Avagy bővebben legfrissebb dilámmámról: Mi legyen Zalán cumijával??
Messziről kezdeném, ködös Albionbeli baby-sitteres múltammal, aminek során zsenge 19 évesen röviden és tömören azt szívtam magamba, hogy a cumi rossz dolog, fujj! Leginkább a lusta és alkalmatlan szülő tömi ezzel be gyermeke száját...blablablablabla. Így aztán első gyermekes anyukaként szilárdan el is határoztam, hogy az én szívemből szakadt magzatomnak (akkor úgy nézett ki, hogy az egyetlennek), nem lesz cumija. Nem bizony! Mert én tökéletes anya szerettem volna lenni, az olyannak pedig egészen biztosan nincs cumija. Mármint a gyerekének!
Réka az első hetekben, hónapokban nem is hiányolta, bőven beérte az igény szerinti szopival, gyakori mellre tétellel. Nyugodt, vidám baba volt, egy igazi kis angyalka, aki mindig cicin aludt el. Egy idő után, talán 3-4 hónapos lehetett, változott a helyzet. Ahogy a kiságyba fektettem volna, rögtön kipattant a szeme és a "letehetetlen gyerek" játékot kezdtük el játszani. Estére ez igen fárasztóvá vált. Nem sok idő kellett, hogy nézeteimet átértékeljem. Talán egy hét? Igen, nagyjából egy hete kínlódtam közel egy 1 órát az altatásokkal, amikor hirtelen ötlettől vezérelve kirántottam a bolti csomagolású cumit a komódból, sterilizáltam mindkettőt és próba képpen a kiságyba lefektetett Réka szájába nyomtam. Ő azonnal rákapott és hallani sem akart rólam, legalábbis a következő szoptatásig. Megkönnyebbülésem hatalmas volt.
Ahogy cseperedett, sosem volt cumi függő a nap 24 órájában és ennek örültem. Csak éjszaka használta a cumiját, pontosabban az elalvásokhoz, egyébként nem érdekelte a dudókája. Napközben és éjjel munka nélkül árválkodott a cumi. Valahogy aztán az 1 éves szülinapja környékén vagy nem sokkal utána arra lettem figyelmes, hogy a cumi eltűnt a kiságyból és nem tegnap. Réka nem kereste, olykor napokig nem, majd egy hétig...végül egyáltalán nem. Saját magától elhagyta, kinőtte, elfelejtette. Büszke voltam rá nagyon, az én lányom! :)
Zalán érkeztével a cumi teljesen természetes része volt a babakelengyének. Távoli, homályos emlék volt az egykori berzenkedésem cumiilag...Az első két hétben, amíg a tejtermelésem be nem állt a kereslet-kínálatra, talán nem használta őkelme, de utána nyomban. Ügyeltem rá, hogy éjszaka és elalváshoz kapja csak meg. Szerette a cumikáját már kicsiként is, nagyon, hogy jóval szorosabb szálak fűzik hozzá, mint annak idején Rékát, jelezte, hogy olykor átaludt több órát is úgy, hogy a cumija a szájában maradt. És bár igyekeztem arra "nevelni", hogy a cumit az ágyikóban hagyjuk, ez egyre többször nem sikerült.
A karácsony környéki több hetes betegeskedés végül azt hozta magával, hogy napközbenre is cumit kapott a drágám. Valahogy így alakult, nem is tudom, hogyan. Ahogy elesetten szörcsögött a karomban, nem volt szívem elvenni tőle. Ha mégis megpróbáltam, keservesen sírva fakadt, nekem pedig meg akart szakadni a csúnya, szőrös anyai szívem.
Múlt héten aztán valahogy elegem lett a cumiból. Talán az tette be a kaput, hogy Zalán cumival a szájában magyarázott nekem, ami az utolsó csepp volt a pohárban. Nagyon nem tetszett a látvány, a cumizás iránti ellenérzésem újjá éledt főnixként hamvaiból. :) Elpakoltam a cumikat, mint az ötöt, melyek a lakás különböző részein hevertek és felfedezésre vártak. Egyetlent hagytam meg szem előtt, azt is az ágyban. Próbáltam elmagyarázni csöpp fiacskámnak, hogy "alváshoz megkapod, Zalánom, macis takaróstul, egyébként meg gyere, együnk egy joghurtot/olvassunk mesét/ építsünk várat." Előfordult, hogy hullott pár könny, a cumitól megvonás nem volt egyszerű, de úgy gondoltam, nemes a cél, Zalán pikk-pakk betölti a második életévét, itt van a beszédfejlődés küszöbén...Nincs helye a cuminak a szájában. Legalábbis nem, ha függőleges helyzetben van.
Eltelt egy nap, két nap, felvirradt a harmadik és mint a mesében, minden ment, mint a parancsolat. Elégedett voltam magunkkal roppantul. Ágyból távozás után cumit az ágyban hagytuk és a következő szundiig nem is láttuk viszont. Harmadik nap délután azonban, meseolvasás, könyvlapozgatás közben valami szokatlanra lettem figyelmes. Olyasmire, amire eddig nem volt példa. És egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Egy picurkát sem.
ZALÁN MEGTALÁLTA A JOBB MUTATÓUJJÁT!!
És nagyon boldogan szopogatta. Hát szuper, csöbörből vödörbe. Este elmeséltem a történetet Tibinek, akinek véleménye rövid volt és tömör.
- Azonnal vedd elő a cumikat! Akkor már inkább cumizzon!
Gondolhattam volna, hogy cumijához olyannyira ragaszkodó, extra biztonságot és komfortot kereső 20 hónaposom keres magának mást, ha nincs cumi. De mivel ujját szopó gyerekem még egy sem volt, így meglepődtem. Egyelőre itt tart a nagy cumielvonó projekt. Hogy hogyan tovább, mi tévő legyek, fogalmam sincs. A cumi tilalmat egyelőre nem oldottam fel.
Marci is nagy cumis volt, ő két és fél évesen szokott le róla pár nap alatt, különösebb gond nélkül. Igyekeztem addig is csak az alváshoz odaadni neki. Ha mondani akart valamit, mindig kivette a szájából. :)
VálaszTörlésÉn is úgy vagyok vele, hogy inkább cumizzon, mint az ujját szopja. Egyelőre Milla is cumizik. Napközben magasra felrakom a cumikat, és akkor nem hiányzik neki. Alváshoz viszont kell egy a szájába, egy a kezébe. :)
Furcsa dolog ez a cumikérdés, én mindkét oldalát megtapasztaltam.
VálaszTörlésMáté teljesen önként nem kért a cumiból, olyan messzire köpte mint a huzat, amikor többórás üvöltés után minden elvemet félredobva a szájába próbáltam tuszakolni. Sosem szokott rá, egyszer sem volt a szájában cumi, ellenben még ma is ujjszopva alszik el. Minket nem zavar. Egyelőre.
Milánnál valahogy megint előkerült a cumi, és ő vevő is volt rá, és az is a mai napig. Igyekszem én is nappal nem odaadni neki, de nem mindig sikerül, mert ha nyűgös, ha nyafogós akkor megnyugtatja. Igényli és kéri, én pedig ha sír nem tudok neki nemet mondani. Az mondjuk szabály, hogy cumival nem beszélünk!!!!
ennek ellenére nem csinálunk ügyet belőle, tudom, hogy magától le fog róla szokni előbb-utóbb. Legalábbis remélem, hogy az esküvőjére már nem viszi magával:)
Lehet, felfújom ezt a cumikérdést? :)
VálaszTörlésBea: Nekem az érettségi jutott eszembe, de az esküvőt sem rossz elképzelni cumival. :))
Judit: Jó volna, ha 2,5 éves korában Zalán is letenné. :)
Nem azt akartam mondani, hogy felfújod, nekem is át szokott futni az agyamon hogy lehet hogy drasztikusabbnak kéne lennem, de nekem nincs elég kitartásom az ilyesmihez, inkább az egyszerűbb utat választom, hogy "majdcsak lesz valahogy". Valahogy úgy kezelem én ezt mint az együttalvást. Az is magától megoldódott, mindennemű erőszak nélkül beleszokott Máté a saját ágyába. Remélem Milán is így lesz a cumival:)
VálaszTörlésA felfújást arra értettem, hogy Judit írta, magától abbahagyta Marci a cumizást. :)
VálaszTörlésIgen, én sem vagyok a drasztikus módszerek híve kifejezetten....
Cumival, ujjszopással kapcsolatban van néhány parám. Pl. beszédét, annak tisztaságát mennyire befolyásolja, fogai nem szorulnak e majdan szabályzásra és hasonlók. Az együttalvás....ó, hát az max. kényelmetlen, jobb időkben kész jutalom. :)
A harom gyerekem haromfele volt cumi-ujjszopasilag:)
VálaszTörlésKincsi cumis volt, de csak tenyleg szigoruan alvashoz kerte.
O az oviig cumizott, parszor meg elvitte oda is, aztan valoszinu, cikinek latszott, mert egyszer csak mar nem kellett tobbe:)
Nagyobbik fiam is cumival kezdte, de o megtalalta a huvelykujjat, es a cumi repult.
Egy ujjszopost nem tudsz ravenni arra, hogy cumizzon, mert neked ugy jobban tetszik:)
Ebben onellatoak:)
O meg elsos koraban is szopta az ujjat elalvashoz, de ebren, napkozben soha!
A kisebbik fiamnak pedig semmi nem kellett, se cumi, se az ujja:)
Amugy en is ilyen voltam.
Lehet, hogy Zalannal sikered lesz a cumivisszaadassal, hiszen o mar eleg nagy, megszokta.
Szerintem nem sok jelentosege van, hogy ujjszopas-e vagy cumi, ha tenyleg csak rovid idore "hasznaljak".
Az ujjszopas mellett az szol, hogy ujjat szopva nem lehet jatszani, viszont cumival igen:)
Marci sem magától tette le a cumit, hanem mi döntöttünk úgy, hogy 2,5 évesen már szokjon le róla. Úgy értettem, hogy nem volt gond a leszokással, hogy nem sírt utána napokig, hanem viszonylag könnyen elfogadta, hogy már nincs cumi. Ha jobban ragaszkodott volna hozzá, nem biztos hogy erőltettük volna a leszokást. De érdekes, hogy az esti tejet utána még vagy egy évig cumisüvegből itta, arról nehezebb volt leszoktatni.
VálaszTörlésNála pl. nem befolyásolta a cumi a beszédet, két évesen már érthetően, mondatokban beszélt, és fogsora is szép, szabályos.
Én is a cumiellenesek csoportját erősítem, saját tapasztalat, ciki-nem ciki, 7 éves koromban anyu még éjszakára be kellett csempéssze, képtelen voltam elaludni nélküle. Persze, lehet erre azt mondani, hogy el kellett volna vennie drasztikusan, oszt kész! Elvette, akkor jött az éjszakai bepisilés. Így visszaadta. Ezt nagyon nem szerettem volna újrajátszani egyik gyerekemmel sem. :(
VálaszTörlésHunor-Minka sosem cumizott, pedig akárcsak Bea én is kipróbáltam egy többórás üvöltés alkalmával, hogy betoltam Hunor szájába, percekre sikerült átvernem, Minkát még ennyi időre sem.
Aztán jött Bigi, aki már a kórházban rácuppant a bal hüvelykujjára, szinte mindig így alszik el. Ettől meg Csaba nosztalgiázik, mert az unokatesójának ezért kellett fogszabályozni a fogait, mert kisiskolásként is szopta az ujját és kiálltak a fogai. :(
Én egyelőre hagyom, és nem érzem azt, hogy különösebben kellene foglalkoznom a dologgal. (oké-oké, még csak 4 hónapos :D)
Most aztán jó sokat segítettem. Érzem. :DDD
Judit: Ja, értem...Mindegy, a lényeg, hogy könnyen leszokott Marci a cumiról. Hogy van ilyen, az biztató.:)
VálaszTörlésCucka: Halkan mondom, finom mák, hogy sem Hunor, sem Minka nem ácsingózott a cumi után. :)) Elismerésem nekik. :)
Igen, a mi családunkban is van fogszabályozásra ítélt leányzó, aki még az iskolában is szopta az ujját, nem is keveset...
Ja,
Mariann: nekem az ujjszopás mellett semmi nem szól az égvilágon. :) Akkor már inkább a cumi. :)
VálaszTörlésHa rövid ideig szopják az ujjukat ill. cumiznak, annak tényleg nincs jelentősége, szerintem sem, csak tudod, nálunk nem igazán efelé tendálnak a dolgok. Zalán sokat cumizik, ezt igyekszem lecsökkenteni, amennyire lehet.
Ez csak az én teóriám, de én arra tippelek, hogy talán a folyamatos és igény szerinti mellre-tételnek is szerepe volt abban, hogy nem volt szükségük pót-valamire. Most azt látom, Bigi azért cumizza az ujját, mert ha csak rajta múlna, valószínűleg többet lógna a mellemen, de ugye ez a két nagyobb mellett annyira már nem tud működni.
VálaszTörlésViszont, azt gondolom, minden kisgyerek szorong a mai világban, ettől a felpörgetett léttől, a nagyon sok fölösleges információtól-ingertől, ami rájuk zúdul. Ki így, ki amúgy jelez-tiltakozik ellene. Nálunk körömrágással. Hunor már leszokóban, de Mici extrabrutál módon tövig rágja a sajátjait. :/
Én hajlamos vagyok "odázni" a problémát és nem rágörcsölni (ha egyáltalán ezt annak lehet nevezni), egy majd elmúlikkal. Egyelőre nálunk működött minden ügyben (szobatisztaság, óvoda, különalvás, hozzátáplálás), de ez alkati kérdés, szülő- és gyerekfüggő.
Mindenesetre drukkolok, hogy könnyű és kevésbé fájdalmas legyen a cumitól való elválás mindkettőtöknek. :)
Cucka: Igény szerint szopizott Réka is Zalán is, mégis alapvetően másképp állnak a cumihoz a kezdetektől..
VálaszTörlésCumiról - én úgy gondolom - egyébként sem a szülő dönt, hanem a baba. Látod, hiába dugnám a szájába, ha nem akarja. Hiába vonnám meg tőle, ami miatt kedveli a cumiját, az nem illan el.
Nem tervezek semmi drasztikusat vagy hirtelent. Elpakoltam a cumit, ha nagyon keresi, beteg, kéri, megkapja. De nem lóg a szájában egész nap, álló nap. Ha csak lehet, igyekszünk meglenni cumi nélkül. És idővel, ahogy Judit Marcija, idővel elhagyja azt a cumókát magától. :)
hátööö, szerintem az ujjszopogatás-körömrágásról a gyerek dönt, de a cumit a felnőtt adja a gyerek szájába. :DDD (najó, nem szőrszálhasogatok tovább, megyek szülőire :S)
VálaszTörlésPontosan. :) A gyerek pedig dönt. Egytől egyig. Kiköpi vagy elfogadja....
VálaszTörlésÉn meg irigyellek most... :D Vince piciként cumizott elalváshoz, vagy autóban, és éjszaka is persze. Akkor is sokszor ébredős volt, de pár korty tejcsi-cumi a szájba, és aludtunk is. Aztán kb 9-10 hónapos korában egyszer csak nem kellett a cumi. Én próbáltam, nagyon próbáltam, de egyáltalán nem fogadta el. Így éjszakára maradt a cici cumi gyanánt, ami a mai napig megvan. Kb 5-7x ébred minden éjszaka, és vissza is alszik, de szinte egész éjszaka a cicimen nyammog. Pedig ugye egy nap korkülönbség van a fiúk között. Megoldást nem látok, aludni viszont szeretnék már két órát egyben legalább....
VálaszTörlésAnita: Le a kalappal előtted! A helyedben már régen kidőltem volna a sorból. :)))
VálaszTörlés