2011. február 15., kedd

Füstjelek

Jól vagyunk megvagyunk, nincsen semmi külonos hírem....

Illetve mégis. Zalánom bal felső egyeskéje szombaton áttort, így lett őkelme Háromfogú. Hurráááááá. Vele együtt lélegeztünk fel félig-meddig, én és az apja, az utóbbi napokban kínlódott a kispasim rendesen a fogzással.... Ha már így belejott, Bálint napjára időzítette is a folytatást. Nem hiába, bevallom, férfibáját nagyban noveli, hogy immár négy foggal vigyoroghat rám... Rékám tíz hónapos is bőven elmúlt, amikor az első fogacskája előbukkant, így pindurkát furcsa, hogy a legénykém fogban gazdagon ellátott a tesóhoz képest. De lekopogom, eddig nem kapott szájzárat mellbimbómmal a szájában....ami nagyon kedves tőle. És ha nem akar egy velőt rázó, plafonszakasztó ordítást hallani kiszakadni belőlem, nem harap rá full erővel tejadó szervemre. Egyáltalán, soha. Előre is koszi, fiacskám.

Rékám rutinos ovibajáró lett, reggel zokkenőmentesen elbúcsúzunk a csoportszoba előtt, leken egy-egy csókot nekem és Zalánnal, aztán megy rajzolni, szétnézni. Olykor még integet is, hogy mehetek. Beszokott hát. Legalábbis arra a három-három és fél órára, amit az oviban tolt. 

Most éppen rajzpályázatra készülnek a gyerekek, ahogy az óvónő elmondta /M. óvónéni, aki nekem jobban bejon. Mármint óvónénileg, no. / Ehhez képest Réka - onmagához viszonyítva - elég hervasztó firkálmányokat hoz haza az oviból, néha már gyanakszom, hogy direkt nem alkot a saját szintjén. Tibi szerint visszafelé fejlődott mostanában rajzilag, de ezt én nem kenném az ovira. Majd átlendül ezen az időszakon. Talán látja, hogy kortársai hogy rajzolnak és őket utánozza, fogalmam sincs...

Hogy a reggeli melodráma megszűnt /ahogy elbúcsúzunk egymástól/ mit sem változtatott oviváltós terveinket, hiszen alapvető problémáim vannak az intézménnyel, a megfelelő papírokat kitoltottük és leadtuk, aztán várjuk az ítéletet. Májusig még van idő bőven. 

Rékám egyetlen verset vagy mondókát sem tanult az elmúlt négy, lassan ot aktív ovis hétben. Illetve, amit tanult, az itthon tanulta. Nincsenek foglalkozások, csak szabad játék, amolyan szabadfoglalkozásosdi, ha van ilyen szó /nincs/ és ez nekem egyáltalán nem tetszik. Ahogyan a vegyes csoport sem, legalábbis ahogy ebben az oviban a módi. 

Az az alapelv, hogy engedjük játszani a gyerekeket és majd a játék által fejlődnek. Megkapják a szükséges eszkozoket ahhoz, amit szeretnének csinálni /bár a Katica csoport igen gyengén felszerelt sajnos/ kreativitásuk kibontakozik és óvónői háttérrel, szinte észrevétlenül fejlődnek. Nohát ebben az észrevétlenségben szerintem sincs hiba....:D Számomra ez az egész arról szól, és sajnos nem tudok ettől a gondolattól szabadulni, hogy ez milyen kényelmes az óvónőknek, hiszen csak a minimális, kotelezően előírt foglalkozásokat kell megtartaniuk pl. az iskolába készülőknek, a tobbi gyerek meg úgyis fejleszti saját magát. Vagy fejlesztik őket a nagyobbak. Koszonjük szépen.

Kár, hogy annyi értékes idő elviszik, kihasználatlanul marad, amikor bábozni lehetne, kézműves foglalkozásokat tartani, kreatívkodni túl a rajzoláson olcsó színes ceruzával. Tanítani és játszva okosítani lehetne a gyerekeket. Zenét hallgatni, mondókázni, énekelni, korjátékozni, verseket tanulni....Ez az ovi nem erről szól. Ők úgy gondolják, hogy addig játszon az a gyerek, amíg lehet. Hiszen egyszer iskolába megy és jon a hajtás az egész nap padbanülok, stb. És ebben van némi igazság, csakhogy ezek a gyerekek - Rékából kiindulva - szomjazzák a tudást. Neki nem okoz nagy fáradtságot megtanulni egy verset, dalt. Orommel hallgat zenét és ropja rá a táncot. A betűket sem úgy tanulta meg, hogy ostorral vertem bele minden egyes darabot, a rajzolásra sem kényszerítette soha senki. Mert van olyan, hogy játszva tanulok, játszva tanítok...de nyilván ebben az ovi pedagógusai nem hisznek. Én meg igen, úgyhogy innestől fogva nehéz is volna kozos nevezőre jutni velük.

No mindegy, nincs időm kielemezni az oviváltás minden oldalát, de elsősorban a fentiek miatt hagyjuk magunk mogott - remélem - a mostanit. Hogy az óvónőkkel, a dadussal, magával a beszoktatás menetével, az ovi légkorével, higiéniával, ezzel azzal is van probléma, az már csak hab a tortán. És nem írtam ám le mindent, amit gubancnak éreztem....

Azt is tudom, hogy talán Rékával sem egyszerű, hiszen továbbra sem igen kommunikál az óvónénikkel, nem kér sem a segítségükből, sem a vigasztalásukból. Mert a viselkedése az egykori Emi néni féle foglalkozásokhoz képest ég és fold. Passzív a leánykám, de nagyon. Mintha elviselné az ovit, elviseli, mert muszáj, de ennyi és nem tobb. Nem tudom, hogy ez miből fakad, mi hozta ezt ki Rékából, vajon mit és hol ronthattam én el. Ugyanakkor az is a véleményem, hogy egy óvónő azért óvónő, hogy az olyan idézőjelben sündisznó gyerekeket is meg kell tudnia szelídítenie, foglalkozásokba bevonni, valahogy aktivizálni.  Nem is tudom...de az biztos, hogy nem jó irányba mennek a dolgok.  

Hát ennyi füstjelet eregettem egyelőre....


3 megjegyzés:

  1. Én még mindig azt mondom, hogy ott romlott el ez a dolog, hogy a legeslegelején nem törődtek úgy és annyit az óvónénik Rékával, mint újgyerekkel, amennyit kellett volna.
    Nálunk sincsenek kötelező foglalkozások, ami annyit tesz, hogy énekelnek-verselnek-rajzolnak-festenek-olvasnak, de semmi nem kötelező, ennek ellenére úgy érzem, hogy igyekeznek bevonni minden gyereket. Azt már írtam is egyszer, hogy nem hagyják, hogy a sarokban kuporogjon szomorúan. Szóval igazad van, lehet ezt a hagyjuk a gyereket még játszani módszert, (ami szerintem azért nem olyan rossz), kicsit irányítottabban, szervezettebben is csinálni, nemcsak a dolog könnyebb végét megfogni.
    no de hát... remélem a másik ovi jobban be fog jönni.
    Amúgy én is a homogén csoport híve vagyok, pedig sokan nem, de én már csak ilyen maradi vagyok.

    VálaszTörlés
  2. Nem te, nem rontottad el sehol...Beával egyetértek:)))

    VálaszTörlés
  3. Csatlakozom az előttem szólókhoz :)) Annyi különbséggel, hogy nekem nincs gondom a vegyes csoporttal. Bár a mi csopink kb. 2/3-a kicsi, lehet ez (is) a titok nyitja... :)

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!