Visszaszámlálás indul

Az imént vasalás  közben azon tűnődtem, vajon véletlen-e, hogy szinte kivétel nélkül minden pizsim és hálóingem szürke alapszínű. Unom a szürkét, legtöbb árnyalatát, abból is elegem van, hogy most akkora divatszín, hogy a bútoroktól, a házak homlozatáig mindenben menő a szürke. Persze átmenetileg, mert pár év és majd a homlokára csap egy egész földgolyónyi ember, hogy annyi más szín van a világon, emberek, hagyjuk a szürkét a csudába! De ez nem most lesz, ugyanis már autókból is van egész fura szürke, ami amúgy még a végén megtetszik....(nem fog).

Persze nem erről akartam írni, nem is nagyon terveztem én írni semmit....

Munka: Tudom, nem menő, sőt megdobálandó, de mi még mindig üzletelünk az oroszokkal. Sőt, idén indult be igazán a biznisz, csak ugye jött a háború. Júniusban, illetve júliusban teljesen leáll a kereskedelem, legalábbis az a része, amit mi űzünk, a legális, de addig nyomjuk a csengőt, ameddig lehet, árad befelé a szibériai és mindenféle faanyag. Valami egészen fura érzés mostanság Moszkvába telefonálni, vagy onnan még 2000 km-nyire keletre levő gyárakkal levelezni....Ma egy Nikita nevű speditőrrel beszéltem telefonon.... hülyen hangzik, de olyan volt, mintha helyi telefonhívás lett volna, nem szakadozott a net és nem olyan volt a pasi hangja, mintha 2 tonna vattába csomagoltam volna. A gyár, ahonnan jön a cucc, ultramodern, a legújabb technológia blablabla...sajnálom, hogy el kell engedni. 

Persze az oroszok nem olyanok, mint a finnek, akiknek a szavát kőbe lehetne vésni...mérget lehet rá venni. Az oroszok olyanok, amilyenek.  Igazán rossz tapasztalat most nincsen, a kapuk záródnak, mindenki tudja, igyekszik kihasználni azokat a lehetőségeket, amik még adódnak. Aztán majd lesz valami. Végülis mi 2021-ben és előtte is megvoltunk orosz faanyag nélkül, de hogy a világ is így lesz-e ezzel, azt nem tudom. A finnek pl. egy sor terméket már nem tudnak nekünk szállítani, mert minden kis fadarabocskát egy az egyben visznek a japánok a gyártósorról. Mondom, MINDENT. 

Csalódás: Ha azt mondom, csalódást okozott Réka félévi bizonyítványa, aztán a felvételin elért eredménye, majd a mostani erőfeszítései, legyintsetek, mert egyik sem számít. Sőt, az sem, hogy a fuvola koncertre úgy ment el, hogy itthon kb. kétszer hallottam játszani a duót, amit előadott a cimborájával. Nem számít. A pálmát elviszi a tegnapi traumám, ugyanis felhívott a némettanár. Az, akihez nyelvvizsga felkészítőre járt az elmúlt 3 hétben. Bejelentkezett ugye Rékácska a májusi nyelvvizsgára, bár elvileg augusztusban vizsgázott volna. Csak azzal nem számolt, hogy ennek az az egyenes következménye, hogy tanulni kellene. Vagy hát lehet, hogy gondolt rá, mindenestre , az biztos, hogy nem csinálja. Mérhetetlenül felháborodtam mindazon, amit a viselkedéséről és hozzáállásáról mesélt a tanárnő, itt most ki sem bontanám ezt, mert reggelig pötyöghetném.... Egyszerűen nem tudok ezzel mit kezdeni. A további órákat egyelőre felfüggesztettük, mert ahhoz túl drágák, hogy értelmetlenül öntsünk bele pénzt egy egyébként lelkiismeretes tanárnőbe. A felfüggesztést maga a tanárnő ajánlotta. Egyetlen társalgási témakör nincs kidolgozva a szóbeli vizsgára és hogy én letöltöttem egy 100 oldalas, nagyon tuti szóbelis anyagot a netről, majd lefűztem, filccel kiemeltem belőle a lényeget, semmit sem ért. A tanárnő kérdésére ugyanis, hogy mi ez az anyag, Réka megrántotta a vállát és annyit mondott, hogy Anya (mármint én) nyomtattam neki, de ő nem tudja, hogy minek/miért..... Ez azért nagyon fájt, considering hogy persze elmondtam Rékának többször, hogy mire jó ez és hogy hogy tudja felhasználói, nem bíztam a véletlenre. Nem használja, nem készül, meglátjuk, mire megy így. (Semmire, tiszta sor.)

Nincs már sok ebből a tanévből, látni az alagút végét, stabilizálódnak lassan a jegyek, véglegeseknek az osztályzatok. Szerintem már a mélyponton túl vagyunk, volt rosszabb is, ezt a két hetet június első hetének végéig fél lábon is kibírjuk. 

Réka mondjuk már most is többet lovagol és fuvolázik, mint amennyit tanul, de nem foglalkozom vele, bízom benne, hogy nem fog fájdalmasan sokat rontani. Most írt egy fizika ötöst, csillagos 5, szóval nem vagyok teljesen elégedetlen. A  múlt hét nagyon sűrű volt, hétfőn volt az orvosi a gimiben, ahová egyedül ment. Délre visszabaktatott a suliba, mert fotózás volt - csoportkép és tablókép. Utána különóra, majd egyedül ki a lovardába és onnan haza. Összevesztünk azon Tibivel, hogy elmehet-e rollerrel vagy inkább apai fuvarra van szüksége, de mindegy.

Kedden szabin voltam, beszaladtam a bőrgyógyászhoz receptért - új allergia gyógyszerem van, de hogy hatni fog-e, még kétes. Délután megrendeltük a fürdőszobába való cuccokat, ilyesmi, hogy padlóburkolat, csempe, fürdőszoba szekrény. Elég döbbenet árak vannak, meg szoktam lepődni a közönséges bevásárlások alkalmával is, de most az vicces volt, amikor a 17 000-es zuhanyrózsáról kiderült, hogy 117 000,--t kóstál és egy zuhany szett része. Mondjuk, ilyet nem vettünk. 

Szerdán ünnepeltük Zalán szülinapját. Volt torta, ajándék, mogorva kamaszlány az asztalnál....Úgy terveztük, hogy csütörtökön ünnepelünk tovább a cukrászdában egy-egy hatalmas fagyikehellyel, mert pénteken nem volt tanítás , így mindenki ráért már csütörtökön. Viszont aznap vártuk a vevőt, hogy elvigye a Tojót, plusz Réka koncerten volt a zeneiskolában este fél 7ig. Úgyhogy a fagyizás továbbra is lóg a levegőben. Pénteken már fáradt voltam, mint mindig és nyűgös, morcos.  Gyorsan lettem pipa is, amikor kiderült, hogy Réka a fuvola óráról egyenesen a Palacsintafesztivál koncertjére ment az "éjszakába".....Este negyed 10-kor megenyhültem, előtte , 9 kor küldött egy üzenetet messengeren. Ennyi volt, hogy "életjel", majd hívta is Tibit, hogy izé, nem menne érte és vinné haza?  Hát dehogynem, drága kicsikém....Hétfőn derült ki, hogy mit művelt az az Azahriah nevű képződmény a backstage-ben a toitoi wc mellett a szolnoki éjszakában...Én csak a lány szüleit sajnáltam, de azokat eléggé. Azahriah kommentálja pedig mindent elmond, még végighallgatni is kihívás volt.

Mostanában könnyebb kajákat főzök, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt eszünk. Hétvégén készült itthon stefánia vagdalt és újkrumpliból főzelék. Mindenki jót evett belőle. Másnap maradt még stefi, úgyhogy ahhoz sóskafőzeléket főztem. Ma pedig rántottam némi karfiolt. A hús most nem annyira menő, bár a brokkolis csirkéhez elég jól megy a csirke...

Ma sültes tálakat vadásztam a közelgő ballagásra ebédszünetben, amivel megvendégelhetnénk a rokonságot. Meglepődtem, mert a 3. étteremben tudtam rendelni kaját 10 főre kb. A No. 1 helyen kiröhögött a pasas, aki felvette a telefont, hogy már eléggé el vagyok késve, 300 tál van rendelésben arra a hétvégére. Nem tudom, hogy akkor vannak a ballagások? Komoly, haver? Mesélj még erről!! Szerintem költőien túlzott, de mindegy, a lényeg, hogy kereshettem tovább. Aztán a No. 2 helyről is röviden lekoptattak, már nem vettek fel rendelést arra a hétvégére. Ahonnan az ebédet hozzuk, na ott egy fajta tál van, viszont van rajta 6 fajta sült és rántott bigyó, úgyhogy jóleszaz.......Kezdek izgulni, hogy tudok - e majd virágot rendelni, mert biza még azt sem intéztem el és 3 hét múlva ballagás. (Holvanazmég???)

Gondolkodtam, hogy összedobok egy francia marhapörit és némi brassóit, de gyorsan elvetettem az ötletet, mert tizenakárhány emberre én nem főzök, elég lesz a salátákat , pót köreteket elintézni, valami sütit úgyis sütök ,takarítani is kell, bevásárolni, na neeeeem....Azt meg sem említem, hogy 12 egyforma tányérünk nincs is, de még 6-6 egyforma sem. 

További programok - ma Réka beadta a pénzt a meghívókra, kifizettük az utolsó félév osztálypénzét, amiről én nem is tudtam, hogy lógok vele.....Holnap nyelvi felmérő angolból és németből a gimiben, aztán másnap szóbeli nyelvvizsga, szombaton magnó plusz írásbeli. Titkon azért remélem, hogy az írásbeli meglesz, de mit akarok, az a nehezebb....Mindegy, a remény hal meg utoljára.

Elkészült a szemüvegem, az új, azért lehetne menni az optikába. Kicsit félek, mert műanyagkeretes és nekem nem volt olyan gimi második óta, amikor szörnyű szemüvegem volt...olyasmi, ami a kis mogyorónyi fejem felét eltakarta...Olyasmi volt a divat, na. Azóta soha nem választottam műanyagot , de most igen. Csak remélni tudom, hogy most nem leszek rosszul, ha a kezembe nyomják és a tükörbe nézek.... hogy nesze, mert baromi drága volt, egy kész vagyon....

Ja amúgy a Tojót nem hozták vissza....