Mit is mondhatnék, ha a karácsonyról szeretnék beszámolni? Sok-sok emlékezetes pillanat van bennem. Az első falatok a frissen kisült süteményekből, az az el nem mondható érzés, hogy pont úgy sikerült, ahogy szerettem volna. ....A pillanat, amikor RékaCicával hazaestünk a töltött káposzta mennyei illatától szédítő (jó értelemben!!!!) lakásba szerda délután, suli után...Amikor először megláttam a karácsonyfát, amit a gyerekek titokban feldíszítettek, míg oda voltak vacsorázni a céges csapattal....Az az izgalom, amivel a gyerekek az ajándékokat bontogatták....Hogy tökéletes lett a kacsám, atyaég, hogy lehet egy étel ilyen finom?? Hogy voltunk olyan szerencsések, együtt lehetett a család (apukámra és Molly kutyámra pedig sokat gondoltunk)....Annnyi szép pillanata volt, amiért hálás vagyok.
Pénteken tartottuk az első karácsonyi bulit Tibi nővérééknél, másnap itthon karácsonyi ebédet főztem, címszerepben a kacsával. Még soha ilyen finomat nem sütöttem. Nem is tudom, meg tudnám e ismételni. Rengeteg hagyma, fokhagyma, némi majoranna és egy jó darab alufólia segített. Elővettem a kristály borospoharakat is, rögtön négyet, szóval a gyerekeknek is, akik kellő megilletődöttséggel fogadták mindezt, Zalán ivott is, mint egy kacsa. Ami stílszerű volt talán a házikacsa sültje mellé....Persze ők üdítőt kaptak, sőt, mi sem ittunk bort, de az ünnepi terítékhez ez fontos volt. Olyan jóízűt ettünk, mint már régen. Ezután a gyerekek megkapták tőlünk is az ajándékaikat. Amikor az első két kör ajándékai után a csemeték elmerültek a kedvenc legójukban, akkor ébredtem rá, hogy minden további ajándék kb. felesleges volt....Ám még akkor jött pár kör. A gyerekek kaptak 1-1 társasjátékot, nagyon sok ruhát, legót bőven és néhány könyvet. Ajándék tenger öntötte el a nappalit már szombat délben....Sötétedésre kiértünk anyuhoz. Az az igazság, hogy szívesen maradtam volna inkább itthon a kis meghitt otthonunkban, a tökéletes fánkkal, de anyut sem hagyhattuk magára szenteste, úgyhogy nem volt mese, autóba vágtuk magunkat a tengernyi kajával és ajándékkal. Talán a körítés lemaradt és nem volt ilyen meghitt az egész szenteste, de hát eléggé elhúztuk ezt az ünnepet mi már így is.
Másnap tesómék is csatlakozott hozzánk, úgyhogy igazán nem panaszkodhatok, mert nagyon szép békés, meghitt ünnepben volt részünk. Természetesen Kevinről nem maradhattunk le...bár a második részt inkább csak félszemmel követtük tegnap, sőt, az utolsó egy óráról teljesen lemaradtunk, mert indultunk haza. Itthon örömmel köszöntöttük a mi gyönyörű fánkat, amit legszívesebben soha el nem bontanék.
Ma, karácsony második napján nagyon sokáig aludtunk és sehová-sehová nem mozdultunk ki....Bár mivel ez a sokadik ilyen nap, hát holnap már lesz némi séta, levegőzés és kirucc, mert a gyerekek nagyon zizik. Terveztünk sétát karácsonykor is, de korcsolyapályaként működött a külvilág, így aztán inkább benn maradtunk a meleg szobában.
Reggelire sült császárszalonnát tálaltam, sok-sok zöldséggel, forró teával. A gyerekek nem bánták. A kalóriáknak meg már úgyis mindegy, majd az új éve után....lesz valami. Utána a gyerekek fejest ugrottak a legó tengerbe és azóta nem is láttuk őket onnan kibukkanni. Illetve, de, mégis, kipróbáltuk az új társasokat is. Természetesen a Rummikub kifogott az IQ-mon egy kicsit, de majd tanulmányozzuk, hogy a bánatban kell ezzel játszani úgy, ahogy az előírásszerű. Zalán bemutatott egy mini hisztit, hogy az a 3 doboz legó, amit kapott, az kevés volt és kell még több. Mégpedig űrrepülőgép vagy helikopter. Aha, kettőt láttam a neten, ki is gúvadt a szemem, egyik 34 ezer, a másik 50....KI VAN ZÁRVA!
Szóval imádlak, karácsony, mindig így kellene tengetni a kis életünket, mint most. Csak semmi házi és tanulás itthon, csak semmi idegeskedés és robot, semmi stressz. Olyan jó így. Aha, holnap elő kellene venni a két Lottis olvasónaplót, ami egyelőre egy üres füzet. Németül is csicsereghetnénk. Egyelőre e kettővel beérném.
Karácsonyi ölelés. Jaj, de finom volt!! :)
