Könnyek

 

A temetés volt az első alkalom, amikor sírtam anyu halála miatt..... Addig nem tudtam, túlságosan fájt ez a könnyekhez. Megtelepedett a kín a gyomrom tájékán és ott körözött örvénylett, mikor anyura gondoltam és sokszor gondoltam rá. Mitöbb, talán soha életemben nem gondoltam rá ennyit. Nem fura?? Eleinte, távolodni látszott a kis gömbölyded, anyukás, drága alakjával. Csak hátulról láttam bevillanó látomásaimban, tudtam, nem nem fog megfordulni. Egy héttel később, már angyalszárny is kapcsolódott a hátához.....Próbáltam lerázni ezeket a képeket az agyamból, de bevésődtek.

A gyerekek nem beszéltek a gyászukról egyáltalán. Bár igazság szerint sokat nem firtattam a témát. Egyik nap megakadt a szemem valamin, megkérdeztem, mit keres az étkező vitrinben az a fél literes gyömbéres üdítő? Gyanítottam, de nem voltam benne biztos, hogy az az az üveg, amit anyunak vettem, de végül nem kívánta a szénsavasat.... Réka azt felelte, az a mamáé.....Nyeltem egyet. Ez is a gyász egy formája, azt hiszem....

A temetés reggelén rémültem ébredtem. Nem tudom, hogy a kínzó fájdalom a gyomrom tájékán (az a fajta, amit életed legnehezebb vizsgája előtt érzel, vagy bármilyen egyéb nagy megpróbáltatás előtt...) ennek a rémületnek volt köszönhető volt fordítva...Ez aztán szerencsére később elmúlt. Tesóm mondta, hogy tud nyugtatót szerezni, kértem is tőle, hogy hozzon, de aztán meggondoltam magam. Igazából nem ér az semmit. Tompít, de nem kifejezetten nyugtat... Végül amikor tesóm megérkezett a szülői házhoz, ahol gyülekeztünk a temetés előtt, hamar kiderült, hogy valószínűleg a nyugtatót ugyanúgy elfelejtette, mint hogy üdítőt hoz a vendégeknek. Anyu a lépcső alatti tárolóban tartotta az innivalót, lidl-es gyömbér, ásványvíz, almalé és tonik volt, így azt kapták a vendégek. A nyugtatóról később, órákkal később kiderült, hogy tényleg otthon maradtak tesóméknál. Ismerem tesóm, pedig nem együtt nőttünk fel, 3 éves voltam, amikor elkerült otthonról koliba és onnastól fogva több hónap eltelt, mire hazajött. Amikor még nem volt sem net, sem mobiltelefon, sőt vezetékes telefon sem.....Ha nagy gáz volt, küldött táviratot...

Zalánnak még nincs öltönye, így iskolai ünneplőben jött. Meg egy Puma fekete pulcsiban. Réka ki volt akadva, hogy jöhet így, de most tényleg ez számít? Nekem nem számított. Réka viszont megjegyezte, hogy izé....nem talál egy nadrágot sem, szerinte a mosógépben forog. Ezt elmondta fél órán belül háromszor, mire kissé felnyomtam magam idegileg, mondván, hogy a mosógépben a szennyes forog, szóval vessen keresztet arra a nadrágra, keressen valami mást. Mivel a ruhatára kb. 70 százaléka fekete, nem lehetett olyan nehéz, gondoltam én naívan, mire előjött egy nyári, fekete len nadrágban.... Anyám, borogass! ... Azaz, anyám....Harmadik változat egy nagyon csinos fekete miniruha volt, ami láttán elégedetten csettintettem volna, mire rémülten megláttam, hogy a ruha felső része nagyvonalúan lett ellátva gombokkal, akármelyik becsületes utcalány megirigyelte volna. Büszke voltam magamra, mert vettem egy levegőt és rikácsolás helyett csak annyit leheltem ki tettetett könnyedséggel, hogy ehhez kelleni fog egy fekete top vagy body....Mármint alá. Szerencsére Réka egyetértett, így hamarosan full csinosan, bár szerintem a kelleténél jóval több szemfestékkel ellátva készen állt a nagymamája búcsúztatására. 

A szülői házban hideg volt,  mint egy barlangban, szóval feltekertem az összes fűtést. Nagyon hiányzott anyu, különösen a hálószobájából. A feltekert konvektornak hamarosan égett por illata lett, de még az is anyut idézte, a tovatűnt gyerekkorom, fiatalkorom, a nemrégmúltat, amikor apu és anyu még éltek.  Hamarosan megérkeztek tesómék, illetve tesóm és a barátnője, a gyerekeket majd az anyjuk hozza...magyarázta tesóm rögtön. Megterítettem az ebédhez, ami a temetés után volt esedékes. Nem találtam sehol késeket, úgyhogy felcaplattam az emeletre, hogy megkeressem a ritkán használt étkészleteket...Kettőt is találtam, lehoztam mindkettőt. Az egyikre az volt ráírva árként, hogy 540,- Ft...ezt sem tegnap szerezte be anyué... Mikor megterítettem és minden elrendeztem, még volt negyed óra az indulásig, úgyhogy beleültem a hintaszékbe, az ablak alá, ahol anyu sokat ücsörgött....Tesóm barátnője elérkezettnek láttam az időt, hogy megkérdezze, megvan-e már a boncolási eredmény? A lemezjátszón a képzeletbeli tű sikított egy nagyot. Nem tudom, mit feleltem, de nem valami kedveset azt hiszem, mire tesóm is elérkezettnek látta az időt, hogy elinduljunk a temetésre....Illetve ők elinduljanak. Mire én bezártam az ajtót, letetettem a telefont a gyerekekkel, már az utcából is kikanyarodott az autójuk. Mindegy, utolértük őket a vasúti kereszteződésnél. Anyu nélkül a város pörög, robog tovább, bambultam ki az ablakon.

A temetőbe érve, autóból kiszállva tesómmal rendeztük az összezördülést, melyet a boncolás szó okozott még otthon. Elmagyaráztuk tesóm barátnőjének, hogy nem, nincs bennünk holland vér, a holland rendszámú bmw unokatesómé, kinn dolgozik már pár éve, de echte magyar, eskü.... Aztán legjobb barátnőm is feltűnt a férjével, megölelgetett, jól esett, majd besétáltunk a ravatalozóhoz. Na az egy mélyütés volt a gyomromnak. A két koszorú, amit általános iskolai barátnőm készített, egyet a mi családunknak, egyet tesómék családjának álomszép volt, tényleg beletette minden szeretetét....na itt már tudtam volna bőgni szépen...Az urnára csak rövideket tudtam pislantani, tüllel le volt takarva, alatta virágkoszorú....

Tesóm nem akart beülni a bekészített székekre a nyitott ravatalozóba, mondván, ott hideg van, kinn meg ezer ágra süt a nap...így hát amíg a szűk család meg nem érkezett, addig kinn álltunk mi is sorjában....Aztán később is maradtunk, amíg meg nem jött a lelkész...A lelkész nagyon fiatal és keresztanyu temetéséről emlékszem, hogy egészen gyönyörű énekhangja.  Ahogy megjelent, leültünk a bekészített koszorú mellé. A lelkésznek, mint minden református lelkésznek, olyan rakottszoknyát idéző köpenye volt. Ilyet először 9 éves koromban láttam, amikor nagyapám meghalt. Nem jó emlékek társulnak hozzá, mivel csak az maradt meg az egészből, hogy anyukám csak sír és sír, amitől nekem is sírnom kellett, illetve lengett és lengett az a fekete köpeny, mint egy fekete holló, brr... Ez a fiatal lelkész azonban nem tűnt ijesztőnek vagy fenyegetőnek a köpenyben, főleg, amikor két csörrenésre megszólalt a telefonja a köpenye valamely bugyrában, melyet mesteri gyorsasággal némított el. Anyu kedvenc énekével, zsoltárával kezdtünk, a tebenned bíztunk elejétől fogvával...amitől rögtön szivárogtak a könnyeim. Mindenki mondta, hogy milyen szép temetés volt. Milyen szép. ... És a nagyon -nagyon sok virág, ami beterítette a sírt és a környékét...Mégis az én angyalszárnyú anyukám nem volt már sehol és nem is lesz sehol, esetleg bennem, az emlékeimben, a gondolataimban. 

Otthon ebéddel vártuk a családot. Szűkösen fértünk el, de nem ez volt a lényeg, azért elfértünk. Én egyfolytában mosogattam, forogtak a tányérok, evőeszközök, főztem később kávét, üdítőt töltöttem. Csak azon járt az eszem, hogy egyrészt túl vagyunk ezen is, ezen a nagy fájdalmon és hogy mennyire mindegy már az egész...Nem is tudom, hogy mi, de mindegy. A vendégek aztán elszállingóztak, mindenkitől kaptam nagy öleléseket, amik tényleg nagyon jól estek. Amikor bezártuk a házat, kikapcsoltuk  vagy visszavettük a fűtést, az ismét eléggé sajgott, sajnáltam a házat, hogy egyedül maradt. Azok az ismerős neszek mind egyenként fájtak, ahogy az ajtó csukódik, ahogy a kulcs forog a zárban, ahogy a kapu zörren....Egyedül maradtunk tesómmal, sok ember között is egyedül. Egy időszak véget ért, egy olyan szakasz jön, ami még soha nem volt, mert anyukám eddig bő 49 éve mindig volt valahol. Talán most is van valahol, hiszem, hogy van, talán beszélhetek is hozzá, üzenhetek is neki, csak neki már nem volt itt jó, menni kellett ,szólították. Ezt meg kell tudni érteni, fel kell tudni dolgozni. .Hosszú és fájdalmas folyamat lesz, talán soha véget nem érő....

Isten nyugosztaljon, anyukám, remélem, apuval és drága Molly kutyánkkal már találkoztál...Vagy akármi is van ott odaát, most jó neked és megpihentél! 

A tagadás

 

Igazából még mindig a hitetlenkedés érzése a legerősebb. Valami nagyon fura elmeállapot lehet ez, mert bár az ember nyilván tisztában van vele, hogy a szerette elhunyt, valahogy mégsem sikerül elfogadni. Nem is elfogadni, felfogni. Az suhan rajtam át újra és újra, hogy az nem lehet, hogy meghalt, nem halhatott meg. Mintha valami megmagyarázhatatlan örök élet jellemezné az anyákat. Ez a folyamat nem tudom, mennyi ideig fog tartani, de elvileg ez még csak a gyászfolyamat első lépése...harag, alkudozás, depresszió, elfogadás....

Anyu pénteken halt meg, szombaton reggel a kórházban kezdtünk, hogy elhozzuk a holmiját. Külön nejlonzacskóban nyújtották át az értékeit, tárcáját, telefonját és valahonnan - szerintem az egykori szobájából - rángatták elő táskákba és fekete kukazsákokba tekerve a holmiját. Egy sporttáskája volt, egy nagy szemeteszsák a párnájával és pihepuha takarójával és még egy szatyor, az egész pedig valami gézfecnivel volt összekötözve....Jó, hogy nem öntötték le az egészet mésszel...Tibi magára aggatta az összes táskát, ami időbe telt, mert valamelyik mindig megadta magát és leoldott a válláról, végül miután fogadtuk a nővérke részvétnyilvánítását, távoztunk az osztályról. Mondtam Tibinek a liftnél, hogy remélem, ide soha többet nem jövünk, sem látogatóba, pláne nem betegként. 

Persze hétfőn, az első soron következő munkanapon kénytelenek voltunk, hivatalosak voltunk az "irodába", amely 9 órától volt elérhető aznap, és minden munkanapon. Nem volt erőm megkérdezni a nővért, hogy minek kell menni, nem voltam képben, inkább hagytam magam sodródni az eseményekkel. Az irodánál nyitva volt az ajtó és fehér ruhás nők áramoltak ki és be rendszertelenül. Mellettünk 3 méterre egy huszonévesnek tűnő doktornő egyeztetett egy hatvanas pasassal annak az édesapjával kapcsolatban. Én nem értem, miért nem lehet behívni ilyenkor a hozzátartozót és leültetni, beszélgetni vele, miért kell az orvosi szoba ajtajában, de mindegy. Végighallgattuk a pasas aggodalmait, amiket sorra felvázolt, volt amit többször is, ezekre a doktornőnek vagy nem volt megoldása vagy valószínűleg nem is volt megoldás a 80-85 közötti, ágyban fekvő apu esetében. Igazából nem tudom, igyekeztem nem figyelni. 

Nem kellett elmondani az iroda dolgozóinak, mi járatban vagyunk, ezek szerint péntek óta más nem halt meg az osztályon. Egyből hívták az orvost, a kezelőorvost, azt amelyiket hétfő estétől (legyünk nagylelkűek,kedd reggeltől) következő hét péntekig nem sikerült elérni sem személyesen, sem telefonon. Kivéve miután anyu meghalt, mert utána hirtelen maga hívta vissza tesómat....Akkor sem engem, bár én voltam megjelölve legközelebbi hozzátartozónak. Az orvos izzadt volt, nagydarab és dadogott. Egyáltalán nem volt szimpatikus, bár erre nem nagyon volt esélye. Ott a folyosón közölte, hogy keringési elégtelenség végzett anyuval és ez meg az meg amaz és hogy sajnálja, részvéte. Persze. Végülis, valahol mindenkinek összeomlik valamikor a keringése, amikor meghal, anélkül nehéz is. Mivel remegett a térdem, nem akartam veszekedni, sem kérdéseket feltenni...Az orvos felvetette, hogy most az van, hogy a törvény értelmében sajnos kénytelenek a boncolást végrehajtani, mielőtt kiadja a kórház anyut, de a hozzátartozónak joga van kérni, hogy tekintsenek el a boncolástól....Mondtam neki, hogy köszönjük, de nem tekintünk el. Ezt nem értette, megakadt egy pillanatra, bámult rám a borjú szemeivel, pedig mintha már indult volna vissza az irodája mélyére. Újra részvétet nyilvánított és távozott. 

Én nem állítom, hogy kinyírták anyut a kórházban, de azt igen, hogy nem tettek meg mindent az érdekében. Úgy voltak vele, hogy hány éves is? 82 lesz februárban? Uh, ennyi betegség és nyavalya? Hát majd lesz vele valami.  Majd az idő megoldja. Hogy hogy veszi be a gyógyszereit, egyáltalán beveszi -e az antibiotikumot, nem volt annyira fontos téma. Hogy iszik-e, eszik-e, szintén nem. A hozzátartozók tájékoztatása meg aztán tényleg a legutolsó téma volt.

A zárójelentés illetve a boncolási jegyzőkönyv igénylése egy egészen másik épületben volt, így némi habozás után átballagtunk oda. Ja egyébként az iroda dolgozói abszolút segítőkészek voltak, kiderült, hogy igazából csak a korábbi leleteket adták vissza illetve aláírtam egy papírt, hogy nem kérünk a halálesetről táviratot.    Ekkor már ültem, mert annyit emlegették a boncolást, hogy megrogyott a térdem és leültem az első székre, ami szembejött. 

Szóval átmentünk egy másik épületbe, amely felújított iroda épülete a kórháznak és mind kiderült, itt székelt az egész menedzsment...Van itt ismerősöm, volt kollégám, nagyon reméltem, hogy nem botlunk bele...A hangulat egész Semmelweis-es volt, mármint a filmre gondolok, ódon épület, hatalmas ablakok...mondjuk nagyon másra nem is emlékszem. Valaki eligazított, melyik irodába kell nekünk bekopogni. Ott kaptunk egy nyomtatványt, amit ki kellett tölteni. Nagyjából 3-szor elmondták a dolgok menetét, de nem nagyon emlékszem semmire. Annyi megmaradt, hogy majd postán küldik az eredményeket. 

Most a hétvégén kitakarítottam otthon anyunál. Eltökélt szándékom volt, hogy végigsikálom a türkisz fürdőszobát mindenekelőtt. Miközben nagylelkűen adagoltam a vízkőoldót meg mindent, amit lehetett, azon gondolkodtam, hogy évek óta nem takarítottam ki a fürdőszobát, pedig megtehettem volna. Vajon miért nem tettem? Nem volt rá időm? Nem tudom, valahogy eszembe sem jutott. Nem szerettem gyerekként ezt a fürdőszobát, túl nagy volt és télen kifejezetten hideg. Talán teljesen véletlen, de felnőtt életem valamennyi saját tulajdonú fürdőszobája viszonylag pici, a mostani is, egy kád, mosdó, toalett, szennyeskosár és kb ennyi. Vagy ha zuhanykabin, akkor mosógép, szárítógép...Az otthoni, ahol felnőttem, nagyobb volt mint most a két fürdőszobánk összesen.  Olyan színű a csempe, mint a Balaton napfényben. Nem kellett egy órán keresztül sikálni ahhoz, hogy beleégjen a retinámba, mégis megtettem.

Folyt köv.

Terápia

Az ügyeletes orvos visszahívott.  Ezt azért értékeltem valahol, a hívás kezdetén. Éppen a lovardában sétáltam fel -alá az istálló mellett, mint egy türelmetlen versenyló (ha már lovarda), mentem volna haza nagyon. Rékának azonban szokása, hogy lovaglás után extra fél órát, órát eltölt vagy a pályán, vagy az istállóban, úgyhogy volt idő.  Az ügyeletes orvos tájékoztatott, hogy az imént megvizsgálta anyut, belenézett a leleteibe, beszélt a nővérekkel és stabil az állapota. Holnap azonban reggel keressük az ügyeletes orvost, ő biztosan bővebb felvilágosítást tud majd adni az állapotáról, friss leleteiről. Azt válaszoltam, hogy ne haragudjon, harmadik napja romlik a helyzet, tudom, mert minden nap látogatom, csak az orvosát nem tudjuk utolérni immáron második hete....A nővérek szerint 2. napja stabil az állapota felelte az orvos, mire tehetetlen düh vett rajtam erőt.  Most erre mit lehet mondani? Ahol többet tud a hozzátartozó, mint maga az orvos, ott elég nagy gondok vannak. 

Másnap reggel tesóm orvos ismerőse valahogy mégis el tudta érni az ügyeletes orvost, aki elmondta neki, hogy a néni állapota nem túl jó, a betegség, amivel kezelik nem nagyon reagál az antibiotikumra, már a második körre, ezért valami vérből való tenyésztést emlegetett, amiből rájöhetnek, hogy mi hatna, ez folyik most. Állapota stabil, de tény, hogy nagyon gyenge és alapbetegsége sem könnyíti meg a helyzetet. Erre bennem felmerült, hogy az antibiotikumot vajon nem -e esetleg tüdőgyulladásra szedi, de a doki szerint nincs tüdőgyulladása, csak megfázása, még mindig ott tartunk, hogy a fellángoló fertőzésre kapja az antibogyót, ha hatna. Letettük a telefont, nem mondom, hogy megnyugodva, viszont legalább információt kaptunk. Hétfő estétől számítva a következő hét pénteken sikerült, akkor is orvosi közreműködéssel. A javaslat az volt, hogy jelen pillanatban mozgatni, másik kórházba átszállítani nem érdemes. Ma már tudom, hogy ez lehetett volna a megoldás, csak akkorra régen elkéstünk vele. 

Az motoszkált bennem, hogy ha a fertőzés két hete fenn áll és az antibiotikum nem hat, akkor nem lehet -e ,hogy már a vérmérgezés fázisában van anyu...Viszont mivel ehhez nem értek, hát sokra nem mentem a saját gondolataimmal és félelmeimmel.  

Embertelen, lélektelen, kegyetlen. Ezt tudom elmondani a kórház adott osztályáról úgy általában, hiába a felújított emelet, tisztaság és 2-4 ágyas szobák. Vannak dolgok, amik nem a pénzen múlnak, ilyen például inni adni annak, aki nem tudja felemelni a poharat, vagy megetetni azt, aki erre nem képes. Ez itt nem nagyon volt divat. Találkoztunk kedvesebb nővérekkel is, akik elmondták, mit kellene behozni, hintőpor, popsitörlő, felfekvést megelőző krém, mások kifejezetten gorombák voltak. Pl. amikor anyósom eltűnt táskáját kerestük (egy héttel korábban feküdt ugyanezen az osztályon), nem segítséget kaptunk, csak szemforgatást, hogy ha megtalálták volna, természetesen felhívják azonnal a közvetlen hozzátartozót. Szerettem volna mondani ennek a hölgynek, hogy ezt csak abban az esetben tudja megtenni, ha a táska okmányostul, tokkal vonóval, kerttel kapuval együtt kerül elő váratlanul, de egy puszta, árva táskáról még ő maga a bunkó ápolónő sem tudja kitalálni, hogy vajon melyik nénikéé lehet. Másnap telefonáltak, hogy a táska hiánytalanul meglett. Naugye. Egy másik ápolónőnek a következő napon kivittem a pisiben ázó pokróc huzatot (takaró nincs), hogy hagy adjam már oda, ez az ágyban nem maradhat. Mire kikapta a kezemből, mintha megsértettem volna, hogy jó, majd megyünk....pedig nem sértésnek szántam, vagy elmarasztalásul, csak egyszerűen nem tudtam hova tenni a huzatot, anyukámnak meg vittem be puha meleg takarót, azzal be tudtam takarni. A következő nap SEM volt még huzat a lópokrócon, de lényegtelen. 

Pénteken délután fél 4-kor az utolsó simításokat végeztem a szokásos pénteki feladataimon, amikor hívtak a kórházból. Ez sosem jó jel, ám mivel előző nap már ért ilyen élmény, vártam, hogy kit kapcsolnak. A 3. mondatnál kiderült, hogy 15.10 perckor, azaz fél órája elhunyt anyu. Olyan zsibbadásos érzés volt, főni nem volt éppen az irodában, nem is tudom, hogy vettem -e levegőt, valószínűleg igen. Kétszer részvétet nyilvánított a doktornő, keressük a kezelőorvost... (nahiszen...) a holmijáért pedig aznap vagy akár a hétvégén be lehet menni, ahogy alkalmas. Hivatalos sablon mondatok, a helyzetről semmit nem tudó ügyeletes orvos.  Aznap már nem dolgoztam semmit. 15.40-42 között járt az idő. 

Mindig azzal viccelődött anyu, hogy nem abba az alapbetegségébe fog belehalni, amiben immáron 6 éve szenvedett. Úgy, hogy a túlélés átlagosan 5 év. Így lett. Hogy mennyire a kórház lelkén szárad vagy akár a mi lelkünkön, hogy hagytuk két héten át méltatlanul szenvedni egy megyei kórház osztályán, nem tudom.  Egyelőre a fájdalom erős, hullámzó és örvénylő. Néha mintha légüres térben lennénk, máskor mintha biztosítókötél nélkül egyensúlyoznék. Pedig már régóta nem ő  gondoskodik rólunk, hanem mi segítettük őt...Árvák lettünk. 

Köszönet

 

Köszönöm mindenkinak, aki olvasott az elmúlt években. Ideje ezt a korszakot és időszakot lezárni. 

Ha folytatom a blogot esetleg a facebookon vagy más formában, arról küldök füstjeleket, bár magam sem tudom, erre mennyi az esély. 

Búcsúzik Réka is, bár nem tud róla :) 

Ahogy Zalán is, bár őt még fotózni sem lehet vagy/sem érdemes

Búcsúzik természetes Dió is. :)

Viszlát, the end, elköszönünk, remélem, még találkozunk! 

Ui: Hajrá, Magyarok! :) 

Csütörtökön

 

Valószínűtlenül meleg volt/van a héten. Már az ibolya virágzik a kertben és a nárcisz is kinyílt. Holnap március, úgyhogy most már jöjjön a tavasz, nem kérünk a télből. A hóvirágot szinte átugrottuk. Mármint elég rövid volt a tél és március végén húsvétolunk.

Nincs semmi izgalmas, a melóban minden rendben és nyugis a helyzet, bár lehetne nagyobb forgalom, remélem, márciusban mindenki faanyagot akar majd venni max mennyiségben. A héten a nagyker partnereket világítottam át fizetőképesség szempontjából, holnap még a heti piaci híreket kell megírnom és ki is tör a hétvége. 

Aktuális kaják a hétvégére:

- almáspite (van még alma a fagyasztóban, el kellene már használni)

- házi hamburger (ehhez venni kell marhahúst)

- brassói - van bőven comb a fagyóban. Ebből máris látszik, hogy átnéztem a fagyasztószekrény aktuális készletét és levontam a kellő következtetéseket. 

- sajttal töltött csirkemell baconbe tekerve - nekem ez most a top kedvencem + burgonyapüré

De majd csak szombaton kezdek sütni-főzni a hétvégére, holnap rendelek valamit, a péntek mindig ünnep. 

A héten egész sokat tekertem a bringán, általában 10 km hegymenet nekem egy óra és kb. 1000 kalória. Ennyit ír ki a gép, de szerintem 500-at sem égetek el, a felével számolok mindig. Húsvétig jó lenne még 1-2 kilót fogyni, akkor úgyis visszahízok legalább egy kilót, annyira szeretem a húsvéti kajákat.....

Anyukám említette, hogy nagyon kívánja a kocsonyát, de ő már nem főz..... Erről eszembe jutott, hogy főzhetnék én is, bár soha életemben nem készítettem még, de talán nem lehet olyan bonyolult? Hasonló lehet, mint egy húsleves. Majd némi kutatómunkát végzek a témában. Valami füstölt és valami, amitől kocsonyás lesz a kocsonya és nem leves, na ez a kettő biztos kell hozzá. Lilahagymával, kenyérrel imádom. 

Netflixen nincs semmi, HBO Max-on a Sheldon-os sorozatot nézzük, 6. és 7. évad, bár Zalán elkezdte nézni az első évadtól, mikor nem vagyok ott....Plusz megy a True Detective, de abból nekem egy rész elég volt. Jodie Foster miatt azt is, szerintem nem a legjobb évad. Inkább olvasok, most éppen RÉka 10es töri könyvét. Olyan apró betűvel van szedve, hogy önmagában azért felbosszant, mint tankönyv. Nem csoda, hogy szegény gyereknek szemüveg kell. Igaz, nem is tanulnak a tankönyvből állítólag, olyan rossz. Na majd ezt kiderítem. 

Minden nap írok

Aztán meglátjuk, meddig bírom.

 Kétfajta ételtároló van itthon, a kapcsos Ikeás, ami abszolút jól zár, így lehet benne ebédet, akár levest is vinni irodába, iskolába, anyukámnak. Illetve van a sima pattintós, ami – szerintem – erre kevésbé alkalmas, nagyon nem kell meglepődni, ha a doboz tartalma elvegyül a táska egyéb tartalmával. Már említettem Rékának, hogy a kapcsosban vigyen ebédet a gimibe (van mikró, ahol meg is tudja melegíteni) szerintem nem is egyszer mondtam el neki a szent igét, de látom reggel, hogy a sárga tetejű pattintósban figyel az ebédje, amit majd magával visz a suliba. Nem mondtam semmit, ráhagytam, reggel úgyis olyan érzékeny, könnyen felcsattan. Tettem-vettem, jöttem-mentem, mikor aztán látom, hogy úgy csomagolja be a kis sárga tetejűt, mint a reptereken a bőröndöket. Még a végén rámegy egy egész tekercs folpack.

- Ha a kapcsos műanyagban vinnéd az ebédet, nem kellene a sok réteg folpack……- hallom magam. – Azok sokkal jobban záródnak.

- …. És én azt honnan tudtam volna?! – fortyan fel bosszúsan.

Mintha soha nem adtam volna iránymutatást. Hihetetlen.

Keddi összefoglaló - update

 Azóta nem írtam, hogy szülői értekezlete volt Rékának a gimiben. Visszagondolva még most is kiakadok, ha a szülőire gondolok, hogy mekkora nulla ez a nő, aki elvileg az ofő... Azóta lemondta a júniusi osztálykirándulás szervezését és áttestálta a feladatot egy anyukára, merthogy neki kórházban van valakije. Az égvilágon semmit nem csinál, különösebben nem is tanít. Na mindegy, nem is idegesítem magam ezen. Az nagyobb baj lenne, ha emelt magyaros lenne Réka és ő lenne az emelt magyart vivő tanár. De nem. Mondjuk, gondolom, a gimi is tudja, hogy erre a némberre nem lehet emelt magyart bízni, meg hát amúgy sem ér rá, neki kórházban van valakije. Jellemző egyébként, hogy idegösszeroppanást kap, ha megszólal valakinek a mobilja órán, amit részben megértek, részben nem, mert sem nem agysebész, sem nem színművész valami drámában, szóval bumm, mi van, ha megszólal egy mobil? Világvége. Na most bejelentette, hogy az övé meg fog csörrenni, mert a kórházból bármikor hívhatják és akkor azt neki fel kell venni.

Időközben átestünk egy betegségi hullámon, először Zalán dőlt ki, aztán én, a sort pedig Réka zárta, de már holnap ismét suliban lesz ő is. Nekem csak annyi tünetem volt, hogy hétfőre virradóra (múlt hétfő) amikor feltápászkodtam munkába menet, nagyon nyomorultul éreztem magam, remegett a lábam, erőm semmi, úgyhogy két napig aludtam majdnem 11-ig, de utána is többnyire feküdtem. Étvágyam nem volt, émelyegtem, de légúti panasz semmi. viszont fájt mindenem. Végül a légúti panaszok nagyon enyhén megmutatkoztak a hét végére. Hivatalosan influenza szerű panaszaim voltak. Persze péntekre lettem nagyjából jobban, teljesen meg vasárnapra, hétfőtől irány a meló. Jó volt pedig itthon nagyon. Az mindig jó.

Anyukám szülinapját ünnepeltük volna hétvégén, de így elhalasztottuk, mert közben ő is lebetegedett, ugyanakkor amikor én. Éltem a gyanúperrel, hogy a kórházban szedtünk össze valamit, merthogy a nyavalyám felbukkanása előtti csütörtökön kontrollra vittük anyukámat. Nagyon örültünk, mert mindenhol minimális várakozási idővel kellett csak számolni, úgyhogy fél11-re már be is vásároltunk neki a Lidliben. Akkor még nem tudtuk, hogy a gyorsaság az öröm, a bekapott nyavalya pedig az üröm. Pedig nem is érintkeztünk senkivel, nem is értem, de mindegy….

Szóval anyu szülinapja ugrott, majd most hétvégén ünnepeljük, betöltötte tegnap a 81-et is….Durva.

Szombaton optikában jártunk Rékával, merthogy nem látja a táblát az utolsó padból. Vicces volt némileg, ahogy viselkedett az optikában, a nagy magabiztos 16 éves kamasz összezsugorodott hirtelen nagycsoportos szintre, fülét -farkát behúzta, pedig mindenki kedves volt. Némileg romlott az egyik szeme és teljesen jó (mondjuk vannak kételyeim, de mindegy) a másik, szóval választott a vizsgálat után keretet is. Anyja lánya, mert úgy indult, hogy neki fekete keret kell, ám hamar belátta, hogy az neki nem igazán áll jól. 2 éve én is azt mondtam, hogy nekem nem kell műanyag keret, erre az állt a legjobban és hazajött velem. Aggódtam egy kicsit, hogy mennyibe fog ez kerülni, de végül ..... e körül megállt az összeg. Az én szemüvegem ennek szinte kétszerese volt akkoriban… Bár nekem másmilyen lencse kellett. A hét második felében kész is lesz a szemüveg, remélem, hordani is fogja a lány. Én már alig emlékszem, melyiket választotta, úgyhogy izgi lesz.

Optika után gondoltunk egyet és beültünk az egyik kávézóba, ahol magunkba toltunk még egy-egy sütit is. Én még soha nem jártam itt, így tök jó élmény volt, bár a kamasz nyafogott, hogy a kirakatban ülünk és őt látját az utcáról, ha benéznek a kávézó "kirakatán"....Akkor nem is jutott eszembe, csak most, ahogy írom ezeket, hogy nekünk Tibivel itt volt az első randink!!!!! Csak még akkor Tünde cukrászdának hívták. Ha van itt helyi, akkor képben van. Ó, de jó is volt....bár már arra nem emlékszem, hogy milyen sütit ettünk, az agyam szita, valószínűleg habos islert....

Az optika előtt én ugyan nem reggeliztem otthon, úgyhogy a cafe latte eléggé felpörgetett éhgyomorra a citromos mini sütim ellenére. Tibi forró csokit kért és hozzá szolnoki islert…először azt hittem, hogy viccel, mert itt inkább olyan francia stílusú sütik voltak, de kihozta a pincér, szóval komolyan vette. Klasszul elbeszélgettünk, minden nagyon finom volt, gyönyörködtünk a lányunkban, minden idilli volt, ahogy már régen nem, Réka cicát nehéz kirobbantani a szobájából és akkor is elég mogorva, ha rányitunk, hogy mi afenét akarunk már megint? Kellemes délelőtt volt.

Utána hazaérve rögtön nekiestem a kertnek a nagy tavaszra tekintettel, gallyaztam, összeszedtük az utolsó platánleveleket a kertből. Ilyen ha felpörget a kávé, hegyeket mozgat meg bennem. Két óra múlva kész is lettünk, ebédet rendeltem, pizzát és gyros tálat.

Zalán kimaradt a kávézós buliból, úgyhogy este egyből kikönyörögte, hogy vele is menjünk el a cukrászdába, enni akar egy fagyikelyhet (februárban, no comment....). Ezt azonban most szombatra halasztottuk, úgyis megyünk majd anyut felköszönteni, veszünk neki néhány sütit.

A hétvége mindig olyan gyorsan eltelik, ,főleg, ha vasárnap tanulunk is. Újabban Zalán nem hajlandó szombaton egy füzetet sem arrébb tenni, így viszont bőven jut vasárnapra cucc......Azaz jutna, ha tanulna. Én már nagyon belefáradtam abba, hogy tanulni kell vele, eljutottam arra a szintre, amiről azt hittem, sosem fogok, hogy már nem érdekel, ha egyes vagy kettes lesz egy - egy dolgozat, az ő dolga. Egyszer volt egy barátnőm - kolleganőm, aki ugyanígy hetedikben sokallt be és engedte el a lusta fiának a kezét, de azt kell mondanom, hogy Zalán még nála is lustább, úgyhogy remek. Még egy év a felvételiig, aztán majd lesz valami. Remélem, megkomolyodik és többet tanul, javít a jegyein, mert ez így nagyon nem lesz jó.

Súlyom végre elindult lefelé a januári stagnálás után. Természetesen nem mondok nagy csodát azzal, hogy ha heti több órát szobatekerek hegymenetben, akkor könnyebben olvad rólam a zsír. Plusz mellé nem nagyon ehetek szénhidrátot. Amikor reggelente friss ropogós, kovászos. burgonyás kenyeret hoz Tibi a pékségből, az baromi nehéz, de pár falattal beérem és ha hoz nekem korpás kiflit, azzal is boldog vagyok, mert az is nagyon finom. Még 6 kg -t kellene fogyni a következő mérföldkőig, akkor lesz normál tartományban a BMI-m. Összesen leadott kiló száma: 10

Folytköv.

Szülői értekezletről

 

Úgy volt, hogy el sem megyek, mert nem gondolom, hogy ezeknek a szülői értekezleteknek sok értelmük van a mi esetünkben. Annak idején Réka idejében ott voltam az általánosban valamennyin, vagy szinte valamennyin. Úgy éreztem, hogy valamilyen szinten kötelességem? Nem is tudom, mert azt sem ítéltem el semmilyen módon, aki nem volt ott. Na mindegy. Végül mégis elmentem most,mert a 11. osztályos változásokról és a kirándulásokról volt a többi osztályban, ahol korábban rendezésre került a szülői.

Kezdem ott, hogy általában fél ötkor-ötkor szoktam uzsonnázni, ami az utolsó étkezés szokott lenni hétköznapokon. Fél ötkor tett le a busz a város szívében és én olyan éhes voltam, hogy a falat tudtam kaparni. Betértem egy kis cukrászdába némi pogácsáért, kifelé menet pont egy házaspárnak adtam a kilincset, akik két presszókávét kértek, na mondom, ezek is szülőire mennek, az tuti....

Szóval beértem a gimibe, betoltam némi ch-t, amit egyébként nem szoktam, megnyugodtam. Ezt azért mondom, mert egyáltalán nem fogható rám, hogy azért voltam irritált, mert eleve éhes voltam. Nem, teljesen ki voltam egyensúlyozva. Fáradt sem voltam, minden kafa volt. 

Na most én nem akarom bántani a tanárokat, mert isten bizony ismerek párat, akiket nagyon tisztelek, sőt, a gimi sem arról híres, hogy tele lenne gyenge tanárokkal. Én csak azt mondom, hogy az általánosban voltam szokva egy bizonyos szinthez és amit az ofő (legyen J.)  művel nagyon nem ütötte azt meg.... Egy elvileg elit gimnáziumban. Nem akarom és kedvem sincs részleteket írni, elárulni, de mélységesen fel voltam zaklatva és háborodva, hogy egy tizedikes szülői értekezlet ennyi volt. Ha a portáról  behívjuk a Fradi indulós csengőhangú hölgyet (ez nem bántó, pozitívum a Fradi induló), az is meg tudta volna ezen a szinten tartani és talán még nem is lettem volna ennyire kiakadva.

Na a lényeg az - de ezt nem J-től tudtam meg - hogy február végéig le kell adni az igényeket, hogy milyen emeltre akarnak menni a gyerekek. Mondjuk mi beírjuk, hogy emelt német, emelt töri és angolból nyelvvizsga előkészítő. Áprilisra kiderül, hogy végül milyen emeltek indulnak. Mondjuk, eddig fel sem merült bennem, hogy emelt német nem is lesz, bár erre van esély jelen helyzet szerint. Akkor nem tudom, mi lesz. Csavar a dologban, hogy Réka emelt angolt akar és sima németet az érettségin...Én már kezdek elgyengülni, bár határozottan azt gondoltam, hogy emelt német a sima ügy , az emelt töri amúgysem lesz egyszerű. Meglátjuk. Ugye 3 emeltet nem éri meg csinálni, mert úgysem kap rá az emberlánya pontot.  Az egyetemek adnak pluszpontot mindenfélére, pl. emelt érettségire kb. 50 pontot per darab és a nyelvvizsgákat is sok helyen díjazzák. Ennyi érint egyelőre bennünket. Itt tartunk, aztán meglátjuk, hogy mi lesz. Én nem örülnék az emelt angolnak, mert akkor egy nehezebb helyzetbe kerülünk, de az is egy járható út. Ráadásul Réka marad az alaptantárgyaknál, ami egyszerűbb helyzet, mintha mondjuk orvosira akarna menni és emelt bioszt és kémiát kellene felvenni az alap érettségi tárgyak mellé. Persze érettségizni nem egyszerű, főleg az emeltekkel együtt, mert elég magas százalékra meg kell őket írni a sikerhez. Egyelőre ez még nem maholnap lesz, de a készülődés már ősszel el fog kezdődni,illetve nyelvekből folyamatosan zajlik. 

Töri és a nyelvek emeltje is plusz 3 órát jelent egy héten, tehát lesz heti 5 töri és 6 német/angol. A nyelvvizsga felkészítő heti 2 óra plusz, a fizika / kémia/ biosz heti 4, de ez nem értint bennünket és jövőre ezek a tantárgyak megszűnnek azoknak, akik nem érettségiznek belőle valamilyen szinten. Óraszámban ugyanúgy kb. 34 órájuk lesz 11-12. osztályban is, mint bármelyik más évfolyamon, csak kevesebb tantárgyuk lesz nagyobb óraszámban. Hogy a faktokkal mi lesz, na azt nem tudom, mert most 9-10. osztályban van egy-egy plusz töri és magyar órájuk, szerintem azok megszűnnek. Azt már megtaláltam, hogy több egyetem is indít felvételi előkészítőt az emelt tantárgyakból, ezek közül majd valószínűleg a célba vett egyetemét választjuk. 

Ehhez képest Zalánéknál jövő héten farsang lesz, ott ez jelenti a legnagyobb izgalmat, arra nem is akarok gondolni, hogy a legközelebbi nyolcadikos felvételi bennünket is érinteni fog....

  

Amit a gyerekek nem akarnak hallani tőlem, de mégis hallják

 

Talán írtam már ilyet, de hát na, ők is nőnek, az én türelmem sem véges....

- Tanultál már?

- Nem kellene már felkelni? Fél 11 van.....

- Hogyhogy itt a tízóraid? Miért nem etted meg? Sebaj, nem kell gondolkodni, mi legyen az uzsonna vagy a vacsora...

- Dehogy van abban cukormentes víz.... az üres palackba töltöttem a szörpöt....

- Nem fogom helyetted megírni....

- Nem tudom helyetted megtanulni.

- A külön matek mellett is kell gyakorolni, ugye tudod?

- Ne maceráld a kutyát, utoljára mondom!

- Mikor fogod megtanulni az egész anyagot? Sok lesz, ha az egészet egyetlen napra hagyod.

- Nem tudom, hová tetted a szájfényedet. De van 47 másik úgyis....

- Ne ordíts már!

- Ez az hangszín nem az igazi...

- Ez a hangsúly nem lopta be magát a szívembe

- A kutyával sem beszélek így....

- Mi a laptop kódja? Haha, bolond lennék elárulni.

- Ugye nem szundikálsz, hanem tanulsz?

- Van a hűtőben babgulyás, rizses hús, töltött káposzta mamától, hogyhogy nincs mit enni???

- Joghurt, műzli, babán és tejszínhabos kávé? Biztos vagy benne?

- Ugye veszel nekem pogácsát hazafelé jövet? Persze, hogy adok rá pénzt...

- Burger King? Dehogy veszek, majd pénteken. Azt meg kell ünnepelni....

- Lehetnétek lelkesebbek, amikor mamához megyünk.

- Több tiszteletet a nagyszülőknek! Ja, az nincs.... tudom....

- Hogyhogy melyik csapatnak szurkolunk? Nyilván annak, amelyik magyar. 

- Ja, bocs, ezt nézted volna? Kezdődik a meccs.

- Én nem tudom, hányszor kell még ezt elmondani. Legalább háromszázszor megbeszéltük.

- Hogy lehet valaki ennyire lusta?

- Az éééén fiam, az éééééén fiam.

- Az én gyönyörű lányom!

- Ez nem a fizika füzeted? Dehát ebbe írtad a matekot!

- Ez nem pizsama rajtad? Amelyik felsőnek gumis az ujja, az mind pizsama, csak mondom....

- Mi az hogy ezt nem veszed fel? Miért ne vennéd fel, olyan jól áll....

- Most nem, előbb tanuld meg a leckéded! 

- Fürödtél már? Biztos ez? De fogat nem mostál? Dehogynem. Minden nap kellene....

- Tisza apja / anyja ez a gyerek!

- Egymás mellé álltok egy fotóhoz? Nem? Ja, persze, hogy nem....

- Hogy mondhatsz ilyet a tesódnak? 

- Én igy soha nem mertem beszélni anyámmal, de eszembe sem jutott volna.

- Nem fogom lehozni a piszkos poharakat a szobádból, az biztos....

- Nem, azt nem vesszük meg, túl drága/ ronda/ egészségtelen / felesleges....

- Dehogy igazolom le, nyomás a suliba!

- Ezt csak most mondod? Este 10 óra  van, hogyhogy holnap dolgozat??

- Nem érdekel a többi gyerek, elhiheted!

- És a többieknek is nehéz volt?

- És akkor mi van, ha Andrisnak egyes lett? Segít az rajtunk?

Frissítve

 

Volt a külgazdon egy tanárom, aki eredetileg pszichológus volt végzettsége szerint és time managementet tanított az egyik szemeszterben. Úgy, hogy folyton elkésett. Eléggé hiteltelen volt a pasas, de mindegy, ő nem is fontos. Csak azért jutott ez eszembe, ahogy Réka szervezi és tervezi az óráit. Ma megint volt 7 órája, utána egy extra kémia, mert jövő héten dolgozatot írnak. Hatra ment angolra a nyelviskolába, úgyhogy haza sem jött, bár volt itthon neki ebéd, mindegy, majd valaki megeszi... 8 után tántorgott haza az imént, láthatóan rossz kedvűen és fáradtan, amit nem is csodálom, majd közölte, hogy negyed 9-től negyed 10-ig neki külön matekja van online. Eszem megáll....Kérte, hogy ne hangoskodjunk, mert akkor nem tud figyelni. Ja és holnap felelnek töriből, mert bár hétfőn és kedden van töri, de sosem hétfőn felelnek, amikor keddtől a következő hétfőig lehetne készülni, hanem hétfőről keddre virradó napon van mindig a felelés. Gratula a tanároknak, pacsi, ötös! Hát ez így nagyon nincs jól, de mindegy, így szervezi a királylány az óráit. Ja, és négyes lett a töri tz-je. Azt el is felejtettem megérdeklődni, hogy hogy sikerült a pót tz fizikából. Lehet, jobb is...

Főzni nem kellett semmit, mert maradt ki babgulyás. Én újra kezdtem a diétámat a mai naptól, hátha fogyok még valamicskét. Nem akarok én őzike lábakat és nádszál derekat, de azért még egy öt kilótól szívesen megszabadulnék és akkor sem zörögnének a csontjaim. Reggel nem éreztem jól magam, valahogy olyan feszült voltam, úgyhogy tényleg csak egy falatot ettem itthon, benn az irodában ittam egy kávét. Aztán meg egy teát. Mostanában nagyon nehéz innom, semmit sem kívánok, szerintem ez már a vénség jele, mindegy, vettem hohes C italt (vizet) és mindenféle ízesített vizeket, amiket sosem szoktam, de most még áldozok is erre, csak többet tudjak inni. A benti teára már szinte rá sem tudok nézni, nem tudom, főni hogy tud ebből napi 1l-t benyomni...Ebédre megettem a zöldsalátámat a rántott halacskával, de elég kevésnek bizonyult. Újabb kávét nem is kívántam, szóval elmajszoltam egy almát.... Uzsonnára itthon  elővettem a grill serpenyőt, két virslit pirítottam, arra ráütöttem 3 tojást, aztán rájöttem, hogy hülyeség volt, mert a tojás le fog ebben a serpenyőben ragadni mindegy, egy kis mustár, egy marék saláta, az egészet összeöntöttem és nagyon finom volt, illetve éhes is voltam. Este ittam egy fogyis shaket 7-8 között és ennyi. Illetve hideg vízből bármennyi. 

Holnap reggel jön egy  cseh cég képviselője tárgyalni, lesz meló... 

El ne felejtsem, hogy reggel 7:45-re kell menni Zalánéknak és reggel is mosson fogat mindenképpen ,mert fogászatra mennek. 

Hétfő

 

Nagyon furcsa álmom volt, Jürgen Klopp nem ment ki a fejemből egész éjszaka.  Ekkora nyomot hagyott bennem ezek szerint, hogy kikapott a Liverpool Londonban vasárnap este.

Még vasárnap este olvastam Zalán ofőjének üzenetét. Volt benne annyi információ, hogy alig győztem feldolgozni. Jövő héten pénteken lesz a farsang, ahol római polgárnak öltöznek majd Ehhez egyetlen lepedőre lesz szükségük. Mármint per fő. Na most nekünk nincs is rendes lepedőnk, az összes gumis. Ráadásul színes, bár fehér is van egy-kettő, főleg a gyerekeké, de kivétel nélkül mind gumis. Nem is gondoltam hirtelen, hogy van még élő  ember, akinek sima lepedője van.  Mindegy, majd megoldják a suliban, én meg kérek anyutól egy sima fehér lepedőt, mert aztán eszembe jutott, hogy neki viszont csak olyan van....Nem nagyon látom Zalánt lepedőbe tekerve, de legyen ez az iskola problémája. 

Újabban sokat kínlódunk a pattanásokkal, erről nem is tudom, írtam-e, szerintem nem. Rékának is vannak mostanában olyan makacsabb fajták, pedig ő meg volt győződve róla, hogy megfelelő skin-care-rel az egész pattanás ügy egy gyerekjáték és megelőzhető. Most, hogy már a 17. felé tapos, azért meggyűlik a baja párral. Említettem neki, hogy talán a kevesebb smink, az alapos arclemosás, kevesebb chips, egészségtelen kaja csak segíthet. Plusz vettem is számos kenceficét, lemosót, tonikot és hidratálót, azt hiszem. Plusz, amit Réka vesz magának a különböző drogériákban. Van egy átlátszó tapaszféle, amit este kell a patikra tenni és másnap reggel, vagy valahogy úgy, levenni és ez a cucc, nem tudom, hogy de "kiüríti" a cuccot a.... na értitek. Bocs. Szóval ez tök jól működik, eddig még mindig pattanást le tudott szerelni. Kinyomkodni szerencsére nem szokták, bár mindkét felmenő és különösen Tibi lelkes kinyomó volt, de az én gyerekeim nem kapkodták el a tejfogak kicsavarását sem, ellentétben velem, hát a pattanásaikat is kitartóan.... érlelik,....

Szülői értekezlet is lesz jövő héten pénteken, ami Rékát illeti és előtte kedden Zalánnak. Zalánéknál az alapítványi bál lesz az egyik téma, amire nem megyünk. Réka ötödikes koráig mindig ott voltunk, azt hiszem, mostanra "felfejlődtünk" odáig, hogy fel sem merült bennem, hogy részt vennénk. Nem feltétlenül azért, mert nem jutott jegy tavaly a saját gyerekem fellépését megnézni a suli gálán, míg másnak a sógorkomajóbarátszomszéd ÉS annak a gyereke is ott lehetett, neeeem, ez elég hátul van a prioritási listán. Ráadásul retró lesz a témakör, amitől a hideg is kiráz, mindenhol retro habverő, porszívó és vasaló lesz a díszlet, na neeeeeem....Na mondjuk, egy klassz osztályközösséggel (szülőileg) nem lenne rossz a buli, az biztos. 

Zalán most közölte, hogy kizárt dolog, hogy ő lepedőbe tekeri magát a farsangon, nem fogja égetni magát. Hát szinte tudtam, hogy ez lesz.

Valamit még akartam, de Zalán kínlódik a szavakkal itt mellettem és megy a pólómeccs is a románok ellen. Bogen schiessen, Hürden laufen, Gleitschirm fliegen, ilyeneket tanulnak...

Vasárnapi füstölgések

 

Pénteken berobbant hozzánk a tavasz. Már a délután folyamán is úgy tudtunk szellőztetni az irodában ebéd után, hogy utána nem fagytunk meg. Felszabadultan caflattam haza a korai tavaszban, bár este, amikor a helyi termelős kosárért mentünk, olyan fél hat után, akkorra korán sem volt olyan barátságos az idő....de végül egész hétvégén szünetet tartott a hideg, csak a szél volt viszonylag kellemetlen és frizuraborzoló. 

Még szombat reggel főztem egy kis babgulyást. Úgy terveztem, hogy lesz mellé aranygaluska is, de ez végül félig-meddig érdeklődés hiányában elmaradt. Vasárnap csak borsófőzeléket főztem csirkefalatokat sütöttem hozzá, mellé céklás browniet és mákos hajtottat, ez utóbbit egyszerű módon, bolti tésztalapokból a kimaradt mák elpusztítására. 

Szombaton meglátogattuk anyukámat. Úgy volt, hogy a fiúk elmennek úszni, de mint annyiszor, most is elmaradt ez. Ha én nem pakolom össze az úszós holmikat, soha többet nem fognak úszni menni, úgyhogy ez is rám vár. Helyette az új üzletsort muszáj volt meglátogatni, plusz a kedvenc Lidl üzletemet, ami pont anyuéknál van. A helyi (szolnoki) sem rossz, de nekünk kiesik az utunkból, ritkán járunk arra, viszont a m-i mindig tiszta, rendezett, szóval tényleg nagyon szeretek oda járni. Mindig rengeteg zöldség és gyümölcs van, húsból, felvágottakból is nagyon jók, sőt a kis szusimat is mindig onnan szerzem be, no nem túl sűrűn, kb. havonta - két havonta egyszer. Most velem jöttek a gyerekek, ami mindig jelentős költségtöbblet, mert én csak péksüteményeket, gyümölcsöt szerettem volna venni plusz néhány szennyújságot anyunak, amivel elütheti az időt. Ehhez képest Zalán vett maracuját - asszem így kell írni - amit este meg is kóstoltunk és nagyon finom volt. Réka gránátalmát választott a műzlijéhez és joghurtokat. Nem panaszkodhatom, mert meglepően egészséges cuccokat dobtak a kosárban, dióféléket, pisztáciát, még több joghurtot, gyümölcsleveket, na jó, fagyi is beleesett a kosárba valahogy, de azt nem bánta senki. 

Aztán ahogy anyuéknál beszélgettünk némileg hirtelen felment a vérnyomásom. Az történt, hogy anyu ártatlanul rákerdezett, hogy Réka milyen tartárgyakból fog emeltezni, mire Réka elcsicseregte, hogy töri és angol....Mire kigúvadt a szemem golflabdányira, hogy hogyhogy angol, nem angol, német az....Itt rövid szóváltás jött, de nem akartam anyunál veszekedni, inkább lenyeltem, amit akartam, de ettől csak rosszabb lett, mert rotyogott bennem a feszkó.  Merthogy Rékának németből van nyelvvizsgája, adta magát a helyzet, hogy németből emeltezik. Még kilencedik elején a felsőfokú nyelvvizsga is felvetődött, mint lehetőség....aztán ehelyett ráállt az angolra, amit azóta is nagyon szeret.  Korábban, általánosban nem nagyon jött tőle lázba.  Ebből most totál mellőzés lett, ami a németet illeti és a semmiből felbukkant az angol. Nem nagyon értettem, hogy hogy gondolja, igaz, azóta lehiggadtam, már nem úgy látom egészen a dolgokat, mint tegnap este. Biztos a melegfront is hatott rám, vagy a szél, amitől meg szokott fájdulni a fejem, nem tudom. Majd kialakulnak a dolgok, de mindenképpen azt gondolom, hogy kényelmesebb lenne németből emeltezni, nem hiszem el, hogy sok tanulnivaló lenne rá, főleg, hogy még két év addig... Ellenben az angol középfokig még legalább egy év van. Szóval ha választani kell, mindenképpen azt súgja a józan ész, hogy németből legyen emeltes....Hogy ebből mi lesz, nem tudom....de majd igyekszünk maximalizálni, amit lehet. 

Vasárnap jött L. látogatóba, aki kémiából segít Rékának, mert vannak nehézségek. Úgy láttam, hogy Réka nagyon felszabadult volt óra után (90 perc kémia..... nekem rémálom lenne), bízom benne, hogy a következő tz-t majd sikerrel veszi. Részben probléma, hogy tankönyv nincs, amiből tanulnának. Illetve van, de azt bottal sem piszkálják meg, így azért nehéz, mert az órai jegyzeten túl max az internet világához tud nyúlni a szegény diák, ha valamit nem ért, pedig mennyivel jobb lenne, ha értelmes tankönyvük lenne. Ugyanez a probléma merült fel Zalán kapcsán is fizikából. Most vették az energiát és fajtáit, de a mostani tankönyvük bűnrossz, úgyhogy elővettem Rékáét, ami még nem volt talán annyira gáz. Tényleg, így 3 év alatt is sikerült lentebb adni a szinvonalból, nem hogy jobbak, de rosszabbak lettek a könyvek, ami nagyon szomorú. Végül a két tankönyvből és az órai jegyzetből írtam ÉN neki egy kis vázlatot, ami segíthet neki. Remélem, nem felel holnap.... 

Jövő heti menü:

- roston csirke sajtos brokkolival

- rakott krumpli

- házi hamburger salátával és mustáros-kapros öntettel

- tokány tésztával

- carbonara 

egérút: hotdog, melegszendvics, fagyasztóban van pizzatészta gombóc 

nasi: répatorta, mert van sok répa, ami nem ízlik a gyerekeknek nyersen

Haladó

 

Olvastam, hogy a lengyelek eltörlik a házi feladatokat első körben az általános iskolákban. Ezek szerint Zalán matek tanára igen haladó és fejlett nézeteket vall, mert nálunk sem kötelező a házi, sőt, nem is igen szokták ellenőrizni, csak ha valaki kéri. (Nem szokták kérni.) Viszont minden második héten felmérőt írnak, akár esik, akár fúj. Így aztán teljesen mindegy, hogy van házi vagy nincs, az egészen kiváló képességű gyerekeken kívül gyakorolni, a tananyagot elsajátítani azért csak kell. Álságos dolognak tartom ezt az "eltöröljük a házit" és valahogy amatőr, hozzá nem értő lépésnek. Nem itt van a megoldás, bár a lengyel iskolarendszert nem ismerem, de nálunk egészen biztosan túl magasak a követelmények. Zalánéknál pl. a módusz és medián számítása hetedikes matek anyag. Nem agysebészet, az igaz, de minek? Én húsz éve kb. statisztikából tanultam a fősulin, ma egyetemi alapképzésnek hívnánk. Matek anyagnak nem volt része még a gimiben sem. Vagy ott vannak a gráfok, amiket mi gimiben tanultunk és a fősulin matekból, most meg nyolcadikos anyag. Szóval kisebb anyagrészek, kényelmes, szellős haladás, sok-sok gyakorlás, én ebben látom a megoldást, nem abban, hogy akkor, izé... töröljük el a házi feladatot! Szerintem ezzel akár többet ártanak, mint használnak a gyerekek egy részénél. Persze én nem értek hozzá, csak van két gyerekem. 

Egyébként az egyes/ötös dolgozatok is zseniálisak, mondhatom, ha már iskoláról beszélünk, Réka földrajzból szaladt ebbe bele, jól le is húzta az átlagát, mert persze mind a kettő egyes lett. Majdnem kigúvadt a szemem, amikor megláttam a krétában őket, aztán beugrott, hogy ez biztos a két topográfia. Ennyit a föci ötösről félévkor. Ugrott. De még a négyes is. Lesz mit javítani év végére vagy legkésőbb jövő év végére.... :) 

Csütörtök este

 

Csütörtök este a hangulatom mindig fényesebb, mint mondjuk hétfő reggel, de mindegy. 

Kezdek szenilis lenni, mert egyre kevésbé emlékszem, miről írtam a blogban és mit meséltem el valakinek, szóval van baj rendesen. 

A félévi bizonyítványokat fedje jótékony homály. Nekem nagyon fájt a Rékáé, mert eléggé távol áll attól, amit elvártam volna. Igaz, ő nagyon laza és búbánatnak semmi nyoma, azt mondja, majd ha számít, jobb lesz... Hát nagyon remélem, hogy így lesz. Amit mégis érdemes megemlíteni, hogy töriből legalább ötös és az angolt is szereti. Több jót azt hiszem nem is tudok elmondani. Zalán rontott magyarból, de javított matekból, na hát ő egészen más történet, nem is tanul, de amikor tanul sem érdekli az egész, úgyhogy ... naja, ő ilyen.

Hétvégén letoltam a Tündérkert című sorozatot, ami Erdély története kb. , ment már a tévében is valamelyik csatornán és most fenn van a Netflixen. Eddig talán 8 rész jött ki. Nagyon fura volt, nehezen mondtam volna ki, hogy nem tetszett, mert amúgy a látvány, a díszletek elég menők, a színészek is jók benne, csak nem egészen értettem, hogy miről szól az egész, mert Báthory Gábor akkora híres fejedelem volt? Valahogy össze voltam zavarodva, hogy most tényleg róla szól az összes rész?? Vártam volna, hogy majd a következő részben jól megbukik ez a Báthory Gábor, de csak nem akart és akkor türelmesen végignéztem, amíg - spoiler - tényleg kinyiffantották a hajdúk. A töri tudásomat biztos fel kell frissíteni. Nagyon hasznos, hogy ilyen alkotások is készülnek, felhívják a figyelmet Erdélyre, amelyről többnyire Trianon vagy az ország 3 részre szakadása kapcsán hallunk, pedig annyi minden más érdekesség is övezi. 

A másik sorozat, amit még érdemes nézni az a Yellowstone, igaz, csak 2 évada van fenn Netflixen. Erről sem mondanám, hogy nagyon tetszett, túl sok benne a vér és a hulla, de hogy Kevin Costner megvédi a földjét minden áron, az azért egyfajta érték. Hogy aztán milyen áron, hát bármi áron, az megint egy másik történet. 

Hétvégén újra sütöttem fánkot. Ezúttal nem lett olyan szép szalagos ,mint első alkalommal, nem volt türelmem sokáig dagasztani, a konyha is hidegebb volt, mind ideális, viszont ízre még finomabb is volt, mint előző héten. Néhány óra alatt a huszonegynéhány fánknak hűlt helye sem volt. Sütöttem csokis muffinokat is a mikulásos csokik maradékából. Sajnos picit túlsütöttem, úgyhogy bár ízre nagyon finom csokis lett a muffin, de kellett hozzá feltétlenül valamilyen toroköblögető, nehogy megfulladjon tőle az ember. Most ez nem hangzik túl jól, de tényleg ízre rendben volt, nagyon is. Ezt a receptet megtartom, csak időben ki kell kapni a sütőből a cuccot. 

Most ropogós kiflit szeretnék sütni, de azt nem tudok, vagy vajas pogácsát. Már a gondolattól is összefutott a számban a nyál.....

Szerdán szabadságon voltam. Fogorvoshoz volt időpontunk, amit még novemberben kértem, mert az egyik tömésem nem volt már az igazi és attól féltem, ha valami keményebbre harapok, akár kettőtörik a fogam....Csak délre volt időpont, nálunk meg megszűnt a fél nap szabi intézménye, úgyhogy kénytelen voltam kivenni egy egész napot. Nem nagyon bántam.  Végül minden jól alakult, a tömést tök gyorsan kicserélte a doktornő, Tibi pedig csak az éves kontollon esett át, amin nem volt vagy négy éve, úgyhogy minden rendben volt nála. Utána tök boldogan jöttem ki a rendelőből, mint a felszabadult gyerek, be is rángattam Tibit a Jysk-be, hogy megjutalmazzam valamivel magam, vettem pár apróságot. Ennyit arról, hogy nem veszünk semmit januárban. Bár már úgyis szinte február van. 

Azt hiszem, kezdek kilábalni a januári rossz hangulatból, kb. egy hónap, mire megemésztem, hogy túl vagyunk az Adventen, karácsonyon, és ráérzek, hogy a sötét januárban is vannak jó dolgok. Pl. a meleg takarók a kanapén, néhány jó könyv, egy isteni forró habos kávé, némi süti, télikörte, egy tányér borsóleves vagy raguleves,  egy izgalmas vízilabda / tenisz / kézilabda meccs a tévében, a kutya, ahogy szinte a bőröd alá bújik, az otthon melege, fánk, a hétvégi ráérős reggelik....Túl sok a kaja, értem én, de én sajnos szeretek enni, örömet okoznak a jó falatok, mit tehetek. 

Zalán tanul

 Wiederherstellung der Macht der Herrscher

Wiederherrrrstellung der Macht der Merrscher

Wiederholung der Macht der Kirsche .... Kirche...

Wiederentwicklung der Macht der König...Kaiser...Zar ... ja eznemaz

Wiederherstellung der Macht der Herrscher 

Anderen Bevölkerungsschichten helyett Beratungsschichten.....

Napoleons Niederlage helyett Napoleons Niederschlage

Látszik, hogy már csütörtök van....

Használati utasítás közös otthonunkhoz

Elsősorban gyermekeim számára, illetve úgy általában....

-A kabátoknak a fogason van a helyük, a komód gombjára akasztva csak engem irritáltok. A sapkát, sálat lezseren szétdobálni nem előnyös, bár én minden este összegyűjtöm őket a helyükön, a fiókban.

- a hosszú szárú csizma helye a fal mellett van, a lépcső lábánál, lehetőleg kitámasztva- minden cipő valamelyik cipőtartóban található. Tudom, tudom, van négy, nem egyszerű, de mindenkinek van saját.

- A mosogatógépen két gombot kell megnyomni, plusz az indítógombot. Kapszulát kell bele rakni, anélkül bajosan lesznek tiszták az edények. A mosogatógép addig működik, amíg a piros fény látható előtte a padlón…. Az előtt is kinyitható, de óvatosan, nehogy kicsapjon a forró gőz.

- A kávégépen balra kell billenteni a bigyót, akkor tisztít, jobbra, akkor főzi a kávét. Nem érdemes a kettőt összecserélni. Üres kapszulákat (az üreseket) külön gyűjtjük.

- A külső bejárati ajtót mindig csukva tartjuk, télen, nyáron, zimankóban és kánikulában. Kivéve, ha ki van támasztva vagy mögé van valami helyezve, hogy ne vágódjon neki a ház falának.

- A kutyát csak akkor engedjük le a kertbe, ha a kapuk zárva vannak. Hűséges fajta a kutya, de ki tudja, még megtetszik valakinek. A szabály az, hogy aki leengedi, annak is kell visszaengedni. A kutya ugatással fog jelezni.

- Szennyest nem hozok ki a gyerekszobákból, vagy eltaláltok a szennyesládáig vagy eltaláltok a szennyesládáig.

- A lépcsőfordulóban, lépcső alján vagy tetején található ruháskosárban mindig tiszta, vasalt ruha található csak valamiért nem jutottam el velük a fenti szekrényekig.

- Az esernyők a tükör alatti komódban vannak. Soha senki nem találja meg őket, de tényleg ott vannak.

- A lepedők a fenti szekrény alsó nagy fiókjában lapulnak. Mondjuk , nem tudom, minek mondom, rajtam kívül nem cseréli le senki.

- A telefontöltőm használata előzetes engedély nélkül szigorúan tilos. Mivel soha, de soha vissza nem kapom rikácsolás nélkül.

- A légkondik használata túl hideg lakás esetén ajánlott, a cirkó beprogramozásába belenyúlni zsíros, maszatos mancsocskákkal nem szabad.

- A kutya fél a turmixgéptől és az aprítótól, így azokat csak zárt konyhaajtó mögött érdemes használni, különben egy behúzott farkú, kocsonyás állagú vizsla fog betántorogni és felkéreckedni ölelésre. Bezzeg a tűzijátéktól, petárdától nem fél, csak várja, honnan fog leesni a fácán. Az a fránya DNS….

- A mosogató alatt, hátul azok a szörpös üvegek pálinkával vannak tele. Senki nem issza őket, de folyton kapunk egy-egy üveggel, kiönteni túl értékesek….. Szóval nem víz egyik sem, az a lényeg.

- A hűtőben külön van tejtermékes és húsos polc. Tehát a sajtot, szalámit csak a helyén érdemes keresni, hiába forgatod fel a zöldséges fiókot, ha a tejtermékek között nincs, akkor elfogyott a sajt.

Kivéve pénteki napon, amikor már minden előfordulhat....

- A nappaliban a kutya helye a fotelben van a kutyás pléden vagy alatt. Ettől függetlenül az eb előfordulhat a kanapén is nyomokban vagy a szőnyegen.

- Szennyesláda mellé, mögé nem rakunk ruhákat, csakis bele. A szennyesládán talált ruhák tisztának minősülnek és várják az újbóli használatbavételt (pl. pulcsi)

- Az ásványvíz és üdítőkészlet a kamrában található. Ha a konyhában nincs, ott érdemes keresni, ahogy a gyümölcslevet is.

- Tejes üveget használat után, ha nem üres, vissza kell tenni a hűtőbe. Köszi! A vajas, lekváros, májkrémes, sajtkrémes kés látványától a pultonk vérbe borul a tekintetem. Na nem, de majdnem.

- Soha semmit nem szeletelünk a konyhapulton. Van mindenféle vágódeszka. A finn, mintás a szendvicses, nektek az kell, a zöld a húsoké, minden egyéb fa a zöldségeké.

- Cipővel nem lépünk be a nappaliba, az előszobában megszabadulunk minden lábbelitől. A nappali szőnyegére lépni kinti cipőben nagyon nagy gáz....Főleg latyakos, sáros időben.

- Gyertyát gyújtani a tetőtérben szigorúan tilos. Nincs enyhítő körülmény és "kivéve". Bármilyen nyílt láng használata az emeleten villámgyorsan oltandó.

- A kutya nálunk szinte családtag. Ami ezzel jár, az ezzel jár. Mondjuk, eddig egyetlen egyszer volt, hogy valakit meg akart volna harapni, az is csak azért volt, mert a kedves rokon elfelejtette megemlíteni, hogy retteg a kutyáktól. Ezt pedig a kutya rosszul interpretálta agresszióra.

-

Asszem ennyi hirtelen....

Amikor idegállapotba kerültem, Mauónika!

 

A téli szünetben, a két ünnep között épp egy hangulatos sétáról tértünk haza a kutyával, amikor Tibi talált a postaládában egy értesítést. Ajánlott levelünk érkezett Zalán sulijából..... Pislogtam ijedten, a gyomrom is finoman összeugrott, hogy ez meg mi a bánat lehet, amit az osztályfőnök nem tudottt megírni messengerben. Azonban a levelet csak másnap lehetett a postán átvenni, akkorra meg - szégyen, nem szégyen - félig el is felejtettem az egészet. 

Ám 2 napra rá a postásbácsi újra próbálkozott és immáron simán bedobta a postaládába a borítékot. Tibi nem nyitotta ki, meghagyta nekem ezt az örömöt. Majdnem elájultam, amikor elolvastam,  de tényleg. Most is emlékszem, hogy a konyhában álltam, a sütővel szemben és szólni sem tudtam a döbbenettől. Ahogy az igazgató utolsó sorait böngésztem, már inkább düh öntött el. Ajánlotta figyelmembe, hogy a félévig hátralevő időben illetve év végéig kövessem már nyomon gyermekem tanulmányi előmenetelét, legyek olyan jó.  ÉN. Aki van olyan barom, hogy még a hetedikes gyerekének is elmagyarázza az elektronhéjakat, Ausztrália földrajzát meg az egyenleteket szöveggel, a szófajokra, mondatelemzésre, Kőszívűről már nem is beszélve. Nekem ezt nem kell kétszer mondani....Merthogy, mert a lényeget nem is mondtam, gyermekem, ama Zalán a HetedikÁból bukásra áll informatikából, amit digitális kultúrának csúfolnak, de mindegy. Bukásraaaaaaa! Tényleg azt hittem, hogy bezabálom mérgemben az összes bejglit és zserbót, majd leöblítem jóféle skót whiskeyvel, bár nem szokásom, hátha akkor jobban fogom érezni magam. HOgy lehet, hogy bukásra áll?? Tényleg volt valami dolgozat, ami bejelentés nélkül szakadt rá Zalánra és Zalán nem barátja a be nem jelentett dolgozatoknak, távolról sem. Ott tartottunk, hogy egyes lett, bár azt sem értettem, hogy hogy, mert amúgy infóból egész jó. Meg is írták a javítót, ámde azt nem is osztotta ki, nem is írt be jegyet, a többi homály. Illetve több jegye nem volt a krétában, csak az az árva karó.

Ma, bő két héttel az eset után Tibi nézi a Krétát, nézi, nézi, hát nem 5,0-ra áll a gyerek informatikából??? Lett azóta 3 ötöse és az egyes eltűnt. Mennyi adrenalint elfüstöltem már megint teljesen feleslegesen......

Egér

 

A raktárban rendszeresen vannak egerek, sőt szerintem patkányok is. Amióta mondjuk van egy raktármacskánk, elmaradnak az egerek a rakatok között, vagy legalábbis kevesebb, de azért kinn vannak a ragacs csapdák. Múltkor az egyik olyan helyiségben volt reggel dolgom, ahol található ilyen csapda, szalonnával a közepén. A dióra nem volt reakció, a szalonnát jobban szeretik télen. Kinyitottam a szekrényt és egy hatalmasat sikoltottam, mert ott fetrengett a ragacsban egy kisegér. Amilyen hülye vagyok, nagyon megsajnáltam, legszívesebben az állatorvoshoz rohantam volna vele oldószerért....de persze rövid szemle után láttam, hogy nincs menekvés. Amikor később befutott főni - merthogy ez rögtön hajnali nyolc órakor történt - megkértem rá, hogy több ragacsot ne rakjunk ki, vagy ha mégis, akkor ne én találjam meg, mert szerintem ez rosszabb, mint a méreg. Lassú és kegyetlen halál szegény egérkéknek.... Jó, jó, tudom, hogy a civilizáció áldozata az agyam, hogy megsajnálom az egeret, aki könyörtelenül elrágja a kábeleket és össze-vissza kakál mindent. Különösen a kamerarendszer kábelei számítanak nekik csemegének. 

A hétvége szempillantás alatt eltelt, mind mindig. Pénteken pótszilvesztert tartottunk Tibi nővérével és unokaöccsével. I. hozott olyan pezsgőt, amiben aranyizék lebegtek....hát nem tudom, hogy ez hozzájárult -e az ízéhez, mindenesetre finom volt. 

Megjelent a Yellowstone a Netflixen, végre egy normális sorozat. 

Rendeltem kapszulákat a kávéfőzőbe, de az nem számít fogadalomszegésnek (januárban nem költök semmire, csak élelmiszerre. Illetve csak a legszükségesebbre) mert élelmiszer. Rossmann-tól is rendeltem, de az sem gond, mert arról meg számla jön. A Reserved-ön voltak nagyon jó akciók, elengedtem mindet, arra gondolván, hogy igazán egyikre sincs szükségem...

Szurkoltunk a zseniális fiatal vízilabda csapatnak és a kézilabdás fiúknak is a hétvégén. Nekem Bánhidi Bence régi kednvencem és most nagyon jól játszott, amellett, hogy szép magas és jóképű fiú. :) 

Dióval viszont nem jutottunk el sehová sétálni, túl a környező utcákat, pedig annyira várná, hogy menjünk valahová. Neki a hétvége, hogy otthon vagyunk, azzal egyenlő, hogy akár el is vihetnénk őt az erdőbe, nem is érti, hogy miért nem. Mióta sajnos rájöttem, hogy a téli erdő is meseszép tud lenni, mehetnékem van nekem is, de sokszor egyszerűen nem fér bele a hétvégébe. Egyrészt, mert a házimeló nagy részét akkor végzem el (itt nincs bejárónő), másrészt mert a félév közeledtével elég sok tanulnivaló akadt. 

Szombaton sajtos csirkét sütöttem, mi csak így hívjuk, de igazából úgy néz ki a cucc, hogy a következő rétegeket alkotom. Alufólia+bacon szalonna félig egymáson + csirkemell vékonyra szelve, sózva, borsozva + erre kenek olvasztott vajba kevert sajtot, petrezselymet és fokhagymát. Erre teszek még csirkemellet, só bors és valahogy megpróbálom feltekerni. Fontos, hogy az alufóliából ne szökjön meg sem a vaj, sem a sajt, sem semmi. A fokhagymás vaj mennyeien áthatja a húst, a sütés végén pedig fel lehet tépni az alufóliát és ropogósra sütni a bacont is. Egyszerű, de nagyszerű recept, ugyanilyet sütöttem karácsonyra is, csak vörösborban ázott aszaltszilva volt benne. A gyerekek utálták, de szerintem nagyon finom lett az is.  Vasárnap lasangét sütöttem, délután pedig fánkot. 

A fánk egy jutalomjáték, nagyon sokáig nem sikerült tökéletesre és olykor most sem. A kelt tésztának lelke van, kellőképpen ki kell dagasztani, érezni kell, hogy mikor jó. Aztán jó meleg helyre dugni. Anyukám még a dunnába tette a meleg hálószobában, én pedig a sütőbe szoktam, mert alapvetően a konyhám hideg, a kelt tészta pedig a meleget szereti, abban érzi jól magát. Ha kellőképpen megkel - ki kell ezt várni, ha nem kel meg rendesen, nem lesz az igazi -gyorsan kiszaggatom, újra pihen fél órát az immáron bemelegedett konyhában. Szalagos lett, ami annak a jelzése, hogy habkönnyű, csodálatosan könnyű és finom is lett. 25 db elég gyorsan el is fogyott az első sütésből. Amikor nem szalagos, az is ugyanolyan finom, de talán mégsem ennyire pehelykönnyű. 

A héten még sütök Rákóczi túrósat, mert elbuktam a fogadást a főnivel, én azt mondtam, hogy EU forrásokat nem kapjuk meg sem 2023-ban, sem 2024-ben. Nem tudom, mit kaptam volna,ha én nyerek, de mindegy is, mert vesztettem szerencsére. Úgyhogy azt kérte, hogy vigyek neki valamilyen túrós sütit, ezt pontosítottuk úgy, hogy rákóczi túrós jó lesz neki. 

Ennyi a helyzet jelenleg.