Februárról nem igazán jut eszembe semmi hirtelen.... Hacsak az nem, hogy abban a hónapban írták Rékáék az első tagozatos dolgozatot. Na az elég zavaros időszak volt. Úgy is, hogy elvileg 99,9%-ban biztos voltam, hogy fel fogják venni. Na jó, legyen 91%. :) Utólag már könnyű bármit is mondani. Összesen 4 ilyen felmérőt írtak matekból, magyarból és németből a második félév során, ez alapján dőlt el, hogy ki kerülhet a német tagozatos osztályba az A illetve B osztály nebulóiból. A legelső egész jól sikerült, a mezőny elején foglalt helyet, ahová egyébként való...bár a később dolgozatok nem egészen ezt tükrözték, de mindegy.
Az is februárban szivárgott ki, hogy a tanítónénik nem maradnak velünk az alsó tagozat következő két évére. Ez akkora meglepetés volt, amit nevezhetnék a kis pici életünk legnagyobb idei sokkjának. Persze tragédia nem történt, de annyira nem számítottunk változásra, hogy az el nem tudom mondani. Igazából nehezen is emésztettük ezt meg mi, szülők, még manapság is morgolódunk magunk között olykor csöndesen, hogy bezzeg az É. vagy E. néni....nála ez másképpen volt! Az élet azonban megy tovább, azóta a régi tantónéni páros új osztályt kapott, Sakkpalotásat, melyet minden valószínűség szerint végig is fognak vinni. Na akkor lett volna nagy a dilemmám, ha tavasszal úgy döntünk, hogy menjen iskolába Zalán, főhetett volna a fejem, hogy a kéttannyelvűbe nyomjam be vagy inkább nagyon jó tantónéniket válasszak neki, ami ugye csak 4 évre szól?? De hát nincs ilyen dilemmám, ami nem is baj.
Februárra kb. jubilálttunk volna E.-vel, aki a pszichológus, hozzávetőleg egy éve jártunk hozzá addigra havi rendszerességgel. Emlékszem, nagyon megharagudott ránk, hogy engedtük Zalánnak abbahagyni a focit, az úszás elkezdésével kicsit megenyhült. Februárban közölte azt a váratlan hírt, hogy "átmegy magánba", úgyhogy itt a vége, fuss el véle a mi kis közös históriánknak a nevtan égisze alatt. Szakvéleménye szerint (melyet írásban soha nem kaptunk meg) Zalánnak egyébként sincs szükséges pszichológusra, max. logopédusra, erős apai figurára a családban és egy türelmesebb anyára (ezt nem mondta, de így teljes a kép). Megadta a telefonszámát és én még akkor úgy gondoltam, hogy lesz folytatása a párbeszédnek rögtön és rendszeresen.
Zalán februárra annyira ügyes volt az uszodában, hogy megtanult úszni. Mint a halacska. Igaz, mire nyáron Zalakarosra értünk, elfelejtette a tudományát (Gyulán még rémlett neki valami, az június közepe volt). Ám ne ugorjunk ekkorát, hisz még csak a második hónapnál jártunk.
Március
Ha március, akkor minden évben "Évfordulós Szerelmem" lesz Tiboromból a hónap nyolcadik napján, ugyanis pont Nőnapkor ismerkedtünk meg egy esküvőn. Jövő márciusban lesz a 14. évfordulónk. Mindig az ugrik be, hogy még csak?????? Többnek tűnik, ezer évnek. :)) De nem azért, mert annyira rossz vele, dehogy is!
Márciusra határozottan közelített a tavasz, amit így karácsony és Advent után már most elkezdtem sóvárogva várni. :) Ekkoriban kaptam rá a kerékpározásra, amely szerelmem azóta is tart. Imádom a bringám. Legszívesebben mindenhová azzal közlekednék. Ez egy okkal több, hogy várjam a tavaszt és a bringa szezont. Volt ekkoriban egy másik szenvedélyem is, egy sorozat, a Downton Abbey. Hogy én mennyire szerettem azt nézni, el nem tudom mondani. Emlékszem, hányszor sikáltam konyhát és főztem ebédet egy-egy epizód alatt. Olykor négy részt is lekövettem kinn a konyhában. Durva ,nem?
Az alapítványi bált március elején a suliban amerikai színekben rendezték. Jó buli volt, táncoltunk is, roptuk is, büszke is voltam a 2 B szülői gárdájára, akik egy emberként tudtak táncolni a parketten. Jövőre is biztosan megyünk, még ha a 3 fogásos kaja erősen közepes is. Csak hogy a minőséget be lehessen lőni: szerintem én jobbat főznék. Ha már ott voltunk és együtt, elsirattuk a tantónéniket, egyben megfogadtuk, hogy mulatni velük lehet jövőre is. :) Erre a bálra vágattam le a hajam rövidre, amit aztán amikor megnőtt, nem vágattam vissza ugyanolyanra. Indok: a gyerekeknek nem jött be. Én el lettem volna vele.
Húsvét is volt, tojáskereső. Nagy sikert aratott az anyu kertjében elrejtett és megtalált sok tojás és apró ajándék, úgyhogy ezt a hagyományt megőrizzük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!