Foglaljuk össze!

 

Utolsó előtti nap idén. El is felejtettem a számvetést, amit minden évben meg szoktam írni. Jajjj....Most kénytelen leszek fejből összefoglalni az eseményeket.

Január-februárban fogalmam sincs, mi történt, de az biztos, hogy márciusban befigyelt a COVID helyzet nálunk is. Aznap, mikor idén utoljára voltam a LIDL-ben, na akkor jelentették be este, hogy  az iskolák bezárnak és hát ugye tudjuk, hogy ki sem nyitottak már abban a tanévben. Mindez jól jött Zalánnak és katasztrófa volt Rékának..... 

A húsvétra egyáltalán nem is emlékeztem, kellett egy kicsit gondolkodnom, mire eszembe jutott, hogy itt a kertben volt a tojáskeresés a gyerekeknek és persze volt sonka és a szokásos kaja, de hát mintha nem is lett volna. Még sóhajtoztunk is, hogy gáz ez a húsvét így, de hát még jó, hogy nem karácsony van, akkor még gondtalanok voltunk ilyen tekintetben...akkor még nem gondoltunk arra, hogy a karácsony is áldozatul esik egy második körnek....

Áprilisra Tibi melója stabillá vált és megszűnni tűnt az az elviselhetetlen nyomás, ami október-november-december-január-februárra jellemző volt váltakozó intenzitással. Nagyon klassz lenne, ha ez a stabilitás eltartana pár évtizedig még, de igazából minden évért hálásak  vagyunk, főleg ő. Azt csinálhatja és úgy csinálhatja, ahogy arról mindig is álmodott, ami olyan szuper dolog, kevesen mondhatják el ezt magukról a karrier területén, munka területén.

A vityillón sok mindent fejlesztettünk idén, minden ablak lecserélésre került, a melléképületen, irodán, garázs kombón is, ott tetőszigetelés is volt. Az ablakcserék 3 ütemben valósultak meg, ahogy jutott rá keret, de a lényeg, hogy készen van ez is. Teljessé vált a légkondicionálás, lett étkezőbútor, új burkolatot kapott az egész emelet, lett új tévénk is, ami immáron túl okos is olykor.....

Nagyon vártuk nyáron a szünetet, 3 klassz hónapot töltöttek a gyerekek pihenéssel. Nyaralni is voltunk, Badacsonyon töltöttünk pár napot, ez volt az első kutyás nyaralásunk is. Nem sokkal a nyaralás előtt vettünk egy új autót, 4 éves amúgy, és még a régi is megvan...Ne kérdezzetek semmit, eladó! Ha Tibi képes lesz eladni.

Szeptemberben nagyon fájt, amikor elkezdődött az iskola, bár még mindig jobb volt így, mint online, legalábbis Rékának. Hetedik osztály, új tantárgyak, kamasz kiscsaj, ajajj.....nem kedvező kombináció. Hihetetlen módon eljutottunk úgy a téli szünetig, hogy Zalánéknál egyetlen ismert megbetegedés nem volt, Rékáéknál is csak egy, rögtön a második héten, amikor még mindenki nagyon résen volt. Itthon is voltunk egy hét karanténban, ráadásul én is beteg lettem, köhögtem, elment a hangom, itthonról dolgoztam egy hétig. Tibi is beteg lett, minden bajunk volt és még csak szeptember eleje volt....A rossz kezdet után azonban minden simán ment. 

Valamikor októberben - novemberben már az iskolában is kötelező volt a maszk, amit a gyerekek meglepően gyorsan megszoktak és természetes lett, nem panaszkodtak miatta soha. Jómagam nem vagyok képes maszkban dolgozni, maximum 2 órát tudom elviselni, akkor azt hiszem, hogy megfulladok és le kell vennem. Persze, ha egy zsúfolt irodában dolgoznék, ami most talán nincs is a mi szakterületünkön, az ilyenek home office-ra váltottak, akkor kénytelen lennék megszokni....Főnivel még tavasszal széthúztuk az asztalunkat, olykor szomorúan méregetem őket, hogy talán soha nem lesznek összetolva. Most ez olyan hülyén hangzik, de hát na, értitek biztosan , mire gondolok.... 

Zalán szeptemberben visszament vívni, a volt edzője nagyon örült neki. Hatalmast tud dobni a kis vézna karjaival kislabdával és fut mint a nyúl, de egyelőre ellenáll az atlétika edzéseknek, nem akar váltani sportágat. A suliban van atlétika utánpótlás edző, az egyik versenyen szólt nekünk, hogy Zalán nagyon ügyes, de nem volt rámenős, nem ragaszkodott hozzá, hogy másnap már a szakosztálynál edzen Zalán, így egyelőre marad ott, ahol van, azaz sehol, mert egyelőre minden edzés szünetel, így a vívás is. 

Réka valamikor októberben kezdett el lovagolni a nem túl távoli lovardában. Azóta hetente egy vagy két órája van. Nagyon bírom, mikor full lovászlánynak öltözik, tiszta megható látvány, hogy mekkora már a tyúkocska és milyen jó feneke van. A fuvolának vége sajnos, bár ezt az évet még kénytelen végigcsinálni, mert abbahagyni nem lehet, annyira azért nem utálta meg. Ez az új tanárbácsi valahogy nem jött be neki, visszavágyik a régi tanárához, amire nem jött rá elég gyorsan, így már nem tudtunk váltani még ebben a tanévben. Most azt Ördögtáncot gyűri, de látom, hogy az érdeklődése a töredéke a 2 évvel ezelőttinek. Hát ez van! Persze lovagolni menne akár minden nap....

Novemberben anyósom gyengélkedett és nagyon aggódtunk miatta, de úgy tűnik, mostanra meggyógyult és megerősödött. Elvesztettük Réka cicáját, Nünüt december közepén. Elment anyósom öccse, Tibi unokatesójának volt férje balesetben. Esküvőn idén sem voltunk, bár az év jó részében nem is nagyon volt érdemes ilyet rendezni. 

Mindenképpen jobb évünk volt, mint 2019, ami egy rémálom volt elsősorban, megkönnyebbülés volt, hogy véget ért. Legyen jobb évünk, mint a 2020, csak egy picit és azzal én kiegyezek!

Boldog új évet és jó egészséget kívánok mindenkinek!  

Karácsonyunk

 

A karácsony előtti napok elég mozgalmasra sikeredtek, szokás szerint el is fáradtam, úgyhogy a note to self - ne süss annyi sütit!!! Mondjuk, elfogyott. Ne süss bejglit, illetve 4 rúd teljesen elég. Valamint ne főzz káposztát, mert mindenki más a családban fog és aztán káposztát ehetünk káposztával...ráadásul nem is nagyon szereti a família (rajtam kívül).

A sütik egyébként jól sikerültek, még a zserbó is összekapta magát és egy idő után nem akart lefordulni róla a felső réteg csokistul. Az aranygaluska hozta a szokásos tökéletességet, köszönhetően a receptnek, a sodót pedig először készítettem el könnyedén, egy titka van, nem szabad abbahagyni a kavargatást, amikor a krémnek be kell sűrűsödnie. Egy idő után be fog.  Maga a kelt tészta pedig habkönnyű volt és olvadt az ember szájában...a vaníliás sodóval egyszerűen zseniális volt. Én pici bort is tettem bele, nekem úgy tökéletes az ízharmónia.

Szenteste nálunk elég sötétre sikeredett. Ja de kezdjük az elejéén! Elég sokáig aludtunk, reggel - vagy hát délelőtt valamikor - besóztam-borsoztam a kacsacombokat, pucoltam egy  csomó fokhagymát és úgy terveztem, hogy majd bő zsírban, lassan fog sülni, vacsorára jó is lesz, de annak sem kell sok idő, mert ezek a combok rendszerint nagyon zsengék. Megpucoltam a krumplit is a püréhez és lereszeltem a káposztát. Na ne ásítsatok, nem írok le minden részletet ám! 

Egy órára készült el a görög tál, amit ebédre rendelt Tibi a cimboráján keresztül.  Mégt forró volt, amikor kicsomagoltuk, hát úgy bezabbantottunk, hogy alig tudtunk felállni az asztaltól, minden nagyon finom volt. Tibi le is feküdt szundikálni, a gyerekek eltűntek a szobájukban, úgyhogy morfondíroztam is, hogy ez nagyon jó szenteste lesz, ha így telik el. Nem sokkal sötétedés után egyszer csak villant egyet az állólámpa, majd kialudt, ahogy minden más fény is a lakásban. Hoppp és a szomszédban is, sőt a szomszéd utcában is. Ennek már a fele sem tréfa! Na mindegy, hát ha elment az áram, majd visszajön gyorsan, pikk-pakk, max. egy óra az egész. 

Kerítettünk gyertyákat, meggyújtottuk mindet, még az adventi koszorún levőket is, bár azokat nem igazán szoktuk. A kutya megbolondult a plafonra vetődő mindenféle fényvillanástól, de nem érdekes. Ami zavarta a kutyát, azt lekapcsoltuk. Ekkorra a kacsa már a sütőben volt egy ideje. Fél óra sötétség után a gyerekek kitalálták, hogy ők kibontanának egy ajándékocskát....amiből aztán azt lett, hogy mindenki megkapott minden ajándékot, hát persze, hurrá! 

Két órával később már egy kicsit untam a banánt, megfájdult a szemem a nagy erőlködésben - ugye nem sok fény volt - és még mindig nem volt áram. Elmehettünk volna sétálni a kutyával, de a lehető legrosszabb kutyasétáltató időjárás volt, esett az eső. Nem a hó, ó nem, eső. 

Amikor elvittem Diót egy mini sétára az utcában - ami szintén a koromhoz hasonlított, na akkor jött vissza az áram, valamikor 8 óra után, ha nem tévedek. Az biztos, hogy mire megsűlt a kacsa, kész lett a püré és az almás káposzta, megterítettem a nászajándékos készlettel és a kristálypoharakkal, dekantáltam a bort 3-4 óra késéssel, illetve elfogyasztottuk a vacsorát, addigra 11 óra volt, közel éjfélhez. Még a vacsora közben összekaptunk egy leheletnyit, mert a gyerekek nagyon sokat szedtek a vacsorából, mire Tibi hátradőlt, hogy akkor ő nem eszik, majd amit a gyerekek meghagynak....Mire ráförmedtem, hogy mi lenne, ha megtisztelne annyival, hogy megeszi  a nyavalyás kacsát, ha már kb. 6 órája készül így vagy úgy. Aztán tekintettel voltunk a Szentestére és nyugi lett, Tibi is evett , ahogy mindenki más. 

Másnap délután érkeztek tesómék egy anyukám egy villám vizitre, szigorúan maszkban, anyu miatt. Hát ez marha jó volt, hoztak ugyan kaját és vittek is, de sem nem ettünk , sem nem ettünk, míg itt  voltak. Szegények, biztosan éhesek lettek, mire hazaértek....mi rávetettük magunkat a maradék kacsára és káposztára, az biztos. Tesóm feleségétől kaptunk isteni halászlevet, töltött húst, salátákat és hagymalekvárt. Ez utóbbi annyira finom volt, hogy teljesen el voltam tőle ájulva. Desszertnek kuglóf és mákos guba volt sodóval náluk. 

Karácsony másnapján jöttek Tibi tesójáék, ahol már volt fotózás és akkor lekerültek a maszkok átmenetileg. Volt sütizés és innivló78+ is bőven. Nem maradtak sokáig, úgyhogy az az igazi családi összeröff elmaradt....de hát ez van. Karácsony első napján, este meglátogattuk anyósomékat is, ahol hirtelen eszembe jutott, hogy Rékának még meg sem mondtuk, hogy elpusztult a cicája, Nünü, aki mamaéknál élte világát eddig. Kénytelen voltam beavatni, mielőtt fura modorú nagyapja jön elő a hírrel.....Végül nem nagyon jól jöttem ki az egészből, de mindegy, a lényeg, hogy másnapra nagyjából Réka túl volt a cica halálán, legalábbis abbahagyta a sírást. 

Azóta pedig az ajándékokkal foglalatoskodnak a gyerekek, hordják  ruhákat amiket kaptak, pl Réka egy pihe-puha, csodaszép köntöst, kiraktuk a legókat, folyamatban van egy puzzle kirakása is, olvasunk, pihenünk, pihenünk és lustálkodunk. Három napig zengett itthon változó hangerőn a Libera féle Carol of the Bells, ezt ha így beírjátok a keresőbe, könnyű rátalálni a youtube-on. Egy ismerősöm osztotta meg a facebook-on. Ha belehallgat az ember, tényleg varázslat történik, legalábbis nálunk nagyon működött. Karácsony idején nagyon is.

Szilveszterre vettünk mindenféle ropogtatnivalót, készítek tiramisut és sajtos pogácsát, mint mindig. Azt, amelyiket vagy 3-4-szer meghajtogatok, hogy jó leveles legyen. Kajaként lesz lencse már szilveszterkor, rántott husi, kukorica saláta, kevés burgonya saláta, kb. ennyi. Virsli is, naná! Kiélvezzük a téli szünet minden percét, de jó is ez, hihetetlenül finom!

Egy nap van hátra

1) Azt néztem, hogy tiszta por a tévészekrény....hurrá! 

2) Viszont üres a szennyesláda és a vasalókosár. Hogy ez miért fontos, nem tudom, de ilyen hülyeségekkel is foglalkozom...

3) Rosszul aludtam, így aztán reggel semmi kedvem nem volt nekilátni a kókuszosnak (kozáksapka)....Megfogadtam, hogy jövőre lekötözöm magam, de nem sütök ennyi süteményt...Feltettem főni a káposztát és kisült a bejgli. Életemben először nem repedt ki oldalt sem, tökéletes. Viszont ennek gyorsan meg lett az oka, viszonylag kevés a mák benne. Vagyis a tavalyinál kevesebb. És mintha nem lenne elég édes....Na mindegy, az a 6 rudacska elfogy, főleg, ha még osztogatom is.

4) Nem is meséltem, hogy vasárnap feldíszítettük a fát. Általában aznap szoktuk, amikor kitör a téli szünet, de Tibi csak vasárnap jutott oda, hogy belefaragja a talpba. Egy ponton a flex is előkerült, ami előrevetítette, hogy voltak nehézségei, de nem firtattam nagyon, hogy mennyi.

5) Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy a két gyerek úgy összeveszett a fa feldíszítésén, hogy az megadta a kellemes adventi hangulatot, szeretet, öröm, meg minden....Válogatott szidalmakat és sértéseket vágtak egymás fejének, míg csendkirályt nem rendeltem. Megkönnyebbülés volt, amikor végre befogták. A fa díszítését én befejeztem nyugalomban....

6) A kókuszossal is megjártam, látszik, hogy egy évben egyszer sütöm. Nézem a receptet...30 dkg cukor a tésztába..nem sok az?? Na mindegy, ha a recept írja, hát legyen. Már csak a habot kellett volna felverni, nézem, nézem az eredeti receptet, nem a füzetemet.....nem is azt a receptet néztem, amit eredetileg terveztem. Ajjjjhh....Na végül minden jó, ha a vége jó, kisült, átsült, kihűlt kiszaggattam. Tavaly folyós lett a krém, idén túl kemény. Az élet nem habostorta! Azért valahogy ráapplikáltam a sütikre, körben, de hogy félbevágjam őket és összeragasszam, na azt már nem. Végül jött a csoki a tetejükre és kész. Addigra elegem lett, úgyhogy én meg sem kóstoltam. Jól laktam vele, amíg készült. Tibi szerint nagyon finom. 

7) Ami az ajándékokat illeti, Zalán hirtelen LEGO CITY-re vágyik, de nagyon, úgyhogy az kell kapnia. Remélem, lanyhul a vágyódása, mert lego cityt pont nem vettem neki és egyik karácsonyi listáján sem volt rajta.....Hát na! 

8) A telefonok és laptopok este 7-ig kódolva vannak, így nem kockulnak az aprónépek...de kód híján élek a gyanúperrel, hogy nulla24-ben nyomnák a kütyüket....Ez nagyon elszomorít. Réka azért sokat foglalkozik a kutyával, Zalán pedig szívesen főz velem, pl. tegnap este együtt készítettük a töltött káposztát. A szünet idejére egy ágyban alszanak, Réka kihúzta a dupla ágyát. Ebben a jó, hogy nem köztünk alszik egyik sem, a rossz meg hogy kupi van Réka szobájában, de bánja kánya!

9) Anyukám nem bírja ki, hogy karácsonykor sem találkozzunk, amin nagyon nem lehet csodálkozni. Én bele sem gondolok, milyenek voltak az eddigi karácsonyok és milyen lesz most. Azt nézem, ami van, amiért hálás lehetek, ez tartja a fejem a víz felett, azt hiszem. Mert még mindig van ilyen, mármint jó dolog. Nálunk találkozunk karácsony első napján, maszkban, 1-2 órára és nem eszünk, nem iszunk. Izgalmas lesz, nem?  Tesóm most mondja, hogy tegnap társaságba járt a lánya, ennek külön örülök anyura tekintettel....De a másik oldalon sem jobb a helyzet, a nyolcvanon felüli anyósom és apósom disznót vágott vasárnap az unokákkal és azok cimboráival összefogva....Nem annyira ideális, nem, nem.

10) Ja, a nap fénypontja az volt, amikor 4-5 óra konyhai meló után kibattyogtam a konyhából és összefutottam a nyűgös Rékával, aki levest akar enni. Há! Az pont nincs itthon. Soha nem szokott levest enni, alig üti bele a kanalát a menü leves részébe, amit hétköznapokon rendelünk neki...erre ő levest akar enni. Nem mondtam semmit, mert most tök jók az idegeim, ki vagyok pihenve! Végül benyomott egy jó nagy adag töltött káposztát és nem nyafogott többet. Ja, de, hogy menni akar lovagolni.....

11) Mit akartam még írni? Még néhány ajándékot be kell csomagolni, el ne felejtsem! Persze még holnap reggel is ráér. Tibi már feni a fogait a holnapi aranygaluskára...én nem bánnám, ha valaki megcsinálná helyettem kissé elpárolgott az alkotó lelkesedésem. Majd a sodóval kezdem, az ha finom lesz, a kelt tészta már gyerekjáték. 

12) Amikor kisült a hókifli első tepsije,  kicsit hűlt, megfürdött vaníliás porcukorban, igazán isteni volt. Meggondolatlanul leraktam Tibi elé és pár perc múlva eltűnt az egész. Befalta. Na így van az, hogy itt nálunk sütiből soha nem elég.

13) Rékáék végül tényleg elmentem még egyet lovagolni, idén utoljára.

14) Nyomunk még Zalánnal pár Dobble kört, hátha meg tudom végre verni!

Áldott, békés karácsonyt kívánok mindenkinek!  

Rossz hírek is jó hírek

 

1) Ma került csokimáz a zserbóra és kiderült, amitől egyébként féltem, hogy nem tettem bele elég lekvárt, úgyhogy helyenként szétválik a cucc....Nem baj, nem lett tökéletes, azért finom. Nem száraz és egy tányérral már elfogyott, pedig állítólag senki sem szereti, csak nyomokban Zalán.

2) Elfelejtettem kivenni a darálthúst a fagyóból, pedig megesküdtem volna rá, hogy igen, úgyhogy ma már nem lesz töltött káposzta, csak holnap. Pedig a hólabdát is holnap sütöm, ami melós, de nem baj, majd Zalán segít. 

3) Végül készült linzer, mákos hókifli és reggel sütöm a bejglit, most csak mákos lett, mert a diós egyáltalán nem fogy. Még mézeskalács is van, vagy hát inkább keksz, nekünk ez jobban bejön. Hat rúd kinn várja a holnapi sütést, visszatérve a bejglire. 

4) Kipróbáltuk újra a Tesco online shoppingot, hogy ne kelljen boltba menni, meg is hozták a cuccot másnap, minden remek minőségű. Erre tegnap Tibi elvágtatott az Intersparba, mondván, hogy lemerült a kamerája...hát erőlködhetek én így.

5) Rengeteg kaja van készleten, kisboltot nyithatnék a kamra készlete alapján. 

6) Van egy Limarás zsúrkenyér receptem, azt a két ünnep között szeretném kipróbálni, most már nem erőlködök.

7) Tibi rendelt valami cimborájától Szenteste délutánjára valami "meleg tálat" a görög étteremből, egyelőre nem tudom elképzelni, milyen lehet, talán egy 3 személyes gyros tál? Majd kiderül. Mindenesetre biztos finom lesz.  

8) Drukkolok, hogy ne repedjen szét a begli. Az nem nagy baj, ha oldalt szétnyílik, de ha a tetején....jaj az azért gáz lenne, bár úgy még soha nem jártam. Majd jól megszurkálom....

9) Reggel fél 11-kor ébredtünk fel. Már másodjára a héten. Ez aztán a szundi Persze napközben bepótoljuk tennivalókkal, ahogy térülök-fordulok, megpucoltam az ablakokat lenn, fenn nem. A konyhaajtó is jobban néz ki zsírtalanítás és némi sika-mika után...ki hitte volna?

10) Tibi még ma dolgozott fél gőzzel, még holnap is fog. Remélem, ebédre készen lesz a töltött káposzta, ha 10 után kelek fel, mondjuk nem biztos.

11) Na megyek is, hét óra és megyünk sétálni a kutyával. Cupp, jövök még holnap!

Téliszünet ON

 

Ma kitört végre a téli szünet. Télnek ugyan nyoma sincs, napok óta szitál valami az égből és Isten tudja mikor láttuk utoljára a Napot, de lényegtelen. Szuperjó nap volt, azért délig dolgoztunk, az utolsó simításokat elintéztük a 2 hét szünet előtt. Írtam a finneknek, hogy boldog karit és a cseheknek is, ahol a képviselő amúgy félig román...vagy tán egészen, nem is tudom. A finnek válaszoltak is rögtön szinte, belátható ideig nem rendelünk  most árut kamion tételben, szóval ajándék sem nagyon várható tőlük, pedig nagyon jó kis repi anyaguk van, sok-sok csoki pl.....Elvileg jövőre tervezünk egy utat Finnországba...ha elmúlik ez a járvány krízis, gyárlátogatás, ilyesmi....szóval az nem is jövőre lesz talán. 

Utána rendeltem ebédet a Csipet Csapatnak, kézműves hamburgerre gondoltam, mindenféle finomsággal, nagyjából negyed egyre meg is hozták a kaját és hát úgy bezabbantottunk, hogy mindenki csak nézett ki a fejéből, hogy most mi van.  Hát most ennyi volt az év végi záróvacsi.....azért az a tavalyi lazacos penne az Aranylakatban, az sem volt semmi. Négykor én elköszöntem, mert mentünk karácsonyfát venni, de biztos jó volt a hangulat még egy ideig. 

"Főztünk" egy kis forraltbort, 3 üveg fehérborból és némi ilyen-olyan porból....a lelkemre kötötték, hogy ne forraljam a bort, mert még alkoholmentes lesz. Valahogy elfogyott mind a 3 üvegnyi cucc....

A fenyőfát ugyanott vettük, mint a tavaly, a cukrászdával szemben, a Pennynél. Általában az van, hogy nagyon gyorsan elveszítjük a türelmünket a fákkal kapcsolatban és vagy megvesszük a legelsőt, amit megnézünk, majd átrágjuk magunkat vagy 25 fán, majd végül megvesszük a legelsőt....Egy nem túl barátságos asszonyság közelített meg bennünket, hogy mit szeretnénk, mondtam, hogy még magunk sem tudjuk, hogy nordmann vagy ezüst vagy luc, szóval csak úgy nézelődünk. Ez biztos tetszett a nőcinek, az eladók álma az ilyen vevő. Mutatott pár fát, de valahogy egyik sem volt az igazi, hol alul kellett túl sokat levágni az ágakból, hogy be lehessen faragni a talpba, hol fentebb volt hiányos az "lombozata'" a fenyőnek. Hirtelen arra gondoltam, hogy szegény fácskák, miért kellett ennyit kivágni, még éltek volna.... Ami érdekes gondolat, hiszen ezeket a fákat azért ültették, gondozták, hogy karácsonykor ki lehessen vágni egyszer.  Azonban nem szabadultam ettől a borús hangulattól, hagytam, hogy Tibi válasszon és hálóba csavarjon egy helyes kis fát.

Itthon arra értünk haza, hogy Réka kicsomagolta a karácsonyi ajándékokat. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy igazából becsomagolja mindazt, amit nekünk szánt karácsonyra a délután barátnős shoppingja után.  Huhh! Csak ugyanazokat a csomagolópapírokat használta, mint amit én vettem. Este brassói készült vacsorára és elvittük sétálni Diócskát. Jön a pihi, remélem, jókat fogok olvasni, Víkingurt hallgatni, kikapcsolódni, szabadlevegőn lenni, sütit sütni, ebéd után kanapén hortyogni, sütit sütni még többet, töltöttkáposzta szagban fürdeni, esetleg puzzle-t kirakni, ilyesmi. 

Réka 13 éves

 

Helyzet

 

Réka tanácstalanul kóvályog a lakásban, mint egy keringő dervis, Zalán egy 20 soron német fogalmazást ír bizonytalan témakörben, úgyhogy megint ráérek, ó je.....

1) Hétvégén meglátogattuk anyukámat, jaj, annyira hiányzik! Most viszont muszáj volt találkozni vele a piszkos anyagiak miatt, úgyhogy pontosan egy órát eltöltöttünk nála, persze full maszkban. Neki pedig vittünk egy FFP3 maszkot, ami a legbiztonságosabb maszk, amiről tudok. A gyerekeket nem vittük, biztos, ami biztos, de megmutattam neki Réka szülinapi fotóit és felpakoltuk a torta negyedét.....Kaparta a sírás a torkom, ahogy a képeket tekergette anyu a telefonomon....még egy kis idő elzárva és frankón nem lehet ráismerni az onokákra, akkorára nőttek.....

2) Induláskor pont belebújtam kedvenc kék dzsekimbe, ami nem téli ugyan, de még nem fáztam benne, sajnos/hála Istennek, nem volt még olyan hideg.....Tibi rám néz, majd kirobban belőle a nevetés. A dzsekimen egy barna folt éktelenkedett, nagyjából a jobb mellem alatt. Még szerencse, hogy Tibi észrevette, így nem lettem nevetség tárgya. Egyébként jutottam el úgy buszmegállóba, hogy a fekete dzsekimen a hátamon volt két mancsnyom, szóval nem is lett volna egyedi eset. A kutyás élet szépségei.....

3) Beindult nálunk a Tesco házhoz szállítás, rögtön ki is próbáltam tegnap, minden rendben ment. Jobban örülnék az utánvétnek, de hát persze olyan nincs, úgyhogy előre fizettem, mint a katonatiszt. Beszereztem az ünnepekre az üdítő-gyümölcslé készletet. Szerintem megtartjuk, mármint a Tescot, pedig utálok oda járni,sőt, nem is szoktunk. A zöldséget-gyümölcsöt a közeli zöldség kisker/nagykerből rendelem, ha reggel leadom, délutánra már hozzák is. Helyi a tojás (mármint a környékbeli falvakból való) és szép árut hoznak. Egyszer kaptam nagyon zöld banánt, de azt is megettük , amikor beérett. Szóval nagyon menő ez az online shopping. Az ajándékok 90 százaléka is online érkezett. Igaz, hogy az összes futár már lassan hazajár ide....

4) Diócskénk hízásnak indult, de nem kell rosszra gondolni, mert eddig volt sovány, lassan eltűnik a háta hátsó részén felszínre törő medencecsontja..... Reggelizni is szokott még, esti séta után vacsorázik

5) Mostanában nagyon szeretek dolgozni a munkahelyemen, amikor látja az ember a végét, nevezetesen, hogy napokon belül két hét szabira jön, hát akkor minden olyan kerek és semi sem számít. De ettől függetlenül is jó most nekem a helyemen, nyugi van, béke, semmi krízis vagy felfordulás....Remélem, nem csak vihar előtti csönd. Januártól indul az új vállalatirányítási rendszer....bízom benne, hogy nem veszek el menne már az első nap és keserves könnyhullatásokkal nem sírom vissza a mát.....(azért erre van némi esély...., leszámítva a könnyeket, amiket már ritkán hullatok, öreg csataló vagyok én már a bőgéshez)

6) Réka rosszul áll fizikából, két egyponthíjján ötös dolgozat után beszedett egy hármast, mert lemaradtak a mértékegységek a röpdogában. Úgyhogy a félévi bizonyítványnak lőttek kitűnőség szempontjából....amennyit és ahogy tanul, esélyét látom itt még további négyeseknek is. Ez van.  

7) Összeírtam miből mennyi alapanyagot kell beszerezni a sütikhez az ünnepekre, csak vajból 2 kg-kell...amiket az elmúlt két hétben meg is vettem. Még nincs káposzta, gomba, ami az étkeket illeti, és sárgarépából is kevés van. 

8) Idén rekord mennyiségű szaloncukrot pusztítunk el, meg sem merem mondani, hány dobozzal fogyott már el, de az biztos, hogy egy Milka vegyest, egy másik csomag zseléset kinyírtunk. Van még egy Stühmer zserbós, az viszont nem ízlik. Egy Milka mandulakrémes is van és egy Stühmer marcipános, ami az abszolút kedvencem. Az valami isteni! Minek vettem ennyit, nem tudom, de valahogy mindig a kosaramba pottyant egy dobozzal, anélkül, hogy észrevettem volna.....Ja, kaptunk egy Milka feketeerdőt is. Jaj, ez már a torkosság kategória vastagon! :) 

9) Dobok majd pár Réka fotót a 13 éves kiscsajról, csak most Zalán gépéről írok, ami jobb gép, mint az enyém. Használtam vettük az unokatesótól. Van ilyen betűje is: W. 

10)

Hirtelen pötyögvén

 Ma végre van egy kis időm, írni pár sort, amire hetek óta nem volt példa. Csak közben Réka itt nyávog mellettem, hogy kérdezzem ki a fizikát. Fél kilenckor, bakker?! Dió meg mindenáron az ölembe akar ülni.

Úgyhogy most nem is jut hirtelen eszembe semmi.....

Viszont nyertem egy kis időt, mert Réka nem tudja felmondani a fizikát még, halvány gőze van csak vektorról , támadáspontról és nevtonról - nincs duplavém, bocsika.

A helyzet úgy áll, hogy már csak a jövő héten dolgozom. Főni nem engedélyezett szabit az utolsó hétre, így november végén az utolsó 3 nap szabimat kivettem az utolsó 3 hétfőre, amikor még lehetett, így lett 3 db 3 napos hétvégém. Gondoltam , majd jól bevásárolunk, pihenek, meg minden....Hát ebből csak azt lett, hogy nem volt lemaradásom mosás-vasalás terén, tiszta volt a kecó és volt főtt étel itthon. Amikor éppen elszundítottam volna az aktuális Korona epizódon, pont hazajött Réka vagy Tibi akart valamit, pedig nincs édesebb, mint egy ebéd utáni szundi, főleg télen, a meleg takaró alatt a kanapén....

Azért jól telt ez a 3 hosszú hétvége, sokkal kiegyensúlyozottam volt így az életünk, milyen jó lenne mindig 4 napot dolgozni egy héten! A hétvégék elröppennek így, hogy hussssss......

Igazából már 18-én pénteken sem dolgozunk, de munkanapnak munkanap, azt mondta főni, majd forralt bort iszogatunk és fogócskázunk a raktárban.....Hát ezt nem tudtam elképzelni nagyon élénken, de ha 8-tól elkezdünk forralt borozni, akkor eléggé be lesz állva a banda négy órára....Azt találtam mondani, hogy legalább délelőtt dolgozzunk már! Én, stréber, dolgozni akarok?? Mi minden csúszik ki a számon?? De tényleg nincs még kész egy összesítés, ami a NÉBIH-nek kell....úgyhogy bőven lesz mit csinálnom ebben a négy napban. Ez az időszak az, amikor olyan jó bejárni a melóhelyre, egy kis menedék a német környezet elől, a fizika lecke felmondás, 12 pont megtanulása (nem az úttörő, először én is azt hittem....) és egyáltalán, a suli elől......

Egyre többen vannak a boltokban, úgyhogy mi már csak Aldiba járunk (ma kevesen voltak, kivéve a hűtőpult, de tartottuk a két métert, ahogy lehetett). Mondjuk, ajándékba megy egy üveg vhiskey (nincs duplavém), azt azért az Intersparban vettük meg, ott is egész baráti volt a népsűrűség.

Minden ajándék megvan, jelentem, legalábbis úgy néz ki, remélem, nem felejtettem el semmit.... Vannak extra kozmetikai csomagok, édességek és  borok, hogy ha zavarba jönnénk se legyen gond. 

Idén elmarad a nagytakarítás, szégyellősen vallom be. Réka kinevetett, hogy persze, mert nem jön senki, mi? Ezen elgondolkodtam, de nem igazán ez az ok, esetleg tudat alatt. Egyszerűen nincs erre időm. A szokásos takarítás meglesz, de hogy felsuvickoljam az egész lakást top to bottom, hát egy frászt! A vitrin is marad, ahogy van. 

Elvileg a következő süti a linzer lesz, 60 dkg lisztből, utána jön a zserbó a sorban, majd a mézes krémes, ami újdonság, még csak egyszer sütöttem és nem emlékszem, milyen lett, szóval nagyon jó biztos nem. Most új receptem van. Utána karácsony előtt közvetlenül az aranygaluska, talán egy nappal később. Bejgli összeállítása 23-án, sütés 24-én. Mi van még? Egy ünnepi kuglóf esetleg? Sajtos rúd?  Igazából sokat nem kockáztatok, ez mind kipróbált, remek recept alapján készül majd, kivéve a mézes krémes....

Szilveszterre szeretnék egy tálat rendelni, ilyen rántott husis, cigánypecsenyéset, de még az is lehet, hogy én magam állok neki, attól függ, milyen kedvem lesz. 

A karácsonyi menü nálunk kacsa mindig, káposztával, pürével vagy sült krumplival, lehet, hogy snassz, de valahogy így hozta a mi saját kis hagyományunk. Előtte lesz tárkonyos raguleves mini petrezselymes gombóckákkal. Lesz rántott hal, kukorica saláta, coleslav (nincs duplavém) és lilahagymában gazdas krumplisali is. Töltött káposzta, most csak egy fél adag, 1kg húsból, és francia marharagu, az a vörösboros. gombás, gyöngyhagymás csoda, ami a múltkor úgy eltűnt, mintha nem is lett volna. Ez a menü kb. 3 napra. 

Hát szóval a karácsony előtti 5 nap kb. a konyhában fog telni.....Nem  baj, nem teher igazán, szeretem, amikor a finomságok csak úgy áradnak ki a kezem alól. Általában azért mire a bejglihez érek, már eléggé megkopik a lelkesedés....de most ha végig itthon leszünk karácsonykor a szokásos ámokfutás helyett, több időm lesz....De jó is volt pedig az az ámokfutás!!

Írtam múltkor Zalán kontra fogorvos témában, na a múlt hétvégén kiszúrtam, hogy a tejfog fölött áttört a maradandó foga, a jobb hármaska. A frász kitört, hogyhogy nem lökte le a tejfogat, miért volt egyszerűbb az ínyét átlyukasztani...úgyhogy hívtam megint az iskolafogászatot. Ezek annyira két lábbal állnak a földöm, mondták, hogy vigyem be ma vagy akkor majd január 11 után....Mivan??? Gyerek szokás szerint a suliban, onnan nem szedhetem csak úgy ki, akkor keresek más megoldást. Hívtam a mi dokinkat, fel sem vette, bár  napra rá visszahívott. Aztán eszembe jutott, hogy a régi doktornéni ajánlott valakit egyszer maga helyett, ha égne a ház fogászatilag, nem érnénk el, vagy ő nyaralna, ilyenek, hívtam őt. Nagyon kedves volt, kb. ugyanazt mondta, mint az iskolafogászat, ma vagy majd januárban....Kénytelen voltam kiragadni Zalánkát a suliból, szerencsére a tanítónénik résen voltam messangerileg. Kapott egy kis lidokainos sprét és máris kinn volt a tejfog, a maradandó ereszkedhet a helyére.

Hopp, még elfelejtettem a fogszabályzót hívni időpont ügyben! Ezt még idén meg kell ejteni!

Mi volt még? 

Na Réka fel akarja mondani a fizikát, úgyhogy megyek, majd még jövök! Pá!

13

 Egy kicsit megrázott most ez a születésnap. Tizenharmadik. Hogy lehet ez? Tegnap vittem oviba. Világosan emlékszem, hogy fogta a kezem és lelkesen csacsogott, hogy milyen jó napja volt. Nem mondom, hogy most született, mert annyira nem esett ki ez a 13 év, de bakker , 13??? Hogy nőtt ekkorára? Felveszi a menő padlizsánlila kapucnis pulcsimat, és csak egy picit nagy rá. Jövőre nyolcadikos lesz és felvételit ír. Holnaptól a 14. életévét tapossa? Hogy jutottunk el idáig ilyen gyorsan? Már csak 6 év és kiröppen.

Olyan nagylány már. Mostanában egyébként minden lány nagyjából ugyanúgy néz ki, az osztályból a legtöbb lánynak hosszú haja van, amit szabadjára bocsátani a divat, tehát semmi copf, fonat vagy csat. Mint a Hair-ban, csak úgy lóg, omlik és lobog, minél hosszabb, annál jobb. Mostanában bakancsot hord és téli harisnyát, kantáros szoknyával, bőrszoknyával, vagy cicanadrággal. Két télikabátja van, az egyiket én vettem neki még tavaly, a másikat örökölte. Szerintem utoljára vettem neki én kabátot, már minden holmiját maga szereti választani.  Borzasztó sok ruhája van az örököltek miatt, aminek jó részét nem hordja, mert divatjamúlt. Pedig szép holmik, újszerűek és ízlésesek.  Nem szeret olvasni, kínszenvedés neki az olvasás, ezért nem gondolom, hogy nagyon humán érdeklődésű lenne. De nem is kimondottan reál. Még mindig itt tartunk, hogy fogalmunk sincs igazából mi a neki való. Sokat puffog, morog az orra alatt, zsémbel, visít és hisztizik. Utálja, ha próbálom megfésülni, egyáltalán nem is hagyja. Előszeretettel fekszik rá Diócskára, aki ezt szenvedő arckifejezéssel tűri-tűri.... Mindig minden a más hibája, nem igazán az övé. Szívesen alszik Anyával, még ha ezzel száműzi is az apját a Hitvesiből.... A szobáját nem igazán tartja patyolat tisztán, van legalább kettő dugicsokis fiókja. Szenvedélye a lovaglás és a lovak, azt mondják, született tehetség, érzi a lovat, amit nem lehet tanulni. Ló, ló, ló és ló. Legszívesebben egy istállóban lakna. Na jó, azt azért nem.

Ő a mi tündérünk, egyszem leánykánk, a mi csodánk......

Nyugi, még van 6 év mielőtt kiröppen...és addig még nagyon sok leckét kell kikérdeznem.

Fogászaton

 8-ra mentek a fiúk a rendelőbe, 9-ig bírtam, hogy ne telefonáljak rájuk, hogy mi újság. Tibi suttogott a telefonba, mondván, hogy a váróban ülnek és kapott Zalán szurit, mert ki fogják húzni a fogát. Azt hittem, menten leszédülök a székről, de gyorsan kiderült, hogy egy tejfogról van szó. Később, amikor már túl voltak a foghúzáson, melyről később egészen másfajta beszámolót kaptam Zalántól és Tibitől, még legalább ötször megkérdeztem Tibitől, hogy biztos nem maradandó fogat húzott ki a doktornő? Elmesélte, hogy egy könnyed húzással a fog a doki kezében maradt, szóval tejfog volt a javából, huhhh. Persze nem ment vissza a suliba, egyrészt mert nagyon vérzett a fog helye, enyhén sokkos volt szegény gyerek, és nem is volt semmilyen szándéka visszatérni, hehe. Viszont a matek felmérővel megvárták, csak holnap írják....

Délután lovagolni elkísértem Rékát és Tibit meló után, legalább nem kellett buszoznom hazafelé. Már elengedett kézzel ül a lovon a kiscsaj, ha olyan a feladat. Mondjuk, nem tudm, hogy NEM fagy rá a lóra. A kiscsikó nagyon édes, de nem volt boldog, hogy lovagolni vittük az anyját. Nem nagyon érdekeltük. Idén először fázott a lábam, ahogy a futtató mellett ácsorogtunk a hidegben. Már a télikabátomat hordom, de a kesztyűm még a fiók mélyén.

Vacsorára Mekit rendeltünk házhoz, döbbenetes 20 percen belük kihozták. Tibi nagyon boldog, hogy végre nem kell szenvednie a sorban a Mekiben vagy a drive-in-ban, rendelni is lehet. Nem szabad rászokni, havonta 1-szer ehetünk ilyesmit....esetleg kétszer. Végső esetben háromszor, de akkor csakis mint zugevő.A gyerekek nem tudhatják meg.

Jó is az a sikerélmény!

 1) Nem is mondtam, Zalánnak nőtt valami oda nem illő az ínyén. Nem vérzik, nem seb, nem gennyes, csak ott van egymás mellett két púp. Zalán úrigyerek, példás nevelést kap, nem csoda, hogy a kinövést úgy hívja, hogy az a „második segge”. Szerinte ahhoz hasonlít. Mivel a doktornénink teljesen tanácstalan volt, halvány lila gőze nem volt fotó alapján a nyavalyáról, hát fogorvoshoz fordultunk. A námbör ván, akiben vakon megbíznék, nemrégiben ugye meghalt (még mindig hihetetlen......) , de egyébként is 3 hónap volt a várólista. Az új privi nem vette fel a telefont, bár nem nagyon ostromoltam, az igaz. Úgyhogy vettem egy mély lélegzetet, felhívtam az iskolafogászatot. Haloványan rémlett a doktornő neve a fecnikről, amiket kaptunk, hogy milyen eredménnyel zárult a vizsgálat eredménye.....

Szóval felhívtam a rendelőt. Én, aki 9 éves korom óta egy pár megingást kivéve csakis privi fogorvos székébe merek beülni. Na mondjuk beülni most sem én fogok. Hívom a vezetékes számot, felveszik egész hamar és elnyögöm, mit szeretnék, mi a panasz. Elképzeltem a vonal másik felén az acélos hang alapján egy terebélyes, fehérköpenyes asszonyságot, fehér vízálló és vérálló kötényben, mint a hentesek és fehér gumicsizmában. majd hallottam, ahogy azt mondja, hogy vigyük be Zalánt MOSSST….Ja hát most suliban van, oda meg talán NATO desszantos alakulattal, helikopterrel vagy valami földalatti titkos mozgalomhoz kapcsolódva lehet csak bejutni, sima felnőtt fehérembernek ez nem megy. Úgyhogy csütörtökön kell menni 8-ra a rendelőbe. Nem lesz virágillatos előszoba mini fogkrémekkel teli tállal és hűtött ásványvízzel, halk zene és pasztelszínek….Habár ,a rendelőt tavaly fullra felújították, úgyhogy a második világháborús gázkamrák sem fognak előjönni Zalánnak biztosan, főleg hogy nem is tudja, volt olyan is valaha valahol. Kíváncsi leszek, hogy lesz-e ebből a történetből szájsebészet, vagy mi ez az egész?

2) Ezt nem hiszem el, az ötödik évadban Umbridge professzor lesz Elizabeth a KORONÁBAN. Na neeee! Egykori vagy jelenlegi Harry Potter rajongóknak nem lesz könnyű az átállás. Imelda Staunton. Milyen jó, hogy én még újra csak a második évadnál tartok.

3) Kérdezi Tibi (még hétfőn, amikor itthon voltam szabin, hogy rendeltem-e ebédet, mert nincs kinn az ételhordó. Azt válaszoltam neki, hogy nem, mert akkortájt, amikor rendelni kellett, még úgy volt, hogy én hétfőn nem leszek itthon, Réka pedig nem szereti a rántott sajtot. Sem a csirkemájas rizottót. Még folytattam, hogy egyébként pizzát sütök, itt kel mellettem. Ezek után leült az uram az étkezőasztalhoz tízóraizni, csipegetni, fogalmam nem volt, mit, mint később kiderült, az akkurátusan összevagdalt pizza feltétemet. ÁÁÁÁÁÁÁÁ!……..Hogy kerülte el a figyelmét, hogy pizzát sütök, nem tudom. Talán mert nem figyelt. Szerinte azt mondtam, hogy a kutya fekszik mellettem. Különben sincs annak értelme, hogy mellettem van a pizza tészta, micsoda hülyeség lenne az?! Ebből is látszik hogy az uram vagy egyáltalán nem figyel arra, amit mondok, vagy van rajta egy kikapcsoló gomb az első mondat után. Hihetetlen a pasas.

3) Van egy ismerősünk, akivel én még soha nem találkoztam, csak messangeren értekeztünk, Réka ismeri személyesen és Tibi is. Már nem egyszer sajnálkozott Tibi, hogy ez az ismerős, nevezzük Rozinak, milyen kövér. Hogy csoda, hogy él, csoda, hogy elbírja a lába, ilyenek. Én meg elképzeltem egy dr. Nowzaradan beteget, aki legalább 2 mázsa. Erre pár nappal később jön szembe egy fotó a Roziról, igaz, nyári, de meglepve látom, hogy ez a nő a képen nem is olyan kövér. Persze nem egy catwalk modell, ám semmi szélsőséges. Mutatom Tibinek, hogy így néz ki most is a Rozi? Így. De hát nem is olyan kövér. Dehogynem, hát borzasztó kövér…. Mivan,???

4) Elhunyt a napokban Böröndi Tamás és ma, tesóm szülinapján Maradona. Mostanában hihetetlen sok a veszteség....

5) Talán, talán megtorpant a vírus errefelé, a szennyvízben mért vírus koncentráció CSÖKKENT végre. Persze ez nem jelenti azt, hogy holnaptól itt van a Kánaán, de még mindig jobb, mintha felment volna az új betegek száma a napi 10 000-re. Viszont így esélytelen a home office. Egyébként most pont olyan melóm van, amit itthonról simán lehetne csinálni, de mindegy.

6) Vacsora sült tarja volt és paradicsomos káposzta. Zalán már vacsora közben közölte csak, hogy ő utálja. De magam is rájöttem volna, mert a husi fogyott, de a káposztából csak egyre több lett.

7) Ma egy helyi atlétika versenyen volt, afféle képességfelmérő, itt a helyi atléták főhadiszállásán, a futófolyosóban. Zalánék mentek és a másik osztály is az évfolyamról. Hazajött két éremmel és a nap legjobbja mini kupával. Mindent megnyert, kivéve a medicinlabda dobást és kapott egy meghívót a szakosztályba is, egy telefonszámot kell felhívni, ha érdekel bennünket a dolog. Persze Zalánt nem érdekli, vagy nem mer belevágni, nem tudom, most mindegy is, mert csak a versenysportolók edzhetnek, még vívás sincs. Azért olyan boldog volt a kis cukikám, Zalánkám, jó dolog az a sikerélmény!

Itthonról

 

1) Szerintem Scully ügynök röhejes Margaret Thatcher szerepében, te jó ég!  Helyenként idiótának van beállítva, de ez nem annyira feltűnő, mert Charles is ugyanígy járt. Viszont Scully mutatósabb nő, bár egy miniszterelnöknél tényleg ez az utolsó szempont.

2) Minden ki van vasalva és ki van mosva (elpakolva noch nicht). Nem mintha ez bármit is számítana vagy valami, de nekem lényeges. 

3) Ebédre pizza lesz, de még kel. A Gennaro félét  2 órán át kell keleszteni, vagyis bőven akkor, amikor az ember még nem is éhes.

4) Aggódom, mi lesz az ajándékokkal, ami a család többi tagját illeti. Egyszerűen nincs semmi ötletem, egy hómező az agyam. Vagy az lesz, hogy berontunk egy Müllerbe és ott veszünk meg mindent vagy én nem is tudom....Tegnap már jelentősen több ember nyüzsgött az üzletekben és ez már így is marad karácsonyig. Majd eljön az a nap, amikor már csak az Intersparba tudok bemenni, mert egyedül ott nem lesz tömeg. Ja, de ....tavaly ott is volt.

5) Megvettem a karácsonyi kacsát, Tibi gyanakodva megjegyezte, hogy ugye lefagyasztom-...Hát bakker, nem is tudom. Lehet, el kellene ásni és kihantolni egy hónap múlva?

6) A kutya lebukott ma, kiderült, hogy napközben Zalán ágyában szunyókál, a takaró alatt. Megnézném hogy jut be oda, de ahhoz még nem volt szerencsém.

7) A szomszédunk ráírt a polgármesterre, gépi úttisztítást kért. Azóta minden nap vizsla mód tanulmányozom az utcát, hogy mi vezethette erre, mert gyakorlatilag FALEVÉLMENTES az úttest.  

8) Van egy új fogalom nálunk, szotyókázás. Azt nevezem annak, fogalmam sincs miért vagy hogy, ha valaki, leginkább Réka, tanulás helyett és mellett pótcselekvést keres és talál. Ilyen az, ha  1 perc tanulás után pucolni kezd egy narancsot, amit nagyjából egy óra alatt el is tüntet. Kiönt pohárba üdítőt és félpercenként beleiszik. Elmegy kukoricát pattogtatni vagy bont egy konzervet. Sajnos még véletlenül sem mosogat el vagy porszívózza ki a szobáját. Ez a szotyókázás csak akkor bosszantó, ha én is vele tanulok és a szemem előtt csak úgy peregnek a percek és rögtön ki is ugranak az ablakon vagy lefolynak a lefolyóban, ki hogy tudja jobban elképzelni. 

9) Ezzel párhuzamban megszaporodtak az ilyen felszólítások: Ne szotyókázz! Már megint szotyókázol! Szotyókázást berekeszteni!  - és társai.

10) Bámulatos, hogy nekem még mindig van több ismerősöm is, aki nyíltan vírustagadó és ezt bátran felvállalja. Mondjuk, nem az értelmesebbje, az igaz. Az ilyet beküldeném egy COVID osztályra önkéntesnek, szerintük úgysincs mitől félni. Az külön pikantéria, ha nem is itthon él, élvezi felhőtlen belga (vagy balga?) napjait (takarít valahol) és közben nem látja a fától az erdőt ott helyben, csak ITT helyben.

11) Réka szólt, hogy idén sem könyvet, sem ruhaneműt nem kér karácsonyra, köszike!  Vagy ezt már említettem?  Pedig gondoltam rá, hogy még berongyolok a Nyújorkerbe egy hétköznap és veszek még egy lámás pizsamát neki, amit annyira imád. De ha nem, hát nem!

12) Elakadtunk a gardróbtervezésben, nem vagyunk elég kreatívak....

13) Na Réka megsértődött , mert nem engedtem mikrós popcorn-t készíteni. 

14) Kiváló ez a KORONA film, visszatekertem az első évadra. Nem egy D. Abbey, de majdnem. 

15) Már megint állandó dolgozat tenger csap össze a fejünk felett, holnap Zalánnak környezet, mint minden kedden. Csütörtökön matek, Rékának holnap német, szerdán matek TZ . És még csak hétfő van.

 önként....

14 pontban

1.)  Megint egy héttel kevesebb!

2. )Dió ma (pénteken) megkapta a veszettség elleni oltását, megdicsérte a vizslatulajdonos doktornéni, hogy milyen szép és milyen okos. Megmutatta neki Tibi a fogait, mármint a kutyáét, mert hátul olyan, mintha feketedne. A doki szerint a fogtisztítók egy kalap szamócát sem érnek, vegyünk egy gyerek fogkefét és azzal tisztítsuk a fogait. Gondolom, fogkrém nélkül. Vizionáltam az esti birkózást a kutyával, Tibi lefogja, én sikálom....Nehéz volt elképzelni.  Elég nekem a két gyerek, olykor velük is rikácsolni kell, mire szíveskednek eltűnni a szobájukban ohne telefon, ohne tablet és még a lámpákat is leoltják. Na az a nagy csoda, 10 óra előtt!  

3) Black Friday - vettem erős izgalmi állapotban, hirtelen felindulásból egy Vileda gőzölős izét, felmosót.  Remélem, nem hajítom majd a sarokba. Majdnem vettem egy Bosch robotgépet is, MUM 1400 , de idejében kiléptem az emag oldaláról. Ugyan gyönyörű és erős, meg minden és még Borbás Marcsi is ajánlja, viszont szigorúan nézve nincs rá szükségem. A habverő kézi robotgépem működik, a kenyérsütőgép pedig dagaszt.....de azért baromi jól nézne ki a konyhámban. Mostanában megint többet sütök.

4) Össze akartam írni, hogy mit süssek karácsonyra, adventre, de csak egy végtelen süti lista lett belőle. Vissza kell fognom magam. Biztosan lesz mézeskalács, mert az alap. Illetve már annyi pénzt fektettem a különféle formákba, kinyomós és rénszarvasos, műanyag és fém és fa, hogy muszáj sütni. De amúgy is sütnék, na, mert a mézeskalács a hatalmas kedvenc. Aztán  biztos lesz még mákos bejgli és kozáksapka, hókocka, ki hogy ismeri. Na itt kellene megállni. De akkor még nem sütöttem ünnepi kuglófot, zserbót és semmi sósat-sajtosat. Hogy a hókifliről ne is beszéljek. És mi lesz az aranygaluskával?  Vettem vaníliarudat a sodóhoz. Mákosguba? Erről beszéltem....

5) Megvertük a törököket kettő nullra, újabb mámoros este. Megint mákunk volt, pont láttuk az első gólt, majd utána már végig a meccset. Hát csoda volt Varga Kevin gólja, ilyesmit mi magyarok nem szoktunk rúgni, de a Kevin futott, mint a nyúl és után még a kapuba is betalált. Jó lesz ez, csak így tovább! Másnap  a török kollaga gratulált a győzelemhez. Nem, ez nem igaz, nincs török kollegám. 

6)  Idén először rekord idő alatt beszereztük a gyerekek ajándékait karácsonyra. Réka szülinapi ajeszei is megvannak. Feltett a listára  a drága lány Schleich lovakat is és Playmobil figurákat...hát így a 13. szülinapra már nem ruháznék be Playmobil-ra , tudom, gonosz vagyok. 

7) Nekem egy futópadra lenne szükségem leginkább....ma is bepusziltam egy jó kis adag halas spagettit parmezánnal vacsorára, úgy hogy előtte már csipegettem csípős zöldpaprikát friss, házi kenyérrel és sült kolozsvári szalonnával. (Ez tegnap volt, ma csak Cserpes joghurtot ettem vacsira és elmentem sétálni a kutyával, szóval mozogtam is)

8)  Csütörtökön betévedtem a Coop boltba, ahol valahogy akciós volt sok édesség és gondoltam, megveszem a mikulás csomagba valókat plusz az adventi naptárba valókat. A pénztáros teljesen ki volt akadva, hogy csak édesség volt a kosaramban, nem mintha neki nem lenne mindegy. És ha 6 üveg vodkát veszek némi narancslével akkor mi van?  Egyébként 5 csomag tartalma volt, mert anyu helyett is én állítom össze idén a csomagot, sőt és maga is hiába 77 éves (úristen, mikor lett az én anyukám 77????), imád Mikulás csomagot kapni válogatott finomságokkal. Egyébként vettem mandulát, mogyorót és pirított magokat is, szóval nem is csupa csoki volt a beszerzésem. 

9) Egy doboz Milka szaloncukor már elfogyott...

10) Hívott az asztalos a héten, hogy a héten kiszáll, megnézi, felméri, mit szeretnénk gardróbilag. Oké, 5 után otthon vagyok én is, mindig. Erre pénteken 1 órakor jött. Réka gardróbja az egyszerűbb, a miénk bonyolultabb téma. Úgyhogy most üres óráinkban gardróbot tervezünk. Persze karácsonyra nem lesz kész, örülök, ha húsvétra....

11) Idén már egészen biztosan csak egy hétfőn dolgozom, december 14-én, a többit kivettem szabinak.

12) Nagyon sok újság nincs, a gyerekek küzdenek a sulival, több-kevesebb lelkesedéssel, vagyishát abból szinte semmivel. Még 4 hét van a téli szünetig. Most nem tűnik úgy, hogy tegnap kezdődött a tanév....

13) A kutya vacsorájáról tudok még írni, mostanában kap egy marék szárazeledelt, egy kis konzervvel elkeverve, majd erre főtt csirkeszárnyakat kicsontozva, egy evőkanál olajoshalat és egy szelet csirkesonkát csak az íze kedvéért. Ma oldalast sütöttem, szóval abból is kapott egyet csont nélkül és kb. 2 merőkanál húslevest leszűrve. 

14) Csak hogy ne 13 legyen. Mostanában a Koronát ( királynős film, ahogy a gyerekek nevezik) nézem a Netflixen, nagyon jó sorozat, a negyedik évad egészen remek. Ott tartok, hogy Charles elmondja Camillának, el kell vennie feleségül Dianát. Ezzel gondolom, nagy poént nem lőttem le.  Zalánnak Kincskeresőt kellene olvasnia, Rékának az Abigélt, de nem nagyon erőlködnek. Na talán majd jövő héten. 

Jelenetek az iskolából

 

Ofő1

Elvileg egy héttel hamarabb kellene szólni a tanároknak TZ előtt. Ezt ritkán tartják be, vagy inkább úgy mondom, többször nem, mint igen. Pénteken szólt ofő, hogy következő órán földrajz TZ. Hurrá, az még pont egy hét, mert a következő héten 1 földrajz van órarend szerint. Erre hétfőn bejelenti, hogy szerdán írják, mert ő pénteken nem lesz. Közben kedden húzós fizika TZ, német felelés és doga meg kb minden órán ilyen random témákból, hogy hopp nem tudjátok a sich-es igéket? Oké, holnap dolgozat. A vérnyomásom felment, mert a tavalyi 600oldalas jegyezttömbből kellett volna kibányászni a siches igéket ehelyett csak a google haver anyagát néztük át a témában. Ráadásul az előrehozott földrajz dolgozat mellé tette be a siches igés dolgozatot. Most normális az ilyen? Egy előnye van, hétfőn lehet javítani. Gonosz dolognak tartom egy TZ mellé betenni még egy másik dolgozatot, ha ugyanaz a tanár tanítja mindkettőt...Mi a célja vele? Nem értem. No comment. Ja de mégis. Tipikusan arra példa, hogy arra kíváncsi mit NEM tudnak, nem arra mit tudnak. Ez nem az iskolarendszer hibája, ez kőkeményen pedagógusi hiba. Szerintem.

Ofő2

Ofő2 elképesztően lány párti. Ha fiú verekszik, beírás, ha lány, jaj, hát Vivike biztos nem ütött olyan nagyot (egy fiúra, mert annyi eszük van, hogy egymás között a lányok nem verekednek) Korunk néhány tendenciája kristálytisztán leszűrhető Zalánék osztályából - a fiúk puhapöcsök, a lányok dominák. Már bocsánat a hasonlatért, de efelé megyünk. Zalán osztályában jellemző, hogy a lányok zaklatják a fiúkat és visszaélnek gyenge nő mivoltjukkal, ami nem is létezik. Túl azon, hogy a fiúk egymás között megérik a pénzüket, még a lányokkal is meg kell küzdeniük egy olyan pályán, ami finoman szólva is nem nekik lejt. 

Nem pont erre példa, de egy jellemző esemény.

Napközi, Zalán és padtársa, Bogika. Bogika folyamatosan azzal szórakozik, hogy dobálja Zalán radírját. Vagy elgurítja, mikor mi jut eszébe. Zalán érte megy 2-3-szor, az ofőnek semmi nem tűnik fel, aztán Zalán feladja és rá egyébként jellemző módon hagyja veszni a radírját. Vagy úgy van vele,majd később felveszi. Közben az ofő grasszál a padsorok között és belebotlik Zalán radírjába. Kié ez radír? - kérdezi szigorúan.  Zalán jelentkezik, hogy az övé. Mire B. néni elhúzza a száját és megvetően odadobja Zalánnak:

- Rendetlen......

Hát az édes jó nénikédet! 

Egy apuka tett panaszt  héten, hogy Vivi üti-veri a fiát, valami nincs rendben. Az első reakció az volt Ofő részéről, hogy a fiúnak nincs kész a hf a napköziben....Elhiszitek ezt?  Én el, mert ismerem az ofőt. Úgy látszik van összefüggés, kinek nincs kész a hf-je, azt lehet bántalmazni. Volt egy kis ofő órai egyeztetés a fiú és lányok között, aminek persze az lett a vége, hogy Vivi, aki elmehetne ötödikesnek is simán, akkora, biztos nem ütött nagyon. Ahogy fentebb írtam. Hát nem kedves? 

Minél több időt töltünk el a suliban, ugye most a hetediket tapossuk, egyre kevesebb tanárt tudok tisztelni és szeretni. Nem sok van és annak is örülhetek, hogy egyáltalán van néhány. 

Megbuktam

 Reggel fél nyolckor Rékácska feltétlenül szükségesnek érezte, hogy kukoricapelyhet reggelizzen. Ez az az időpont, amikor iskolába indul.... nia kellene. Kiszakadt belőlem egy Normálisvagy???? De rögtön megbántam. Majdnem rögtön. Legalább nem üres a gyomra. Nyolcra így is beér. Remélem. 

Új nap, új remények! 

Úgy érzem

 Fel kell támasztanom a NEMORDITOK a gyerekkel egyszemélyes mozgalmamat, tegnap megint szabadjára bocsátottam a sárkányt..... Inkább eszek tortát és 100 kg leszek, az orditasnál az is jobb... 

Hallgassatok Vikingurt!

 

Kérdeztem este anyukámat telefonon, hogy fogja-e nézni a válogatott meccset, pedig tudtam, hogy nézni fogja, nem is bírná ki. Mindketten ugyanazt mondtuk, hogy háááát félünk az eredménytől, azért Izland egész jó csapat, meg minden. Végül mi nem néztük, a facebookon online közvetítés volt és Vikingur Ólafsson zongorázott, aki valami zseniális zongorista. Hallgatom, hallgatom, úgy peregtek az ujjai a billetyűkön, hogy gyanakodni kezdtem, ez valami gyorsított felvétel lehet. 

Már harmadszor tekertem vissza azt egyik darabot, amikor belémhasított, hogy Vikingur izlandi. Elméláztam egy pillanatra, hogy ez felér e egy kisebb méretű hazaárulással vagy inkább egy jellel, hogy húzzak a francba és nézzem a  meccset végre! Katt, benyomtam a tévét, pont ismételték az izlandi gólt, mi szabadrúgásból született. Köszi, Vikingur! 

Pár percig követtem  a meccset, de sehogy sem akartunk kiegyenlíteni, szóval elvonultunk zuhanyozni, amíg én elfoglaltam a fürdőszobát, Tibi követte a meccset, de amikor újra a képernyőre néztem, még mindig csak 0:1 volt, ejnye! Kis idővel később Réka bevackolt mellém az ágyba, addigra kb. húsz perc lehetett hátra  a mérkőzésből és egyre izgatottabban szurkoltunk, mert egy idő után rájöttünk, hogy hohóóó, itt van remény, mi birtokoljuk a labdát. Főleg  a végén, amikor az izlandiak beálltak védekezni. Mint mindig, ha vezetnek. Közben  a fiúk lementek egy pót vacsira és amikor visszajöttek, na akkor egyenlített Loic Nego, akiről én még soha nem hallottam, viszont megható volt látni, ahogy megcsókolja a mezén a magyar címert ez a francia fiú... Hát őrület volt, majdnem leszakadt az ágy alattunk, torkunk szakadtából ordítottunk, hogy góóóóóóóóóóóóóóól! 

Aztán már veszett izgalmas volt, de jött Szoboszlai gólja és most is előttem van, ahogy elrúgja húsz méterről és góóóóóóóó! Elszabadult a mini pokol nálunk, minden egy picit  levegőbe emelkedett. Csoda és káprázat, öröm és eufória. Nem tudom szavakkal leírni! Micsoda szív, micsoda katarzis!

Zalán megjegyezte, hogy ő sajnálja az izlandiakat, akik immár a füvön ülve szomorkodtak, mert mindössze két perc játékidőn múlt   a győzelem. Ez a klassz a fociban, ezért is szerelmesek belé világszerte oly sokan, mert nyerhet a gyengébb is, lehet akár 3 gólt is rúgni néhány percen belül, mint ahogy azt a németek korábban bemutatták párszor. 

Nagy boldogságot okozott  a csapat sok embernek, köszönet érte!

Ja és hallgassatok minél több Vikingurt, mert zseniális a pasas!

Felmérőtől dolgozatig

 Ettől a héttől a gyerekek már maszkban ücsörögnek a suliban, aminek nem nagyon örültem, hogy finoman fogalmazzak. Ráadásul a szünetben kötelezően ki kell menni a ködös, nyirkos, gusztustalan időben is az udvarra, kit érdekel, hogy a diák esetlen témazárót ír, vagy uram bocsá, tízóraizna. El is képzeltem a zsúfolt folyosókat a szünet elején és végén...abszolút ideális járvány idején. 

Sopánkodtam-sopánkodtam, aztán hétfőre számomra váratlanul jöttek a szigorítások is. Meg mondom őszintén, megkönnyebbültem egy kicsit, főleg, amikor kiderült, hogy az általános iskolák nyitva maradnak. Rékának ebben  a kritikus hetedik évben fontos lenne, hogy az órákat megtartsák. Zalánnak sajnos szinte mindegy, mert őt úgyis én tanítom, többnyire. 

Réka félelmetes tempóban kamaszodik, képes egyik pillanatban kacagni, a következőben kövér könnyeket hullajtva zokogni, mert a fizika feladatban felcserélte a számlálót és a nevezőt véletlenül. Ilyenkor én csak lesek, hogy ez most valami vicc vagy mi van, de nem. Olyan is van, hogy szól a kutyának, hogy menjen oda hozzá, de valami okból Dió nem fogad szót (ő úgy gondolja, hogy 3. a rangsorban a gyerekek után), mire Réka hangosan elkezd óbégatni, de mint a siratóasszony, hogy őt már a kutya sem szereti. Szó szerint! 

Tegnap kitalálta, hogy nincs kedve fuvola órára menni. Én megértem, este fél 6-ra vissza a suliba....node fél ötkor még semmi baja nem volt, háromnegyed ötkor már nem volt kedve, negyed hatkor egyenesen őrjöngött és azzal vádolt, hogy kényszerítjük olyanra, amit nem is akar. Végül bevágta maga mögött az ajtót és elment (végre), bár sajnos utána kellett mennem, mert nem vitt kabátot a bolond lány...A jegyei elég vegyesek, a dolgozatokban olyan hibákat vét, amik nem jellemzők rá, valahogy nem elég koncentrált.  Hogy hogy lesz ebből kitűnő bizonyítvány év végére, én nem tudom...

Hétvégén sajtos hajtoványt sütöttem, annyira beleszerettünk ebbe a finomságba, hogy ezen túl pogácsa helyett is ezt fogom sütni. Kívül roppan, belül csodás, vajas-sajtos....Annyit sütöttem, hogy vittünk anyunak és anyósomnak is. A szívem szakad, hogy nem látogathatjuk őket csak beadjuk a kaját, vagy amit kérnek, és ők sem látták a gyerekeket szeptember óta. 

Ma szóba került a Főnivel a home office, lehetne az, hogy felváltva vagyunk az irodában, azt sok cég műveli, vagy otthonról. Viszont jövő héten jön az új vállalatirányítási rendszer,3 napig tanuljuk használni, szóval még jövő héten  biztos bentről dolgozunk. Már ha nem robban le egyikőnk sem....Ma már maszkot húztam , ha jött valami vendég...olyan bátrak, még mindig jönnek tárgyalni, egyeztetni, maszkkal a nyakukban...Egyébként dolgozni határozottabban jobb az irodában, mert itthon elvonja a figyelmem a Netflix. Igaz, az az irodában is van, de nem volt még soha pofám bekapcsolni a Gilmore Girls-t...Csak mondjuk egyszerűbb nekiülni a melónak itthon, nem kell az orrom sem kidugni itthonról.

Közben elkezdtük roham léptekben beszerezni a szülinapi és karácsonyi ajándékokat, online eddig. Réka névnapjára lovas felszerelést kapott, egy csizmát, egy felsőt, lovaglónadrágot és egy mellényt. Örült neki nagyon és Mekis vacsit kért a nap zárásául. Nem volt sem buli, sem süti, sem semmi..... Ennyi volt a névnap, persze kapott sok puszit és ölelést is, úgy látom, most extrán rászorul. Hátha elhiszi, hogy nagyon is szeretjük, a kutya is, mi is.  Esténként még mindig igényelik az esti mesét, most éppen a Cseresznyeligetet olvasom nekik, de majd jön az Abigél is, újra. Ebben  a félévben még ez a kötelező,  a Szent Johanna gimin túl vagyunk, a Kőszívű januárban esedékes. 

Ma jött a hír, hogy a csodálatos fogorvos doktornénink elhunyt....Valósággal sokkolt a hír, nem lehetett sokkal idősebb nálam....én annyira szerettem őt, végtelenül kedves és türelmes volt, szakmailag abszolút toppon. A A tökéletes fogorvos mintaképe. Nagyjából 15 évvel ezelőtt kerestem fel először és aztán a gyerekek az ő székében ültek először fogorvosnál. Legalábbis Réka, Zalán nem jutott el a székig. Két éve már nagyjából, hogy feladta a rendelőjét, voltak hírek, hogy műtötték a gerincét, eltörte a karját....majd hogy nem fog rendelni újra. Rettenetes űrt hagy maga után, nyugodjon békében, mindig szeretettel fogok gondolni rá!  

Feszült napok ezek, sok szempontból, a hétvégéken igyekszünk lazítani...aztán vagy sikerül, vagy nem. A héten még állandóan csak a dolgozatok és témazárók bűvkörében éltünk, tegnap volt fizika TZ, holnap Zalának matek TZ, de pénteken megint írnak németből (ruha vásárlás témaköre), úgyhogy még nincs pihenő. Réka írt az epigrammákből, időmértékes verselésből, feleltek németből, mint általában (vagy írtak, már nem is tudom). Jövő héten lesz föci TZ, az már tuti és még ki tudja mi minden....A téli szünet még nagyon messze, nekem viszont van december 18-ig 3 nap szabim még......

Covid idején

 

Azon gondolkodtam ma este, amikor a kis pásztortarhonyát kavargattam a főzőlapon, vajon hogyan közöljem a főnökömmel, hogy ne jöjjön közelebb hozzám 2 méternél. Ma is, ahogy valamit magyarázott az asztalomhoz lépve, a monitorom pásztázva, totál hómező lett az agyam és lefagyott, mert azon gondolkodtam, vajon áramlik-e ki az én személyes terembe pár darab vírusocska....Jaaj. 

Már nem megyek  le a kisker irodába, mert oda bejár mindenféle vevő és hát a maszk viselés bár kötelező, fene tudja, hordják e, nem e. Egy villám van az ebédhez, egy bögrém, egy csészém, ha kávézásra kényszerülnék kajakóma címén, azokat elmosom használat után és a közös cuccokhoz nem nyúlok egyáltalán. Van fertőtlenítő spray, azokkal rendszeresen lefújom a kilincseket. 

Múltkor feljött az egyik kamionsofőr, aki rendszeresen hoz árut, bár az utóbbi időben nem nagyon láttuk. Ma bedugja az ajtón a fejét, hogy ihat e kávét (elég menő gépe van  a Főninek), és hogy ugye ez a hülye maszk nem kell....Ránéztem szigorúan, hogy dehogynem....kell!! Erre bemenekült a konyha/tárgyaló részlegbe, az állára húzva a zöld, eldobható maszkot. Most erre mit mondjak?

Amikor felszállok a buszra reggel, nem veszek levegőt egészen addig, amíg nem találok ülőhelyet, mert bepárásodik a szemüvegem a maszk felett és akkor elveszett leszek és vak. Szóval mire leülök, kiver a víz, pedig még el sem kezdődött szinte a nap. Az út 7 perc, 3. megállónál leszállok,  addigra max. 5-en ülünk a buszon. Olykor csak hárman. Hazafelé általában autóval hoznak, az autóban mindig van rajtam maszk. 

A főnökömön kívül  2 méteren belülre senki nem jön a többi kollega közül. Persze a kollegák könnyen vannak, java részük 30-on aluli és tojnak az egészre. 

Elkezdtem a karácsonyi ajándékok beszerzését a gyerekeknek, illetve ha valami apróságot találok, veszek, már elteszem, nem kapják meg. Rékának vettem pl. egy bőrkesztyűt, szép bordót, menni fog az új bordó téli bakancsához. Kinéztem neki egy éjjeliszekrényt az ikeából, erre hirtelen már nem elérhető....Ilyen az én formám!

Múlt pénteken céges buli volt, valami sörözőben, pizza és pia minden mennyiségben. Nekem eszembe sem jutott, hogy el kellene menni, főleg, hogy aztán kiderült, hogy pár külsős is ott volt....hát remélem, hogy nem lesz semmi következménye. Nem tudom, az év végi karácsonyi buliból mi lesz, remélem, nem kórházi benntartózkodás.

Anyukámat meglátogatni,...hát szó sem lehet róla, ami egyre jobban frusztrál, még jó, hogy Bell apó annak idején feltalálta a telefont. Anyósomat Tibi látogatja, vagy együtt ketten,  a gyerekeket nem visszük. Nem régen engedték ki a kórházból, törékeny....

Ha jól számoltam, 7 hetet kell kibírni a téli szünetig. 

Múltkor mesélte egyik ismerősöm, hogy a hideg kirázza, ha azt hallja, hogy Anyaaaaa!, mert akkor  a két kölke (így mondta) közül biztos akar valamit valamelyik, de nem ám jámbor dolgokat, hanem húzósakat, pl. nem találja a pólóját és két m3 a vasalnivaló, nincs kész az olvasónapló, bár holnap le kellene adni vagy nem érti  matekot és hopszi, holnap tz. Kinevettem, hogy ezt nem gondolja komolyan, de bakker, azon kapom magam, hogy olykor összerezzenek, ha ezt hallom, aanyaaaaaaa.....hogy vajon mi van már megint?! Hát milyen anya vagyok én? Hová tudok még süllyedni? Aztán majd sírok utánuk, ha kirepülnek. Már persze, ha megérem itt a Covid dögvész idején.....

Na viszont a kuglóf megint iszonyú jól sikerült hétvégén (utálom a negatív szavakat pozitív jelentésben , de hagyjuk) , egyszerűen tökéletes. Egy lendülettel már sütöttem kakaós csigát is, aztán jól bezabáltunk. Csodálkozom,hogy vasárnap szétrepedt a fenekemen  a farmer. Hát istenkém, elérett az anyag ott, ahová a nap sem süt be....Reménykedtem, hogy a 38-as méretet erőltettem magamra, de sajnos a 40-es járt így. Az nem lehet, hogy 42-es farmert kell hordanom....Hétvégén megint mehetek nadrágot venni és kínosan érezni magam a tükrök előtt, amik torzak és csúnyán nagyítanak. Bár Réka nem számolt be ilyesmiről....fura, nem?

Múlt héten egy vagyont hagytunk ott a Nev Yorkerben (nincs dupla v-m, bocsi), Rékácska egy kazal ruhával eltűnt, hiába mondtam, hogy csak 3 cucc vihető be  a fülkébe. Rájöttem, hogy egész jó cuccok vannak. Vett két csini garbót, fekete nadrágot, 3 szoknyát és találtam egy nagyon cuki , lámás pizsit, amit nem hagyhattunk ott. A szoknyákhoz aztán muszáj volt téli harisnyákat is venni, szóval egyik dolog hozta a másikat. Tibi mondta is neki, hogy boldog névnapot....boldog szülinapot.....boldog karácsonyt!  Egyelőre inkább etetném, mint ruháznám őket, de lesz ez még másképp is....

Remélem, arra ébredünk reggel, hogy nem változik Amerikában semmi......

A hetünk röviden

 

Hétfőn reggel korán kinéztem a konyha ablakán és pont láttam, amint a szemközti házban lakó nénihez megérkezik a fia. Még gondoltam is, hogy ilyen korán? Nem gondoltam akkor tovább, hogy talán viszi valahová az anyukáját, aki kb annyi idős, mint az én anyukám, vagy esetleg hozott neki valamit. Egy pillanat volt az egész. Csak hogy már kiszállt az autóból, de még nem lépett el tőle. 

Délután jött a hír, hogy a néni meghalt. Volt itt rendőrség, mentő, helyszínelők, mint egy új magyar krimiben. Jött a meny, akit még soha nem láttunk itt, a majdnem 3 év alatt, és az unoka, aki a sokktól a gesztenyefa alá hányt. Én nem hittem el, hogy meghalt a néni, bár Tibi állította, hogy pont ebédszünetet tartott, amikor a hullaszállító is kiszállt. Egész este vártam, hogy a néni felkapcsolja a villanyt a nappaliban. Vagy ahogy késő este szoktuk látni, a hálószobában égjen a lámpa, valamilyen éjjeli vagy asztali, mert a redőnyt nem húzta teljesen le soha, egy pici rést hagyott. Egyre-másra reménykedtem, hogy majd reggelre eltűnik a redőny, és kiderül, hogy csak rosszul lett. Valahogy nem stimmelt az egész, persze ezt utólag könnyű mondani. Egyre több levél gyűlt közben azon az autón, amit a néni fia hagyott a ház előtt. Illetve én nem is voltam benne biztos, hogy hétfő reggel óta az autó sehová sem moccant. A szélvédőn valószínűtlenül világítottak   a pitypangszínű levelek.

Szerdán délután derült ki, hogy  néni életben van, mondtam én, éreztem én, hurrá! Hétfő reggel jött a fia látogatni, aztán valahogy, valamiért, senki sem tudja, hogy miért, felakasztotta magát. Ennél kevés borzalmasabbat tudok kitalálni. De sajnos, ez megtörtént. Ha valaha ki akarnám nyiffantani magam, biztos nem anyukám házában csinálnám, találnék rá más helyszínt.   Az is kiderült, hogy a néninek nem egy fia volt, aki vagy a Peugeot-val, hol  a nagy Audival jött, hanem kettő, egy Peugeotos és egy Audis. A Peugeot-os lakott helyben, ő volt a fiatalabb, neki lett elege ebből a földi világból....

Más téma, bár ezek után elég nehéz folytatni....

A héten két napot kivettem szabinak, szerdát és csütörtököt, hogy egy kicsit együtt legyünk a gyerekekkel. Még hétfő este a gyerekektől elvettem minden kütyüt, mert úgy tűnt, Réka keze a telefonjához nőtt és lassan műtétileg kell leválasztani. Zalánból pedig csúnya szavak áradata ömlik szennyvízként a nyakunkba, ha nincs komolyabb korlátozás. Ma kapott Réka telefont  kettő órára, mert végre befejezte a Szent Johanna Gimis olvasónaplót.

Mit mondjak, jó volt itthon. Sütöttem isteni, tökéletes kuglófot, pehelykönnyű, mennyei volt. MaiMóni 10 perces receptje, nagyon ajánlom, mert gyors és tényleg fenomenális. Szegénykének nálunk nem volt alkalma kihűlni sem szinte, egyetlen szeletnek jutott ez  a megtiszteltetés. 

Rékát elkísértem lovagolni...nahát az is egy mesés hely. Már a parkolóban megcsapott az a finom LÓSZAG, amit úgy szeretek, bár közelebb érve inkább vizeletre hasonlított. A lovak nagyon helyesek, már meg mertem simogatni az orrukat, ami tőlem nagy dolog. Réka lovának (a kezdők lova) kiscsikója van, aki olykor türelmetlenül felnyerít az óra közben (ő a közös boxukban marad) és  nagy örömmel üdvözli az anyját, ha az visszatér. Folyton kommunikálnak az óra alatt és amint alkalma nyílik rá, a kiscsikó szopik is. Réka egyelőre üget a lovon, már kiül ütemre a nyeregből, vagy hogy mondják. Bár  a paci, Csalogány nem nagyon szeret nagyobb sebességgel ügetni, futni, talán nem is baj, kezdőkkel óvatosan kell bánni. Szóval valóra vált a csaj egy újabb álma....Hogy aztán fog e ugratni, nem tudom, láttam, hátul,  a legelők mellett van egy pálya....a lehetőség megvan. 

Mi volt még? Vég nélkül mostam és vasaltam, elvégre így kell eltölteni a szabit....Viszont ma meló volt és itt máris hétvége. A gyerekek szomorkásak, mert hétfőn suli, de olyan közel van a téli szünet, nagyon gyorsan el fog telni.  Szegény Zalánt úgy megsajnáltam, azt hitte, két hét az őszi szünet, kötelességemnek éreztem felvilágosítani, hogy csütörtök- péntek- szombat -vasárnap, majd ....izé...suli. 

Hétvégén megismételjük  kuglófot, pihenünk és próbálunk tanulni egy kicsit. 

Klassz hétvégét mindenkinek!

Túlbuzgó anyu

 Fizika Tz közeledik a szünet után.

- Fizikát atfutod majd?

-  ... 

- Az utolsó órai anyagod is megvan?

- Ühüm...

- Szólj, ha valami nem kerek!

-..... Jó...

- Az exoterm és endoterm folyamatoknál volt valami... Nem is tudom, mi...

- De anyaaaa... - hördül fel a lány. - Az Kémia!!!!!

Hoppácska.. 

Bevezetés

 Október 24 a mi házassági évfordulónk, egy (majdnem) elfelejthetetlen dátum. Annak, akinek a nagyszüleit az ötvenes években 3 gyerekkel a kukorica góréba költöztették ki a helyi erők, mert új állatorvos érkezett a faluba és nem volt szolgálati lakás. El tudjátok ezt képzelni? Próbáljátok meg!

Volt olyan is, hogy a beszolgáltatási rendszer szerint két borjút kellett volna leadni a zsíros paraszt nagyapámnak, de csak egy volt. 

- Vegyél egyet, Janikám! - kacagta nagyanyám kínjában, hogy kicsordultak a könnyei. Ők megélték a nagy padlássöpréseket, pedig csak papiron voltak kulákok, nem voltak nagy birtokaik. 

Amikor anyu konfirmalt 13 évesen, 1956-ban, az egész falu sírt meghatottságában, nem csak anyukám, ahogy elmondta, amit a tiszteletes kiadott neki az ünnep alkalmából felmondani és igazabb volt rá, mint bárkire.

- Vessed az Úrra a te terhedet, ő nem engedi, hogy ingadozzék valamikor is az igaz.....

Szerencsére az állatorvos nem fogadta el a szolgálati lakást, ezért pár hét után visszaköltözhettek a saját házukba. 

Egyáltalán nem erről akartam írni, hanem a házassági évfordulónkról, teljes telefon és kütyü megvonásról, lovagló óráról, csikóról, odaégett bulgurról, de mindegy, majd holnap! 

Visszatért, hisz itt az ősz....

 Mivel pénteken csodaszép időnk volt, szombatra úgy döntöttünk, hogy temetőlátogatást tervezünk. Ki tudja, milyen lesz az idő jövő héten és anyukám ugye már törékeny és a dédszülők sírját rendbe tenni nem egyszerű mondjuk, ha szakad az eső. 

Nagy vízválasztó szokott lenni a Mindenszentek, lezárja a nyári - őszi időszakot, ami valamennyire egybefonódik. Most ez meg lett fejelve még egy óraállítással is, ráadásul az időjárás is esősre fordult, úgyhogy végképp más idők járnak mint eddig. Reggelente gondolkodás nélkül nyomom be a vízforralót, készül a citromos tea és meleg reggelik, sűrűn hullanak a levelek a fákról és ilyentájt a legszebb a Szarvasi Arborétum, ami kutyabarát, vagyis pórázon be lehet vinni kutyát.

Szombaton akkora forgalom volt az utakon, hogy alig tudtunk kiszabadulni a városból, mindenhol hosszú autósorok a lámpáknál, dugó. Egy helyen megálltunk virágot venni apu sírjára, berohantam, kirohantam csak a boltból, aztán éhesek voltak a gyerekek, Aldiba be és ki.......rohanás és kapkodás volt az egész, amit utálok, de akkorra már egy órás késésben voltunk.

Sajnos egyre több helyre kell virágot vinni a temetőbe, én már alig tudom számom tartani, persze főleg anyu barátnői és a rokonság néhány tagja..... Erre mondta annak idején apu a maga kis fanyar humorával, hogy addig jó, míg nem te kapod a virágokat. Habár ő feleslegesnek tartotta az egészet, egészen kicsi koromtól ketten jártunk anyuval temetőbe. 

Aztán Vezsenyre utaztunk át, ahol anyu és apu nevelkedett és élt, amíg a tesóm kb. 2-3 éves lett.  Álomszép itt a Tisza ősszel, tényleg festői, de most nem merészkedtünk le a Tiszához, rögtön a temetőbe vettük az utunk. A kutya nem értette, neki miért kell  a kocsiban maradnia, úgyhogy kinn maradt a 3 gyerek....

Nem sok emlékem van a nagyszüleimről sajnos, pláne nincs a dédszülőkről, de tudom, hogy apunak például nagyon fontos volt a nagymamája. Mindig azt mesélte, hogy nem maradt volna életben, ha nincs a nagyija. Kikúrálta vérszegénységből, többször tüdőgyulladásból, ami majdnem végzetes volt. Kérdeztem, hogy no de hol volt akkor az anyukája, mármint az én nagymamám? Anyu szerint - hogy úgy fogalmazzak - nem nagyon volt alkalmas a gyereknevelésre, valahányszor az elsőszülőtt fia kicsiként belázasodott, hisztériás rohamot kapott. Úgyhogy inkább a nagymama nevelte kisgyermek korában. 

Jó ilyenkor emlékezni rájuk is, anyu történeteit hallgatni, a gyökereinket ápolgatni. Persze idén ez az előrehozott Mindenszentek nem volt igazi, mert rokonlátogatást teljesen kihagytuk, ahová máskor beülünk kólát és vaníliás karikát enni (kb.30éve nagyjából ezt kapjuk), ott most a kertben beszélgettünk csak, unokatesómhoz pedig csak beköszöntünk. Szomorú volt ez, bár inkább akkor esett le mindez, mikor hazaértünk és olyan..... hiányérzetem volt. 

Holnap dolgozom, de lesz még jövő héten szabi is, ha már őszi szünet! 

Ja és váratlanul visszatért a nyestünk múlt éjjel.  Olyan bulit csapott   a padláson fél 4 körül, hogy ihaj. Keressük, honnan rendeljünk élő csapdát, talán egy kis fürjtojással még idejekorán befogjuk, mielőtt kárt okoz.... De most hirtelen azzal is beérném, ha hagyna aludni. 

Atlétika versenyen

 

Kicsit nagyképű ez a kifejezés, mert Zalán korosztályában csak két csapat indult, így már értem, miért mondta a Tantónéni, hogy elsők lesznek vagy másodikok....Ennek ellenére élmény volt, a vadiúj atlétika pályán került megrendezésre és már a Véső úti strand is működik mellette, lehet úszni, a gyógyvízben ázni, plusz ugye ide járunk vívni, ennek a komplexumnak a része a vívócsarnok is, két szinten....Szóval jó volt a sok szép újításon legeltetni a szemünk. 

Úgy indult, hogy elkéstünk, de ez csak itthon derült ki. Furcsálltam, hogy azzal fogadott a Tantónéni, hogy azt hitte, már nem is megyünk.....hát nem fél 11-re kellett menni melegíteni? Nem olvastam el pontról pontra a papírost, amit hazahozott a pasas. Az első dolog, ami történt, hogy az egyik kislány megkergette a vadiúj rekortán pályán Zalánt bemelegítés gyanánt. Ez egy pár másodpercig látványosság volt a szabadtéri pályán....

Ugrottak távolba, dobtak nagyobb labdával, mintha súlyt löktek volna és kislabdával. Ez nekem mindig a rémálmom volt, mert az a rohadt szemét labda, soha nem akart messzire repülni, megalázó számok szerepeltek a nevem mellett mindig. Tavaly vettem észre, amikor dobáltuk a teniszlabdát a kutyának, hogy Zalán könnyedén jóval nagyobbat hajít a lasztin, mint én. Illetve , ha minden erőm beleadtam és még meg is rántottam a vállam kínomban, akkor sem tudtam akkorát dobni, mint ő....Egy harmadikos. :)

Aztán volt rúdugrás kezdőknek a homokozóba, vagyis a távolugrós homokba, volt még 800m futás, amit nem nagyon gyakorolhattak, mert eléggé kidöglött a banda jó része. Akadályfutás volt, de csak két sávban volt akadály, ezért az akadály előtt eleinte be kellett sorolni. Na Zalán mindenkit maga elé engedett, akiről sejtette, hogy résztvevője a versenynek, de végül jól hajrázott és befutott hetedik helyen. Nem tudom, hányból, kb. 15-20ból. Rövid távon sajnos nem láthattuk futni, pedig az jobban az ő száma, rövidebb táv ugyanis nem volt. Pedig szeretem nézni ahogy fut, látványosan...hogy is mondjam...távolodik. :) Ezen a rekortánon pedig élmény futni. 

Kislabdadobásban  3 dobásuk volt, egy bemelegítő és két éles, a leghosszabbért járt a pont. Itt elsőre maxot dobott, úgyhogy nem is kellett újat dobni. Kár, hogy nincs olyan olimpiai sportág, hogy kislabda dobás, hehe. Végül kellemesen fáradtan hagytuk el az atlétika pályát. Egyébként edzett a háttérben néhány gazellára emlékeztető futó is, érdekes volt belecsöppenni ebbe a világba is. Meg is kérdeztem Zalánt, hogy nincs e kedve inkább atlétikára járni, de nem, határozottan nem. Marad a vívás, hát jó. Pedig elálmodoztam, hogy Zalán lesz az új Baji Balázs, de tőlem lehet Kulcsár Krisztián is....Az a gazella fiú később a futófolyosóban száguldozott, elég impresszív sebességgel...

Később elvittük a kutyát sétálni, a hűtőben pihen a tiramisu és vacsorára mexikói kaja volt, csirkés taco Fördős Zé módra. Emlékszem, volt egyszer egy cseh barátnőm, aki Amerikában is eltöltött egy szép évet. Ő mesélte, hogy átruccantak a pasijával egyszer mexikóbaa pár hétre vagy tán hónapra is, munka ügyben, már nem tudom, de a lényeg, hogy folyamatosan betegre ette magát szegény csaj, annyira rákattant a helyi konyhára. Monica azóta nem tudom , merre jár, utazgat-e még, de az biztos, hogy a chili con carne után ez a taco is eléggé ütős lett, Zalánnak pl. jobban csúszott, mint a gyros tál, pedig az aztán rekord sebességgel tűnik el a tányérjáról...

Réka sajttortát akar sütni, szóval a rizlinges alma tortám veszélyben, de semmi vész, jövő héten leszek pár nap szabin. :)

Elfelejtettem

 

Annak ellenére, hogy nem tudom, hogy sikerült Rékának a 3 TZ, amit a napokban írt, mennyei érzés, hogy itt az őszi szünet, ó jeeeee! A hét végére már szétcsúsztunk nagyon, egyszerűen elfelejtettük, hogy ha csütörtök, akkor környezet és ha környezet, akkor Zalánnak mindig kisdoga....Egy szót sem tanultunk és ugye ha én nem veszem elő a mappát a leckékkel, Zalán nem fogja....Esetleg  a bukás szélén evickélve belenézne, de ez sem biztos. 

Rékának első óra kémia volt, amire szintén elfelejtettünk tanulni, de akkor volt az ünnepség október 23 alkalmából, úgyhogy az is elmaradt. Velünk volt a Jóisten egy picit. Aztán délután elfelejtettük Zalánt edzésre vinni, nekem 5-kor volt időpontom az okmányirodába (isteni, mert nem volt senki!!!!) és fél 7-ig ez eszembe sem jutott. Este égtem csak igazán, amikor felhívott a doktornéni Réka fejfájós, homlokfájós panaszaira reagálva. Az autóban kapott el minket, pont vittük az idióta kutyát sétálni, aki ha ezt megneszeli, nyüszít, mint a veszedelem a csomagtartóban (kombi autó, nem szadizzuk az ebet). Kérdezte a doki, változott-e a helyzet, mire bevallottam, hogy reggel óta még nem találkoztam a gyerekemmel, de gondolom, stagnál a helyzet, rosszabb biztos nem lett.  Sokat segített, melegítés, ACC, orrspray, magamtól eszembe nem jutott volna. Majd a végén megjegyezte, hogy hétfőn írjak neki, hogy miújság, gondolja ,addig csak találkozunk...hahahaha....Közben a kutya végig nyüszített, mint aki az utolsókat rúgja....egy élmény volt. Aztán eszembe jutott, hogy amikor fuvoláról hazajött, átmenetileg találkoztunk Rékával, mikor feloldottam a lekódolt laptopját....

Egyébként olyan csinos volt reggel, fehér blúz, fekete harisnya, bőrszoknya és fekete blézer, plusz a sulis egyensálja....de kár , hogy nem fotóztam le! Na , ezt is elfelejtettem!  Most, hogy megközelíti  13-t már végképp nem gyerek többé, sajnos. Milyen cuki volt, amikor két éves korában Pesten áthajtottunk egy bukkanón. Megkérdezte, hogy mi volt ez. Mire Tibi lazán: - Á, csak egy fekvőrendőr. Mire néma döbbenet hátul, majd kibökte a Cuki: - És mi azon áthajtottunk????! - azt hitte, kinyiffantottunk egy rendőrt. Hát igen, régen volt, de szép volt!

Hétvégén melltartó beszerző körúton voltunk, nem vittem túlzásba, nem mentünk be valami drága fehérnemű boltba, pont ellenkezőleg. A H&M-ben és a Pepco-ban vettünk párat....emiatt volt pici lelkifurim, hogy ennek a nagy jelentőségű dolognak nem kerítettem nagyobb feneket (mellet)...de mivel Réka sem csinált belőle faksznit, hát ennyiben maradtunk. Most már minden napra van melltartója, bár szerintem többnyire a sima sportmelltartókat fogja használni, az  kényelmes. 

Megrendeltem Réka névnapi ajándékát, el is mondanám, hogy mi az, de lehet, hogy olvas, így inkább nem. Ő egyébként azt kérte, hogy Veszprémbe vigyük el valami találkozóra az online lovas pajtikáival...dehát szó nem lehet róla most a jelenlegi helyzetben. Barátkozzanak csak online a továbbiakban is! 

Szombaton ünnepeljük a 11. házassági évfordulónkat, ajándékot nem szoktunk egymásnak adni, most azt terveztem, hogy veszek pár üveg finom bort. Pl. van az Aldibaan az a Vylyan, az nekem nagyon-nagyon ízlik, nagyon szép vörösbor. Nem kell mindet egyszerre meginni, hehe, de valami finom gyümölcsös fehérbort is kóstolnék. Aztán készítek tiramisut, ami az uram kedvence és talán elengedek egy újabb Ikea online rendelést, ha nem bírok magammal.  Finom ebéd is lesz, brassói, rántott hús, rántott minden (és bor), és nagyon piszkálja   a fantáziám az a rizlinges-habos almás süti receptje is, amit  a MóniSütiben kóstoltunk és egyszer egy borász feleség valami ilyesmit sütött a Borbás Marcsival is. Ez valami álom finom, igazi ízorgia. 

Zárójelben: Akartam még írni a tanárról, akit lefejeztek Franciaországban, mert Mohamed prófétát gyalázó képekkel szemléltette a véleménynyilvánítás szabadságát vagy én nem is tudom, mit pontosan....Döbbenet. Nem maga az eset, az annyira nem is, annak aki belelát az ottani életbe, hanem hogy egy tanár, aki nem csak keresztény gyerekeket tanít nem tudja, nincs azzal tisztában, hogy Mohamed puszta ábrázolása is halálos bűn, nemhogy a gúnyolása. Borzasztó tragédia  a halála, iszonyat. Nem állnak össze a puzzle darabkák? Mikor esik le nekik a tantusz? Persze, ahogy Macron mondta, a köztársaság megvédése fontos, nagyon már nem is maradt más, amit lenne esélye megvédeni. Persze elméletben, a gyakorlatban már nincs esélye sem. Azért végtelenül szomorú ez valahol.....

Netflixen a Gilmore Girls nézem, vagy ezt írtam már? Eredetiben sokkal viccesebb. Első évadnál tartok, 21. rész. Kár, hogy láttam már a legvégét is. Egyelőre jobb nincs. 

Zalán tesitanára beszervezte Zalánt valami atlétika versenyre, semmi extra, valami játékos, egyből írtam neki, hogy felejtős, mi nem tudunk résztvenni, de visszaírt, hogy akkor sajnos nincs meg a csapat, segítsek már keresni valakit a helyére az osztályból....Mivel Réka alsós tantónénije volt ő, közel áll a szívemhez, végül mégis belementem, hogy holnap elmegyünk a versenyre. Szerencsére nem 8-ra kell menni, csak 11-re, addigra csak feltápászkodik mindenki. Említette a tantónéni, hogy Zalán nagyon ügyes, fekszik neki az atlétika, igen, mi is tisztában vagyunk ezzel, gyors, robbanékony, olykor szinte meglepően az, de nem akar egyelőre atletizálni. Örülök, hogy vívni lement a szakosztályhoz. 

Nagyon kellemes őszi szünetet mindenkinek és jó egészséget, most az a legfontosabb!!! 

Hova tovább?

Réka szólt, hogy vegyem már meg a BME-s nyelvvizga könyvet, ugyan lapokat kapnak belőle, de neki mégis jobb lenne, ha meg lenne a könyv....Mit tesz egy jó anya, rögtön felmentem az egyik könyváruház oldalára és megrendeltem, de ha már odáig eljutottunk, legyen ingyenes a szállítás, hát rendeltem magamnak egy - két könyvet. Juhéééé! Miért nem gondoltam én erre már korábban? Megvettem Stephenie Meyer könyvét, a címe a Midnight Sun, vagyis Edward sztorija a vámpír kontra diáklány témakörben. Majdnem 800 oldal, hát nem csodás? A másik választásom rövidebb, Sally Rooney Normal People című kötete. Friendship, love, Ireland...remélem ez is tetszeni fog. Másnap itt volt a csomag, döbbenet, milyen gyorsak. Már el is képzeltem, hogy az őszi szünetben milyen jó lesz végre nyugiban olvasgatni, közben forró mangó ízű teát kortyolgatni és fütyülni a világra.

Zalán némi késéssel írta meg ma a környezet témazárót. Este, amikor már villanyoltás után voltunk, azt sutyorogta, hogy amikor a többiek kikapták a dolgozatot, majd éppen adták be, látta, hogy a Landschaftsformen benne lesz – Ebene, Hügelland, Mittelgebirge, Hochgebirge (ezek nekem is új szavak voltak a Gebirgén túl) és az iránytű is. Azonnal kipattantak a szemeim, pedig már jó úton voltam álomországba, hamarabb elalszom, mint a gyerekek…..és letoltam Zalánt, hogy ezt csak most mondja?!? Hát kíváncsi leszek, mit hoz össze, azért elég sokat készültünk rá.

Még nincs azonban vége mindennek, mert Réka holnap irodalom tz-t ír. Na, most a kántálás vagy mi, nem megy neki. Jannus Pannonius Pannonia dicséretét kellene verslábakkal ellátnia, de mivel hiányzott azon a héten, mikor vették, hát lila ibolyája nincs , hogy mi fán terem az. Ezen mondjuk csodálkoztam, hiszen ritmus dolga az egész, gondoltam én, zenei tehetsége meg van elvileg, legalábbis a fuvolatanár még nem csavart kínjában absztrakt szobrot a fuvolájából, amikor őt hallgatja játszani…..Téma még Balassi, Csokonai is, hát nem csillogott a szeme a csajnak, amikor megkértem, hogy olvassa el a verseket, pl. a Reményhez, ami szerintem egy nagyon szép kis vers.

….és máris megérkeztünk következő témánkhoz, a továbbtanuláshoz. Múltkor említette az ofő az osztályfőnökin, hogy lassan el kellene gondolkodni, hogy hová, merre. Na , hát én szótfogadtam, amúgy is szeretek idejekorán elkezdeni mindent, nem az utolsó pillanatban. Persze sietségre nagyon nincs ok, hiszen nem nyolcadikos a csaj (úristen, még jó, az is hatalmas sokk, hogy HETEDIKES).

Egyelőre a tanácstalanság az ami uralkodik bennem , illetve a kivárás. Elsődleges cél ugye a Verseghy lenne, az egy konzervatív(nak mondott), patinás, klassz gimi, jó erős. Az egyik legjobb suli a megyében. Milyen osztályok jöhetnek szóba? A matek spec biztos, hogy nem. Van még természettudomány, emelt óraszámmal-biosz-fizika-kémiából. Ide tendálna Réka, bár elég nehéz bejutni és igazából az orvosi előszobája. Neki nincsenek emberorvosi ambíciói, de mást még ezen a ponton nem zárnék ki. Meglátjuk, hogy a terrorszerű fizika, kémiával hogyan boldogul . Ha nem megy neki az ötös, akkor azt hiszem, ezt az osztályt is felejthetjük.

Következő a humán osztály, ami szintén nincs távol tőle, mert ott töri-magyar- földrajz van emeltebb óraszámban (ide is k… magas a jelentkezők száma, de egy jó felvételivel nem lehet gond, már ha kb. max pontot visz a tyúk) Ez a jogi egyetem és a bölcsészkarok előszobája. Jogász nem akar lenni, mai saját bevallása szerint, de ezt nem kell komolyan venni. Viszont a magyart nem szereti annyira, olvasni rühell, szóval nem biztos, hogy ez is neki való…..

Negyedik tagozat a nyelvi, ami eddig angol és német spec volt fele –fele arányban, neki tökéletes, mert nyelvből is erős és 11-12-ben bármilyen faktot felvehetett volna és lehetett volna bármi, építésztől a jogásztól a bölcsészig bármi. Még akár vegyész is. Na de ez megszűnt és van helyette 5 éves nyelvi tagozat KEZDŐ némettel és spanyollal, fele arányban. Az angolt eltemették , mintha soha nem lett volna? Nem egészen, mert az kötelező nyelv, akár kezdő vagy, akár haladó. A spanyolhoz az angol elsőnyelv az ajánlott. A németes része kizárt , legalább 2-3 évig csak malmozva német órákon, de a spanyolról sem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak. Ugye nulladikkal kezdődik, tehát nyomják majd nekik a spanyolt heti ezer órában + pár fenntartó tantárgy, hogy ne felejtsenek el mindent, mire tényleg elkezdik a gimit….Szóval finoman szóval sem egyértelműek a dolgok. Miért nem indulnak sima gimik, azoknak, akik nem az anyatejet szipkázva gőgicsélik azt, hogy ők orvosok vagy ügyvédek akarnak lenni és ehhez minden pontjuk meg is lesz.

A másig gimi, ahová „divat” tőlünk menni, az a Varga Katalin Gimnázium. Az utóbbi években sokat erősödött, jó tagozatokat indít, várhatóan fentebb fognak jönni az országos rangsorban, az utóbbi években ez figyelhető meg. Verseghys van 2 db a családban, Vargás nincs. Indítottak ők is természettudományos osztályt, egy felet, mert a másik az informatika, főleg fiúknak. Van még angol-matek osztály, ami nyilván nekünk nem jó, hiszen Réka németes. Van továbbá angol kéttan, ugye nem is kell mondanom, hogy ez is felejtős. Pedig ez országos szinten is igen jó. Marad még a tehetséggondozós osztály, amely inkább humán beállítottságúaknak való, de nekem olyan nesze-semmi-fogd-meg-jól semmi….habár nyilván 11-12-ben felvehetnek ugyanúgy faktokat ők is és lehetnek bármik a matematikustól a nyelvtanárig. Kicsi az osztálylétszám, ez előny. Együtt vannak egy fél osztálynyi hátrányos helyzetű, kistelepülésről származó , tehetséggondozott gyerkőccel, ez nem tudom, mit jelent, de Arany János program néven fut.

Hát szóval úgy állunk, hogy egyelőre kiforratlan az egész, azt sem lehet tudni, hogy humán vagy természettudomány vagy nyelvi irányba indulunk el. Humános is, de természettudomány is érdekli. Németből is nagyon jó, ha nem is olyan ügyes, mint a német szinkrontolmács anyu fia, aki az osztálytársa. Erre mondaná Tibi, hogy ilyenkor kell hátradőlni, kérni egy kávét és kivárni, mit hoz az élet. Én hozzátenném, hogy minél több pontot gyűjteni, minél jobb felvételit írni, aztán majd lesz valami. Tibit nem érdekli azt sem, ha kimaradnak az elit gimik az életünkből és egyenesen a Széchenyi Gimibe megy Réka, ami a 3. út lehet.

Itt is van biosz-idegennyelv osztály, ami kielégítheti Réka természettudományos éhségét és nyelvi osztály is, szintén 5 éves, angol-n émet. Szerintem az orvosi pálya nem neki való, nem látom, ahogy elköt egy elszabadult artériát egy kutyán vagy macskán, sokkal inkább azt , hogy lefehéredik és szépen behajtogatja magát az asztal alá, elájul. De persze még csak 12 éves, majdnem 13, ki tudja, és más irány is van a természettudományokon belül, mint az orvosi pálya.

Mindenesetre izgalmas időszak áll előttünk. Bár mikor unatkozunk? Soha.