2014. március 6., csütörtök

Szülői értekezlet numero kettő



Tegnap délután, lihegve izzadtan  és borzasan, negyed órás késéssel becsörtettem Réka szülői értekezletére is. Mivel lassan 3 éve ismerem a bandát, illetve annak egy részét, ide szívesebben mentem, mint Zalánéra. Még akkor is, ha az óvó nénik munkájával Réka esetében egyáltalán nem vagyok megelégedve. Megszokni és megszeretni...?

Meghívott vendég is akadt, fejlesztő pedagógus volt talán, az iskolaérettségről tartott vetítéssel egybekötött előadást. Kaptunk egy nyomtatványt, amelyet ki lehetett/kellett tölteni, mit tud avagy miben fejlesztendő a Sajátgyerkőc. Minden tudnivalót erre a papírra véstem fel, ami a szülői értekezlet teljes tartalma alatt elhangzott az óvónénik szájából (ajánlott irodalom, játékok, időpontok, hasznos tudnivalók), erre az összeröffenés végén kiderült, hogy be kell adni kitöltve azt a fajin kétoldalas nyomtatvány a szavazatszámláló urnához hasonlatos "ovi ládába"....Szupi! Gyorsan elsüllyesztettem a táskámba a papírt. Így jár, aki késik?

Először furcsának találtam az összetételt, szülőileg, majd ráébredtem, hogy az oviban maradók többsége már nem jelent meg, mivel elsősorban, túl az aktualitásokon, az iskola volt a téma. Difer értékelés, persze nem egyénenkénti (bár én kíváncsi lettem volna rá :)) hanem a csoport átlagát illetően. Dóri óvó néni ölég száraz hangon elhadarta a mondandóját,  hogy alig győztem jegyzetelni. 

A csoportátlag így néz ki:

középső csoport:
beszédértésnemtommi: 88%
relációs szókincs: 75%
tapasztalati következtetés: 70%

nagycsoport:
írásnemtommi: 43%
elemi számolási készségek: 71% (szerintem ezt "elhallottam", magasnak tűnik...)
tapasztalati összefüggésvagymi: 55%

Az óvónénik nagy bánatára a teljes Difert meg kell ismételni, rövidítetten, de minden feladattípussal május 15-ig. Ezt követi majd egy záró fogadóóra újabb Difer értékeléssel, legalábbis elvileg. 

Felmerült még, hogy a "szülőelégedettségi" kérdőívből arra a következtetésre jutott az ovi vezetősége, hogy a dráááága szülők nem egészen elégedettek az ovi matematikai szinvonalával...Erre én egy "SEM" szócskát leheltem a levegőbe (utolsó "padsorban" ücsörögtem Áron apukája mellett), mire az előző sor egy emberként hátra fordult, szóval talán nem voltam annyira halk....

Akárhogyis, egyfajta brainstormig következett, hogy mit javasolunk mi szülők, hogyan lehetne beépíteni a matekot a napi tevékenységekbe. Ezt nem értettem, miért tőlünk várnak ötleteket. Ilyesmit nem tanítanak az óvónő képzőben? Nekem sem volt ilyen tantárgyam egyik oskolámban sem. Mindegy, a csill-ivilli prezentációs táblára (el tudnám fütyülni az árát)  felvésett E. óvónéni egy sor tevékenységet, amelybe beépíthető a matek szülői ötletezés alapján. Óvó néni mindent készségesen felírt, kivéve az Áron apukája ajánlotta ALVÁSt. :) Jellemző, hogy a verstanulást, bábozást, énekelést valahogy senki nem említette, pedig úgy vártam, ki hozza fel. Senki. Nem nagy csoda....

Az óvó néni egyébként elcsukló hangon dicsérte a csoportot, hogy nagyon jól szocializálódott a gárda, szuper ügyesek. Tesztelték őket pedassz. hallgatók, igazgató néni is bekukkantott rájuk és egyhangú a vélemény, magas fokú szocializációt tudnak felmutatni a gyerekek. Ennek, mondjuk, örülök. Annak kevésbé, hogy a feladatlapok NEM alkalmazását azzal magyarázta, hogy otthon úgyis sokan oldanak meg mindenféle okosító feladatot, nehogy megunják a gyerekek..... Nyerítenem kellett kínomban. Persze, lódíts nagyobbat! Aki meg nem feladatlapozik otthon az vessen magára? 

Ahogy haladtunk egyre előrébb az aktualitások listáján, valahogy eszembe jutott, hogy talán ez az utolsó szülői értekezlet, amin összegyűltünk, mi Manós anyukák és apukák....Hát én egészen meghatódtam ettől. Arra gondoltam, hogy bár elhatároztam, hogy örömünnep lesz a nap, amelyen Réka megszabadul az ovitól, azért mégis valahol egy korszak zárul ezzel, a felhőtlen, csakis a játékról szóló első 6-7 évnek vége és jön a rettegett iskola....kisgyermekkornak annyi.....100-as zsepi nélkül nem szabad majd elindulnom a ballagásra.

Mielőtt lelkemet átáztatta volna a búcsú gondolata és könnyezve keblemre öleltem volna magam körül az anyukákat és Áron apukáját, komoly félreértéseket okozva a szülői  gárdán belül, eszembe jutott, hogy azért ha minden jól megy lesznek ismerősök az iskolában is. Rákócziba készül Emese, Áron, Hanna, Kamilla, Réka és a nagycsoportra ovit váltó Bánk....és ha van pici szerencsénk, no meg Emese apukája is úgy szeretné, még egy osztályba is kerülhetünk és koptathatunk még egy osztályban padot 8 tovább éven át. Azt kívántam, hogy úgy legyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!