Még a nyáron kérdezte tőlem valaki, hogy hogyan tanítottam meg Rékát rajzolni. Leültettem egy tiszta papír elé, kezébe nyomtam egy ceruzát és megmutattam neki, hogy néz ki egy ház, cica, ember stb? Majd ezt minden nap, nap nap után elismételtük? Ott helyben (a játszótéren) pillanatok alatt égnek állt minden szál hajam képzeletben és úgy is maradt percekig..... mert hát ilyen soha eszembe nem jutna.
Igaz, sok tudatosságra nem adott időt Réka. Azóta rajzol szinte, hogy először látott papírt és ceruzát. Én támogatásul mindössze annyit tettem és teszek máig, hogy a kisasztalról a ceruzák, zsírkréta ceruzák és néhány üres lap soha nem kerül el, amióta Réka elmúlt nagyjából egy éves. (Ezért van nálunk mindig olyan marha nagy rend.) Mert megfigyeltem, hogy ha pedáns módon elpakolom őket a "kreatív" dobozaink egyikébe, el szem elől, bizony az alkotó kedv is alább hagy a gyerekekben, illetve inkább Rékáról tudok még csak ilyen téren beszélni. Szóval nálunk mindig "égnek a ceruzák a tettvágytól", egyetlen mozdulat és bármilyen ötlete van Rékának, máris papírra vetheti.
Igaz, sok tudatosságra nem adott időt Réka. Azóta rajzol szinte, hogy először látott papírt és ceruzát. Én támogatásul mindössze annyit tettem és teszek máig, hogy a kisasztalról a ceruzák, zsírkréta ceruzák és néhány üres lap soha nem kerül el, amióta Réka elmúlt nagyjából egy éves. (Ezért van nálunk mindig olyan marha nagy rend.) Mert megfigyeltem, hogy ha pedáns módon elpakolom őket a "kreatív" dobozaink egyikébe, el szem elől, bizony az alkotó kedv is alább hagy a gyerekekben, illetve inkább Rékáról tudok még csak ilyen téren beszélni. Szóval nálunk mindig "égnek a ceruzák a tettvágytól", egyetlen mozdulat és bármilyen ötlete van Rékának, máris papírra vetheti.
Igazából Zalán esetében nem számítottam hasonló rajzképességekre soha. Egyrészt azért, mert minden fiús anyuka ismerősöm, beleértve a védőnőt arról számolt be, hogy csemetéjük bőven elérte az óvodás kort, amikor először rajzolt valamit érdemben. A fiúknál ritka azt olyan kreativitás, mint amit mondjuk Réka produkált már 2 évesen. A színeket néhány hónap késéssel Rékához képest ugyanúgy megtanulta, de a rajzolás nem annyira ment neki, ennél fogva nem is igen érdekelte. Firkál ő, élvezi a színek kavalkádját, különösen ha festhet, csigabigát rajzol vagy "madárfészket", ami minden elképzelhető színt tartalmaz. Aztán Réka rajzára pillant és sokszor düh fogja el, hogy ő még olyat nem tud. Eseményszámba is megy, ha együtt rajzolnak nagy önfeledten és a varázs nem is tart sokáig.
Két napja azonban valami megmozdulhatott Zalánban. Amikor rajzolni hívtam, nagyon lelkesen ült asztalhoz.
Először egy csigát rajzol, három részletben. :) (A felső az enyém) Utána ki is színezte, hiszen a csigák nem fehérek.
Aztán egy csiga portré következett, avagy így néz ki egy csiga szemből. :)
Végül egy manót rajzolt. Van keze, lába, szeme és szája is - valahol. :) Engem leginkább Gombóc Artúrra emlékeztet vagy egy Mikuláshoz hasonló figurára, ha portrénak nézzük. És elég sokáig nézzük.
Szóval megszülettek Zalán első alkotásai. Remélem, sok követi még ezeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!