3. rész

2011. január 21, péntek

Ma avatták fel a városban a gyalogos hidat. 

Az elmúlt napokat a saját kis világunkba fordulva éltünk, így csak onnan értesültem az eseményről, hogy délután egy helikopter korozott gyanúsan a levegőben, majd ahogy besotétedett, egy klassz kis tüzijátékot is megtekinthettünk a konyha ablakból. Réka eggyé nőtt az ablaküveggel, csak jóval a látványosság után volt hajlandó engedni, hogy eltávolítsam az ablakból.

A híd egyébként a Tiszavirág nevet kapta. Szerintem gyonyorű....Az előzetes tervek szerint már tavaly ősszel át kellett volna adni és én szovogettem is helyes álmokat még Zalánnal 2in1, hogy milyen klassz lesz tologatni a frissen átadott hídon babakocsiban a kisfiamat....Nohát lassan áttotyogunk inkább azon a hídon, én és Zalán, még szerencse, hogy ami késik, az nem múlik.

http://szolnokigyalogoshid.hu/blog/
Most azt hagyjuk, hogy ennél jobban már csak egy négysávos ótópályának orültem volna Bp. felé.....Ez jutott.

Ma megint egy picit jobban vannak a csemeték, ennek oromére uzsonnára palacsintát sütottünk. Réka ugyan két  harisnyát is meglepő sűrűségben osszekent a csokis toltelékkel, de nem szóltam semmit, csak nyeltem egyet. Még az sem hozta ki belőlem a tüzet okádó sárkányt,amikor kiderült, hogy a hitvesi ágyunkra is jutott bőven a csokipottyokből....

2011. január 22, szombat


Reggel Réka kiszúrta, hogy egy régi, rongyos, erősen hiányos és szamárfüles mesekonyvét kidobtam a szemétbe. Így kommentálta az apjának az esetet: 
- Nézd már, kidobta a mesekonyvem a szemétbe, a BUTA SÁRKÁNY....- mármint hogy én. Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Rettegek a kamaszkortól. Érzem, ahogy kicsúszik az irányításom alól leánykám és egyre azon jár az agyam, mivel és hogyan neveljem tiszteletre. Nyilván nem attól fog tisztelni és felnézni rám, hogy ezt neki parancsba adom és kotelezővé teszem, spontán alakulnia kellene a dolognak....De hogyan? Miért van az, hogy én ilyet édesanyámnak soha nem mertem volna mondani? Még viccből sem? Miért, ó, miért lett ez a Hároméves ilyen élesnyelvű bestia? Legalábbis itthon. Bezzeg az oviban remeg nélkülem, mint ama nyárfalevél. Mit csinálok rosszul?

Délután KETTESBEN voltunk nagybevásárolni Tibivel. Hát nekem olyan buli volt,mint másnak egy egy hetes társasutazás nemtomén hová. Élveztem nagyon. Ráérősen válogattam, semmi idegbajban lekapom a polcról, amit érek.....még a műszaki osztályon is végigbattyogtunk és szemeztünk a csillivillinél is okosabb tévékkel. 

2011. január 23, vasárnap

Zalán TÁNCOL. Ez a nap híre. Úgy rogyaszt a kis lábával és kavar a karjaival, hogy rekeszizom nem marad gorcs nélkül, ha figyeli az ember. Hihetetlen a pasas. Bő egy hete elkezdett integetni. Kicsit amolyan szélsőjobbos időket igéző volt kezdetben a dolog, inkább karlendítés volt, mint integetés és most sem a kis ujjacskáival pápázik, de a szándék a lényeg és az van bőven. 

Újabban nagy kedvence lett az apja. Ahogy hazajon, addig nem téveszti szem elől, amíg a karjaiba nem veszi. Úgyhogy amíg ledobja magáról a kabátját Tibi vagy kezet mos, megyek utána Zalánostul, hogy el ne torjon kisfiamnál a mécses....Van aztán nagy orom, ahogy a család férfi tagjai egymásra találnak.

Este erősen osszekotottem a bajszom Rékával, aki véletlenül rossz időzítéssel ugrott a nyakamba, éppen Zalánt etettem volna. Repült az almapépes edény, osszekent mindent vastagon. Jutott a kanapéra, a szőnyegre, leginkább mégis az olemre és Zalán feje búbjára. Réka érintetlen maradt almapépileg. Azt hittem, elvisz a gutaütés, de mire eltakarítottam a romokat, inkább kovettem Tibi példáját, azaz nevettem egyet....

Este leeresztettük Zalán ágyát a legalsó pozícióba...hát nagyfiú már....


2011.január 24, hétfő

Hatalmas csomó keletkezett a cicimben. Hőemelkedésem is van és ramatyul vagyok megint.

Zalán alap esetben a rendszeres szopikkal simán feloldja a csomót majd, a kérdés, hogy mikor, egyelőre semmi javulás tegnap éjjel óta. Próbáltam fejni is, még 10 ml sem jott le, pedig a mellbimbóm olyan volt, mint egy érett málna.....

Beszéltem az ovival, egyre másra dőlnek ki a gyerekek hányós-fosós virnyákkal vagy éppen még mindig himlővel...ami még decemberről maradt itt. Hurrá. Réka egyelőre itthon marad, ameddig nem szűnik meg a fojtó kohogése és nem folyik úgy az orra, ahogyan jelenleg....