Visszatekintés - harmadik harmad

SZEPTEMBER

Szeptember elején elkezdődött az új tanév, amit mindig valódi gyásznapként élek meg, sokkal inkább most, mint gyerekkoromban. Szép reményeim voltak, mert Réka osztályfőnöke nagyon szimpi volt nekem végig a negyedik osztály során, amikor még csak némettanárként funkcionált. Azóta kicsit vegyesebbek az érzelmeim, nekem kicsit túl nagy a fegyelem és túl sok a tanulnivaló, de hát ugye miért írattam emelt németre, annak meg van az ára. Kevésbé gyerekközpontú, mint gondoltam, kevésbé tyúkanyó, de ettől függetlenül nagyjából elégedett vagyok a sulival. Zalán más tészta egy picit, nála abban bízom, hogy felső tagozatra összeszedi magát, bár ki tudja...

Az ötödik osztály egy kicsit nehezebb, mint gondoltam, és egész más, mint az alsó. Nem nagyon van olyan tantárgy, amiből elegendő ügyesen figyelni az órán, alsóban többnyire mindenből ez volt. Persze tanár függő is mindez. És gyerek függő is. Nyelvtanból pl. rendszeresen írnak tollbamondást, bár nem is tanulnak helyesírást konkrétan, egészen más az anyag. Szóval gyúrhatunk a tollbamondásokra. Német adja magát, abból mindig hajtás van. A töri tanár meg olyan szigorú, hogy ihaj...

Újra indultak a zene órák is, bár nagyon nehezen sikerült összeállítani az órarendet, hogy mindenkinek jó legyen. A szolfi órák továbbra is fél öttől hatig- negyed hétig vannak hétfőnként, ami miatt pipa vagyok a zeneiskolára, mert már második vagy harmadik éve ez van, olykor lehetne a másik csoportnak éjszakába nyúló órája, jövőre biztos az asztalra csapok, ha megint a Réka csoportja cumizik. A többi óra nem gond.

Nem emlékszem, hogy szeptemberben leittam volna magam, mert készen lett a cirkó...

OKTÓBER


Mondjuk , októberben sem ittam le magam a cirkó feletti örömömben. Merthogy nem működött jól, úgy tűnt, a vadiúj kazán több sebből vérzik, volt amit orvosolt a beüzemelő, volt, amihez alkatrészt rendelt. Hullámoztam az örömtől....hát persze.


NOVEMBER

Novemberben viszont tényleg pezsgőt bontottunk, mert megjavították a cirkót. Kiderült, hogy fordítva volt bekötve a kazánba a hideg és a meleg víz. Erre varrjatok gombot!! Kértünk még pár ajánlatot erre és arra, de egyik kivitelező sem ért még ide, ami nem baj, mert addig is gyűjtünk pénzt. A gyerekszobákra ablak csere vár, a külső bejárati ajtóra is csere vár és a lenti fürdőszobában még mindig nem áll a zuhanykabin. Több, mint egy éve megvettük, hehe. Az Ikeába is lenne egy utam elhozni az új étkezőasztalt és még két széket. A tervekből soha nem fogyunk ki....


DECEMBER

Szokásos karácsonyi illetve adventi rohanás. Volt itt Mikulás, TZ tenger, karácsonyi koncert a templomban a sulival, kari koncert a zenesuliban, adventi falu látogatás több alkalommal, sok-sok ajándék beszerzése. Volt Rékának 11. szülinapja, céges karácsony mangalica kismalaccal  - sajnos nem élőszereplős buli volt,  a malacot megsütötték kemencében. Karácsony és most szilveszter. A téli szünet első napján megérkezett Tibi új gépe is, úgyhogy remélem, legalább ez a része a kis életünknek rendeződik. Nyomtathat, ami csak a csövök kifér hibakódok nélkül....Vettünk karácsonyfát nagyon hirtelen, mert zárt a bolt. Ajándékot az utolsó pillanatok egyikében. Én nem, idén sem bírtam magammal, sütöttem lekváros linzert, mézeskalácsot, diós és mákos bejglit, zserbót, kavartam kókusz rudat és tiramisut----nem vagyok normális. Fél rúd diós még mindig van.

Boldog új évet kívánok mindenkinek! Köszönöm a hűséges olvasóknak a kitartást! :) 

Visszatekintés - második harmad

MÁJUS

Május ötödikén, egy szép szombati napon elkocsikáztunk Siófokra (ezen mindenki meg szokott döbbenni, hogy milyen messzire elcaflattunk egy kölyökkutyáért...kivéve, aki ért a kutyákhoz) és kiválasztottuk a mi Diónkat. Út közben felhívott a tenyésztő, hogy lenne az általunk fotó alapján kinézett kutyára más érdeklődő is, ragaszkodunk e hozzá, hogy ő legyen...Csak annyit mondtam, hogy háromból szeretnénk választani, magyarán ne kösse le egyiket sem. Végül jól bár tényleg háromból választottunk, minden vevő azt a kutyát kapta, amelyiket szerette volna, egy német kisfiú a mi eredeti célpontunkat, egy pesti lány a világosabb színűt és Joker, azaz Dió lett a miénk. Tibi választott végül, nekem olyan egyformának tűntek még akkor. 

Azóta Diót 10 hónapos, életünk bearanyozója. Nem mondom, hogy egyszerű, mert mindenhová jön velünk, vagy ha nem, akkor valakinek itthon kell maradnia vele. Ha egyik sem megoldás, akkor van kb. 3 óránk, és akkor négyesben elmehetünk valahová, Dió pedig itthon alszik. Soha semmilyen kárt nem csinált. Nyugodt kutya, nem véletlen,hogy őt ajánlotta nekünk a tenyésztő és a sokkal aktívabb másikat pedig a pesti futó csajnak. Jó ez így. 

Májusban összeszereltük a nappalibútort sok-sok kín árán. Ugye a régi bútor az előző lakásban maradt, elsősorban mert nem fért ki egészben egyik ajtón sem és hiába küzdöttünk, nem találtuk ki, hogy lehetne összeszerelni. A szekrény valószínűleg 50 éve darabokban érkezett a nappaliba. Az új bútor összeszerelése nem volt egyszerű, szerencsére Tibinek futotta a türelméből. A bútorhoz tartozó étkező szekrényt azóta sem rendeltem meg (kb. 170 000), bár nem azért, mert gond lenne az összeszerelés (de biztos az lenne) 

Május közepére, Zalán szülinapjára nagy nehezen befejezték a festést a fiúk, így fapadosan bár, de már a nappaliban tartottuk a szülinapi bulit. Egy kölyökkutyával, rengeteg kajával megspékelve. Klassz volt. 

JÚNIUS

Kitört a nyári szünet, ez volt az első gondolatom erről a hónapról. De klassz is volt, már erőm végén jártam. Belegondolni is rossz, mi lesz majd idén. Nyaralni nem mentünk, merthogy arról volt szó, hogy fűtésreform lesz, nagyjából július elején és amúgy sem maradt egy fityingünk sem.

Születésnapomra bögrés sütit sütöttek a gyerekek, ami egész megható volt és kellő mennyiségű vanília fagyival még finom is. Volt aztán foci VB, ahol meglepően hamar kiestek a németek....

Volt évzáró és  bizonyítványosztás fényes eredményekkel. Közkívánatra a Mekiben ünnepeltünk. Mindenki kapott, amit akart, minden szemetet, még jó, hogy ritkán járunk oda (Mekrojáááál...szeretlek). Zeneiskolás bizonyítvány is hibátlan lett, hurrá. 

A kutyába totál beleszerettünk, igaz, ott rögtön májusban ez bekövetkezett és azóta is tart. 

JÚLIUS

Július elején kiderült, hogy augusztus végén indul a fűtésreform, ami megint elhozott nekem egy mini összeomlást. Az élet azonban nem állt meg, Réka atlétika táborba vonult (napközis) , Zalán nem volt erre hajlandó, így itthon maradt. Nyáron hatalmasakat sétáltunk a kutyával, amikor már minden oltását megkapta. Mivel este 9-ig világos volt, olykor két órára is levonultunk a Tiszához. Így ismerkedtünk meg Spakli haverral is, aki egy 3 hónappal idősebb vizsla dalia. Akkor nyáron még jókat hancúroztak együtt. 

AUGUSZTUS

Fogalmam sincs, mi történt augusztusban....A rendszeres kutyasétáltatásokon és az áldott nyári szüneten kívül.  A hónap végén elkezdődött a fűtésfelújítás. Por, fúrás, faragás, kosz, sok pénzt huss....Természetesen iskolakezdésre nem sikerült meleg vizet varázsolni a csapokba, ami nagy fájdalmam volt, de végül is kár volt a majréért, mert meleg időnk volt szeptemberben és fűteni sem kellett egyáltalán. 

Augusztusban volt az atlétika vb, azt hiszem....és akkor volt, hogy egy este Diót megrettent egy kerítés mögötti boxertől és világgá szaladt. Negyed óra múlva meg két srác egy fehér Seat-tal visszahozta nekünk...ami csodával határos volt, mert kb. egy km-re fogták be egy benzinkútnál. 

Amikor arról beszélünk, hogy szerencsétlen évünk volt, ez az egyik , amire emlékeztetem magam. Akkor ez a kutya előkerült. ami hatalmas szerencsénk volt, chip ide vagy oda.

Visszatekintés - első harmad

A január marha jól kezdődött, rögtön másodikán, szabadságom utolsó napján beköltöztünk a félig szétvert és helyre sem állított új  lakásunk felső szintjére. Szabadságom első napján vettük át a kulcsokat, úgyhogy szép kerete volt a pihinek. Remek volt a helyzet, konyha keine, melegvíz kein (egy héttel későbbig) mosógép keine. Viszont volt UPC, szóval internet és kábeltévé is. Valamint matrac a földön. Király, nem? Ma már nem költöznék be, ha tudnám előre, mivel kell szembenézni. Vagyis szerencse, hogy akkor nem tudtam. Nem igen  volt választásom, így csak sodródtam. 

Réka hazahozott egy könnyedén abszolvált kitűnő bizonyítványt. Nem hiszem, hogy lesz olyan a jövőben több. Mármint könnyedén abszolvált. Zalán is hazajött egy bizonyítvánnyal, ami nem volt rossz, de nem is jó, de év végére mégis majdnem kitűnő lett. 

A banda, aki december közepén elvállalta a ház felújítását, váratlanul lelépett. Amikor a konyhabútort egyeztettem az asztalossal, na akkor láttuk őket utoljára. Pár hét szünet állt be a felújításba, amit nehezen viseltünk....-tem.  A konyha helyreállítására (ablak másik, ajtó arrébb) már új csapat érkezett. Ők egy darabig tök jól dolgoztak, bár már azt is értékeltük, hogy megjelentek és haladtak. Május közepéig maradtak...

Ebben a hónapban adott életjelet magáról a NYEST a padláson és áldozott le végképp Réka vívó karrierje. Úgy ott hagyta az egyesületet, hogy még a tornacipőjét is a zárt szekrényben hagyta. 

FEBRUÁR

Közben rájöttem, hogy a bizonyítványt igazából újabban már február elején kapják...Na mindegy. 

Február közepére újra tudtam végre mosni, bekötöttük a mosógépet. Hát nagy áttörés volt, hogy nem kell a szennyes gatyáinkat sógornőmékhez hurcolni.  Ebben a hónapban az egészségem is megroggyant, de aztán megkönnyebbültem. Ehhez képest nem tudom mikor, de elkészült a várva várt konyhám is, rekord gyorsasággal megterveztük az asztalos fiúval és 3 héttel később, pont amikor másodszor verték fel a fiúk a fürdőszobában a padlólapot...na akkor be is szerelték. Jött a villanyszerelő, bekötötte a főzőlapot, bedugtuk a konnektorba a sütőt és taramm...Volt konyhám!!! Csodálatos volt, ma is az. Akinek világéletében volt, nem tudja, milyen nélküle hetekig élni. Főleg gyerekekkel. 

Tibi irodája ekkor még sehol sem volt, a korábbi irodájából dolgozott ,szóval ingázott ugyanúgy, ahogy az előző lakásból.  Februárban döntöttük el, hogy a bejárati ajtóból is kell új, úgyhogy újabb 150 000 repült ki képzeletben az ablakon. Pár hét múlva meg ténylegesen. 

Azt hiszem, itt átmenetileg megnyugodtam. Túl voltunk a féléven, tudtam mosni, főzni, mi kell még? 

Réka fuvolista karrierjében új fejezet kezdődött, elkezdte a kamarát, ami - nem tudom, jól fogalmazok e, de az egyik főtantárgya. Vagy mellék. Mert ugye van a szolfézs, van a hangszeres óra és a kamara. Ez a három alkotja a 2+2+1 órát. A kamara azt jelenti, hogy sok fuvola szól egyszerre, optimális esetben harmóniában. 

MÁRCIUS

Úgy emlékszem, márciusban hideg volt, igencsak hideg. 

Ebben a hónapban lelazúroztuk az összes ajtót az előszobában. Márciusban kezdtem el először játszani a gondolattal, hogy akár lehetne is egy kutyánk....Kennelek után kutattam és almok után nyomoztam. Egyelőre nem igazán komolyan, csak sóvárgás szintjén, azt hiszem. A nappaliba és étkezőbe megérkeztek az ablakok, bár a nagy hideg miatt csak késve. 

Húsvétoztunk és megünnepeltük Zalán névnapját. 

ÁPRILIS

Lehet, hogy rövid bejegyzések lesznek, mert semmi másra nem emlékszem, csak a felújításra. Ebbe rokkantunk bele 2018-ban....

Áprilisban volt egy választás, amire  - vagy inkább az eredményére - azt mondtam, hogy végre valami jó is történt 2018-ban, nagy öröm volt és az máig. Soli deo gloria!

Úgy emlékszem, hogy áprilisban télből rögtön nyár lett, mert elkezdtem biciklivel járni dolgozni. Imádom a kerékpárom. A kellemes langyos idő előcsalogatta a szomszéd gyerekeket is a házak mélyéről, szövődtek barátságok, melyek azóta is tartanak. 

Áprilisban már sűrű teendői voltak a felújító brigádnak, úgyhogy leléptek és őket sem láttuk kb. egy hónapig, így az alsó szint totális elfoglalása még nem történt meg április hónapban. Akadt teendő, amíg vártunk rájuk, felcsiszolta Tibi a parkettát és 3 rétegben lelakkozta a nappali-étkező területén. Nagyon szép lett, közel volt a cél már nagyon. 

Áprilisban lett 10 éves a blog elődeit is ideszámítva (popipopi és a ketteske blog). Kemény. 

Április végén elméletben kutyatulajok lettünk, kennelt és kölyköt választottunk fotó alapján nagy Siófok városából. Határtalanul boldog voltak, majdnem szétdurrantam a várakozásban. 

Ha elmúlik karácsony

El is múlt a karácsony, hopp, egy pillanat volt. Ám blogilag még messze nem. Ott tartottam, hogy elkészült a zserbó. Akkor még nem tudtam, hogy minden idők legjobb zserbóját hoztam össze, igazán tökéletes lett.  Nem szabad sajnálni belőle a lekvárt, az az egyik titka. (Recepthez a kulcs Kikocs.)

Pénteken a gyerekek letették a lantot, délben együtt jöttek haza a suliból, pontosabban Réka hazahozta Zalánt. Hát igen, már ilyen nagyok! Hhhh...Ésss megkezdődött a téli szünet, hála az égnek.  Az ajándék beszerzés a hétvégére maradt, ami a rémálmom volt, mégis ott talált bennünket mindkét nap a boltokban. A bevásárló központok közelébe nem nagyon mentünk, bár a könyvesboltba bemerészkedtem, Intersparba is, DM-be is, de egyik helyen sem volt nagy tülekedés. 

Vasárnap elkészült két rúd mákos és két rúd diós bejgli (vagy szombaton??). Csak annyi emlékem volt róla, hogy itthon már régen megkötött a forrázott mák a tálban, amikor nekiálltam a tésztának az ajándékbeszerző túra miatt. Itt is volt gikszer, mert háromszor tettem vissza a rudakat a sütőbe, nem voltam biztos benne, hogy átsültek...Ebből egyszer a kikapcsolt sütőt programoztam be tíz percre, nem érdekes....

Hétfőn reggel nekiláttam a kacsának, ami már előző este rozmaringos masszázst kapott. Meglepő módon, két és fél óra alatt vajpuhára sült, így a szokásos estebéd helyett ebédre vártuk anyut és persze magunkat. Amikor megfordítottam a combikat és  eltávolítottam az alufóliát, már csak pirítani kellett a bőrös oldalt. Te jó ég, milyen finom lett! Nem csoda, hogy a gyerekek minden évben kacsát követelnek. 

Volt nálunk egy hagyomány, anyu töltött káposztájának a hagyománya. Ezt minden évben megfőzte pár nappal karácsony előtt, attól függően, hogy tesómék mikor érkeztek. Mikor ez a fantasztikus töltött kápi illat ráült a lakásra, tudtam, hogy itt a béke, itt a nyugi, itt a szeretet, nyakunkon a karácsony. Az étel maga mindig nagyon finom volt, főleg tejföllel és friss kenyérrel. Sajnos ezt a hagyományt továbbvinni nem tudom, ez elég hamar kiderült, még a kapcsolatunk hajnalán Tiborom bevallotta, hogy nem szereti a töltött kápit. Ki lehet vele kergetni a világból. A szabolcsi töltött kápit (sima káposztából, paradicsommal készül) betolja, ez pár évvel később kiderült, de abból sem lett ünnepi étek. Úgy néz ki, nálunk a sült kacsának lesz hagyománya. Én nem bánom, az egyik kedvencem és nem is ördöngösség összeütni. (Már ha nem ég oda vagy szárad cipőtalp keménységre, mert úgy is jártam egykoron.)

Mivel ebéd után rögtön kiosztottuk az ajándékokat is, így mondhatom, hogy eléggé elkapkodtuk az a szent estét. Már fát sem kellett dekorálni, azzal soha nem várunk 24-ig. Kis türelmetlen banda vagyunk.  Ja mert közben az lemaradt, hogy karácsony előtt, pénteken volt a céges vacsi, ami tulajdonképpen egész klassz volt, jobb, mint a tavalyi, szupi ajándékokat kaptam és a hangulat is jó volt. Amíg oda voltam, a gyerekek feldíszítették a fát, úgyhogy karácsonyi zenére és égőkkel feldíszített fára toppantam be este kilenckor. Jó volt. Kár, hogy éppen haragban voltam Tibivel, nem érdekes, a karácsony minden megold.

Karácsony első napját a kutyabefogadó tesóméknál töltöttük, a másodikat pedig Tibi családjával, akik kutyanembefogadók, így ott 3 óra limitünk volt, míg a kutya itthon aludt. Kár, mert pár órát még eldiskuráltunk volna, így épp hogy ettünk, ittunk, ajándékoztunk, fotóztunk, még egy kicsit ettünk és irány haza. 

Nem terveztem tanulást különösebbet, úgyis cs-p-re mennek vissza a suliba a gyerekek, amik könnyű napok, majd utána a hétvégén felkészülünk a kövi hétre. Nagyon elegem van, nem akarok tanulni velük. Viszont az olvasónaplót írja Réka, amiben picit segítek neki, ez csak napi egy óra, vagy még annyi sem. Brrr...nem akarok sulira gondolni.

A fuvola vizsga eléggé közelít, sajnos a pontos dátumra nem emlékszem, de mindegy is, most minden nap fél órát gyakorol kb., így rendben lesz. Az lenne az ideális, ha nem kellene figyelmeztetnem, mit gyakoroljon és mikor, de nem így van, amit egy picit sajnálok. Mindegy, ha nem ez a szenvedélye, akkor nincs mit tenni, de azért amikor fújja, akkor szívesen játszik a fuvolán. 

Most keresek pár fotót, aztán majd jövök még ,ha rájövök, mit felejtettem megírni. 

Ja amúgy most korcsolyázni van a banda, én meg itthon maradtam az ebbel és lustálkodunk. Remek, ezt sűrűbben kibírnám. 

Na szóval fotók

Dunakeszi - reptér

                                                                   Réka cica

Itt levágtam magunkat a családi képről. Személyiségi jogok, meg ilyenek...

A gyerekek :) 

Csütörtök

Ma elkészült a zserbó, amivel megint volt egy kis gikszer, mert már megint anyuval petykáltam telefonon, amikor összeállítottam a tésztát. Valahogy kiszúrtam, hogy jóval kevesebb lisztet löttyintettem a többi hozzávalóhoz, kb. 30 dkg-t, úgyhogy csak úgy érzésből adagoltam a lisztet a többi elemhez. Bíztam benne, hogy jó lesz. Aztán több lekvárt kentem a 3 lapra, mint előírta a recept és kevesebb diót, hm.....viszont nagyon könnyű volt dolgozni a tésztával, könnyedén elnyújtottam mind a négy lapot. A sütési idővel is volt egy kis gond, mert ugye mindenképpen át kell sülnie, viszont barnult a teteje.. Most este vontam  be csokival, bízom benne, hogy finom lesz.

Ma este volt a főpróbája a karácsonyi műsornak. Nagyon helyesek voltak az 5b-sek....Folyton azon járt az eszem. hogy már milyen nagyok!! Immáron ötödik éve együtt, akivel oviba is együtt jártunk , már nyolcadik. Nem semmi! Réka volt a legkisebb angyal, cuki volt és imádnivaló.

Tibi persze bele van bújva a gépébe. így ma sem voltunk ajándékokat venni....Hát jó. Viszont holnap nem érek rá, mert töltött káposztát főzök és még a mézeskalács sincs kész. Réka reggel negyed nyolcra megy főfőfőpróbára reggel, úgyhogy korán kelünk. Nem is baj, legalább hamar fel tudom tenni főni a kápit. Fél háromkor pedig jönnek értem, céges buli. Kb. este kilencig. Már púp a hátamon, két nappal karácsony előtt, de mindegy...Majd csak eltelik és hazajöhetek.

Hétvégén, utolsó pillanatos ajándékvásárlás lesz. Továbbra is rohan az idő. Holnap utolsó tanítási nap.

Szerda is kipipálva

Reggel negyed héttől negyed nyolcig szendvicseket gyártottam. Csak azért nem hattól, mert volt egy kis dolgom a mellékhelyiségben is, ezt kihagytam az előzetes számításból. Azt fel kell írnom valahová, hogy el ne felejtsem - egy óra nem elég 25 baglyos szendvics legyártására. Illetve igen, de akkor stressz van. Az meg kinek jó? 

Mindegy, végül készen lett a két nagy doboz szendvics. Kenyér, vaj, sonka, sajt, uborka, tojás, olajbogyó és répa. A szokásos kreatúrám. Idén nem Piros Arany vagy ketchup került a tojások tetejére, hanem olajbogyó...Hát látványra jobb az olajbogyó, de ízre ütősebb a Piros Arany. Bár a gyerekek nem szokták díjazni, szóval jobb volt így bizonyára, mert több is fogyott. 

Benn maradtunk a suliban egy másik anya társammal és pletyóztunk a folyosón, közben párszor körbe néztünk, sütiztünk, szendvicseztünk,élveztük a gyerekek kavalkádját. Engem felvidít a sok gyerek, olyan kis cukik. Nyilván a nyolcadikosok már kevésbé, némelyik egy fejjel magasabb nálam. A gyerekek bumerángként fel-felkerestek, hol egy puszira, hol némi kp-ért...de végül 10 óra lett és vége lett a karácsonyi vásárnak, szépen hazapakoltam. Talán 5 szendvics maradt és szert tettünk egy sor kreatív dologra. A másik, amit meg kell jegyeznem, hogy vigyek üres dobozt a sok finom sütinek, amit a gyerekek iskolaszerte árulnak. Volt nagyon sok ínycsiklandó falat, gyakorlatilag forintokért.

Itthon nekiálltam a linzer elkészítésének. Addig - addig pletyóztunk telefonon anyuval, hogy végül fél csomag sütőpor helyett egy egészet nyomtam 60 dkg liszthez és ez csak akkor esett le, amikor a legelső tepsi linzerkéi félelmetes magasságokba törtek a sütőben. Innentől munkás volt a tészta nyújtása, mert mindent még vékonyabbra kellett simítani, mint addig...de végül kész lett a cucc. Finom is, bár nem illik gasztro magazin címlapjára, az biztos. Leheveredtem a kanapéra, ment egy film a tévében, Dió az emeleten durmolt a foteljában...minden olyan idilli és békés volt. El is aludtam. Arra ébredtem, hogy Réka hazaért a suliból. Több mint 51 000 Ft-ot árultak a kari vásárban, ami új rekord. Nagy volt a nyüzsgés az osztályteremben, érezhető volt, hogy lesz valami. Megtöltöttem mama féle lekvárral a linzerkéket, úgyhogy jöhet a következő kihívás. Holnap a mézeskalács és a kókusz tekercs. 

Tibi gépe is szerencsésen landolt Szolnokon, remélem, hamarosan gőzerővel működni fog.

Ezt írtam tegnap

Utolsó nap

A kollégák irigykedtek finoman, mert már csak ma dolgoztam. Mondtam nekik, hogy ha tudnák, még mennyi nyűgöm van, biztosan egy szó nélkül a melót választanák. Már akkor éreztem, hogy ez nem egészen igaz, de legalább megvigasztaltam őket.  Először is – bár ez az én hibám – még mindig hiányzik egy csomó ajándék. Valahogy olyan hirtelen eljött ez a karácsony, elfelejtettem, amit annak idején az egyetemen még tudtam, hogy hétvégékben kell gondolkodni, nem hetekben, mert csak akkor lehet tanulni. Tehát pl. 3 hétvége van hátra…az marha kevés, ahogy 3 hétvége is kevés volt megtanulni egy bazi vastag könyvet….

Ma fogadóóra volt az osztályfőnökkel, magyar tanárral, matek tanárral. Erről majd írok külön. Vagy ha elfelejteném, akkor legyen elég annyi, hogy ilyenkor mindig megnyugszom egy kicsit...

KEDD – ezt a napot jelöltem ki az ajándékok beszerzésére, remélem, elég lesz (sportbolt, Csupor, Interspar stb) Szerdán Tibi elhozza a gépét Pestről, utána lehet, többet nem látom karácsonyig. Délután nem tudom, kell e tanulni németet Zalánnal, de az biztos, hogy fél öttől főpróba a Zeneiskolában, karácsonyi koncert, majd fél hattól maga a karácsonyi koncert. Púp a hátunkon, még soha nem léptünk fel, de hát ez van. Azt csak remélni tudom, hogy szerdán nem lesz semmilyen számonkérés már ,vagy ha igen, Rékát nem találja meg. Este megfőzni a tojásokat a szendvicsekhez! 

SZERDA – karácsonyi vásár a suliban. Erre bevállaltam szendvics gyártást, mint mindig. Cuki baglyos szendvicsek fognak készülni, kb. 30….. Ezen a napon sütöm a linzert és jön Tibi gépe….Jaj. Izgi lesz, hogy minden sikerüljön. Vajon meg lehet kenni 30 szendvicset egy óra alatt??

CSÜTÖRTÖK - ekkorra tervezem a mézeskalács sütést a gyerekekkel. Már péntekre csak nem kell készülni semmit….hehe. Kókusztekercs is belefér a napba. Ha még hiányzik ajándék, akkor lehet egy ostromot indítani. Este Réka kaját megmosni, befonni, hogy reggel szép hullámos legyen az angyal szerepéhez a karácsonyi műsorra.

 PÉNTEK - a céges buli napja, egyébként otthon nagytakarítás. A gyerekek ebéd után már otthon lesznek. Legkésőbb pénteken meg kell venni a fát, mert az a hagyomány, hogy amíg én céges bulizok, a gyerekek feldíszítik a fát. Felrakom főni a töltött kápit , jól ellesz, amíg portalanítok és sikálok. 

SZOMBAT - hm, még nem tudom, hogy a bejglit süssem e vagy a kókuszost, de inkább a bejglit, az jobban eláll…Rántott hús és krumplisaláta. 

VASÁRNAP – és még mindig nem lesz karácsony – jöhet a kókuszos. Minden ajándék megvan? Mivel karácsony első napjára tesóméknál leszünk, így fontos, hogy legyen konzerv a kutyának, amit fel tudunk neki vinni ennivalónak.  A tápot csak az éhhalál szélén eszi meg. 

HÉTFŐ – szenteste – kacsa és társai, béke és nyugalom.
Még azt nem tudom, mikorra rendelje ma sajtos rolót a cukrászdából….a lehető legutolsó időpontban, ha lehet.

Ehhez képest ma reggel kivasaltam annyi ruhát, amit két Vészhelyzet epizód alatt ki lehet és még befigyelt egy rész Vacsoracsata is 2010-ből. Mostam 3 adagot. Kisikáltam a konyhát úgy félig, nem a szekrény tetejét vagy ilyesmi, az nem érdekel. Főztem ebédet, lecsós hús rizzsel, majd elvittem sétálni a kutyát. Nagyon drukkoltam, hogy nehogy a suli előtt jöjjön rá a kakálhatnék, mert nem volt nálam fekete zsák, de végül visszaértünk a házunk elé és ott kuporodott le. Okos kutya. Tibi végül nem ért rá vásárolni menni mindenféle ajándékot, minek az, dolgozott, viszont mégis kipipáltunk két családtagot is ajándékkal a közeli ajándékboltból. Ja, igaz is, ajándékot is csomagoltam főzés után. Elfogott egy kis pánik, hogy Zalán több ajándékot kap, mint Réka, talán túl ajándékot elpufogtattam a szülinapra...de jó lesz ez. Legfeljebb tartok vissza ajándékot Zalán irányába, úgyis márciusban névnap. El ne felejtsem, hogy a távirányítós Lamborghini még a garázsban van és be kell csomagolni. 

Este fél öt a zeneiskolában talált minket, Réka gyorsan eltűnt a főpróba irányában az emeletre. Rájöttünk, hogy ami az aulában zajlik, az sajnos még nem maga az előadás, hanem a főpróba, szóval hosszú estének néztünk elébe. Fél óra csengő hangú kórus hallgatás után leléptünk. Nem volt egy darab ülőhely sem és a fellépők csak érkeztek vég nélkül....Gondoltam, innen nem szabadulunk 8 előtt. Most hét óra és még Réka nincs itthon. Tibi persze visszament érte, miután megvettük a karácsonyfát. Idén egy ezüstfenyőt választottunk, 1,6 magas és duci. Szépséges. A pasas, aki segített választani nagyon fázhatott, mert finom piaszag áradt róla. Na mindegy, nem őt kellett hazahozni, hanem a fát. Még szerencse. A pasas kb. 60 volt, 185 centi és elég ösztövér. Enyhén sántított is. Úgy hallom, beállt a kocsi a kert felől, úgyhogy folytköv holnap. Drukkoljatok a linzeremnek és a szendvicseimnek is! Köszi! 

2. és 3. gyertya között

Réka nagyon örült az ajándékainak, amiket a szülinapjára kapott. Érdekes volt számomra, hogy míg korábban a válla fölött lezser mozdulattal hajította hátra az ajándékba kapott ruhaneműket, most annak örült talán a legjobban. Egyből felvette mindet, egyiket a másik után és a szobájában a tükör előtt illegett- billegett bennük. Kapott még LED-es lufit, ennek inkább Zalán örült, mert neki is jutott egy. Egy új kottaállvány is dukált neki nagymamától, szóval csaknem csupa hasznos ajándékot kapott. A sötétbordó Oriflames körömlakk nem ilyen, de azt majd úgyis én használom. Remélem. 

Rékáék megírták a matek TZ-t, megírták a törit is, de nem firtattam, milyen eredménye lesz, rájöttem, hogy ezentúl így lesz jó, a Kréta rendszer úgyis dobja az eredményt, általában hamarabb, mint hogy Réka elmondhatná a jegyet itthon. Egyébként is túlságosan foglalkozom minden egyes jeggyel…le kéne tojnom magasról. 

A születésnapot a görög étteremből rendelt vacsival koronáztuk meg, annyira finom volt, hogy még másnap is arról ábrándoztak a gyerekek, hogy minden este onnan kellene vacsorát rendelni. Szép lenne, bár pár hét alatt stabilan beleunnának,ha én nem is. Tegnap viszont roppanós virsli volt szerény vacsoránk, így megértettem a nosztalgiát. 

Tegnap letudtuk a karácsonyi koncertet is, ami hagyomány a suliban minden évben. Nem szép, hogy ezt mondom, letudtuk, de ahogy kiléptünk a templomból és baktattam reszketve a kocsi felé, nem tudtam másra gondolni. Iszonyat hideg volt a templomban, és bár dupla pulcsi volt rajtam, a lábam hamar bemondta az unalmast. Az ülések alatt - mint kiderült - futott egy langyos cső, úgyhogy nem mondhattam, hogy nem is próbálkoztak a 

fűtéssel.

Eredetileg úgy volt, hogy Réka fellép a fuvolával és a nagykórusban is, ámde a sors úgy alakította, hogy szerdán Réka elvonszolt magával fuvola órára és utána egy órát trécseltünk még a fuvola tanárnővel. Itt kiderült, hogy a kb. 5 fokos (max 10) templomot illetve a hideget egyáltalán nem szereti a fuvola és nem tesz jót neki. Ő pl. nem vállal fellépést csak 20 fok körüli helyiségben. Igaz, neki 2 milliós fuvolája van, nekünk ennek a töredéke, de ez is nagyon fájna, ha tönkre menne. Úgyhogy végül úgy döntöttünk, (-tem) hogy fuvolázzon, akinek kedve van, Rékát nem engedjük!  Illetve a fuvolát nem. Jövő év első felében így is szervizbe kell vinni, valahová az Operával szemben….marha jó. Valami van az F hanggal, amit még meg tud fújni Réka (a tanárnő meg aztán pláne), de nem minden oké vele. Kenegették ,csavarozták, de csak nem tökéletes. Januárban meg vizsga. Még szerencse, hogy nem decemberben, az betenné a kaput mindenkinek, azt hiszem….

Szóval klassz volt ez a karácsonyi koncert, így utólag, élmény volt. Természetesen minden műsorszámon picsogtam szinte, nem is én lennék. Körbenéztem, lopva, mindenki tök közönyösen pislogott, nekem meg folyton belement valami a szemembe. Igaz, az alsós kiskóruson száraz maradt a szemem, inkább gúvadt kifelé,  mert az olyan hamis volt, hogy alig vártam, hogy végre befejezzék. Bocs, de az tényleg kellemetlen volt. 

Egy ponton, kb. félidőnél elkezdett fészkelődni mellettem az egyik ezer éves matróna, majd meg is szólított, hogy akkor most elmarad a mise?? Pislogtam rá párat bambán, mint gyaur református  a katolikus templomban és azt hebegtem, hogy úgy néz ki, igen.  Szegény, nem értesült a műsor változásról. Azt vártam, hogy majd bosszúsan távozik, de nem, inkább beszundikált és széles kilengésekkel imbolygott a helyén. Reméltem,hogy nem kell majd kicibálnom a padok alól, ha lefordul a padból.

Szóval piszok hideg volt, említettem már? Először reszkettem, majd ez abba maradt, és csak a lábamat éreztem egy jégtömbnek. Szerintem nem megyünk többet erre a koncertre. Illetve Rékát ismerve igen, a kórusban ott fog virítani még hetedikben is (a nyolcadikosok már olyan szinten készülnek a felvételire, hogy ezt kihagyták) ,de nem tudok felülemelkedni azon, hogy olyan, mintha egy hűtőházban lennénk. Volt hangulata, gyönyörű a templom, de legalább 10 fok lenne....

Este 7 órára értünk haza, én hulla fáradtan. Bekaptuk virslis vacsoránkat, majd eszembe jutott, amit Zalán a templomban vigyorogva a fülembe súgott, hogy nincs kész a házija….A nap fénypontja kétség kívül ez a párbeszéd volt:

- Anya, írtunk környezetből….
- Micsoda??? Mikor?
- De ne izgulj, már ki is osztották, 90 % lett
- …..
(pitypity….üzenet messangeren, ismerős anyuka
- Nem tudod, milyen feladatokból írnak holnap matek felmérőt?

Én meg AAAAAAAAAAAAAAAAAÁÁtÁÁÁ! 

Tibi újabb gépet vesz a jövő héten, úgyhogy van egy tippem, mivel lesz elfoglalva az év hátralevő részében….és utána…..De legalább itthon lesz és pár órára elrángathatom vásárolni, karácsonyfát venni vagy hasonlók. Remélem. 

Már csak hétfőn dolgozom. Addig még jön egy kemény, pörgős kis hétvége, ha minden igaz, némi hohohoóóóóval!!!

Nem tudom, más hogy csinálja

Mármint ezt a mókuskereket. Ne is mondjátok! Vagy nem tanulnak a kedves szülők a gyerekeikkel, és azokat nagyon irigylem, vagy legalább 8 nagyszülő segít, ahol tud vagy az anyuka főállású anya. Esetleg ezek optimális kombinációi. 

Nekem borzasztó ez a pörgés,  már nagyon várjuk a végét. Egyik TZ, felmérő és felelés a másik után a suliban, se hétvége, se sok szabadidő nincs. Rengetek az egyéb tennivaló is, volt már Mikulás, folyik az Advent, az elcsendesedés időszaka (na persze, egy ideális világban talán), nyakunkon Réka szülinapja és a többi és a többi.....Hétvégén csak 2 TZ-re készült Réka plusz egy maximalista tanár által összeállított töri röpdogára. Mindent tud, de így sem biztos, hogy ötöst fog írni. Rémes!  Zalán nyelvtan TZ-jére is készültünk…úgyhogy hétvégén nem is voltunk sehol, otthon tanultunk. Ennyit a romantikus adventi mézeskalács sütögetésről. Még nem került rá sor, talán majd a hétvégén. 

Tegnap iskolai program, az 5.b kilátogatott szülőstül az adventi faluba a Kossuth térre. Egy kis forralt bor, egy kis langalló, egy kis forró csoki és kürtős kalács. Minden isteni finom volt, bár a forralt bort és a pálinkát kihagytuk, viszont egy idő után (elég hamar) elkezdett fázni a lábunk és onnastól kezdve nem volt jó buli. Főleg, amikor megtudtuk, hogy másnap felelés lesz a WINTER című szövegből, németből, amit én még nem is láttam. Van benne múlt idő, amit még nem is vettek, egy rakás téli betegség az influenzától a mandulagyulladásig. Nem volt őszinte a mosolyom. Nem tudom, Adventi közös bulizás….közben meg másnap felelés németből? Csak nekem nem fér össze?? 

Közben próbálnak az ötödikesek a karácsonyi műsorra, amiben Réka valami legkisebb angyal, egyfajta főszereplő, bár az egész évfolyam részt vesz a műsorban. Emiatt a János vitézt most félretették. Na legalább irodalmat nem kell tanulni. Csütörtökön lesz a templomban a karácsonyi koncert, a hagyományos, amit eddig mindig megúsztunk az extrem feszített menetrendre hivatkozva, ám idén a fuvolások is fellépnek, úgyhogy ezt benéztük. És hát persze, hogy hideg az időjárás ezen a héten, nem is gondoltam mást, szét fogunk fagyni. Pénteken próba a zeneiskolában a jövő heti zeneiskolás koncertre. Az megint egy másik koncert. Megunjuk a karácsonyt, mire tényleg eljön (na azt azért nem)

Zalán behúzott egy 96%-os nyelvtan Tz-t. Eme dolgozat kiosztása napján az ofő megállította Tibit délután, hogy most már aztán csináljunk valamit Zalánnal, mert hiányos a házija, nincs kész a házija, nincs felszerelése. Szerencse, hogy nem engem állított meg, mert 1) elmondtam volna neki, hogy jövő héten fogadóóra, beszéljük meg akkor, ne a folyosó zsivajában 100 másik szülő között. 2) Én pakolok a táskájába, tehát hiányosság nem lehet, max. órarend változás, rendkívüli, amiről nem tudok vagy Zalán lusta megkeresni a füzetet/tankönyvet a táska alján. 3) Várom szeretettel kreatív ötleteit, hogy mégis mit csináljunk vele. Mégis mire gondol? 

Juj, már nagyon várom a sütögetést. Előkotortam a rozmaringos sült kacsa receptemet az almás-hagymás párolt káposztával. Lesz töltött kápi is, mert a múltkor olyan jól sikerült és mert arra úgy rá lehet járni több napon keresztül, egyre finomabb lesz. Süti ügyben még nem tudom, mi legyen, de szenteste biztos sütök mákos bejglit, még előtte mézeskalácsot a gyerekekkel, linzert mamás lekvárból, és még valami diós, csokis tetejű csoda kellene, valami krémes süti. De ilyet még nem találtam. Ha nagyon formában leszek, zserbót is sütök, majd meglátjuk.  Jó lesz! :) 

Miák feltűnik

Tegnap este hazajött Réka negyed hétkor szolfézsról, éppen a milánóit kavargattam a tűzhelyen Zalán asszisztenciájával. Kiderült, hogy megírta a német TZ-t, de természetismeret órán, amikor a többiek termism TZ-t írtak. Német órán előre be nem jelentett német dogát írt az új anyagból (ezek állandóan írnak vagy felelnek, heti 2x kb.) amire persze egy szót sem tanult, hiszen a múlt héten beteg volt, a tz-re összpontosított. Hirtelen nagyon pipa lettem az ofőre, mert miért nem tudta elviselni, ha nem két dogát írat meg a múlt héten beteg gyerekemmel, aki egyébként most sincs full egészségénél, mert még náthás. Aztán kiderült, hogy nem írja be a jegyet, hogy neki e vagy senkinek, nem tudom. Viszont tegnap este már ott virított a TZ ötös a német jegyeknél a "Krétában". Közben tanulni kellene a szerepét a karácsonyi műsorra, de engem ez nem érdekel, majd megtanulja a próbákon. Kapott német lapokat a versenyre, matek házit megírta, de még ott volt a termism tz, amiről haladékot kapott hétfő helyett keddre…Nem szupi? Úgyhogy este valamikor fél 9-kor hagytuk abba a tanulást. Ma kiderült, hogy nem is írja meg a héten, majd jövő héten...Hát jó. 

Zalánnal fél öt és hat óra között nyomtuk, meg vagyok vele elégedve, hátha még lenne egy mákszemnyi szorgalma is! Azért imádom, jaj, túlságosan is. Ma együtt alszunk, kialkudta és megígértette velem. Az a kedvence, amikor a köntösömbe bújva (az anyaszagban , gondolom) töltheti az éjszakát. 

Tanulás közben fecserésztünk a Mikulásról is, már nagyon várják. Azért kibújt a szög a zsákból, idén először vallották be, hogy tudják, a zsákot nem a Mikulás hagyja az ablakban. Nem mondták így ki, de kihallottam a szavaikból. Gyorsan bizonygatta is Réka, hogy van IGAZI Mikulás, fenn északon, de hozzánk az soha el nem ér…Nem szóltam semmit ,csak mosolyogtam. Zalán vicceskedett egy sort, hogy majd lenn alszik a nappaliban, mert a tetőtéri ablakok nem alkalmasak a Mikulás leszállására. Láttam a szemén, hogy ebből már nem hisz el semmit. Hát köszönet a sok év varázslatért, amikor még ebben hittek vagy hinni akartak. Kaptunk egy kis csillámport az életünkre, olyan szép volt,ha nagyon belelovallom magam, még most is meg tudok az emlékeken hatódni.

Rékácskának egy nem egészen új vonása kezd megerősödni, nevezetesen, hogy a kortársai előtt adja a nyeglét. Múltkor pl. magához rendelt a konyhába, hogy a mosogatógép nem rendesen mosta el a poharakat, csináljak vele valamit. Ott ácsorogtam a csajok haptákban a konyhában, várták, hogy jelentsek. Csak lestem. Igenis, anyám! Utólag megjegyeztem neki, hogy nem attól lesz nagylány, hogy adja a nagymenőt és a szemtelent. Élettani mindez, biztos...

A kutya nem akar sétálni a hidegben, Tibi próbálkozott vele tegnap, futottak egy kört a házunk előtti szabad területen, de csak a mancsait emelgette (esett előtte az eső) és az első adandó alkalommal felszaladt hozzánk a lakásba. 

A vörös-fehér cicát Miáknak nevezték el a gyerekek, kutyakaját kap tejjel és nagyon úgy néz ki, hogy a mi macskánk marad. Intézkedett a hétvégén a szomszéd, befogadót keresett, ahol szoba cica lehet és úgy tűnt, talált is, ám már vasárnap este megjelent a portánkon miákolva. Nem a szomszéd, hanem a macska. Hát ezért Miák. Az jó hír, hogy állítólag fiú. Fáj érte a szívem, de nem engedjük be a lakásba. A kutyára be nem látható hatással lenne és még szétverné a vitrint. Lenn, a lépcső alatt, ahol a kerékpárok laknak, ott alakított ki neki Réka egy kis kuckót, de igazából csak egy bála szalma segítene azon, akkor meleg fészek lehetne a tároló. 

Ők mondták

Zalánnal testrészeket szótagolunk. Kérdezem:
- Boka?
- Ott leszek! – vágja rá vigyorogva.
Pál utcai fiúk – Mi vagyunk a grund! – után szabadon.

….

Kabátokat nézegetünk a Budmil honlapján. Rábökök az egyikre, mire Réka:
- Anya, az nem neked való, az inkább 20-30-asoknak jó…
- ???
- Az fiatalabbaknak való. – adja meg a kegyelemdöfést.
- Miért? Ilyen kabátom van, szinte pont ilyen….csak nincs rajta öv.
- Hát… - szóval nem győztem meg a nőt.