Játszódik csütörtök reggel, a 3:3-as portugál-magyar meccs után.
Reggel a buszon két, nagyjából harmincas hölgy beszélget mögöttem.
- Láttad tegnap a foci meccset?
- Nem...
- Nem követed?
- Áh....Nem. Nem tud feldobni...
- Hát engem sem...nem is értem a nagy felhajtást....
- Láttad tegnap a foci meccset?
- Nem...
- Nem követed?
- Áh....Nem. Nem tud feldobni...
- Hát engem sem...nem is értem a nagy felhajtást....
Utána elkezdtek arról beszélgetni, milyen görény az Erzsike a szomszéd irodában.
Én annyira sajnáltam őket.Vagy nem is őket egészen, hanem hogy ebből a hatalmas örömből kimaradnak, amit ez a három meccs plusz a kijutáskori eufória okozott a jámbor magyar állampolgárnak. Akkora élmény, öröm, izgalom járt vele - nyilván lesz pici bánat is, ha egyszer kiesnek), ami kimondhatatlan. Kár, hogy vannak, akik ezt nem engedik magukhoz közel.
Egyetértek! Az utolsó mondatodban ott van minden, amin én már jó ideje gondolkodom, hogy hogyan fogalmazhatnám meg. Hát Így. :)
VálaszTörlés