2019. október 24., csütörtök

Kutya az Ikeában!



Az volt, hogy ma végre rászántuk magunkat, hogy elhozzuk a fuvolát az "Operaház mellől". A fuvolát ki kellett próbálni és csak Réka tudja megfújni, úgyhogy egyértelmű volt, hogy egy napot lógni fog a suliból. De nem pénteken, mert az TökJó nap. Tanítás ugyan elvileg van, de amúgy buli az egész nap. Szóval akkor nem, szóval, ha már szerda ünnep, akkor másnap.  Zalán is ragaszkodott hozzá, hogy velünk jöjjön. Oké, az már két lógós gyerek, de végülis 3 napot lehet igazolni és mindig hagyunk benn napot, szóval miért is ne? Úgyis küszöbön a szünet és csodaszép az idő. 

Az nem volt a forgatókönyvben, hogy Diót is visszük magunkkal, mert 5-6 órát simán elvan egyedül, átalussza az ingermentes órákat, nem rombol, semmiben nem tesz kárt, egyszerűen alszik. A gyerekek viszont kitalálták, hogy vigyük magunkkal, mire nekem beugrott, hogy az IKEA, egyik célpontunk, kutyabarát és innentől, miután ezt hangosan kimondtam,  semmi meg nem mentett bennünket, hogy a kutya velünk ne jöjjön. 

Leszaladtunk vele a Tiszához, ami most olyan gyönyörű, hogy el nem lehet mondani. Színesek a fák, olyan valószínűtlen színű a víz és hullanak a sárga falevelek, mintha kötelezően előírná nekik a dramaturg vagy a rendező. Valamilyen szinten végülis így van.

Felrobogtunk Budapestre, ez kb. másfél óra volt az Operaházig. (A Gucci boltnál megint sor állt, hehe. Ja és egy Teslát is láttunk, ami már akkor Tibi álomautója volt, amikor még nem is volt kereskedelmi forgalomban. ) Elintéztük a teendőinket, amikért meglátogattuk a fővárost, aztán az Ikea felé vettük az irányt, Soroksáron.  Kutyástul, még mindig. Nyilvánvalóan.

A parkolóba érve sehol egy kutyát sem láttunk, ami Tibi szerint rossz jel volt, így hát, bár én kiolvastam az ide szóló IKEA szabályokat, és tényleg be lehet vinni ebet (macskát, vadászgörényt, sok mindent, de vinni kell az oltási könyvet, pórázon kell tartani és a kutyának tisztának, ápoltnak kell lennie. ) Na elvesztem ebben a mondatban. Szóval Tibi megerősítésképpen infót tudakolt meg az első arra járó Ikeás emberkétől, míg mi többiek a mosdóban felfrissültünk.

Már az elején látszott, hogy bár jót akartunk, igazából semmi helye ott kutyának. Egyrészt, mert ugye sok ezer, akár tízezer ember illatanyagát érzi és ettől eléggé izgalomba jön. Legalábbis a miénk. Nagyjából végigszáguldotta volna legszívesebben a sok kacskaringós utat , Tibit maga után rántva, aki persze ezt nem engedte, amiből az lett, hogy a kutya liheg, vibrál, fojtja le magát a nyakörvvel, szóval szánni való látvány. A legjobb az volt, amikor sebes léptekkel átszáguldottunk a bemutató részen. De hát így hogy lehet vásárolni? Nem egyszerű. 

Másrészt látszott, hogy az Ikeában még sok kutya nem járt, maguk az Ikeás dolgozók is meglepődtek a látványán. A többi vásárlótól rosszallást, ellenszenvet egyáltalán nem tapasztaltunk, páron összesúgtak Tibi háta mögött, hogy ide be lehet jönni kutyával????? Viszont a kisgyerekes szülők örültek neki egy picit, a 3 éven aluliak meg aztán oda és vissza voltak érte.

Ahogy a bemutatótermes részből lejöttünk, Tibi feladta a kínlódást, és kiment az áruházból, hárman maradtunk a gyerekekkel benn. Helyes döntés volt, Dió még túl fiatal ehhez, túl sok volt az inger és tényleg csak sajnáltam, hogy kínozzuk ezzel, pedig ő azt szereti, ha erdőbe visszük vagy rétre, a tóhoz vagy a Tiszához, ahol szimatolhat, futkározhat, lepkéket kergethet és ilyenek. Végül ezt megtette a parkoló melletti szabad területen többször is, de hát na. Nem ez volt a cél. 


Azt is megfigyeltük egyébként, hogy a kutya még anyunál vagy anyósoméknál is egészen másképp viselkedik, mint itthon. Olyan kis hebrencs, izgatott, itthon pedig mint Buddha , maga a nyugalom. Szóval, hogy milyen az igazi Dió, senki sem tudja, csak mi négyen. Mert ha hozzánk jön valaki idegen vendégségbe, vagy akár családtag vagy barát, akkor is adja a hebrencs kis valóját, puszit ad, ugrál, vele kell mindenkinek foglalkoznia. Pedig igazából ő nem pont ilyen. 


Na szóval úgy voltunk nyugodtabbak,ha velünk van az eb, nem a zárt lakásban 5-6 órán át, de igazából azzal tettünk volna neki szivességet, ha itthon hagyjuk. Talán majd ha benő a feje lágya, 3-4 éves elmúlik, higgadtabban viselkedne, de nem hiszem, hogy teszünk újabb próbálkozást. Az az elképzelés, hogy majd közönyösen álldogál a póráz végén, vagy csücsül a fenekén és figyeli az embereket nem nagyon jött össze. 

Hazajöttünk, kapott vacsorát, játszottunk egy kicsit, majd kinyúlt a kanapén, mint aki lefutotta a London Maratont és azóta is alszik. Elfáradt a szentem. Hát igen, általában a délelőttöt teljes egészében átalussza, lényegében, hétköznapokon dél és este 22 óra között pörös, egyébként alszik. Holnap helyreáll a rend, én dolgozom, a gyerekek suliban,  Tibi is tesz a dolgát....és mivel rendszert igénylő és szerető kutya, ez biztos tetszeni fog neki. Hétvégén, ha már kitört az őszi szünet, megint elvisszük valahová, futni, sétálni, Tiszában fürödni vagy amit szeretne. 

Mert egyébként annyira, de annyira lehet őt szeretni....Ezt még biztos soha nem írtam.. :) 

5 megjegyzés:

  1. De jól tettétek, hogy lógtatok egy napot testületileg :) , ráadásul Dióval kiegészülve :) ! Azért biztos, kisebb látványosság voltatok Dióval az Ikeában :) ...

    VálaszTörlés
  2. Mi is néztük múltkor, hogy egy kutyus volt az ikea-ba, bár az öleb volt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amikor először láttam egy kutyát a Praktikerben, ami szintén kutyabarát, azt hittem, hallucinálok. Mert rögtön utána elsuhant előttem egy férfi nőnek öltözve... :) :) Az a kutya is öleb volt. :)

      Törlés
  3. Én még sosem láttam kutyát az ikeában, bár mi az örsre járunk. Igazából én gyerekkel sem szívesen megyek... pontúgy viselkednek, mint Dió, csak nekik még pórázuk sincs.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Velük más baj van, mindent meg akarnak venni és besértődnek, mert persze nem így lesz. :) Aztán a kijáratnál már hot-dog sem kell nekik.

      Törlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!