Tegnap elolvastam esti meseként a Rumini aktuális fejezetét a gyerekeknek, majd már félálomban nyúltam a villanykapcsolóért és a gyerekekkel együtt bealudtam. Pontosabban a gyerekek előtt. Mint a matekházi, annyira kész voltam. :( Mi lesz velem még jövő júniusig?? Nyakamban a szezon, már küldözgeti a főnököm jobbra és balra az akciós árlistákat. Komolyan aggódom. Ráadásul Tibi is reklamált, hogy nincs a fiókban gatyája. Aztán persze talált. Utaltam a mosógép tetején tornyosuló ruha halmazra....na az vár rám vasalásilag ma este.
A reggeli ébredések meglepően jól alakulnak, mosdás után Zalán már nem alszik vissza. Réka maga csomagolja a kekszet az uzsonnás dobozába (sosem jó, amit én rakok) és maga turkál a szekrényében, hogy mit vegyen fel. Az esti ruhakikészítés még nem megy, de tegnap bepakolt a táskájába, előtte kihegyezte a ceruáit. Nem is kellett terrorizálnom....
Szóval eddig a reggeli stressz és idegbaj elmaradt. Fura élmény, hogy reggel hétkor valamennyien ébren vagyunk. A lényeg, hogy este minden be legyen pakolva és indulásra készen álljon, úszócucc, táska, tolltartó, tornazsák, ha kell, beadandó pénz borítékban, felcímkézve ésatöbbiésatöbbi....Mesét nem nézhetnek, csak ha teljesen indulásra kész állapotban készre vannak jelentve. Magyarán már csak a cipellőt kell felhúzni.
A héten Zalán még minden nap beért az oviba negyed 9 előtt. Hogy ezért e vagy másért, tegnap kérdésemre, hogy milyen az ovi, így válaszolt.
- Nagyon, de nagyon, de nagyon jóóóóó! - ennek nagyon örülök.
Azt is mesélte, hogy I. óvónéni megdícsérta a perrrrrrgő r betűit. Ezek szerint megszólalt az oviban. Legalább egy olyan szót biztosan mondott, amiben szerepel R betű, ugye...
Rékát tegnap utcagyereknek álcázva találtam meg a suli udvarán. Közelebbről szemrevételezve elküldtem a tanteremmel szemközti mosdóba (ahol a mosógépek is vannak, lehet oda kellett volna betuszkolni), hogy sürdősen tisztítsa le magát nagyjából combtőtől lefelé. Egyszerűen fekete volt a lába! Nem gondoltam, hogy a másodikosok is képesek ilyesmire. Ovi felé szökdécselve elcsicseregte, hogy M. néni, a német tanár lediktált nekik valami témaköröket és felhívta a figyelmüket, hogy az első tagozatos dolgozat időpontja február. Hát nem aranyos? Meséltem ezt egyik sorstársamnak anya társamnak az osztályból, akinek immáron harmadikos fiacskája is van és sajnos tavaly nem jutott be a tagozatra. Mit reagálát? Hogy ez az év mindenképpen szar év lesz, akár bejutnak tagozatra, akár nem. Idegbaj, gyomorideg és rémálom. Nem akarom! Tiltakozom! Ne legyen. Isten bizony, nem ér annyit a tagozat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!