Na nem pont ezé, de a "jogelődé". Pont 17 éve írtam az első posztot a Popinapló blogba. Legalábbis asszem, így hívták.
Hajnali 5.00 óra - Rémálomból ébresztem Tibit, valakivel hadakozik, mert csap egy méreteset a karjával, aztán szerencsére felébred, összefonódik a kezünk, együtt alszunk vissza. Nem sokkal később magam is rémálomból ébredek, valami vágás van a hasamon, amit be kellene varrni...pihegve, rémültem riadok fel, beletelik kis időbe, mire megnyugszom. Érdekes, hogy mindketten egyszerre álmodunk rosszat.....
6.30 -- Nehéz kikászálódni az ágyból, de muszáj, hát legalább hajat mosni nem kell. Gyomorideg elkísér a fürdőszobába, onnan le a nappaliba is, sejtem az okát, M. mamát elvileg ma műtik...Kikukkantok az utcára, az autókon és tetőkön áll a hó egy minimális rétegben. Tél a tavaszban átmenetileg....
6.45 -- Nyugtázom, hogy a hétvégén megint híztam egy kilót. Ha nem vezetem a bevitt kalóriák listáját és túlmegyek 1600 kalórián mozgás nélkül., mindig ez van... Ennyit arról, hogy E. szerint az állítás, hogy kövér vagyok, egyáltalán nem indokolt...
7.00 -- Hidratálok kívül-belül, viszonylag gyorsan eldöntöm, mit veszek fel. Azt a norvégmintás új pulcsimat, ami pont illik a télies időjáráshoz.
7.10 -- uzsonna Zalánnak, vajkrémes kenyér sonkával, ementáli sajttal és dijoni mustárral, ahogy mostanában szereti. Hiányzik a kenyérszeletelő gép, amit Zalán kinyírt múlt héten. Az összes kenyérvágó kés full tompa, a fenébe....Sehol nincs a késélező bizgentyű sem, király. Közben hallgatom Réka finom rikácsolását, hogy megint eltűnt az almalé a hűtőből. Miután ezt elmondja négyféleképpen különösebb eredmény nélkül, hisztisen feltrappol a szobájába és átmenetileg csönd lesz.
7.25 - Zalán végre megjelenik a nappaliban és összebújik a kutyával. Biztatom, hogy már ne heveredjen le a kanapéra, húzza fel a cipőjét és hajrá....irány a suli. Elengedi a füle mellett a mondandóm.
7.30 -- Ma együtt megyünk suliba, melóba. Réka megkérdi, mit vegyen fel kabátilag, egyszerre mondjuk Tibivel "valami meleget".
7.40 -- Zalán eltűnik az iskola kapuja mögött. Elgondolkodom, hogy szűk 3 hónap és nem lesz többé általános iskolás gyerekem....11 évet húztunk le itt összesen Rékával és Zalánnal...Mondjuk, van több négygyerekes ismim is, ők kenterbe vernek simán.
7,50 - hosszú sor a bérletpénztárnál. Réka pipa, mert nem ajánlottam fel, hogy megveszem a diákbérletét, így neki is be kellett jönnie a pénztárba. Azt sem ajánlottam fel, hogy kifizetem, ó borzalom, 200 Ft-ja bánja. Nem nagyon szól hozzám, még túl korán lehet.... Figyelem, ahogy a forgalmat pásztázza odakinn a vasútállomás előtt és az jut eszembe, vajon mikor jön rá, hogy még szebb smink nélkül, mint fél kiló szemfestékkel. Mindegy. Majd eljön annak is az ideje.
8.10 - Beérek a munkahelyemre, természetesen elkések, tök égő...Laposkúszásban trappolok fel az emeletre, elnézést kérek a főnitől nyüszítve, aztán rögtön fejestugrok a munkába, mintha mi sem történt volna. A délelőtt főleg az észtekkel telik, nem nagyon akarják érteni, milyen profilú lambéria kellene nekünk, de mindegy....
9.00 -- Reggeli. A Zalánnak készített szendvics csücske az enyém. Finom, bár sonkából és sajtból nem sok jutott a szendvics ezen felére.
9.20 -- Sok a meló és minden beszállító árat emel a következő negyedévre, ami nem meglepetés, mert szezon jön.
11.00 -- uzsonna, egy tejberizs. Majd csak közeledik az ebédidő...
12.00 -- Végre ebéd. Fasírt és saláta öntettel. Amíg falatozom, Rékának rendelek SIÓ-t, nehogy szomjan haljon. Néhány más dolgot is hozzácsapok a rendeléshez, ami még eszembe jut... Holnap hozz a Tesco. Igaz, hogy ma is jön futár, de a Sió lemaradt akkor...Már vakon eltalálnak hozzánk a futárok... M.mamáról nincs semmi hír, lehet, meg sem műtötték.
14.00 -- A szokásos elálmosodás, de már nem kávézom, úgyhogy folyadékkal próbálom áthidalni....
16.00 -- Megyek mosogatni, összepakolok, irány haza. Kíváncsi vagyok milyen napjuk volt a többieknek, Rékának, Zalánnak, a ZuramnakTibinek....P. hazavisz a Cs. kereszteződésig. Jó nagy a forgalom, a szokásosnál nagyobb....
16.30 -- Uzsonnára pizzát sütök, ezúttal a fagyasztóból. A tegnapi kacsának, fasirtnak hűlt helye, borsóleves még akad,de nem nyúl hozzá senki.
17.00 -- Tibi hoz hírt Mamáról, holnap műtik valamikor. Az nem jó....
17.30 --- Zalán nem akar tanulni, mondván, hogy majd holnap...Én próbálok elmerülni a Kilépés a sorskönyvből sztorijában, de valahogy nem találom, hogy kapcsolódom én ehhez....Lesz még vele melóm.
18.30 -- Tibi összeszedi a gyerekeket is, hogy családi szinten látogassuk meg a Mamát a kórházban. Tegnap csak ketten voltunk, akkor eluralkodott rajtam némi szédülés és gyomorideg, ma semmi...A kórteremben egyedül van mama, de már a másik két unoka aggódva körülveszi. Ki van írva az ajtóra, hogy max. két látogató, de most ezzel nem tudunk foglalkozni, úgyis csak 20 perc van 7 óráig. Mamában új energiák kapnak szárnyra az összes unokája láttán és mi tagadás, mind gyönyörűek, biztosan nagyon büszke rájuk. Enni viszont nem akar, de az unokák és ő valahogy elnyammognak együtt egy banánt. Hét után 10 perccel megköszönjük a nővérek türelmét és távozunk....nem könnyű szívvel, de elköszönünk mindannyian.
18.20 -- Réka kitalálja, hogy DM-ba akar menni Labellóért. Labelló nélkül élni sem érdemes. Mind vele tartunk, így lesz egy órás látogatás a DM-ben illetve a Sparban. A költségeket most hagyjuk is....A 300g-os Philadelphiat viszont jó árban kaptuk. Sajnos ritka már, hogy négyen vagyunk egy helyen, így kimondottan élvezem a bevásárlást is....Nagyjából 5 percenként (na jó, negyed óránként) rácsodálkozom, hogy Zalán egy fejjel magasabb nálam...Mikor? És hogy??
20.00 -- újra itthon. Réka prezentációt tart neszesszere összetételéből, majd eltűnődik, hogy lehet, irodalmat kellene tanulni. Nézik, ahogy megeszem egy kisebb doboz sushit....Nem olyan finom, mint a Lidlis pedig ugyanaz a márka, na nem baj, azért jól esett. A kutya kap egy kis rizst a maradékból, nagyon élvezi. Gyanakszom, hogy éhes lehet, miért nem kapott még ez a kutya vacsorát?! Megetetem. Kap juti falatot is.
21.00 --- Leülök blogot írni, Zalán nem hajlandó fizikát tanulni, mondván, hogy mindent tud a lencsékről meg nemtom mikről...Réka nagyon lelkes, Tibivel tart kutyát sétáltatni. Pedig az az irodalom...na mindegy, ezek lemennek sétálni.
21.20 -- megyek, én is lezuhanyozom, vége a napnak. Közben szigorúan csöndnek kell lenni, hogy meghalljam és megéljem a saját gondolataim. Most ez a feladat. Aztán majd kiderül, hogy belőlük mennyit nyomok , fojtok el és abból mennyit tudat alatt...Na mindegy, a lényeg, zárom a napot. Villanyoltás előtt Duolingo, az 5 perc , ha formában vagyok. Utolsó fél órában, órában nincs telefon nyomogatás, olvasás van vagy olvasás. Esetleg pusmogás Tibivel.
Ennyi volt a mai nap. 2025. április 7, hétfő -- 17 éve ilyenkor kezdtem blogot egy négy hónapos kislány anyukájaként...Hűű, de rég volt, alig hiszem, hogy igaz volt....
Emlékszem még az akkori időkre, tudtam én, hogy elég régóta olvaslak, de bakker, ki gondolta volna, hogy ennek tizenannyi éve... és akkor is volt hasonlóság köztünk, meg most is - szóval érdekes az is, hogy bár földrajzilag máshol élünk, mégis nagyjából hasonló gondokkal küzdünk, hasonló élethelyzetben vagyunk! megértelek a nosztalgiával, nálunk is az idén kifut a középiskola - az ősztől kezdve mindenki felsős lesz - nekem ez is hihetetlen. Pszichológus ügyben meg hajrá - hogy érzed, segit? január óta járok én is, volt pár áttörésem - máskor meg totál összezavar - remélem lesz ez még jobb is :-) puszi
VálaszTörlés