Ma reggel Réka vidáman ment óvodába. Ahogy ráadtam a nadrágot és a pulcsit, sürgetett, hogy menjünk már, mire várunk, mégis? Kéri a csizmáját és a dzsekijét is...Most nem tudom, hogy a nagy lelkesedés az ovinak szólt e, vagy annyira utál nadrágban lenni, alig várja, hogy az oviban megfosszam tőle (ott mindig átöltözünk farmerszoknyára, ahogy itthon.) Ha lehet, inkább a második verzióra szavaznék....
Zalán egyik kisnyusziját és anya báránykáját (FriendSheep-et) is magával vitte, ez utóbbit a pulcsija alá cipzározta, hogy az meg ne fázzon. Mondtam volna neki, hogy szerintem sem a nyuszi, sem a bárány nem fázik, klassz kis bundás állatkát, ám csak megkaptam volna tőle, hogy igenis fázik a bárányka, hiszen odakinn nagyon hideg van (mit képzelek én...), így hát ráhagytam. Vesztemre. Csak az óvodában derült ki ahogy Réka a kardigánjától megvált, hogy a bárányka nincs sehol. Ajjjajjjj....Nagyon elszomorodott hirtelen (ő IS), csak ült búbánatosan a padon és egy szót sem szólt. Biztattam, hogy bizonyosan kipottyant a kabátja alól valamely pontján utunknak (otthon-ovi távolság), de futok vissza és megtalálom, egyet se' bánkódjon...Közben legszívesebben magamnak adtam volna két maflást, amiért hagytam, hogy a bárányka bizonytalan, "vagy elhagyjuk, vagy nem" pozícióban lógjon Rékán. Végülis, semmi meglepő nem történt...
Végigpásztáztam az utat lennt és fenn egyaránt (lásd ablakpárkányok, bokrok alja, autók motorháztetője, járda....), de sehol nem találtam a báránykát. Pedig fekete a bundája, mint a szén...Itthon is átnéztem a kapualjat, lépcsőházat, tűvé tettem előszobát és gardróbot, de semmi. Elveszett, végképp elveszett a bárányka.
Szerencsére délben kiderült, hogy a veszteség engem érzékenyebben érintett, mint Rékát, aki erősen bízott abban, hogy Anya detektív módra fel fogja göngyölíteni a bárány eltűnési ügyét. Rákérdezett ugyan, hogy hol van a bárányka és hol találtam meg, de válaszom, miszerint "a boltban egy polcon....izé, megtaláljuk az "ikertestvérét""...kielégítette. Az lett volna az utolsó, ami hiányzik, hogy fél napot sírjon a bárányka után.
De azért...remélem, ma valakinek itt a közvetlen környékünkön..... a böcsületlen megtalálónak leszárad a keze....És a megmaradt másik kezével ugyanakkor jó gazdája lesz az én drága kis báránykámnak. Brühühü....
Nekem pedig első utam szombaton az ikertestvérhez fog vezetni.....Mert a Bárányka számomra egy "must have", hogy úgy mondjam. Kell nekem, imádom és kész. Akármennyire is gáz ez így túl a húszon, hehe....
És ha kitennél egy hirdetést mondjuk az ovi kapujára, néhány villanyoszlopra, hátha valaki nem rossz szándékból vette fel, és visszaadná, ha tudná kié. Max. azt ne írd oda, hogy a bari tul.képp a te szivedcsücske és nem Rékáé:)
VálaszTörlésNekem Malackám van,elkísért ide Angliába is négy és fél évvel ezelott, pedig mikor hosszú idore (orokre?) csomagol be az ember, igencsak meg kell gondolni, mi fér a 20 kg-os borondbe:)
VálaszTörlésÉn 6 éve kértem vissza egyik unokatesóméktól a gyerekkori elnyűtt mackóimat, amit bő 12 éve "nyúltak le" tőlem a gyerkőcei :)) Már akkor fájt a szívem értük, és még akkor tisztáztam, hogy vissza fog az kerülni hozzám! Én is ilyen kis ragaszkodós vagyok...csak a gyerekeimtől nem sajnálom a szeretett cuccaimat :)))
VálaszTörlés