2020. március 26., csütörtök

9. nap itthon


Egyben utolsó. Holnap meló.

Tegnap izgalmas volt a német doga, tényleg öt órakor rakta fel a tanítónéni és tesztes  formátuma volt, illetve az utolsó feladat mondatfordítás. Szerintem jól sikerült. Nem tudom, mennyire vagyok lúzer, de nem segítettem Zalánnak, helyenként azért visszakérdeztem, de azt megtettem a jó mondatoknál is. Ügyes  volt, tudja az anyagot. Vannak hírek, hogy a Réka osztályából hibátlan természet dogát adott be az egyik leggyengébb tanuló...azért ne nézzük már egymást ostobának, ne csapjuk be saját magunkat! Lesülne a bőr a képemről, ha beadnék egy hibátlan német tesztet Zalán nevében...Jelzem, ugyanez a hatodikban már nem jön össze, a birtokos névmások ragozásáról szóló tesztet azzal küldte vissza az ofő, hogy nem tanulta meg Réka az anyagot. Uff, együtt csináltuk! 

Hallom, hogy egyre több stratégiai fontosságú cégnél ott van a katonaság, már több ismerősöm mesélte. A mi cégünk - nyilván- nem ilyen, és konkrét dologról akkor sem tudnék beszámolni, ha az lenne, hiszen nem vagyok benn második hete. Úgy hallottam, a kihelyezett magas rangú katonának jelenteni kell minden reggel, hogy az állományban felbukkant e a betegség, ennyi az egész. Más országokban is ez a jellemző. 

Jövő héttől már ki sem hozzák az ebédet, amit eddig futár hozott ételhordóban, majd műanyag edényekben, éljen a környezetvédelem,  be kell menni érte. A következő az lesz, hogy nekem is kell megfőzni a saját ebédünket.  

Amúgy sok izgalmas sincs, el lehet képzelni. 

Rendeltünk egy nyomtatót az itthoni tanuláshoz, illetve Tibi rendelte, biztos elege lett, hogy folyton a nyakára jár Réka vagy én. Mondjuk, ha dolgozom, tudok nyomtatni az irodában is, de hát na, valamilyen szinten ez hiánypótló beszerzés. Hasznosabb mint az én malmi lisztem, amikor Tibi tegnap a kisboltban is kapott sima lisztet. Tartós tejet is. 

Reggel hallottam, hogy egy egészséges angol lány meghalt a vírusban és egy fiatal diplomata is itt Pesten. Ennyit arról, hogy csak az idősek között tarol. Ilyenkor jön rám a majré...

Mai kaja: rántott csirke szezámmagos, kukoricapelyhes bundában, pirított burgonya, petrezselymes burgonya és mert volt panír alapanyagom, hát lett rántott gomba is. Reggelire amerikai palacsintákat terveztem, de a gyerekek ragaszkodtak a tejbegrízhez. Hát jó. 

Anyu forszírozta, hogy hogy lesz a húsvét, vegyek a gyerekeknek a nevében is csokinyulakat...mondtam neki, hogy még egy csoki nyulat sem vettem, de egy mini tojást sem, úgyhogy fogalmam sincs, majd viszünk neki sok finomságot egy kosárban és a kapuban átveheti. Mi meg majd integetünk a kocsiból....Ennyi. 

Nap mélypontja: nem találtam az új tárcámban a tb-kártyákat-adó kártyákat - személyiket. Ezeket egy helyen tartom, az összesen egy rekeszben. Kivert a víz, amikor megláttam, hogy a rekesz üres. Felforgattam minden táskám - na legalább kidobtam az összes gyűrött papírzsepit, régi blokkot - de semmi. Mire Zalán, ZALÁN!!! megtalálta őket a cipzáros rekeszben, ahová én magam tettem egy hónapja őket, hogy még véletlenül sem pottyanjanak ki. Huhhhh

Rékának meg volt ma az első fuvola órája online....A szolfézs anyagot már megnyitottam, veszett falsul énekel benne a szolfi tanár (nyilván nem, csak torzít a telefon) de még nem továbbítottam a célszemélynek. Hogy lesz ebből szolfi alapvizsga, fogalmam sincs....

Van olyan tantárgyunk, hogy felzárkóztatás. Magyarból. Ma vettem fel a tárgyat a classroom google-ba. Félek, a testnevelést elfelejtettem felvenni! Tejóég! Utána kell néznem. 

Este Downton Abbey film, végre le tudtam tölteni. Biztos jó lesz! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!