Kedd.....

Vége a sulinak, vége a sulinak, de azóta is mindig akad valami, hétköznapi menetrenden kívüli tennivaló. Ma két vevőjelölt is hívott, igaz, az egyik ingatlanos. Először egyeztettünk időpontot, aztán máskorra halasztottuk....Szerencsére a " mi ügynökünk" nyaral, úgyhogy egy másik, szimpatikus leányka hozza el a vevőjelöltjét. Hogy mikor, ki tudja, mert valami mindig van, mint már fentebb említettem....

Ma  üzemorvoshoz kellett masírozni. Gondoltam is, hogy lejárt a szavatosságunk, mert tavaly ama boldog Magyarország:Ausztria focimeccs napján történt a vizit, az meg júni közepénél egy nappal sem volt régebben. Természetesen nem munkaidőben akadt ez a fincsi program, hanem utána, de végül fél négy előtt leléptünk a fiúkkal. 

A doktornők Ludmillának hívják, amin mindig kuncogni van kedvem, mert olykor így hívom Rékát viccből. Utálja is. Bár mostanában már máshogy szólítom. Azt is utálja. A doktornő repülőorvos vagy katonaorvos, nem is tudom mi, ami meglehetősen ijesztően hat az én fóbiás lelkemnek. Pedig egyébként ha a gyanakvásom oszlik, arra kell rájönni, hogy aranyos. Mellesleg, nagyon szép hófehér IKEA bútor van a rendelőjében, olyasmi, ami nekem is tetszene mondjuk Réka szobájában....a leendőben.....Elismerően legeltettem rajta a szemem. 

Mostanában arra jöttem rá, hogy magas a vérnyomásom stressz alatt - ugye pl. a rendelőben - ezért arra lettem kárhoztatva, hogy mérjem a reggeli és este értéket, pulzussal együtt, és időnként mutassam be a háziorvosomnak. Természetesen itthon 120 per akárhány....Szerencsére elhitték nekem. A dokik el szokták egyelőre. Azért mérem és ezek szerint vennem kell egy vérnyomásmérőt is. Szerintem ebből előbb-utóbb alapból is magas vérnyomás kórság lesz, bár küzdök ellene, mint egy oroszlán. Sok mozgás, diéta, Q10, halolaj, lópikula....De hogy mindez mire elég, meglátjuk. Hát igen, benne vagyok a negyvenes években, bár még mindig nem hittem el. Apukám sem hitte el soha, hogy elmúlt nyolcvan, erről mindig ez jut eszembe. Drága apukám!

Ma egész jól ment a diéta. Semmi éhezés és megmaradt egy banánom. Igaz, 1300 simán lecsúszik ma, semmi 1200, de ez egyáltalán nem baj. Remélem, a hét végére 70 alá megyek....bár ez túl gyors fogyás lenne, de a lelkemnek akkor is jót tenne....Egyelőre akkor a hasam, hogy egy török basa megirigyelhetné. 

Tegnap kiváltottam a gyógyszert, amit a múlt heti doki írt fel. Úgy néz ki, szednem kell életem végéig. Hm. Havi adagja 230 Ft és olyan pici a tabletta, hogy alig látni, én meg negyedet szedek egyelőre belőle....Kicsúszott a számon, hogy ez legalább olcsó, mire  a patikushölgy megjegyezte, hogy hmhm....a magánrendelés biztos nem volt olcsó a doktornőnél. Hát nem. Utána, mármint a patika után tepertem 13 km-t szinte folyamatosan maxi gázon a sétányon. Senki nem járt arra, csak néhány kókadt, izzadt futó. Jól esett. Ha nem lenne a kánikula, minden nap ezt kellene, vagy akár többet. Talán ezt bírja a térdem, nem úgy, mint a futást. 

Tudjátok, hogy most már rövidülnek a nappalok?? Nehogy nekem holnap ősz legyen, mert nem tudom, mit csinálok!!!