívántam. Jelzem, 300 Ft alattit választottam.  Itthon megettem a fagyi maradékát, amit tegnap meghagytunk (Tibi része, de nem kell tudnia róla), aztán írtam egy bejegyzést a blogra. Összedobtam egy zöldbablevest, majd kiteregettem. Láttam,hogy az erkély alatt a szomszédék beszélgetnek, hogy miről, nem derült ki. Aztán megint írtam pár sort a blogba, amit már egy pár hete szerettem volna. Leballagtam a kertbe friss kaporért és petrezselyemért, nincs párja a frissnek, a szárítottnak se íze, se bűze. 

Mostanra elkészült a leves, a gyerekek lassan hazaérnek mamától. Holnap meggyszósz lesz rántott csirke falatkákkal. Nem is erről akartam írni egyébként, hanem hogy mennyire hiányzik a foci és az EB, legfőképp pedig a magyar fiúk a foci EB-ről. 

Hopp, megjöttek a gyerekek! 

Barátságokról

Tudjátok, volt az a barátság Réka és az iskolaigazgató lánya között. Az a kis béka leányzó, már az oviban is sokat szórakozott Rékával és annak érzelmeivel. Képtelen volt arra, hogy Rékával és annak legjobb barátnőjével együtt játszanak, Rékát rendszeresen lepöccintette (vagy hogy mondják??), nem is a legkedvesebb formában. Réka nagyon boldog volt, amikor az iskolát immáron ketten kezdték el a nagy hármasból és reménykedett, hogy az Igazgató Lánya (IL) majd vele fog játszani és jó barátok lesznek. 

Az első tanév első napján csalódnia kellett, mert IL-t a mellkasebész apuka és a fogorvos anyuka sarjra mellé ültették a suliban, akivel egyébként valamikor egy bölcsődébe jártak, szóval szorosak voltak a szálak. A lányok azonban valahogy nem voltak egy hullámhosszon vagy legalábbis kevésbé, mint a szülők, úgyhogy IL egyre inkább Réka barátnője lett. Sülve-főve együtt voltak első osztályban és amennyire tudom, a harmadik félévben is. Én amolyan passzívan figyeltem ezt a barátságot (mást nem is nagyon tehettem) attól tartva, hogy IL igazából nem kedveli Rékát vagy legalábbis nem úgy, ahogy ezt Réka elképzeli. Illetve attól is féltem, hogy valamillyen szinten alárendelt szerepet kap ebben a barátságban, amit nem érdemel meg. Úgy voltam vele, hogy ez Réka dolga, beleszólni nem lehet, nem is szabad, viszont Réka nem egy elveszett gyerek, tutyimutyi lány, majd helyére teszi a dolgokat, ha úgy alakul, hogy a helyére kell őket tenni. 

Aztán valahol, valamikor feltűnt egy Harmadik kislány. Aki szintén a két barátnővel járt már oviba is, de Réka soha nem tudott vele igazán mit kezdeni. Hármaska szeretett volna a duóhoz kapcsolódni. Amikor ezt először hallottam Rékától, már gyanakodtam, hogy ennek nem lesz jó vége, mert IL nem TUD hármasban játszani, neki egy barátnő kell, a kizárólagos. Valamilyen szinten reménykedtem, hogy ami 5-6 évesen nem ment, talán  8-9-re mégis....de persze ez nem ilyen egyszerű. Hármaska egészen sokáig lepattant a duóról, illetve sikerült neki hol egyikük, hol másikuk figyelmét felkelteni. Hellyel-közzel, mert IL rendszeresen elzavarta, ha csatlakozni szeretett volna a lányokhoz egy kis játékra. Amit sokáig nem tudtam, hogy mindez Hármaskának milyen frusztráló és idegesítő volt. A dolgok odáig fajultak, hogy egy nap Hármaska képen törölte IL-t, aminek osztályfőnöki megrovás lett a következménye. Most lehet elmélyülni azon, mennyire volt igazságos, de maradjunk annyiban, hogy az igazgató kegyét jobban kereső osztályfőnök nem habozott, amikor a megrovást Hármaskának be kellett írni. Hogy a nyaklevesnek milyen szóbeli előzménye volt IL éles kis nyelve révén, nem tudni, de biztos vagyok benne, hogy elhangzott egy és más. IL éltanuló, meg aztán ő IL, több indok nem is kell, az intő beírattatott.... 

A tanév vége felé jártunk már, amikor arra figyeltem fel, hogy az egész tanévben egy padot egymással megosztó Hármaska és Réka egyre szorosabb barátságot ápolnak. Egymás mellett ültek a buszon úton az erdei iskolába, IL másik szobába került az erdei iskolában....és amikor a tábor végeztével elköszöntek egymástól a lányok, hát nem Réka kapta a legnagyobb ölelést az igazgató lányától, aki ugye IL....Kérdésemre, hogy mi a helyzet és mi a status quo, Réka csak vonogatta a vállát, hogy semmi, semmi....Míg aztán az évzáró napján a végére jártam az egésznek, addig nem nyugodtam, míg ki nem szedtem Rékából, hogy most akkor tulajdonképpen mi a helyzet. Egy nagy kád meleg víz kellett hozzá. Amíg Réka a hátamat sikálta, elmesélte, hogy egy nap együtt jászottak Hármaskával, aztán másnap is és harmadnap is....és ez valahogy így maradt....Ez még nem volt az egész történet, mert nekem még mindig nem állt össze a teljes kép. A puzzle utolsó darabkáját pedig nem volt nehéz a helyére illeszteni. IL inkább más barátokat keresett, de egyszerre a két lánnyal nem tudott barátkozni. Illetve nem nézte el Rékának, hogy Hármaskával barátkozik, inkább már nem is cimborák. Nem érdekes? 

IL a tanév legvégén padtársával haverkodott, akit állítólag évek óta utál illetve próbál csapódni egy másik duóhoz a L. és O. pároshoz, akik szintén jó barátok. Hogy ebből mi lesz, szerencsére nem az én dolgom, nem is érdekel. Harmadik évben ugye csatlakozik az osztályhoz 10 új gyerkőc, úgyhogy kissé átrendeződik a paletta, ami a barátságokat is illeti. Én Rékát nem féltem, nyitott és barátkozó. MIndig ámulva figyelem, ahogy akár ötödikes-negyedikes-harmadikos lányok ráköszönnek a folyosón! Mindenkivel barátkozik és bárkivel elvan. Persze vannak kedvencei és olyanok, akikkel megtalálja a közös hangot. Hármaska aranyos kislány, talán picit hisztisebb, mint kellene, de ez nem számít, csak jól kijöjjenek a lányok.

Akad

Zalán mostanában mintha ráébredt volna, hogy akadozik a beszéde. Azok is "rajtakaptam" már, hogy zavarja egy picit, ha egy szótagot kétszer ismétel, picit bosszankodik. Múltkor összezsugorodott átmenetileg a szívem, amikor azt mondta:

- Anya, én olykor dadogok egy kicsit.

- Hát...igen. Zavar téged?

- Engem? Egyáltalán nem. - vágta rá könnyedén.

- Engem sem.

- Engem sem. - toldotta hozzá Réka. 

Többet nem beszéltünk róla, játszottak tovább vidáman. 

Most egyébként megint olyan időszakban van Zalán, amikor jobban akad, sűrűbben, hogy ez mitől van, nem tudom (nem szoktam tudni), majd figyeljük....

Rekkenő

El nem tudom, mondani, milyen jót aludtam az éjjel. Persze a légkondi áldásos közreműködésével....

Tegnap akkora volt a hőség, hogy csak valamikor 4 óra után dugtuk ki az orrunk a lakásból, akkor is csak azért, mert megígértük anyunak, hogy leszedjük nála az meggyet. Az ő korszakalkotó ötlete az volt, hogy hajnalban vágtassunk ki, olyan ÖT óra felé....mert akkor még hűvös van, leszedjük a meggyet, aztán mehetünk dolgunkra. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy öt órakor én meggyet kapkodok a fáról szombat reggel, úgyhogy maradtunk inkább a késő délutáni órákban. Egyébként a dologban a csavar, hogy szombatra virradóra nagyon rosszul aludtam, sokszor felébredtem, úgyhogy én egyedül simán meg tudtam volna csinálni, hogy 4 óra után elkezdek készülődni a szürethez....de a többiekről ugyanez egyáltalán nem volt elmondható, úgyhogy mindegy. 

Vásárolni is beugrottunk a C&A-ba, mert előadtam a "nincs egy rongyom sem" című magánszámom. Egyébként ebben a kánikulában tényleg nincs igazán mint felvennem. Mondjuk egy csinosabb nyári ruha, szoknya...semmi. Ha a kihízott ruhatáramat is tekintetbe veszem, akkor is siralmas a kínálat. Általában pólókat vagy blúzokat veszek, ezekben gondolkodom, így a nyári ruha vagy a ruha mint olyan általában hiányzik a ruhatáramból, leszámítva az alkalmi gúnyákat.  Szoknyákban sem vagyok jó, van egy farmer és egy kord, a többi megintcsak alkalmi. 

A gyerekek új szokást vesznek fel mostanában, úgy tűnik. Ahogy én eltűnök néhány ruhadarabbal a próbafülkékben, úgy ők is hasonlóképpen tesznek. Nem csak bújócskáznak vagy szaladgálnak a polcok és fogasok körül, teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy éppen hol tartozkodunk, hanem célzatosan VÁLOGATNAK. Ezen csak azért lepődtem meg, mert mindkettőjük nyári ruhatára komplettnek tűnik, vagyis őszig semmire nincs szükségük és még így is több rucijuk van, mint kellene. 

Az első körben (amikor farmert kerestem - tipikus kánikula ruha, ugye? Na jó, van mentségem, kuponom is volt)  a gyerekek még nem voltak sehol, utólag jöttem rá, hogy akkor éppen nézelődtek. Majd hirtelen berobbantak a próba fülkék sorába. Zalán egy rövid nadággal, két pólóval és egy baseball sapkával. Ami nagy volt rá, csak a két füle  tartotta a helyén nagyjából. 

Réka két cicanadrággal, egy fehér felsővel és még valamivel...egyensúlyozott. Végül abban maradtunk, hogy mindenki kaphat EGY valamit. Mindketten egy 990 Ft-os póló mellett döntöttek, úgyhogy fellélegezhettem. 

Ahogy kivásároltuk magunkat és megcsappant a bankszámlánk, következett a meggy szüret. Közöltem is a bandával, hogy a jövő heti menü adott, meggyleves, meggyszósz sült husi, új burgonya, piskóta meggyel, meggyes pite, esetleg meggy fagyi....Persze nem egészen, jut a fagyasztó gyomrába is biztosan pár adag, de a friss meggy lehetőségét nem szabad kihagyni. 

Este foci meccs, Magyarország játszik Belgiummal....Miután tegnap továbbjutott Portugália, az a csapat, akinek hármat rúgtunk gólban (ugyanennyit be is szedtünk), valahogy fura elképzelni, hogy kiesünk. Nem érzem igazságosnak. Persze nagyon jó csapat a belga (azt mondják, én nem értek hozzá), a tisztes helytálláson pedig régen túl vagyunk. De akkor is....Szóval, hajrá magyarok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Még fociról

Játszódik csütörtök reggel, a 3:3-as portugál-magyar meccs után.

Reggel a buszon két, nagyjából harmincas hölgy beszélget mögöttem.
- Láttad tegnap a foci meccset?
- Nem...
- Nem követed?
- Áh....Nem. Nem tud feldobni...
- Hát engem sem...nem is értem a nagy felhajtást....

Utána elkezdtek arról beszélgetni, milyen görény az Erzsike a szomszéd irodában. 

 

Én annyira sajnáltam őket.Vagy nem is őket egészen, hanem hogy ebből a hatalmas örömből kimaradnak, amit ez a három meccs plusz a kijutáskori eufória okozott a jámbor magyar állampolgárnak. Akkora élmény, öröm, izgalom járt vele - nyilván lesz pici bánat is, ha egyszer kiesnek), ami kimondhatatlan. Kár, hogy vannak, akik ezt nem engedik magukhoz közel.

Végre péntek!

Én elég sokáig nem értettem a "végre péntek" jelentőségét. Annak idején előző munkahelyemnél nem volt akkora fontossága, olyan jó volt a közösség. Majd jött a változás...hát most azért speciel ezen a héten vártam, mint a messiást. A meleg miatt is, és mert sűrű hetünk volt....De eljött és itt van végre, délben nagyon szenvedtem, volt egy pont, amikor azt mondtam, én hazamegyek és alszom egyet, aztán majd visszajövök. :) Nem igazán így működnek a dolgok, úgyhogy mély levegő és folytattam a dolgom.

Írom itt nagy ünnepélyesen, hogy kitört végképp a vakáció, mire reggel érdeklődik Tiborom udvariasan hogy akkor mikor is lesz az az évzáró a zeneiskolában?? Aszta, hajszál híján elfelejtettem!! Hogy nekünk még olyan is lesz. Illetve nekem nem, Tibinek és Rékának. Délután négykor hív Réka, hogy mit vegyen fel? Hol van az ünneplő blúza? Mivel tegnap volt évzáró és nem mostam fehéret mára virradóra, az ünneplő blúz felejtős volt. Bíztattam, hogy keressen valami fehéret, van ott több felső, blúz és ezaz....a kapuban találkoztunk, rohantak a zeneiskolába....Megakadt a szemem a fehér pólóján, ami cseppet sem ünnepélyes volt, mindegy!

Másfél óra múlva hazaért egy ugyanolyan bizonyítvánnyal, mint amilyet a suliban kapott, külsőleg. Még annyi van rávésve, hogy Alapfokú művészeti iskola. Furulyából két ötöst kapott, szolfézsból szintén, de a szolfézs szorgalom jó...Azt tudom, hogy B. néni sokszor elkapta a folyosón, hogy a hétfői szolfézs mellett más napokon is benézhet hozzá ám szolfézsra....Ám Réka az alap szolfézst is útálta, úgyhogy nem ment soha. Én ennek tudom be a szorgalom négyest. 

Olyan büszke voltam egyébként Rékára (meg magamra is), hogy zeneiskolába jár és hangszeren játszik. Még ha messze nem Virtuóz színvonalon, de mégis. Ez olyan klassz dolog. Érdeklődéssel forgattam a bizit, rögtön ki is olvastam. Hogyaszongya, "D. Réka Anna a klasszikus zene műfajban fafúvós tanszakon A tagozaton (ez a nappali? :)) a 2015/16 iskolai évben HEK 2 évfolyamon nyújtott teljesítményéről" szól a bizonyítvány, illetve a végére, hogy  "első A évfolyamba léphet". Ugye mert eddig előképzős volt. Vagy mi. Nekem úgy rémlett eddig, hogy jövőre is az lesz...de akkor nem? Az biztos, hogy furulyánál maradunk még jövőre is.

És akkor ha már furulya, hát ezt sem hajítjuk el, ebből is kell gyakorolni a nyáron valamicskét. Gondolom, lesz hozzá kedve a leányzónak. Illetve bízom benne.

Most akkor tényleg itt a vakáció, minden bizonyítvány kiosztva és a zsebben. :)

Tanév végképp lezárva

Múltkor morogtam Tibinek, hogy jobb volt, amíg gyenge volt a focink és csak fásult lemondással tekintettünk bármilyen nemzetközi meccs elé, mert akkor legalább a nyugalmam megvolt. Persze ezt egyáltalán nem gondolom komolyan, dehogy is! Csak amikor már a harmadik olyan nap jön el, amikor a meccs előtt egy órával tiszta izgalomban vagyok, akkor jut ilyen butaság az eszembe. Merthogy tegnap pontban öt órakor, a suli udvarán, a fák alatt (még jó, hogy nem a tűző napon) elkezdődött az évzáró, én meg, mivel hátul álltam, nem szégyelltem elővenni a telefonom és a meccs előzményei után érdeklődni. El is képzeltem, hogy azóta minden néző, magyarok tízezrei tombolnak a stadionban. Milyen jó is lehetett nekik! 

Kiosztották a mindenféle díjakat tanulmányokért, sportteljesítményekért, a plakettek és oklevelek is eljutottak jogos birtokosukhoz, majd alig 40 perccel később mindenki áramolt befelé a saját tantermébe. Mi búcsút vettünk - gondolatban - a jó kis tantermünktől, amely két évig a miénk volt, a suli legszebb és legnagyobb terme....Talán már írtam, hogy kiköltözik a 3B az iskola udvarából nyíló egyik terembe (a 3-4 évfolyam "hagyományosan" a főépületen kívül van, akár A, akár B)Ez jóval kisebb lesz, de hát mint tudjuk, sok jó ember kis helyen is elfér...

Szóval elkezdődött a bizonyítványosztás, ami idén is hosszúra nyúlt, mert az ofő minden kisdiáknak mondott néhány jó szót. Pedig a pokoli melegban mindenki inkább máshol lett volna, leginkább otthon a tévé előtt egy hideg citromos sörrel (no alcohol), de hát összeszorítottuk a fogunkat és tűrtünk. 

Fura nekem ez az mostani osztályozás, mert ötösből rögtön 3 féle van. Van a sima ötös, aztán a példás, amit 4,5 feletti átlagnál meg LEHET adni, nyilván nem kötelező és van a kiválóan teljesített, ami a nem osztályozott tantárgyakra vonatkozik. Réka begyűjtötte mindenből a lehető legjobbat, tehát mindenből példás, jelese egy sincs. Ezzel piszkáltam is egy picit, hehehe....Tantestületi dícséretet is kapott és a 150 feletti ötöséért külön oklevelet. Mivel versenyeken beégett a szentem rendre, hát könyvjutalmat nem kapott és nem emelték ki azok között, akik vitték a pálmát országos vagy megyei versenyeken. Réka egyébként egy sor versenyen nem is indult. Nem mintha veszélyeztette volna az élvonalat, mert szerintem nem, csak mondom. :) Négy emberkét emeltek ki, mind kitűnő persze és még versenyeken is villogtak-csillogak...Bevallom, hogy nem hullámoztam, hogy  Réka nem volt közöttünk, mert volt annyi eszem, tudtam, hogy nem lesz meg a top helyezés, de valahogy nem is izgatott annyira. Rékában még annyi minden van, ami belészorult és előcsalogatásra vár. Nem is gondolom, hogy akkora szakadék van a legjobb négy és mondjuk Réka között. Hát hogy nem lesz matek professzor, az azért valószínű. 

Múltkor szembesültem, hogy a matek versenyen előkelő helyezéseket elérő D. apukája programozó matematikus, és F. mindkét felmenője is a Corvinus padjait koptatta igen - igen elit szakokon, szóval akkor mit is várok én el, akinek soha nem volt négyesnél jobb jegye matekból például? Persze én nem is voltam reálos soha, mondjuk. Nem várok én el semmit, csak hogy magához képest jól teljesítsen és azért eléggé háromnegyed gőzzel nyomtuk le ezt a második félévet....

Hát szóval összefoglalva, tökéletes bizonyítványt hozott össze a lány, gratuláltunk is neki, majd amikor az jött, hogy elbúcsúztatjuk a tantónéniket, virág, ajándékutalvány és emlékkönyv keretében felkurjantott M. apuka, hogy góóóól, vezet a magyar válogatott Gera góljával. Nem pattant a banda örvendezni a padokra, de azért végigfutott egy kis izgatott és meglepett moraj a szülőkön. Na akkor én már nagyon haza vágytam. Még azonban hátra volt az, hogy előkerítsem a föld alól akár Réka torna felszerelését, amit még betegsége előtt az iskolában hagyott. Egy hatalmas fekete zsák legmélyéről cibáltam elő, míg a többiek egymás után sorra búcsút vettek a tantó néniktől. Videóra kellett volna venni. Marhára illettem az alkalomhoz.  Az a fekete zsák hatalmas volt és tele mindenféle kétes tisztaságú ronggyal....Mindegy, a végén diadallal húztam elő a zsák legaljáról. 

Aztán még fényképezkedtünk. Az egyik fotón úgy nézek ki Réka mellett, mint egy fejős tehén. Komolyan, többet azt a blúzt, ami rajtam volna, fel nem veszem! A gyerekek persze csinosak, helyesek és gyönyörűek voltak. Megöleltük megpusziltuk a tantónéniket, majd meghatódni és búslakodni nem is volt idő, mert farokfelvágva téptünk haza, hogy mi van már a meccsel. Akkorra 1:1-lett, a facebook-os közvetítők rendre elfelejtették aztán közzétenni az egyenlítő gólokat, de nekünk már minden volt, az utolsó négy gólt otthonról figyeltük és még hideg sör is volt itthon, citromos. 

Hősök ezek a fiúk, én azt mondom. Nem tudom, mikor, hol és hogyan tanultak meg focizni, de imádom mindet egytől egyig. A foci, a foci, a foci, az azért lázba tud hozni egy egész nemzetet. Micsoda öröm, összekovácsolódás és nemzeti erő van ebben a sportban. Eszméletlen! 

Szóval kitört a vakáció, ott tartottam. Rékára nem könnyű tanév vár, de nem is mondom azt, hogy nehéz lesz, majd a gimiben! Németből alaposan rákapcsolnak október vége felé, úgyhogy én azt találtam ki, hogy nem az lesz, hogy elhajítjuk a könyveket, mintha soha nem lett volna iskola, hanem valamilyen alkalmazott formában gyakoroljon az a gyerek. Tudom, hogy ez nem divat, de szerintem hülyeség teljesen "lemenni" az iskolás dolgokról, olvasni, írogatni hasznos, nem? Például vettem neki egy csodaszép füzetet (baromi drága volt), ebbe megírhatja a legjobb nyári emlékeit, rajzolhat bele (asszem ez lesz a legegyszerűbb) és fotókat is ragaszthat. A Gyulán szedett termések, kacsatoll máris helyet kaphat ebben a füzetben. Szóval itt lesz írás, helyesírás és egy kis fogalmazás. Ami a matekot illeti, abból inkább csak a versenyfeladatokat vesszük elő, azt sem mostanában, azokat nagyon szerette Réka, nincs is suli szaguk egyáltalán. Németből a nyár feladata, hogy a már ismert szavak helyeírását megtanuljuk. Ezzel fognak ősszel kezdeni, roham tempóval, sokkal egyszerűbb, ha lassan, fokozatosan tanuljuk meg együtt a nyáron. Kapott egy németes kártyát is, amin néhány szó idegen, nagyon szeretnek vele játszani, Zalán villog, hogy szinte minden betűt ismer már.  Ott van még az olvasás, olvasás, olvasás, amiben szintén remélem, hogy lesz Rékának része, mert van sok könyve és a Vukot illetve a Két Lottit érdemes lenne kiolvasni, mert ezek kötelező olvasmányok lehetnek jövőre. 

Boldog vakációt még egyszer mindenkinek! 

 

Ildi néni? Az jó?

Ma délután tartották a szülői értekezletet az oviban a "maradók" számára. Nagyjából 8 percet késtem, hiszen így ér be a buszom az ovi közelébe. Szerintem a javáról ezzel le is késtem, bár nem végzetesen, hiszen gyorsan lekövettem, hogy addig csak  bemutatták az új óvónénit....

Igazából a közelmúltban közönyösen figyeltem, hogy mi zajlik az oviban, mert azt gondolom, hogy annyira mindegy. Mármint persze nem az, nagyon is fontos, csak éppen olyan langyosvíz az egész, meg állóvíz, lábvíz....hogy fogalmazzak? Aki olvas régebbről, tudja vagy legalábbis rémlik neki valami. Szóval az ovi nem igazán fogja előmozdítani, hogy Zalán még iskolaérettebb legyen jövő szeptemberre, mint most. Esetleg szociálisan, de még az sem biztos....

Viszont kilépve az eddigi fásultságból, most érdeklődve nyújtogattam a nyakam. Megkapjuk ugyanis a szomszéd csoportból I. nénit, aki szerintem egy jó óvónéni. Az igaz, hogy szigorú, de még az is lehet, hogy tőle tanulnak valamit a gyerekek. Leszögezte, hogy az utolsó éve következik, mint óvónő, nyugdíjas lesz (és itt szemmel láthatóan elérzékenyült), én is , mert eszembe jutott, hogy így szép ajándék dukál majd neki jövő év végén, ha megköszönjük a fáradozásait...Bár gondolom a SZVO elbúcsúztatja úgyis, mint kollegát (SZOLNOK VÁROSI ÓVODÁK). Na félre a tréfát, szóval egy öreg róka társul a szintén nem pályakezdő Cs néni mellé....Hát most mondanám, hogy tök mindegy, melyik két óvónénihez NEM szól a gyerekem, de azért él bennem a remény, hogy egy új arc új esélyt és így áttörést is hozhat. Habár I. néni nem új arc, hiszen a szomszédból jön, de hát na, értitek.

A csoport jövőre 22-25 fő közötti létszámmal indul, az SNI-s kisfiú külön csoportot kap a negyedik évre és 16+6 fő alkotja majd az új Napraforgó csoportot. 6-an jönnek a szomszéd csoportból. Nekünk marad a logopédia, melyet nem sikerült befejezni a nyárra, ahogy azt E. pszichológus klasszul eltervezte nekünk....Ősztől pedig iskolaelőkészítő buli kapcsolódik a programhoz, kiscsoportos. Plusz úszás. Tibi erre némi gondolkodás után rávágta, hogy nem akarok jövőre itthon maradni??? Hát lenne mit csinálni, egy friss tagozatos Réka és egy iskolaelőkészítős, Varázsceruzás (így hívják a negyedik évet az oviban) Zalán....Kemény év lesz, megkockáztatom, hogy ugyanolyan szívatós (bocsánat), mint az idei volt....Különben meg nem, nem így lesz. Igenis Réka szárnyalni fog a harmadik osztályban is, Zalán meg simán besétál a kéttannyelvű osztályba, mert odavaló és kész, kezem porolom. Mit rinyálok én állandóan??

Ha már munka, a múlt héten letelt az első hónap az irodában. Klassz, szeretem. Változatos, izgalmasnak mondható, korrekt körülmények. Elsősorban beszerzéssel foglalkozom, ami érdekes, mert nem erre vettek fel igazán. Én nem bánom, mert ami tényleg a feladat lett volna, annyira nem áll hozzám közel. Nem tudok semmi rosszat mondani sem a kollegákról (igaz, azok a raktárban illetve a kisker részen vannak), sem az ügyvezetőről, csak pozitív dolgokat.  Szóval hurrá és csak így tovább!  

Egész nap meg akartam örökíteni egy Zalán mondtát, de ugye munkahelyen nem blogolunk, úgyhogy majd most.

Bekanyarodunk Gyulán abba az utcába, ahol valami olyasmi tábla köszönt bennünket, hogy Üdvözöjük Erkel Ferenc szülővárosában. Nem biztos, de a lényeg ez. 
- Na gyerekek, ma is tanultok valamit, Gyulán született Erkel Ferenc.
- ...
- Tudjátok, aki a Himnuszhoz megírta a zenét...
- ...  - semmi reakció a hátsó ülésen, a gyerekek némán pislognak, mint a verebek. KÉtség kívül nem jöttek izgalomba.
- Szóval itt született Erkel Ferenc... - zárom le a témát immáron kevésbé lelkesen, azzal előrefordulok menetiránybe.
- Itt? Az utcán?? - kérdi némi felháborodással a hangjában Zalán.
Hátra fordultam ismét, vigyorgott, úgyhogy nem gondolta egészen komolyan. Tibi megosztotta azon vélekedését velünk, hogy szerinte otthonszülés dívott akkoriban, szóval nem a kórházban született a kis Ferenc, hanem otthonában. Ebből jött a következő gondolat, hogy akkor ha a gyerekek szülőházánál egyszer majd táblát avatnak, ama híres Dávid Rékának vagy a legalább olyan híres Dávid Zalánnak, azt vajon majd a kórházra akasztják??? De ez már egy másik történet volt és amúgy is pikkpakk megérkeztünk Gyula belvárosába addigra. 

 

Logopédiai szakvélemény

Még a múlt héten hozta haza Tibi, csak el is felejtettem....

Valamelyik este bestresszeltem egy új információn, ami a sulinkkal és Zalánnal kapcsolatos. Összeállt a kép, úgymond, az a sok sok puzzle darab, ami információ formájában szédelgett felém ebben a tanévben. Az van, hogy jövőre két osztály indul (ahogy már idén is ez volt a helyzet), egy német kéttannyelvű és egy sakkpalotás. Elvileg nincs felvételi, hiszen az elsőben nem megengedett, ha jól értesült vagyok, ám a kéttannyelvűek valamiféle válogatót mégis megejtenek általában, elbeszélgetés vagy játékdélutánok...megoldják, na. 

A jó hír, hogy a tagozatos mizéria, amit Rékával is átéltünk és előtte még sok szülő tizenakárhány éve, megszűnik, elsőtől abba az osztályba kerül a gyermek, ahol majd aztán végez is. Kimondva vagy kimondatlanul a kéttannyelvű lesz az erős osztály és a sakkpalota azoké elsősorban, akik ....nem erősek. Ide fognak kerülni a romák, a hátrányos helyzetűek, az sni-sek, mindenki, aki ebbe az iskolába szeretne járni lakcímkártyával és nem fér be az iskola szerint a kéttannyelvűbe. Vagyis hiába ígér a sakkpalota akár heti 5 angol órát később, és magas szintű nyelvoktatást, mindenki tudja, melyik lesz a jobb osztály. 

A rossz hír, hogy azt találták ki, hogy a Törpsuli legyen a válogató. Zalánnak válogató. Amikor idegenhez kettőt nem szól. Szerintetek milyen eséllyel indulunk??? Két szélsőséges hangulat között ingadozok. Az egyik, hogy Zalán okos fiú, a Törpsuli jó buli, mindenki mézédes és cukipofa. Réka a nagytesó, akit ismernek, milyen ügyes blablabla....Szóval nem lesz gond. A másik meg hogy egy árva szót nem fog kiejteni a száján az én magzatkám és ha a 3. Törpsuli után felballagok az igazgatóhelyetteshez, ugyanoda, ahová a tagozatos dogák esetén,  azt tanácsolják, hogy Zalán a sakkpalotába való. A program maga biztos jó, semmi bajom a sakkpalotával, bár Réka speciel unta. Biztos rosszul csinálták....Azzal van bajom, hogy az lesz a gyengébb osztály. Tudom, milyen volt 6 rémséggel az élet (szándékosan nem azt írom, hogy romák, mert roma több volt!!) , nem szeretném kipróbálni, milyen az, amikor ezek meg is nőnek. Ráadásul Zalán fiú, ami nem egyszerűsít a helyzeten. Szóval ha nekem azt mondják, hogy legyen sakkpalotás, én biztos elsírom magam. Csúnya lesz! Mit lehet tenni? 

Például több nyársat tartani a tűzbe. Megtehetném például, hogy nem is Réka sulijába megy Zalán, hanem egy másikba. Ahová biztosan felveszik. Abba az osztályba, ahová szeretném, nem hagyom, hogy szívassanak folyamatosan. szórakozzanak. Ezen is gondolkodom, de az az igazság, hogy egy iskolába szeretném tudni őket. Még akkor is, ha Réka negyedikbe megy, mire Zalán elsőbe, tehát hamarosan egyedül járna haza és iskolába. Illetve igazából nincs bajom ezzel a sulival, tudom, hogy erős és klassz suli. Zalán is ismeri már sok zugát, a földszintet mindenképpen, hiszen az alsósok ott mozognak. :) Logisztikailag is nehéz lenne osztódnom, ám nyilván megoldjuk, ha muszáj.

Eszembe jutott ismét a sportiskola, ahová szintén van felvételi, de szemernyi kételyem nincs, hogy oda felvennék. A város másik részén, idegen iskola, másfajta követelmények, felfogás, mint a Réka sulija. És nem vagyok egy sportember, a hétvégéimhez meg úgy ragaszkodom, hogy szabad legyen, mint egy anyatigris....Magyarán fogalmam sincs. De most járunk el Törpsuliba, a sportiskolás "Törpsuliba", ami biztosan más nevet hordoz, de ugyanolyan "lefölöző", mint a Törpsuli és még abba a suliba is, ami szóba jöhet, mint harmadik suli??? Ez jó ötlet? Hát nem tudom. Valószínűleg az lesz, hogy nekimegyünk a Rákóczis Törpsulinak kacsingatva a sportiskola felé, hagy próbálja azt is ki, ha meg egyik sem jön be, ott a harmadik, mert oda meg tudunk lakcímkártyát váltani, ha nagyon ég a ház.....Megjegyzem, ilyet nem szeretnék, csak ha tényleg gond van. Inkább új lakcímkártya, mint a sakkpalota. Ilyen eltökélt vagyok.

Persze jövő januárig még Zalán sokat alakulhat, és hát ő tényleg okos, ügyes fiú, miért ne lehetne németes, miért ne gondolnák azt, hogy "oda való", a jobbak közé? Azért, mert nem ismerik és csak 3x1,5 óra lesz arra, hogy átlássanak a páncélján. Valljuk be, nem sok! 

Na szóval logoédiai vélemény:

- sz, z, c, s, zs hangokkal van probléma (ez olyan soknak tűnik, de nem kell nagy eltérésekre gondolni)

- Goodenough féle rajzvizsgálat - 8 év 1 hó (tök jó, nem is rajzol pedig soha....)

- Gardner expresszív szókincskészlet - magas aktív szókincs 

- Csányi Yvonne féle grammatika teszt - nyelvi fejlettség életkornak megfelelő

- Bender teszt - nagyon jó vizuo-motoros rendezési szint

- MAMUT R teszt- verbális munkamemória 100% (ez valami mondatutánmondás??)

megfigyelés: Zalán feladathelyzetbe bevonható, képes a kapott feladatokat pontosan megérteni. Feladatvégzése az életkorának megfelelő, figyelme leköthető és terelhető. feladathelyzetben csendes, visszafogott, de jól motiválható kisfiú.

Persze  kevés fogalmam sincs, hogy mi mit jelent, de rossz hír nincs benne és most ez a lényeg. 

Na szerintetek? Hol landol Zalán, melyik suliban? Látjátok a jövőt?

Hejjj, GyulaGyulaGyulaGyula....

Régóta terveztük, hogy ellátogatunk Gyulára a várfürdőbe és lám, néhány év késéssel ez valóra vált a hétvégén. Mindig mondom, hogy mindennek eljön az ideje. Pénteken indultunk - a tervek szerint reggel, hogy minél jobban kihasználhassuk a rövidke időnket. Végül fél három magasságában oda is értünk, két röpke óra volt az út csupán itthonról. Tibi persze nem tudta megállni, hogy reggel ne dolgozzon ez és azt. A gyerekek csak öt percenként kérdezősködtek, hogy mikor indulunk már...ezzel eléggé cafatosra szaggaták az idegrendszerem már az indulás előtt. 

Maga a szálloda nem túl szép és nem is modern, viszont teljesen jó két éjszakára, akár többre is, aki bírja a meleget vagy esetleg a négycsillagos szárnyat választja. Nekünk megfelelt a három is. Nyolcadik emelet, vagyis a tető alatt (tisztára otthon éreztük magunkat...), légkondi persze nincs....Tapintani lehetett a meleget. Éjfél tájban azért könnyen elaludtunk, 7-kor pedig kisütötte a szemünket a nap. Napközben általában nyitott ajtó mellett léteztünk, bár nem sok időt töltöttünk a szobánkban. 

Az élményfürdő szuperjó, aki szereti a csúszdákat. Én lecsúsztam azon a széles, rövid (viszonylag) csíkoson....és sokkot kaptam. Állítólag elkövettem azt a hibát, hogy lefeküdtem. Így úgy gyorsultam, mint egy sugárhajtású repülőgép. Én pont úgy éreztem. Megérintett a halál szele. Most ez hülyén hangzik, de egy századmásodpercre tényleg. :) Úgyhogy többet nem csúsztam sem fekve, sem ülve, sem sehogy. Meggyőződtem róla,hogy a csúszda nem az én világom. Igazából gyanakodhattam volna, hiszen nekem egy ideje (kb. 10 éve???) a hintán is remeg a gyomrom, pedig korábban imádtam hintázni....Hát igen, az idő vasfoga....Bezzeg a gyerekek imádták a csúszdákat, azzal a fánk alakú úszógumival vagy anélkül. 

Mindez az Aquapalotában volt, ahol a második napunkat  töltöttük (egészen a meccsig, mert az muszáj volt nézni!!!!) Csúszdák a sima strandon is voltak, valamint hullámfürdő, de a gyerekek annyira nem volt lelkesek, mert annak a vize túl hideg volt. Zalán nagyon jól elvolt a gyerek medencében a csúszdával (két kisebb) és cimborái is akadtak, alkalmiak. Vizipisztolyozott, hancúrozott, pancsolt, jól érezte magát, csak arra kellett vigyázni, hogy ha remegett az álla, kiparancsoljuk és visszamelegítsük üzemi hőmérsékletre...mielőtt kihűl...

Réka a strand réme lett, olyan csúszdán is lecsúszott, háttal pl. amin még  a kamasz fiúk is a csodájára jártak....Én nem láttam, talán jobb is. Imádták, élvezték, jól érezték magukat. Réka számolatlanul csúszott és csúszott. Az élmény részben mély volt a víz, így kiderült, hogy Zalán az elmúlt 5 hét kihagyása után elfelejtett úszni némileg. Pontosabban fennmaradt ő, de kutyázva. Át kellett venni előről, hogyaszongya siklás, siklás és lábtempó, siklás és lábtempó levegővétellel, majd ez korrekt kartartással...Fél óra múlva nagyjából jól ment már, de persze nem lubickol úgy, mint RékaHalacska, rá vigyázni kellett. 

Akárhányszor várostnézni mentünk, folyton eleredt az eső. Harmadnapra, vasárnapra olyan forró reggelünk volt, hogy elhatároztuk, újra strandra megyünk, feledjük a kultúrát, majd máskor. Másnak is ez járhatott a fejében, mert fél órát álltunk a sorban a pénztárnál. Megint pancsoltak egy jót a gyerekek, immáron harmadszor. Ebédre mi más ettünk volna, mint lángost. Ahogy falatoztak, láttam, hogy elfáradtak, kidőltek, elcsigázottak....úgyhogy 3 óra után elhatároztuk, hogy ideje haza térni. El is kezdett esni az eső, ami aztán Szolnokig követett bennünket, itthon csak szakadt....

Zalán bánatos volt, maradt volna még Gyulán, Réka a barátnője után szomorkodott, én meg örültem, hogy túl vagyunk ezen a fárasztó hétvégén is.....Ahogy Zalánt elnéztem, pont úgy festett, mintha a pici lelke még a strandon maradt volna és időbe telik, míg utoléri a fizikai valóját. Mára már kutya baja, úgyhogy  befutott a lelke is Jász-Nagykun-Szolnokra , hurrá!

Szombaton este meccset néztünk. Az utolsó negyed órában már a fenekemen sem tudtam ülni, úgy izgultam a fiúkért. Végül két perccel a vége előtt egyenlítettünk, volt nagy öröm. Persze ezt már mindenki tudja. Nincs régebbi, mint a tegnapi hír. Főleg, ha tegnapelőtti....

Nekem csak ma jutott eszembe, mennyivel jobb is volt Gyulán, mint a munkahelyemen....Ott sem rossz, nem azt mondom, de ki választja inkább az irodáját a nyaralás helyett? Mármint a normális emberek közül? Tibit leszámítva? 

Legközelebbi úticélunk még erősen bizonytalan. Tervezünk egy hosszú hétvégét Torockóra, ide "naccsaládi" szinten fogunk elutazni és máris várom. :) Balatonra is jó lenne, de félek, mire kiderül, mikor mennénk és hová mennénk, már nem sok szabad hely lesz a szépséges tóban. Idén még népszerűbb hely a Balcsi, mint egyébként.  Majd meglátjuk, kialakul. Most egyelőre munka és munka, valamint valamikor egy hétvégén nappali festés. A hárs még virágzik itthon, bokáig lehet állni a virágporban az erkélyen....Ja és el ne felejtsem, szerdán bizonyítvány osztás és évzáró. A meccsel egyidőben!!!! Mindegy, a végére csak hazaérünk. 

Kellemes nyarat és jó pihenést mindenkinek! Szülőnek és csemetének egyaránt! 

Variálás egy ballagás körül

Tibi ma visszaslattyogott a doktornénihez záróra idején, közölte vele, hogy elutazunk és hogy pislantson rá a gyerekekre, hogy mi az aktuális helyzet. Bár ránézésre Réka a betegebb, Zalán torka a pirosabb, úgyhogy neki tovább Nurofen és torokfertőtlenítő, esetleg Cataflam, de az nincs itthon és nem is váltott ki Tibi. Nem kapott antibiotikum receptet a biztonság kedvéért, igaz, nem is kér....Remélem, nem lesz rá szükség. Bár, két szempillantás és máris itthon leszünk.

Viszont nem mentek hiába, kértek új igazolást, amely szombatra is szól. Szombatra, igen, merthogy akkor lesz a ballagás, az meg kötelező. Úgy tűnik, kötelezőbb, mint a sima tanítási nap, mert nagyon szúrós szemmel néznek bárkire, aki nem vesz részt rajta. Tavaly ballagásra mentünk ugye Pestre, úgyhogy nem  volt lelkiismeret furdalásom. Ha menni kell, hát menni kell. De idén villám pihenés lesz, amire ez a hétvége volt az egyetlen, ami megfelelő is és még kedvezményes is. Mivel Réka lebetegedett, hát nem erőlködtem, hogy írok levelet az igazgató bácsinak, bár az volt az előírás. Illetve megírni megírtam, még hétfőn, ám keddre ugye lerobbant a kisdiák, úgyhogy okafogyottá vált a levélkém. Közben kiderült, hogy személyes megjelenés szükséges az igazgató úr előtt, oda kell járulni, aki távol merészel maradni a ballagástól. SZerintem röhejes. Főleg, ha belegondolom, hogy jövőre várhatóan szintén ballagásra utazunk Pestre, merthogy annak a leányzónak az öccse is elballag, akinek a ballagásán tavaly jártunk....Szóval sorozatban 3x lemaradunk a mi sulink ballagásáról, az Isten sem mossa le rólunk, hogy nem szándékosan, pedig de.

Persze igazán nem érzem magam bűnös szülőnek, egyrészt mert Réka MINDENBEN benne volt egész tanévben, mi is igyekeztünk, én azt gondolom, mint szülők....Megtettük, ami lehetett. Nem mondom, hogy többet, mint az átlag, mert aktívak a szülők nálunk, mindig zsonganak....Egyedül a családi bográcsolásra nem mentünk el. Igazán nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, ha egy sajtótájékoztatón rákérdeznének. Nem volt kedvem igazán, aztán meg bántam, hogy lemaradtunk, de már késő volt. Ez az igazság valahol. Meg hogy van, hogy hétvégén fáradtabb vagyok, mint hétköznap este bármikor....

A dolog pikantériája, hogy Zalánnal ellentétben, aki Néma Levente az oviban és súlyos államtitkokat rá lehetne bízni, soha óvónő vagy más kém nem szedne ki belőle semmit, nos vele ellentétben Réka Locsi - Fecsi Márta, aki kotyog ezt és azt a tantónéniknek. Így azt is tudták, hogy mi a hétvégén elutazunk....Gondolom, hogy Rékától, mert honnan máshonnan? Ma hallottam valaki egészen mástól, hogy tudják (mármint a suli), hogy mi elutazunk....Én ezt nem nagyon tudtam mire vélni, merthogy szerintem ez egy szabad ország, elutazom, ha akarok, nem? Másrészt pedig nem vagyok egy trükkös anyuka, ha azt írom a tantónéninek, hogy lázas a gyermek és beteg, akkor az úgy van és nem azért csinálom, mert szórakozom és próbálok igazolást szerezni a ballagás napjára. Szóval hogy felmerül egy igen halovány gyanú errefelé, nekem picit rosszul esett vagy jobb szó rá, hogy nem értettem.

Na most elfelejtettem, hol van a gondolatmenetem vége, merthogy még nem itt, az biztos....

Jólvanna....

Hm, lehet, kicsit túlparáztam ezt a reggeli hőemelkedést....A nőgyógyászom mondta mindig, hogy meg kellene tiltani, hogy az emberek, a laikusok utánaolvassanak egészségügyi dolgoknak, mert ez olyan, mintha egy nagy puzzle egy-egy elemkéjét olvasgatnánk és aztán messzemenő következtetéseket vonnánk le belőle...Pedig még úgy megnyugodtam, mikor a doktornéni arról mesélt, hogy nem látott kullancsfertőzött agyhártyagyulladásos esetet, akkor sem, ha a csípés éppen nem a városban, hanem Kecskemét környékén történt. Aztán elolvastam, hogyan jelentkeznek az első tünetek és pánikba estem....Jólvanna, ma egyedül voltam az irodában és amiatt is aggódtam, hogy mi lesz. Nem lett egyébként semmi, mint az várható volt. 

De ez egy ilyen parás nap volt, mert üzemorvosnál is ma voltunk, ahol magas lett a vérnyomásom. Igaz, a vizsgálat végére majdnem normál régióba ereszkedett, de akkor is. Nekem soha nem volt még magas! Pont múlt héten mértem és  bár nem annyi, mint Rékáé, azonban nem is volt gáz. Mi van velem? Ez a doktornő egyébként ijesztő cégtáblával rendelkezik, mert repülőorvos, vagy mi a bánat, amelyett, hogy foglalkozás eü-s doki...Én meg ugye parázom a dokinál, ha idegen. Szóval az egész nap egy stressz halom volt....De jó hír, csütörtökön elindul a finn fám valahonnan a messzi Finnországbóóól! 

Szóval van két torokgyulladásos gyerekem gyógyszer nélkül, mert a doktornéni nagyon helyesen nem szokott felírni semmit, csak ha magától nem gyógyul a vírusfertőzés. Csütörtökön lehet, hogy bekukkantunk a doktornénihez némi tartalék antibiotikumért, mert pénteken elutazunk egy villám nyaralásra. Addig anyukám költözik be hozzánk, aki a barátnőjével tölt itt egy-két napot. Jó lesz neki is a társaság.

És közben kettő nullra vezet Magyarország az osztrákok ellen. Emberek!!!!! Láttátok ezt? Itt pityergek, mint egy hülyegyerek.....Micsoda meccs volt!  Na nem is írok többet. Csak több gólt ne kapjunk! Van még hátra 3 perc...

Győztünk, hurrá, hajrá!!!! Nagyon boldog vagyok és büszke a fiúkra. 

 

Totál para

Réka reggelre produkált egy kis hőemelkedést...Nem lenne ez gáz,ha nem lenne az a kis affér a kullanccsal...mert ugye Zalán egyenesen lázas...

Mindkét gyerek orvosnál ma délelőtt.
Doktornéni még nem találkozott kullancsos agyhártyagyulladással,remélem,nem is fog.

Bele is pusztulok, ha valami baja lesz Rékának....

Mai helyzet

Tegnap este Zalánnak hirtelen magasra szökött a láza, nem is sikerült belediktálni a vacsorát. Reggel láztalan volt ugyan, de mint az lenni szokott, a nap folyamán kúszott felfelé, nem múlt el, mintha mi sem történt volna....Vagy elkapott valamit az oviban, vagy túl sok fagyit evett a hétvégén, ez utóbbi önmagában is tény. Szinte már hagyomány, hogy Zalán az utolsó hetet elblicceli az oviban, pedig még Rékának is van suli, szóval nem marad le semmiről. Persze ő örül, hogy nem kell oviba menni, mindig örül egy picit (vagy jobban), ha beteg....Legalább Apával lehet.

Réka reggel beért a suliba az első csengőre, ahogy Tibi mesélte, tényleg nem tanulnak már, magyar órán olvasgatnak, a többin kreatívkodnak, torna óra sem volt. Úszni elvitte őket a busz, a szakadó esőben. Tényleg, délután annyira esett az eső, nem akartam elhinni. Két órán át zuhogott és szakadt elfolytában. Úgy, hogy szombaton is hasonló zivatar csapott le ránk. Mi ez már, özönvíz?

Délután itthon "Lotti Karotti"-t játszottunk Rékával, de mivel többször csalt, elég hamar elvesztettem az érdeklődést. :) Doc Martin ment a tévében, szerintem az első rész, vagy legalábbis valamely évad első része, most ismerkedett meg a doki Louisával. Erről eszembe jutott az én kis Downton Abbey-m....

Hétvégén megnéztük a Spotlight című filmet. Arról híres, hogy idén Oscar díjat kapott, mint legjobb film. Hát nekem csalódás volt az egész, ahogy van. Ha simán benyomják a Duna tévén főműsorban, akkor végignézem, majd vállat vonok, hogy tizenkettő egy tucat.  Valahogy nem érintett meg. Mondjuk megdöbbenteni megdöbbentett. Egyrészt, hogy Bostonban mit csinál több mint ezer pap, másrészt, hogy hogy lehet egyetlen városban 90 perverz pap, vagy legalább annyi. No, össze-vissza  beszélek. A film arról szól, hogy  egy újságíró csapat új főszerkesztőt kap, aki rázizzenti a bandát egy témára: gyerekmolesztálás és egyház....Elég rendesen rázizzennek. A színészgárdából szerintem egyedül Mark Ruffalo emelkedik ki, bár vele elfogult vagyok, mert kedvelem őt. Egyébként...olyan semmilyen  volt mindenki más. Valószínűleg az lenne a mondanivaló, hogy milyen is a kollektív felelősség illetve hogy a hallgatás, fejünk elfordítása ugyanúgy bűnnek számít...De valahogy nem volt elég izgalmas a cselekmény, nem is tudom. 

Gyerekekkel a Hotel Transylvania-t néztük, míg én vasaltam, semmi különös, közepes. Pedig vágyom már egy klassz mesére. :)  Maholnap kiolvassuk az Alma utca 33-t, saaaajnos, úgyhogy utána jöhet a RUMINIIIII!  Én nem olvasok semmit...pedig annyi könyvem vár kiolvasásra. Egyszerűen nem bírok....találn majd a hétvégén.

Botrány van. Most néztem, nem hogy nem fogytam, de híztam egy kilót amióta "diétázom". A súlyom csúcsokat dönget, általában 70 körül kóválygok, most még kettővel több vagyok. Remélem, ez csak valami fatális tévedés lehet és reggelre lefogyok. Van egy halom csini blúzom, amibe olyan jó lenne beleférni! Most is vettem egyet, ami gyönyörű, de nem jön rám. Olyan olcsón kínálta magát az üzletben, hogy nem tudtam ott hagyni. Viszont két héttel később beszereztem egy nagyobb méretet is...Tele a hócipőm és nem hiszem el, hogy ilyen gondjaim vannak, amikor 25 éves koromig mindent elkövettem volna, hogy egy kis háj legyen rajtam. De nem zörögött más, mint néhány csontom. Most meg receg. A hájam. 

Persze tornázok is, a hétvégén kezdtem újra. 200% , Béres Alexa, azt nagyon szeretem. Később, ha jobb lesz a kondim (karácsonyra..) futni is jó lenne, bár a térdem nem bírja tartósan. Igazából tudom, hogy az lenne a megoldás, ha egyáltalán nem is ennék, akkor tuti olvadna le rólam némi ez és az. De hát olyan nincs, hogy én nem eszem, max az a kérdés, hogy mit. Szóval a helyzet szar, de nem reménytelen...ahogy apukám mondta volna. 

Erről meg eszembe jut, hogy múltkor Zalán álmában beszélt. Elmotyogott két cuki mondatot, vihogtunk is rajta Tibivel, majd jött a kegyelemdöfés: "Emlékeztek? Szarrá áztunk...." Amikor felébredt, elbeszélgettem vele, hogy a korrekt kifejezés az a BŐRIG áztunk lehet. Zalán kettőt pislogott, megjegyezte, hogy ezt a kifejezést nem ismeri és hogy:
- Apa sem azt mondta, amikor tavaly a veszprémi állatkertben eláztunk....
Tényleg nem. Mit lehet erre mondani? Pedig Apa soha nem káromkodik, velem ellentétben, mégis ő tanította meg eme szépségre a gyerekeket.   

Hát ezek mennek errefelé....

Jövő héten jön a finnektől az első szállítmány fám. Nem tüzi. Luc és borovi. Majd hozok róla képeket. Vagy ha felénk jártok facebook-on, kukkantsatok be! Alföldfa. Egyik feladatom az ezerből, hogy a cég facebook oldalát kezelem. Egyelőre több kevesebb sikerrel, szerintem az elődöm jobban bűvészkedett vele, de könnyű neki, más dolga sem volt. 

Ja és holnap EB meccs Magyarország - Ausztria!!! Szurkoljon, aki magyar! :)