Amikor először hallottam, hogy a Nevelési Tanácsadó indít minden évben iskola előkészítő illetve mindenféle képességfejlesztő "szakkört" 5-6 éves gyerekek számára, Réka talán még csak 3 éves volt. Aztán rendre kaptam infókat egyik és másik anyukától, hogy bizony ingyenes képességfejlesztések folynak ott és a közhiedelemmel ellentétben nem csupán felzárkóztatásról lehet szó.
Valahogy egyik gondolat követte a másikat. A legutolsón mondjuk meglehetősen felidegesítettem magam. Egyik anyuka (az úszás óráról) mesélte, hogy azért nem feladat lapoznak nagycsoportos leánykájáék az oviban, mert az óvónők szerint "nem szabad". Valami alternatív Iskolára felkészítés folyhat ebben az oviban, kétség kívül. Ugyanebbe az óvodába jár Réka is, bár másik csoportba. Tény, a mi óvónénink is zavarba jött, amikor a feladatlapozás, mint fogalom előkerült a tavalyi fogadóórán. Szóval ez a "nem szabad" nálam kicsapta a biztosítékot. Elkezdtem telefonálgatni, érdeklődni. Kaptam is egy NevTanos telefonszámot, melyet felhívtam és elmondtam, hogy ezt és ezt szeretném. Egy héten belül kaptam egy levelet + e-mailt, hogy igen, indulnak képességfejlesztő csoportok, ám minden ilyen fejlesztést egy felmérés előz meg, hogy tudják mi a helyzet az adott gyerkőccel. Múlt hét szerdára szólt a mi időpontunk.
A levél átmenetileg kibillentett az egyensúlyi állapotomból, felmerült bennem, hogy minek rángatom el én Rékát ilyen helyre, ahol a születését követő kórházi zárójelentésétől kezdve sok mindent bekértek....rajzokat, védőnői státusz papírokat, vagy például igényt tartottak mindkét szülő részvételére. Nahát nálunk ennek esélye igen közelített a nullához. Tibi írt egy roppant elegáns és kulturált egy soros (!) levelet, melyben meghatalmazott engem, hogy az adott ügyben képviselhetem őt. Szerencsére a levelet elő sem kellett vennem a mappából....több volt, mint vicces (illetve kevesebb).
9 órára, pont időben vágódtunk be a kanárikkal és díszhalakkal felszerelt "váróterembe". Én még soha nem jártam a Nevelési Tanácsadóban, szóval volt mit szemügyre venni. Egy nagyon kedves hölgy (gyógypedagógus, nevezzük M.-nek) vezetett az irodájába, mindvégig külön foglalkozott velem és Rékával. Először én beszéltem vele, kb. 45 percig. Itt szó esett arról, hogyan alakult Réka első féléve a régi oviban illetve a további 4 a Pitypangban. Hogyan viselkedett, amikor úszni vittük, hogyan szelídült meg. Hogy milyen személyiség ő nagyjából? Milyen tulajdonságokkal, szokásokkal van megáldva.
Ezután Réka következett, ő nagyjából 50-55 percig foglalta le M-et. Itt jött egy kis szünet, Réka evett és ivott, majd egy fél órás időtartamra ismét elrabolták őkelmét. Ahogy kijött, bemehettem én M.-hez, aki nagyjából kiértékelte a teszteket, amiket Rékával végig csinált. Egy egész halomnyi volt, pedig még csak a felmérés felénél jártunk. Hallottam új dolgokat, amelyek el is gondolkodtattak és olyanokat is, amelyeket már észrevettem magam is.
Próbálom őket összefoglalni, először a jó híreket.
- Tény, hogy Réka a tudása és képességei alapján bármilyen erős iskolában megállná a helyét. Akár két tannyelvűben is.
- Egy potenciális erősség? - Matematika
Réka a százas számok világában otthonosan mozog, egy számjegyűeket simán összead, kivon. M. szerint az első osztályt fütyörészve fogja abszolválni matekból. Ez a reál vonal így még nem kristályosodott ki bennem eddig, csak sejtettem, mégis picit meglepett. Hiszen hiába ismeri a betűket 2 éves kora óta, nagyon nem jön tőlük izgalomba. A számoktól sokkal inkább. Meg is jegyezte M. hogy még nem látott ilyen korú gyerkőcöt, aki annyira lázba jött volna azoktól a kis színes pálcikáktól, korongoktól, amelyeket számolásra használnak. A mi családunkban mindenesetre üde színfolt lesz egy reálos, mert nálunk kivétel nélkül mindenki humános. Magyar, történelem, esetleg még a nyelvek....de matek vagy természettudományok? Brrrr....
- Tisztában van minden családi adatával, szülei paraméterei is, hibátlanul
- Időben nagy biztonsággal tájékozódik, ha megkérdik milyen nap volt tegnapelőtt, milyen nap lesz holnapután, könnyűszerrel válaszol
- Szeret tanulni, szívesen tanul és gyorsan is megy neki
- az "iskolás sorminta" ( I, U és ehhez hasonló formák) nagyon pontosan, jól sikerült szinte mintha én írtam volna
- Problémamegoldásban, történet továbbgondolásában remekelt
- Emberrajza 7 évesnek felel meg....Láttam a rajzot, amit ott kerekített, egész helyes királylány volt, de pl. M. hiányolta róla az orrot, a szempillát és nem volt 5-5 ujja...csak összesen vagy hat. Majd felismerte, hogy más rajzon pl. a póninak van szempillája, a tündérnek orra, szóval a lényeg, hogy valódi hiányosságról nem beszélhetünk.
- Hármas sorminta folytatása (kör, kereszt, háromszög) könnyű neki - ezt gyakorolták már középsőben is, úgy emlékszem.
- Forma rajzolás és felismerés sem okozott neki nehézséget (kör, trapéz, négyzet, téglalap, háromszög, ellipszis....és még ami eszükbe jutott a teszt szerkesztőinek.)
Amire figyelni kell:
- Hogy rosszul fogja a ceruzát, az új is volt, meg nem is. Már én is próbáltam magyarázni neki, hogy hogyan kellene a cerkához nyúlni, persze mint annyi más területen, ebben sem tudtunk eddig hatni rá. Neki úgy jó, ő úgy ír és kész. Pedig ha majd az iskolában sokat írnak, fárasztó lesz az írás M. szerint a jelenlegi ceruzafogással. Három oldalú ceruzákkal próbálunk javítani a helyzeten egyelőre. (Halkan jegyzem meg, hogy én sem fogtam helyesen a ceruzát évekig az iskolában....)
- Jobb és bal kérdésköre.
Érdekes, hogy az irányokat tekintve össze lehet zavarni. Emlékszem, a nyáron, amikor Gyuri a hátúszás kartempóját magyarázta volna és kérte, hogy mindenki tegye fel a magasba a bal karját, Réka simán a jobbot emelte fel, a legparányibb kétség nélkül. Én meg csak emeltem a szemöldököm, egészen a tarkómig, hiszen kiscsoportos kora óta tudja elvileg, melyik a jobb és bal keze. Ugyanez a gond felmerült a Törpsuliban is, mint egyetlen olyan pont, amiben el lehetett bizonytalanítani.
M. úgy magyarázta nekem, hogy Réka tudja, melyik a jobb, melyik a bal, de bizonyos helyzetekben még összecserélheti őket. Pl. ha feladatban ki kell választani, melyik sétapálca néz jobbra és azokat be kell karikázni, nem mindig látja meg az összes jobbos sétapálcát. Egyik feladatban látja, másikban nem. Erre mondta M. hogy érési fázisban van a dolog, mire iskolába megy, ezzel sem lesz gondja, addig is érdemes gyakorolni.
- Fontos lesz, hogy jó tanítónénije legyen. Olyan, akit szeret és aki inspirálja. Igaz, minden gyereknek hasznos, ha jó a tantónéni, de Rékánál ez kiemelten igaz. Aki figyel rá, dicséri, elismeri a munkáját. Aki kihozza belőle a maximumot. Mert erre akárki sajnos nem biztos, hogy képes lesz.
- Mivel Réka alkatilag olyan, hogy új környezetben kezdetben nem teljesít képességeihez mérten, nehezen oldódik, ezért az iskolában is lesz egy bemelegítő időszaka. Fontos, hogy ezt majd türelemmel kezeljük, mert ha ezen túl jut, "bemelegszik", szárnyalni fog. Érdekes volt látni, hogy a második tesztben sokkal jobban teljesített, mint az elsőben a számára még idegen M. nénivel. A tesztek elején simán rávágta bizonyos feladatokra, hogy "nem tudom", vagy ült némán.
- Hosszú szavak kimondása okoz számára némi nehézséget (pl. Nabukodonozor, Konstantinápoly, itt egy szótagot rendre lehagy. Jelzem, nekem ez olyan nehéznek tűnik, hogy nem is lepett meg az eredmény). Az egyszerűbbek, mint "iktatókönyv", "krizantém", "szívinfarktus" (?) jól mentek.
- Újabb érdekesség: Aktív szókincs feltérképezésében két ponton akadt meg Réci, a "kalász" és a "fejsze" szavak nem hangzottak el a szájából, hiába mutatta neki M. a hozzájuk tartozó képeket. Arra nem tértünk ki még, hogy ez milyen eredménynek számít, huszonakárhány másik rajzot ugyanis megnevezett Réci. Nagy jelentősége szerintem nincs. M. annyit fűzött még a feladathoz, hogy a legtöbb gyerek a kalászra annyit bök ki, hogy búza, a fejszére pedig hogy kalapács, de Réka még azt sem említette. Erre fel Obiban jártunk hétvégén, kezem ügyébe akadt egy kalapács, meglóbáltam a levegőben, kérdezem Rékát, hogy mi ez? - Kalapács, feleli.
- Hasonlít egy fejszéhez, nem? Mint amit M. néni mutatott neked.
Mire Réka: - Á, hát azt tudtam, hogy nem kalapács van a képen....
- Ez amolyan igazi Rékás megjegyzés volt, jót mulattam rajta.
A slusszpoén, amin egyáltalán nem nevettem az az, hogy idei évtől a NevTan nem is indít egész éves iskola előkészítőt. Tehát míg tavaly M. néni megtehette volna azt, hogy összeállít egy egész évre való fejleszteni valót Rékának és segítségével, felügyeletével szépen végigzongorázzuk azokat, ilyen opció idén már nincs. 10 hetes kis "műhelyek", kurzusok nyílnak és M. néni csak januárig tudja biztosan mondani, hogy követi Réka útját, fejlődését. Illetve elhangzott, hogy minden pedagógusnak és szakembernek van magán praxisa is....Ezt úgy vettem, mintha meg sem hallottam volna.
Szerdán folytköv, majd a végértékelés és a Nevtan szakvéleményt ad. Ha abban lesz még valami említésre méltó, beszámolok arról is.
