Most ráérek

Úgyhogy írok. Pedig már kb. 2 hete azt hittem, hogy vége a blognak, befejeztem. 

Ma kifizettük a cirkós projektet, elvileg elfelejthetjük egymást a Tervező/Kivitelezővel. Ezt meg kell majd ünnepelni a hét végén. Persze a karbantartást más végzi (ami jó) és még a hiányzó alkatrészek sem jöttek meg, de mindegy.

Azt írtam, hogy befejeztük a lakásfelújítás projektet lelkesedés és anyagi forrás hiányában….azonban ez nem teljesen igaz, a falakon a csövek környékén jelentős javításokat kell végrehajtani. Gipsz, gipszkarton, ilyen glett, olyan glett és festés. Mivel szakembert és mekkmestert már látni sem bírunk és amúgy is lasszóval kell fogni még a félkegyelműt is, hát Tibi lesz a szakembör. 

Véglegesedtek a különórák és sulis órák időpontjai, talán írtam is erről. Réka egyedül jön és megy, ami teljesen természetes egyébként, csak néha torpanok meg egy pillanatra, amikor eszembe jut az első nap az oviban, amikor vidáman szökdécselt és csicsergett mellettem. De ez csak egy villanás, aztán minden megy tovább. 7 év csak, nem érdekes. 

Majd valamit ki kell találni, mert Dió is feltétlenül vonyító koncertet akar tartani, amikor Réka gyakorol fuvolán, ezért – többek között – elő sem veszi a hangszert. Szoktam neki mondani kedvességből, hogy nem gond, most még egész csinos summát kapnék érte, ha valahol meghirdetném. 1 éves, alig használt fuvola újszerű állapotban. … Most úgyis kell a pénz. Persze nem adom el, dehogy is…

Zalán a minap eltörte valahogy a kedvenc hűtőmágnesemet (a Lipicai lovasat, amit Szlovéniában vettem) . A csillagokat letagadta az égről, be nem vallotta volna, pedig valami csörömpölt. Tegnap megtaláltam a három felé tört mágnest, szerencsére pillanatragasztóval nyom nélkül gyógyul. Vagy pókerjátékos lesz a gyerek, vagy ügyvéd, vagy ellenzéki politikus…ez utóbbi remélem, nem, nagy törést jelentene a lelkemnek.
Zalánék egyébként szövegértésből írtak váratlan felmérőt, 4-es lett így első nekifutásra, pedig ügyes szerintem, gyakorlásként megcsináltunk egyet. A legelső otthonit. Voltak bizonyos kérdések, amire a válaszokat meg kellett keresni a szövegben. Néz rám nagy szemekkel:
- De anya, a válasz benne van a szövegben!
- Hát igen, de hol? Meg kell keresni.
- Nemáááár! Mühühühüüüü….Annyira unalmas! – csikorgatta a fogait. Lelkes a gyermek.

Nálunk Réka sem egy szövegértő zseni, többnyire azért az ötöst összekaparja belőle. Nála ott a hiba, hogy elolvassa a szöveget, majd emlékezetből próbál a kérdésekre válaszolni, vagyis ő is baromi lusta válaszokat keresni a szövegben. Szerintem Zalán elég rosszul olvas idegen szöveget, úgyhogy kellene minden nap egy kicsit olvasni….Hát igen, mindenből egy kicsi végül egész sokra jön ki…. 7 óra után viszont nem vagyok hajlandó tanulni Zalánnal. Rékával sem nagyon, de olykor muszáj. 

Múlt szombaton az egyik kollégámnak megszületett a kislánya, akiről aztán több fotót is láttam. Annyira édes, tökéletes csöppség, hogy pár éve egészen bizonyosan az jutott volna eszembe, hogy én is , én is , én is akarok egy hasonlóó pici lánykát! Hogy nem volt bennem vágyakozás,  ismét egy csalhatatlan jele annak, hogy öregszem….Az azért eszembe jutott egy nagy sóhaj kíséretében, hogy azok voltak a szép idők….amikor a gyerekek születtek, még a szárnyaim alatt cseperedtek. Most meg ilyeneket mondanak otthon.

Réka: (kinyitja a hűtőt) – Nincs semmilyen üdítő??? …. Bezzeg pálinka az van! – csattog felháborodottan.

Még jó, hogy nem volt itt vendég. Apósom fél liter pálinkája 2 éve dekkol nálunk, a kutya sem issza (jaj, a kutya ne is igya), sokáig a mosogató aljában figyelt. Amikor elmentek a fűtésszerelők és nem volt itthon Jager, akkor lenyomtunk egy-egy felest Tibivel, de most újabb 5 évig rá sem bírunk nézni. Bezzeg pálinka az van!

Vagy egy másik.

Valamit elismételek más szövegkörnyezetben, amit Réka már elmondott reggel. Ő ezt eképpen tálalja:
Réka: - Hát én is ezt pofázom éppen, nem??

Holnap péntek. Ójeee....