Így szokott lenni....

Tegnap este nem találtam Réka kedvenc farmerjét. Nagyon csinos, elől zsebes, úgy áll rajta, mintha ráöntötték volna. És nem volt sehol. Azon aggódtam, hogy talán elvesztettük az óvodában, bár nem tudtam volna megmondani, hogy pontosan hol és mikor. A szekrényében megnéztem, ott nem volt. A szennyesládában sem, egyikben sem. Nem volt továbbá 

a szárítón

a vasalókosárban

a stoppolásra váró ruhák között

Zalán komódjában

az ágyneműs-törölközős-plédes szekrényben

Apa szobainasán 

a babakocsi aljában

a homokozó cuccos táskában

az én ruháim között

a gardróbban

a kabátos szekrényben

egyik táskámban sem

a kinőtt ruhák dobozában

a még nagy ruhák dobozában

a kanapé mögé beesve

a hűtőben (oké, ott meg sem néztem)

a mikróban (ott sem)
az oviban a polcon
az oviban a zsákban....

Éééés, amikor már mindent rendbe szedtem, az összes szekrényt és polcot és komódot,  minden családtag ruhatárát  átbogarásztam, az összes szennyest kimostam, minden vasalt ruhát elraktam, az összes, a fenti tevékenységek során előkerülő cuccot (pl. strandos holmik, kölcsön kapott és visszaadandó ruhák) a helyükre tettem...és csaknem minden reményt feladtam......no akkor az előszobában a komód és a szék között ráleltem az elveszett gatyóra. Valahogy lepottyant oda és láthatatlanul meglapult.

Mindig így szokott lenni. Biztosan ezt érdemlem.