Reggel szokatlanul korán ébredtünk valamennyien (szokás szerint Zalán fújt riadót, hogy meglátogatta a barna maci). Mivel azonban csak fél 10 tájban várt minket az óvoda, ráérősen készülődtünk. 9.40 perckor egészen magasan járt a nap, szélcsend volt és tiszta idő. Ekkor léptünk be nagyjából a Nyitnikék óvoda kapuján.
Két csoport is nyüzsgött az udvaron, a Katica és a Maci, majdnem minden négyzetméterre jutott egy óvodás....Konstatáltam, hogy Réka kisbarátja, Marci már javában motorozott Zitával, valamint, hogy a várakozásokkal ellentétben mégiscsak L. óvónéni a felügyelő, idegen személy sehol, ahogy M. óvónéni sem.
Réka panaszkodott, hogy pisilnie kell, kísérjem be a vécére, úgyhogy babakocsi bejárati ajtó előtt leparkol, Zalán kiemel, két gyerkőcöt oviba beterel, folyosón vár, míg Réka kisdolgát végzi. Eddig minden a megszokott szerint ment.
Kifelé jövet Réka felpattant egy félredobott motorra és csatlakozott Marcihoz, majd szintén menetrend szerint kikísért a kapuhoz. Elköszöntem, integetett, elköszönt, integetett, integettem, integetett. Mosolygott, mint egy vadalma. Aztán azt találta ki, hogy integet nekem az ovi nyitott kapujából, amíg el nem tűnök Zalánostul a sarkon. Mivel az még akár öt percet is igénybevett volna, elhatároztam, hogy az első utcasarkon lekanyarodom, de Réka már azt sem láthatta, hallottam, ahogy a Cicamica csoport hórihorgas óvónője betereli Rékát , majd betette azt a kaput. Réka váratlanul nekikeseredett. Füleltem, de nem nagyon kellett, mert az ovi zsivaját simán lepipálta Réka decibelben. Kicsit vártam, de ordított tovább. Vártam, semmi változás. Nem tudtam tovább lépni a napi teendők listáján. Visszamentem az óvodához és mint egy kétballábas titkosügynök, elrejtőztem a szomszéd portánál a sövénynél. Kukucskáltam, felmértem, hogy is áll a helyzet.
Azt szerettem volna látni, hogy Réka könnyei pikkpakk felszáradnak és Marcival vígan motorozik fel és alá. De nem ezt láttam. Réka úgymond a "légüres térben" motorozott körbe és körbe, közben elkeseredetten sírdogált és azt hajtogatta: "Anyát akaroom....anyááát...." Nem foglalkozott vele senki, L. óvónéni sem, amin nem lepődtem meg, mert már a beszokatás során sem vigasztalta soha Rékát, miért fogott volna bele ilyesmibe most? Kivártam még egy keveset, változatlan volt a könnyhullatás intenzitása, így aztán már nyomtam is be azt a kaput. Megközelítettem Rékát, aki eldobta a motorját és az ölembe bújt.
- Abba hagyta volna nem sokára! - jegyezte meg L. óvónéni mellettem, mire valami olyasmit feleltem, hogy elveszetten körbe-körbe motorozó, utánam síró leánykámat nem hagyhattam vigasztalás nélkül.
- Ahogy gondolod. - felelte ő.
Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, engedek Réka kérésének és hazahozom magammal, pontosabban nem hagyom ott az oviban. Ahogy ezt közöltem L. - lel, ő kifejezte egyet nem értését - "rosszul teszed" -, de zárásképp megint csak annyit mondott: Ahogy gondolod.
Távoztunk. Gondolom, hogy nem éppen angolosan....
Hiába mentünk hát fél 10-re, a sors fura fintora, hogy pont így volt sírás, könny, sőt még ott sem hagytam a lányt. Az előzmények fényében M. óvónéni biztosan hálás a Teremtőnek vagy amiben hisz, hogy mindezt nem látta sem ő, sem a Nagy Ellenőrzés felügyelője....
És hát ugye várjuk a postást. :)
És hát ugye várjuk a postást. :)
Tegnap, mikor ramazurit kívántam az óvónőnek, nem ilyesmire gondoltam... A fenébe, én is visszamentem volna felnyalábolni a síró gyerekemet! "Rosszul teszed" - és mégis, ő mint "szakember" mit javasolt volna, ha már nem volt képes a lánykát megvigasztalni? Abba hagyta volna... ez olyasmi, mint a "majd kifárad a gyerek a bőgésben"! Írnék erre a nőre valami cifrát, de nem rondítom vele a blogot. :)
VálaszTörlésIsmerem az ő véleményét, a gyerek szokjon be magától az oviba. Amikor a kezdet kezdetén sírt Réka utánam, akkor is csak mellé ült, aztán gondolom, amikor elunta, hogy sír, azt mondta neki, hogy ha nem hagyja abba, elveszi tőle Báránykát (a kabalám). Ezt Réka mondta, szóval nem biztos, hogy pont így történt, bár én elhittem neki...
VálaszTörlésMúltkor beszéltem egy anyukával, aki direkt M. óvónéni miatt íratta ebbe az oviba a csemetéjét....Hát ízlések és pofonok, ugye. L. friss hús, de neki is úgymond jó a híre. Meglepő módon....
Szerintem az óvónőnek kutya kötelessége lett volna foglalkoznia Rékával. Ölbe venni, megvigasztalni, elterelni a figyelmét anyáról...
VálaszTörlésHú de féltem én is mindig ettől,úgyis vágtam bele annak idején az oviprojektbe,hogy próba szerencse,ha nem sikerül az elején beilleszkednie,akkor még éretlen az ovis szerepre és kiveszem,aztán szerencsére nem ez történt,hamar beleszoktunk,és már el is telt ez a pár év...
VálaszTörlésElég fura módját választotta az óvónéni arra,hogy megszeretesse a gyerekekkel az ovit...vagy végül is neki az a jó,ha minél kevesebben vannak.....:DDDD