2014. augusztus 6., szerda

Zalán mondta



Réka csuklójáról beszélünk, hogy műteni kellett a kórházban, egyebek. 
- Engem is műtöttek már. - jelenti ki Zalán borúsan.
- Igen, tényleg, a fütyidet. 
- Emlékszem, nagyon fájt.... - toldja oda Zalán még sötétebben.
- Na ja, de milyen szép fütyid lett. - próbálom felvidítani. 
- Azt te csak hiszed. Hogy jobb lett. Ugyanolyan, mint volt. Ha pisilnem kell, pisilek, ha nem nem. Minden ugyanolyan....
- Háttö.... - és itt véget is ért a mondandóm. Hogyan is fogalmaztam volna meg, hogy a műtétnek alapvetően másféle célja volt....ugye.....

___


Késő este van, hétvége, Zalán hulla fáradt. Viszont még éhes is, így nem tudom lebeszélni néhány falatni kései vacsoráról. Evés után elégedetten dől mellém le a párnára. 
- Tele a pocak? Akkor mehetsz is fogat mosni.
Zalán nyög egyet, rám emeli a tekintetét, majd megszólal.
- Anya....na ez most hogy jutott eszedbe???


___

Ez rendszeres Zalán mondta, talán már le is írtam, de olyan édi volt, muszáj dupláznom.

Vacsorával várom a bandát. Szerintem nagyon finomat rittyentettem, meg is vagyok magammal elégedve. Tiborom és Réka méltányolja fáradozásaimat, ízlik nekik a főztöm. Zalán viszont őszinte:
- Finom, igen.....Csak kicsit rossz, anya! Csak picikét! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!