Ma arra estem haza a suliból, miután Rékát ott hagytam, hogy Tiborom várakozó állasponton álldogál az előszobában, Zalán pedig sehol. Pislogtam párat, hogy felmérjem a terepet. Ahogy láttam, néhány perce már ugyanott állhatott a fater...
- Szerintem bepisilt, de nagyon szégyelli magát....- súgta felém Apa bizalmasan. - Most elvonult a hálóba és nem engedi, hogy bemenjek. - közben az óra frankón megint elütötte a nyolcat és a banda, főleg Zalán, akárhogy is nézzük, még nem volt az oviban.
Az egy jó dolog, hogy az ajtó részben üvegből készült, így jól láttam, hogy Zalánom az ágy takarásában piszmog valamivel. Akármit is csinált, abban biztos voltam, hogy a gatyája patyolattiszta. Beléptem a szobába, mire Zalán az ágyra vetette magát, arcát gondosan elrejtve előlem.
- Drága Zalán, tudod, hogy nekünk mindent elmondhatsz....Mi baj van? - érdeklődtem megsimogatva a hátát. - Fáj a fejed? Esetleg a pocakod? - nemet intett. - Nem akarsz oviba menni? - közelebb hajoltam és megpusziltam a képét. Ekkor ismerős illat csapta meg az orrom. Majd össze is állt a kép másodperceken belül.
- Neked karamell illatod van! Megdézsmáltad a karamellt!!!? - Zalán elvigyorodott, ezzel beismerve lebukását, keblén melengetett karamelles üveget pedig elővillantotta. A tegnap este vacsorához felszolgált süti egyik körítése volt a fincsi édesség. Úgy látszik, Zalán nem kapott eleget belőle.
Mit mondhatnék, ravasz, mint a róka! Úgy csavarja ujja köré mindkét gyermek az apukáját, hogy élmény valamint tanulmány figyelni....:)
Más téma, újabb "tagozatra bontó" dolgozatot írtak magyarból a MásodikBé-sek. Még nem volt alkalmam átnézni, hogy is számolta E. néni a pontokat, mindenesetre 42/40 lett a Rékáé, ami tök jó. Valami öt hibát azért összeszámoltam. "Könyvvel" vagy "könyvel" közötti szignifikáns különbséget ippen akkor és ott nem vette észre (talán amúgy sem ment volna). Egy hatttttalmas hibára emlékszem, leírta a zörejt ZÖRELYként. Pedig hát zörej, moraj, dévaj, zsivaj, ricsaj, robaj, sóhaj, kacaj és társai ugyebár mindig pontosjések....
Durva egyébként, mennyire nem emlékszem, mi az, amit már leírtam, mit nem...döbbenet....
Volt némi röpke szülői felháborodás, amikor a magyar gyakorló feladatlapok megjelentek az interneten letölthető formában. Mi az, hogy ékezetes mássalhangzó meg tök hülye feladatok sorakoznak egymás után....Azonban a gyerekek simán vették az akadályokat. Hát igen, más a tananyag és azért mindenki elég régen volt másodikos. Úgyhogy csend lett. Meg hát belenyugszik mindenki abba, hogy itt kompetencia van és kész. Mármint a dolgozatokban. Valamint reménykedik, hogy kompetencia ide vagy oda, tagozatos lesz a gyermeke a következő tanévben. Mondjuk, van, akit nem izgat, úgy hallottam, a mi osztályunkból 22 "felvételi kérelem" érkezett a 30-ból, úgyhogy nyolcan úgy gondolták, jó lesz nekik a sima osztályban is. Hogy kik ők, nem tudom, még akárkivel beszéltem, az tagozatos akar lenni....Közben megérkeztek a kompetencia alapú feladatlapok gyűjteményei, amiket rendeltem. Én nem tudom, egyáltalán nem nehezek, simán megoldja azokat is Réka, szóval nem az ördögtől való MINDEN, ami kompetencia alapú. Úgyhogy befejeztem, különösebben nem fogunk készülni a tagozatos dolgozatokra, átismételjük, amit kell és kész. Elégnek KELL lennie. A sorrend meg úgy sem számít.
Nagyon fura időjárás van mostanság, vagy azért fogom a fejem, hogy hogy küldhettem iskolába a gyerekeimet csizmában, hol azért, mert edzőcipőben vittem őket. Hol tél van, hol tavasz...Ma éppen tavasz van, de már holnapra eső mond az időjós, úgyhogy suli után azt terveztük, hogy kerülünk egyet a bringákkal. A gyerekek az apjukat is várják négy órára a suli/ovi elé. A született és rendíthetetlen naívak optimisták!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!