Múlt héten egyik nap, munkaidő lejártával autóba vágtuk magunkat (családi szinten) és meg sem álltunk az egyik kedvenc skandináv kéksárga áruházamig. Egészen zárásig maradtunk, ettünk húsgombócot (nemannyirajó) és mandulatortát (nagyon nyamm) Emellett - és ami a lényeg - beszereztük mindazt, amit Zalán óhajtott sóhajtott azzal kapcsolatban, hogy a saját ágyikójában aludjon őkelme. Választottunk matracot (hosszabbítható ágyhoz), mely elfoglalta még aznap éjjel az előző (csaknem 7 éves kókusz) helyét. Lepedő és nagypárna szintén dukált, az ágyneműt már korábban beszereztem (lovagos). Nekiadtam a pehelypaplanomat is, nekünk majd lesz valami más. Ilyen lett.
Persze én fotóztam, így sajnos homályosak lettek a képek, de már nem érzek erőt magamban újakat készíteni.
Zalán élvezettel foglalta el új kuckóját. Hálával a szemében hentergett párat a habos takarón, pihepuha parnán, majd felült és rám nézett.
- Köszönöm, anya.....de azért éjjel közöttetek alszom majd. - így lett. Aznap legalábbis.
Nagyon csini lett a kis kuckó :)! A befejezésen jót nevettem, de csak azért mert nagyon ismerős :), nálunk is ezek mennek és én is ilyesmire készülök :)...
VálaszTörlés