Zalán robbant, Réka kanyarít

Mégpedig szókincset. Mármint Zalán azt.

A múlt héten volt talán, hogy nyafogtam, fiacskám egyedül a NEM és az ANYA szót használja sűrű rendszerességgel, egyébként a saját nyelvén nyomja a mondandóját. Nos, vagy olvassa a blogot vagy ráhangolódott az agyhullámaimra, nem tudom eldönteni, mindenesetre a hét második felében büszkén és hirtelen előrukkolt egy sor egyéb szóval is.

APA 

BABA (Ezt leporolta, a nyáron-ősszel pár alkalommal már kibökte)
TATA

MAMA

PAPA

PÁPÁ
PIP (rácuppant a P betűre)

NÉNE (néni)

JÁJJJ és JUJJJJ

ÉM (ÉN)

NEMVA (NEM VAGYOK)

APA? Nem? (APA NINCS ITTHON?)

és még ami hirtelen nem jut eszembe

Ebből a kedvencem az "ÉM". Ha megkérdezem tőle, hogy ki rajzolta ezt a szép madárfészket illetve ki építette ezt a hercig várat a kockákból, nagy büszkén kihúzza magát, kezeit a mellkasához kapja és azt mondta: "ÉM!". Új korszak kezdődik hát, átmeneti, magyarul értő gyermekem lassan beszélni is fogja a nyelvet. :)

Ezzel szorosan egyidőben Rékán is megnyomott valaki valamilyen gombot, benne az írás iránt éledt új szenvedély. Az egész úgy kezdődött, hogy Tiborom pénteken meghívta egy Happy Meal-re a Mekibe, eképpen kérvén elnézést Rékától, amiért sorozatban utolsóként őt gyűjtötte be felmenő az óvodából. A menü mellé kapott a lány egy lufit (amit azóta is a szekrény tetején dugdos az Öccs elől) és egy kártyát, amelyre nevet, kort és lakcímet lehet feltüntetni. Ezt muszáj volt S.K. kitölteni, bár felajánlottam szépíró szolgáltatásaimat. A betűket én diktáltam neki, azaz R, É, K, A, de a kivitelezéshez nem kellett segítség. (Leszámítva, az ékezetet.) Meg is lepődtem, hogy az R betű egyáltalán nem okozott neki gondot. 

A karácsonyra kapott 4 csomagnyi Logico-t (erről majd még írok egy bejegyzést) csaknem unalomig megoldotta már, de ezzel párhuzamban ismét kedvet kapott a feladatlapok, munkafüzetek kitöltésére, amit pár hónapja hanyagolunk. Itt csillant fel a szeme, hogy írjunk számokat is. Olyan örömmel kanyarította a ceruzáját a papíron, olyan büszke volt magára, hogy ha öt alma van a képen, maga oda tudja írni az ötöst a pontozott  vonalra...hogy boldogság volt nézni.

És hogy ne legyen túl édes, vidám és idilli ez a post, megjegyzem, hogy Zalánnal újra éjszakázunk. Hétvégén volt olyan kedves és átaludta mindkét éjjelt, de mára virradóra megint volt műsor. Olyan érzésem van, mintha az egész éjjel abból állna, hogy fenn vagyok Zalánnal és próbálom vigasztalni...vagy ha nem, akkor álmomban is azt hallgatom, hogy sír, ordít, kínlódik. Talán mert Tibivel felváltva kelünk fel hozzá, ki mikor képes feltápászkodni éppen félkómában hozzá. Most éjjel összesen 5 riasztása volt Zalánnak, ebből kettőt fogadtam én, a többit Tibi. Hogy mi gondja lehet, csak találgatunk, például, hogy fogzik. Nem ismeretes, hogy hol tart az utolsó négy örlő áttörésileg, Zalán nem tátja el a száját és megbízhatatlanul harap, így hogy mi lapul a szájában, az egy nagy családi titok....még mi sem tudjuk.