Minden évben van egy nap, amikor számomra elérkezik az évszakváltás. Mindegy milyen nap van éppen, ha elérkezünk ehhez a bizonyoshoz, az érzékeim automatikusan váltanak és jöhet hó vagy zimankó, az én fejemben már tavasz van. Most az évszakváltást egészen pontosan a múlt hétfő reggel hozta el. Kinyitottam a kaput és - nem tudom másképp leírni - tavasz illat volt. Nem füstös fűtés szag, a hideg fagy, jég, hó illata, hanem enyhe virágillat (?) keveredett a föld szagával. Szuperjó volt, mennyivel könnyebb így oviba bandukolni!
A gyerekek is érzik, a kesztyűt elfelejtették, Réka tavaszi sapkában jár, a bakancsról hallani sem akar, előszedték a motorokat, triciklit, biciklit is, meleg pulcsitól rosszul vannak, keresik a tavaszi kabátokat, folyton szellőztetnének, ovi után csillapíthatatlanul szaladgálnak egy sort az udvaron, kertben, utcán, szóval nincs az a menekülés szerű hazafutás, akárhányszor szabad levegőn tartózkodunk. Játszótér után sóvárognak, homokozóba merészkednek, kutyát szeretnének sétáltatni, kirándulni vágynak, Réka rövid ujjúban van az oviban (hosszú ujjúban meg akar sülni, úgyhogy átöltözik, amint teheti) harisnyában és szoknyában óhajtana oviba menni....
Szóval, üdvöz légy, tavasz! Idén én jól megvoltam a téllel is, kevésbé vártalak, mint máskor, de jó hogy jöttél, nagyon szeretünk! :)
Az első tavaszi fotó Rékáról mamáéknál. Sál a kutyán, sapka tavaszi, kabát még téli, mancsban a tesómtól zsákmányolt dinnyés rágóval
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!