27.-28. nap

27. nap

A mai napról (tegnap) az jut eszembe először, hogy januártól megint fogyókúrázhatok. Történt, hogy vásárolni voltunk az én Tiborommal, konkrétan nadrágokat néztem magamnak, mert egy sincs és hát kb. olyan virgácsom van, mint egy ökörnek. Egy olyan nagyobb fajtának. És én még azt hittem, hogy a lábam  - térdtől lefelé - még egész vállalható. Szerintem testkép zavarom van. Kár, hogy az E.-s találkám a pszichológussal már a múlté, mert megkérdezném a véleményét erről abban a holt időben, amíg a távozás előtt a kabátomat veszem fel, ő meg mindezt végignézi. Szóval a lényeg, hogy én tulajdonképpen kövér vagyok csak nem tudok róla. Egészen addig, amíg be nem lépek egy próbafülkébe. Nem őrület? Persze tisztában vagyok, hogy nincs kegyetlenebb tárgy a világon, mint egy próbafülke tükre, értem, értem, de akkor is rosszul esett. Meg hogy a 38-as nadrág úgy néz ki rajtam, mint egy elefánton. Sőt a 40 is, pedig nem is híztam érdemben amióta Zalán megfogant bennem??? Ezek egyre kisebb méretekre egyre nagyobb számokat aggatnak??? Hallatlan! Na mindegy. Túl van tárgyalva. Januárban salátát eszem salátával. 

Karácsony táján volt az a fagyos idő, majd utána a szeles, úgyhogy mire észbe kaptunk a gyerekek totál bekattantak a bezártságtól. Ez ágyon ugrálásban, kanapén keresztüli akadályfutásban és szokatlan idiotizmusban nyilvánult meg. Tegnap ki akartuk őket vinni a Holt-Tisza partra, kicsit szélnek ereszteni, megfuttatni őket, ám a szélnek nagyobb ereje volt, úgyhogy inkább beadtuk őket mamához, mi meg jól elmentünk vásárolni. Az utóbbi időben a gyerekek utálnak velünk járni vásárolni, pedig korábban le sem lehetett őket vakarni magunkról. Újabb korszaknak annyi. Nem mintha bánnám egyébként, mert így sokkal nyugisabb és kényelmesebb. Mégis azon kaptam magam, hogy rángatom le magamról az éppen aktuálisan felpróbált nadrágot, mint egy elmebeteg, csak hogy a következőt is felpróbáljam, majd a következőt....Ez valami feltételes reflexé vált bennem az utóbbi években. Sietne kell, mert a gyereket meg kell szoptatni, pelenkát kell cserélni, éhes vagy mindjárt az lesz, rámelegszik a kabát, elunja magát, magára ránt fél szekérderéknyi ruhát.....akárhogy is, valami vészhelyzet lóg a levegőben, úgyhogy sietnek kell, ahogy csak módomban áll. Kitekintettem a fülke előtt ücsörgő uramra, olyan volt, mint Buddha. Gyerek meg sehol. Se saját, se másfajta. Akkor egy kicsit lassítottam. Csak nyugalom. Nem hajt a tatár. Kilégzés, belégzés. Az összes nacit felpróbálhatom, amit csak kinéztem magamnak. Fura volt. Deeee biztos megszokom, még pár ilyen és jobban leszek.

Mondtam már, hogy utálom a sulit? Nem konkrétan a Rékáét, azt néha még szeretem is, úgy általában azt a tényt, hogy a gyerekem iskolába kénytelen járni. Meggyőződésem, hogy ha Réka nem járna iskolába, a stressz szintem a felére csökkenne. A mai napig nem sikerült elérnem azt, hogy letojjam az egészet. Tisztában vagyok vele, hogy ez az én bajom. Ez van. 

Tegnap nem tanult RékaCica semmit, bár egy, azaz 1 alkalommal elfújta mindazt, amit január 20-án a furulya vizsgán majd kell. Háttt...vannak csiszolnivaló elemek. Ma viszont - és ez már a 28. decemberi nap elemzése lesz - belecsaptunk a lecsóba, volt egy kis matek, némi nyelvtan és pici német. 4 óra körül derült ki, hogy az olvasónaplót (Két Lotti) is illene csinálgatni, mivel félévre négy fejezetet fel kell dolgozni, plusz az életrajz, fotó, fontosabb művek és a többi....Természetesen ezt nagyjából én fogom megírni helyette, mert nem gondolnám, hogy egy harmadikos gyereknek ilyesmivel kellene elütnie az idejét akár szünetben, akár iskolaidőben. Minden fejezetről ugyanis 3-4 oldalt kell írni rajzzal együtt. Szereplők felsorolása, kedvenc részek, blabla....Egyébként viszonylag nem kaptak sok házit a szünetre, azt leszámítva, hogy rögtön első héten két dolgozat is vár rájuk, egy nyelvtanból (főnév és ami előtte van anyagrész)  és matekból egy nemTZ. 

Holnap már csütörtök, jajj, valahogy lassítani kellene az időt!! Tiramisu és sajtos pogi biztos lesz Szilveszterkor, de gulyást és aranygaluskát is szeretnék készíteni. Kaptam anyósomtól jókora libacombokat.....még életemben nem sütöttem libát, úgyhogy egyelőre tanakodom, hogy mit kezdjek velük.. Szilveszterkor virsli, újévkor lencsefőzelék. Hogy olyan baromi gazdagok legyünk jövőre is, mint idén. Szerintem ez megint sok lesz a jóból, de majd meglátjuk, mire futja az erőmből. 

A karácsonyfa még mindig olyan szééééép....