2017. június 30., péntek

Csütörtök....no meg péntek....

Reggel zuhanyzás után megakadt a szemem a testápolón, gondoltam, miért ne. Miután egyáltalán nem akart beszívódni a bőrömbe, rá kellett jönnöm, hogy tusfürdővel van dolgom. Úgyhogy fürödhettem újra...Később leszedtem a szárítóról a ruhákat a kosárba, majd az egészet az erkélyen hagytam. Mielőtt elindultam volna dolgozni, még emlékeztettem magam, hogy a kosarat húzzam be a nappali száraz, fedett biztonságába, de végül elfelejtettem. Na persze, hogy volt egy jó kis zápor. Két vastag törölköző nagyjából megvédte a ruhákat attól, hogy szétázzanak, de klasszul indult a napom. Éppen  csak túl a szülinapomon...

Tegnap 150 kalóriával átléptem a napi kalória limitet. Gondolkodtam, hogy soványka vacsorámat talán nem kellene egészében elfogyasztani, de végül nem érdekelt annyira. Tibiék persze hoztak sütit és fagyit is, hiszen szülinapom volt, de végül csak a fagyiból ettem, mert a baileys és csokis keksz a kedvenc fagyim és ha már szülinapom van, nehogy már ne egyek belőle. Egyszer élünk. Az az érzés, ahogy felnyitottam a fagyis tálkát és ott mosolygott tíz kövér gombóc…..Leírhatatlan. Még ha nem is mind az enyém. Amikor pont egy hete csak olyan cukrot eszem, amit a számba tömött gyümi tartalmaz (esetleg egy kis joghurt). 

Kaptam többek között egy nagy doboz csokit a Csoki boltból, amiről Réka rögtön kikotyogta, hog y 5000 Ft volt….Apám, nem tudom, mi ilyen drága benne, mert egyébként nem is Svájcból jön, hanem az ellenkező irányból, a törököktől, de hát ettem én már luxus csomagolású ukrán csokit, ami valósággal ehetetlennek bizonyult….Egyébként majd egy tárcát szeretnék magamnak venni, de még nem jött szembe a NAGY Ő. Olyan cipzáros, bőrből készült, mindent elnyelő, de még a táskámba beférő. Amiben okmányok és pénzügyek keverednek, de átlátható minden.

A hét egyik legjobb híre, hogy tesóm előrébb lépett a karrierjéban (ha már az enyém nem létezik. Ami egyébként nem akkora baj....Csak legalább a gyereknevelést csinálnám jól, de hát türelem híján elég nehéz. Na mindegy. ) Van egy magyar bajnok csapat, mégpedig az idei, a sportág pedig foci....Na ott lesz az utánpótlásért felelős nemtomki. Hogy mekkora kutya, még nem is tudom pontosan, de az bizonyos, hogy sok csapat tartozik hozzá. Úgy képzelem, járja majd a csapatokat és gyűjti a tehetségeket. Úgyhogy talán hamarosan el is látogathatunk a Honvéd pályára. :) Az a szééép zöld gyep…. Az lehetséges, hogy ezután sem lesz többet otthon (ez örök probléma, ugyanúgy,mint nálunk, csak én már lassan belefásultam a helyzetbe) Legalább megbecsülik a munkáját és hát mégiscsak klassz egy élvonalbeli klubnál dolgozni,  még ha a korábbinál  egyébként jól érezte is magát hosszú éveken át.

Nálunk mini céges buli volt ma. Soha ennyi forgalmunk nem volt egy hónapban illetve ugye zártuk a félévet is. Ezt meg kellett ünnepelni. Szülinapos is van a cégnél, rögtön hárman velem együtt. Kár, hogy nekem szabi előtt az utsó napom volt, és ezer felé járt az agyam, de az ebéd, amit hozattunk, nagyon finom volt.  Ősszel volt már egy ilyen csúcsbeállítás, akkor pizzás - sörös bulit tartottunk, négy óra után egy péntek délután, annak is volt hangulata, mert legalább az agyam már nem a munkán járt, négy után ki szoktam kapcsolni.....

Édes szabadság, üdv nálam! :) 

2017. június 29., csütörtök

Leggyakoribb mondataim - update



Írtam már ilyesmiről, nem volt időm megkeresni, hogy mikor és hol, mindenesetre ami most következik, az abszolút jellemzi a jelent....

1) Ez mit keres itt?
2) Nem vagyok a szobalányod!
3) Tudsz róla, hogy nincs szobalányod? (mikor melyiket kapom elő)
4) Hogy lehet itt ekkora kupleráj?? Negyed órája itt még rend volt!
5) Nem hiszem el, hogy a rendrakás itt ennyire hiábavaló meló...
6) Úristen, mi történt ezzel a szőnyeggel/ülőpárnával/pólóval!? (mikor mi)
7) Na jó, holnap ezt kitakarítjátok!
8) Te fogod kimosni, én aztán nem!
9) Ki segít nekem főzni? Senki? Sejtettem....
10) Azt veszel fel, amit akarsz.....Ja, azt kivéve!
11) Menjetek a saját ágyatokba, legyetek szívesek!
12) Reggel majd úgy kell benneteket kiverni az ágyból...
13) Fogalmam sincs, hogy keltek fel reggel....Szerintem sehogy.
14) Akkor egy hét telefonmegvonás!
15) Igazán? Egy hét tévémegvonás!
16) Hogy mondhatsz ilyet? Nem beszélünk csúnyán.
17) Mese? Milyen mese? 11 után tudjátok, hogy nincs mese. Nem. Nincs az a pénz.....
18) Mikor engedtem meg, hogy csokit egyél vacsora előtt?
19) Ki morzsálta már megint össze az ágyamat?
20) Ennyi idő alatt lehetetlen megfürödni. Sipirc vissza a kádba!
21) Megnyalhatom a nyakad? Ha sós, bajban leszel.
22) Ez nem hányinger, ez zabkása.
23) Nem ígértem ilyet!
24) Tudom, hogy utálsz. Még kb. fél percig.
25) Kérem vissza a telefonom!!
26) Befejezted a vacsorát? Hiszen több van a tányérodon, mint amikor nekifogtál.
27) Ugye kitörölted a feneked? Egész biztosan?
28) Persze, mindig a másik volt, tudom én.
29) Figyelj az S hangokra!
30) Olyan az ágyad, mint egy pocokvacok...

Most átolvastam. Hát van baj. A megtestesült hárpia......

2017. június 27., kedd

Kedd.....


Vége a sulinak, vége a sulinak, de azóta is mindig akad valami, hétköznapi menetrenden kívüli tennivaló. Ma két vevőjelölt is hívott, igaz, az egyik ingatlanos. Először egyeztettünk időpontot, aztán máskorra halasztottuk....Szerencsére a " mi ügynökünk" nyaral, úgyhogy egy másik, szimpatikus leányka hozza el a vevőjelöltjét. Hogy mikor, ki tudja, mert valami mindig van, mint már fentebb említettem....

Ma  üzemorvoshoz kellett masírozni. Gondoltam is, hogy lejárt a szavatosságunk, mert tavaly ama boldog Magyarország:Ausztria focimeccs napján történt a vizit, az meg júni közepénél egy nappal sem volt régebben. Természetesen nem munkaidőben akadt ez a fincsi program, hanem utána, de végül fél négy előtt leléptünk a fiúkkal. 

A doktornők Ludmillának hívják, amin mindig kuncogni van kedvem, mert olykor így hívom Rékát viccből. Utálja is. Bár mostanában már máshogy szólítom. Azt is utálja. A doktornő repülőorvos vagy katonaorvos, nem is tudom mi, ami meglehetősen ijesztően hat az én fóbiás lelkemnek. Pedig egyébként ha a gyanakvásom oszlik, arra kell rájönni, hogy aranyos. Mellesleg, nagyon szép hófehér IKEA bútor van a rendelőjében, olyasmi, ami nekem is tetszene mondjuk Réka szobájában....a leendőben.....Elismerően legeltettem rajta a szemem. 

Mostanában arra jöttem rá, hogy magas a vérnyomásom stressz alatt - ugye pl. a rendelőben - ezért arra lettem kárhoztatva, hogy mérjem a reggeli és este értéket, pulzussal együtt, és időnként mutassam be a háziorvosomnak. Természetesen itthon 120 per akárhány....Szerencsére elhitték nekem. A dokik el szokták egyelőre. Azért mérem és ezek szerint vennem kell egy vérnyomásmérőt is. Szerintem ebből előbb-utóbb alapból is magas vérnyomás kórság lesz, bár küzdök ellene, mint egy oroszlán. Sok mozgás, diéta, Q10, halolaj, lópikula....De hogy mindez mire elég, meglátjuk. Hát igen, benne vagyok a negyvenes években, bár még mindig nem hittem el. Apukám sem hitte el soha, hogy elmúlt nyolcvan, erről mindig ez jut eszembe. Drága apukám!

Ma egész jól ment a diéta. Semmi éhezés és megmaradt egy banánom. Igaz, 1300 simán lecsúszik ma, semmi 1200, de ez egyáltalán nem baj. Remélem, a hét végére 70 alá megyek....bár ez túl gyors fogyás lenne, de a lelkemnek akkor is jót tenne....Egyelőre akkor a hasam, hogy egy török basa megirigyelhetné. 

Tegnap kiváltottam a gyógyszert, amit a múlt heti doki írt fel. Úgy néz ki, szednem kell életem végéig. Hm. Havi adagja 230 Ft és olyan pici a tabletta, hogy alig látni, én meg negyedet szedek egyelőre belőle....Kicsúszott a számon, hogy ez legalább olcsó, mire  a patikushölgy megjegyezte, hogy hmhm....a magánrendelés biztos nem volt olcsó a doktornőnél. Hát nem. Utána, mármint a patika után tepertem 13 km-t szinte folyamatosan maxi gázon a sétányon. Senki nem járt arra, csak néhány kókadt, izzadt futó. Jól esett. Ha nem lenne a kánikula, minden nap ezt kellene, vagy akár többet. Talán ezt bírja a térdem, nem úgy, mint a futást. 

Tudjátok, hogy most már rövidülnek a nappalok?? Nehogy nekem holnap ősz legyen, mert nem tudom, mit csinálok!!!  


2017. június 26., hétfő

Hétfő....


Hű, kissé nagyképű volt azt írnom tegnap, hogy csak első nap volt gondom a diétával. Vagy túlzott önbizalom, ami amúgy nem jellemző rám. Igaz, ma csak két banán volt nálam, legközelebb több gyümölcs lesz a tarsolyomban. A mai is igen nehéz volt, szédelegtem, agytevékenyég rika. MIntha esett volna az IQ olyan 40 egységet. Még jó, hogy tudtam, hol vagyok. Gyanakszom, hogy valami gond lehet a cukorszintemmel és a CH megvonás miatt szédelgek és "bambulok", de úgyis vár rám még elvileg egy labor...Miután fél 3 körül benyomtam a banánt, jobb lett....Elkövettem azt a hibát, hogy nem ettem reggel eleget...nem volt rá időm. Negyed egyig tízóraira csak egy banánt ettem (az is zöld volt még...se íze, se bűze) Na mindegy, nem akarok fogyókúrás blogot, úgyhogy lapozzunk. Az erre a hétre tervezett  1kg fogyás már megvan, bár az sem jelent a világon semmit. 

Komolyan mondom, ha rossz a kedvem , lógatom az orrom, egy dolgom van, megkérni Zalánt, hogy játszunk állatkitalálóst. Kész komédia. Ezúttal már jegyzeteltem.

Zalán: - Szép?
Én: - Igen...
Zalán: - Akkor én vagyok!!!!

..

Olykor Zalán gondol valamire és én kérdezek.
Én - Háziállat?
- Nem.
- Vadállat?
- Nem.
- Akkor....?

...

Többnyire azonban én gondolok valamire. Elég hamar fel szokta adni, ha nem jó úton jár.
- Nem túúúdóóóómmm
- Kérdezd meg, hol él, hol van a lakóhelye!- segítek egy kicsit.
- Jó. Hol van a lakóhelye? 
- Jaj, hát találgass már!
- Magyarországon él?
- Igen.
- Európában él?
- Igen.
- És Németországban?
- Az segít neked, ha igen?

...

Zalán: - Szürke? 
- Nem.
- Akkor nem barnakánya. 
- Hát nem...
(10 másodperc szünet, miatt nyomozó módjára mustrál engem, majd lassan elvigyorodik...
- Vagy az? Barnakánya?
- Nem.
- Dehogynem, barnakánya, barnakánya!!!
- NEM!!!

---

Zalán - Fogalmam sincs, szabad a gazda.
- Ne add fel könnyen! Milyen kategóriák vannak az állatok között?
- Például, hogy gepárd vagy nem....

...








2017. június 25., vasárnap

YAZIO


Megint történelmi mélységekben magasságokban a súlyom, úgyhogy csütörtökön újabb támadást indítottam a kilók ellen. Letöltöttem - persze véletlenül, mármint nem tudtam, hogy ilyen klassz ez az alkalmazás - a YAZIO-t, ami kalória kalkulátor, egyfajta, és nekem nagyon bejön. 1300 kalóriára állítottam, mert türelmetlen vagyok, de ez volt a negyedik nap és egész jól megy. Az első nap volt a legnehezebb, mert akkor nem vittem magammal ebédet, rendelni pedig nem akartam, úgyhogy két banán és két alma volt az ebédem és az uzsonnám....hát minden bajom volt, szédültem, éhes voltam és mérges,  valószínűleg padlót fogott a cukrom. Második nap óta nincs ilyen.

Reggelit eszem még itthon, általában valamilyen fajta túrót vagy sajtot sok-sok zöldséggel, narancslével. Tízóraira viszek gyümölcsöt, diót vagy mandulát egy maroknyit (nem minden nap). Ebédre rendelek magamnak 500 kalória alatti ezt és azt, sok vizet iszom, illetve teákat. A vacsora mindig a legkritikusabb, mert én mindig úgy voltam beállítva, 50 kilós kamasz és fiatal felnőtt koromban is, hogy az aztán megadja a nap koronáját, vidáman és elégedetten enni egy jót...Hát ez most nem így van. Illetve nem így lesz. Nem lehet. Eleve 300 kal van hagyva vacsira, ami lássuk be, nem sok....Most pl. vacsorára meggyszósz készült friss meggyből és mama féle pecsenyehús lesütve roston...Ehhez általában főtt újkrumpli dukálna ilyentájt, megszórva petrezselyemmel....A krumpi lemaradt és magamnak készítettem egy pici cukorban igen szegény mártást, amivel nyakon öntöttem két pici husit, azt megettem. Már nem éhezek, azt nem is bírnám, egy kis zabkása vagy  gyümi el szokta verni az éhem. Vagy egy nap pohár víz....

6 kiló a cél....bár elvileg van rajtam 10 is, de bikinimodell már úgy sem leszek. Sokszor volt már ez vágyálom, utoljára két éve voltam annyi, ami most a target...csak akkor apu betegsége miatt nem volt szükségem sem YAZIO-ra, sem semmire, emlékeztetnem kellett magam, hogy egyek valamit. Elvileg egy hónap múlva el kellene kb. érnem, bár fogalmam sincs, hogy 1300 mennyire elég, első nap ennyit ettem és akkor azt gondoltam, ha első nap megy, mindig menni fog. Nem sok, az biztos, nasi egyáltalán nem fér bele, vagy ha igen, akkor ugrana a vacsora, azt meg nem szeretném......Ha elérem a megálmodott súlyt, felemelem az 1300-at pár százzal, aztán meglátjuk arra majd mit reagál a mérleg.


Újabban vasalás közben Vészhelyzetet nézek. Ezt sem gondoltam volna, biztos ki vagyok éhezve jó filmre....3 évad van meg, egyelőre a második elején járok. Persze nem az első 3 évadból. Háttt vasalni és pihenni lehet rá. A rázós részeket átugrom. Ha már filmélmény. Múltkor megtaláltam az egyik csatornán a Tüskevár modern feldolgozását (kb. 5-6 éves alkotás)....nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Vicc az egész, kész katasztrófa. A Tutajost megformáló figura és Bütyök is nulla, végig szinte látom, ahogy a forgatás zajlott, te jó ég!!! Nekem Matula figurája sem igazán hiteles, bár nem rossz. Hanem a rendezés, a dramaturgai......No comment. Kicsit piros pont a gyönyörű tájnak, de az nem menti meg az egész filmet. Nekem első kedvenc olvasmányom volt a Tüskevár kb. 30 éve, úgyhogy erre érzékeny vagyok. 

A gyerekekkel Két kis dínót...illetve Harry Potter 3-t olvasunk esténként. HP 3 bonyolultabb mű mint az első kettő, vagy csak nekem tűnik úgy...Általában fél óra után véget ér a mese, Réka persze még éhes a folytatásra, úgyhogy az ágyába vackor és olvassa tovább. Ez nagyon kedves a szívemnek és jó hogy így van. Folyékonyan olvas, csak az angol nevek zavarják, úgyhogy akár egyedül is olvashatná....de nem baj, majd olvas mást. Egyszer. Remélem. 

Jövő héten csúcskánikula, már előre félek tőle.....de majd csak túléljük. Majd korán indulok reggel dolgozni, mert van, hogy már fél nyolckor is meleg van. Ha beérek az irodába, máris cserélhetek pólót....Zuhanyzó még nincs. :) Rékának tábor a suliban, délután strand a tábor keretében.  Zalán szabad, várhatóan mamánál lesz, mert oda pedig került két kiscica, úgyhogy biztosan lesz kedve kiruccanni oda látogatóba.

Heti menü: holnapra még jut meggymártás és husi is elvileg

kedd- borsóleves, túrós tészta bacon darabokkal (ebből nekem csak leves jut) 
szerda - borsóleves, gyros csirkéből görög salátával (a gyerekeknek pici sültkrumpli)
csütörtök - csúcs kánikula, nem főzök, de hátha marad némi maradék :) 
péntek -   sült husi vagy pulykafasirt  kapros uborkasalátával  

Ennyi. Még öt nap és szabi. Most annyira kétségbeesve nem várom, sokkal nagyobb volt a visszaszámlálás a tanév végéig.... :) :) :) 





2017. június 23., péntek

Lezárva





                                                          3 b évzáróra vonul be. Egyfolytában arra gondolok, hogy ősztől 4b....Biztos ezt érzik a mostani 8b-s anyukák is többnyire, de fel nem foghatom. Most volt elsős....



Tibi kísérte el az évzáróra Rékát, nekem randim volt a dokinál, pont aznapra kaptam időpontot. Mint kiderült utólag, a doktornő gyermeke 7b-s a suliban, úgyhogy maga is az évzárón feszített (én azt hittem, felsősök szülei nem járnak évzáróra) késett a rendelésről fél órát...Nyugodtan elgaloppozhattam volna a biziosztásra is. Mindegy, lesz még egy pár, úgy néz ki....


Rékának van egy halom kis táskája, megkockáztatom, hogy több, mint nekem. Erre az ovis ballagós tarisznyáját vitte el a suliba. Biztos lapult benne pár LPS....



Néhány nyolcadikos plusz az ofő....Uramatyámmekkorák....







                                                      Itt azért látszik, hogy már nem elsős....



Bizonyítvány a kézben. Az egész éves munka gyümölcse....



Jutalomkönyv is dukál, testhezálló könyvet kapott, nem mondom....:)




Isten veled, 3b, hahó 4b.....:) De még inkább, hahó vakációóóó! 


Cimborák

Tantónéniktől kaptunk felszereléslistát, aminek örültem, szeretem, ha nem szeptemberben szembesülök azzal, hogy mi minden kell, de azonnal, ha lehet. A kötelező olvasmány a Kincskereső kisködmön lesz. Ezt már akkor is utáltam, amikor gyerek voltam. Valahogy dühített a nyomor , a gyerekhalál, az egész hangulat, ami abból a könyvből árad....Majd csak túl leszünk rajta. Lesz egy szabadon választott is, amiből szintén olvasónaplót kell majd írni, még nem derült ki, hogy mi lesz az. Mindenesetre van választék, mint mindig, most is rendeltem pár kötetet a nyári szünetre....Egyelőre azonban semmivel sem foglalkozunk, aminek iskola szaga vagy íze lenne, tiszta erőből nyááááár! :) 

2017. június 19., hétfő

És mindezt csak ma


Kavargatom a bolognait a konyhába békésen.
- Anya, hallod a tévét?
- Igen....vagyis nem igazán....
Öt perc sem telik bele, Zalán megjelenik a küszöbön. 
- Anya.....mi az a maszturbálás? 
- Hukk.....keresnél másik mesét? Ez nem annyira neked való....
- De mit jelent a maszturbálás?
- 5-10 év és megmondom. 


---


- Ezek a bodobácsok ugródeszkának használják egymást vagy mi van??
- ....
- Egymás hátára másznak, nézd meg! .....Jaaaa, tudom már, ezek szexelnek!! - ordítja teli torokból. Úgy visszahangzik az utca, még szerencse, hogy gyalogostól mentes, mint általában. 
- Az tudod egyáltalán, mi a szex és miért csinálják?
- Hogy legyen kicsinyük, mi másért?

----

- Mátéval tudod, milyet játszottunk? 
- ...
- Azt játszottuk, hogy  megöljük Dartit.
- Aha. Az kicsoda?
- Máté macskája. De nem gondoltuk komolyan, csak játszottunk. 
- Értem. És miből állt ez a  játék?
- Fogtuk a játékpuskát és lőttünk rá. Nem találtuk el.
- Hát nem szép játék....
- De anya....a játékpuskában nincs töltény vagy sörény. - néz rám, mintha hülye lennék....

----

Zalán: Annyira örülök, hogy nincs ovi, annyira örülök. Annak meg még jobban, hogy nincs itthon Réka....

----

- Nézhetek tévét?
- Nem.
- Na...csak egy kicsit...
- Nem.
- Fél órácskát?
- ....
- Ugye nézhetek tévét, anya?
- Ha elmegyek főzni, nézhetsz egy picikét, fél órát.
- Ugye amint hazaérünk rögtön elmész főzni??

---

- Kérsz áfonyát?
- Mi? 
- Nem mi, hanem tessék....
- Tessék?
(fél órával később)
Zalán megszólal:
- Az mi ott?
- Mi mi?
- Nem mi, hanem tessék? - vigyorog szélesen. 


És mindezt csak ma gyűjtöttem...


2017. június 18., vasárnap

Kabaré

Amikor nevetek, az egyik szemem alatt négy vonal van. Ráncok. Már Zalán is mondta, hogy öregek vagyunk és ráncosak. :) :) Amikor 30 éves voltam, csak kettő ilyen vonal volt. Hát na, ez van. Azért vigyorgok, mint a tejbetök, bár ha savanyú képet vágok, akkor sehol semmi mélyebb....Viszont akkor simán ronda vagyok :)) 

Szóval kabaré. Na nem Lisa Minellivel, hanem Zalánnal. Méghozzá az állatkitalálós.

Zalán: - Kétéltű?
Én: - Igen.
Zalán: - Rendben, akkor egész biztosan hüllő...


Én: - Mi lehet, négy lába van, szürke és ragadozó?
Zalán: - Megvan, hal, hal, HAL!!!


A feladvány a légy. Előre megmondom, úgy viccesebb.
Zalán: - Emlős?
Én: - Nem.
- Hány lába van?
- Azt nem mondhatom meg, kérdezősködj!
- Jó. Kettő?
- Nem.
- Négy?
- Nem. 
- ??? 
- Van még variáció....
- Nulla?
- Nem...
- Akkor kettő....vagy négy....
- Hm....
- Egy?
- Tessék?
- Tudom már, egy lába van.

- Hány állatnak van egy lába?
- Nem tudom, én egyet sem ismerem. De attól még lehet.
- ...
- Kettő? Négy?
- Neeem....
- Akkor egy sem....Három?
- Melyik állatnak van 3 lába???
- Nem igaz....hány lába van???
- Van neki néhány....
- Akkor hat?
- Hat, igen.
- Fekete?
- Igen. 
- Megvan, hangya.
- Nem hangya....
- Akkor feladom, passz.


Zalán: - Madár?
- Nem.
- Akkor emlős?
- Igen.
- ....Anya, mit jelent az, hogy emlős??
Réka: - Hogy a punciján tolja ki a kicsinyét és a saját tejével táplálja.....Mint anya vagy én.....


Zalán: - Magyarországon él?
- Nem.
- Nem?? Állatkertben sem?
- Ott lehetséges, de én a természetes élőhelyére gondoltam.
- Jó, szóval Magyarországon is él....


Első kérdés.
Zalán: - Ragadozó?
- Igen.
- Akkor tigris!!!











Ballagás 2


Hogy raktam rendet eddig a játékok között? Szétesett legókat összerakni, maradék legókat szín szerint zárható zacskókba rendezni. Apró legó mütyűröket zárható dobozba gyűjteni. Pónik és lovak külön dobozba, MyLittlePony cuccok külön dobozba. LittlestPetShop külön táskába (ez még aktuális). És a többi és a többi....

Hogy raktam rendet tegnap: Legók egy nagy doboz, minden más másik doboz....
Nem tudom eldönteni, hogy ez most hanyatlás vagy fejlődés. 

Zalán cuccaival jóval könnyebb a dolgom, mivel az ő legói mind ki vannak rakva (na jó, a kamion kivétel, de az tényleg atomjaira esett szét), úgyhogy van autós doboz1, autós doboz2, autós doboz3 és minden más mehet a negyedi dobozba, ennyi.

Csütörtökön elballagott tesóm kisebbik csemetéje, aki nem is csemete, hanem fiatelember, hiszen 15 lesz augusztusban. Sajnos a ballagásból nem sokat láttam, mert Zalán előadta AGÓNIA című versenyművét, mely egy idő után elviselhetetlen volt, úgyhogy kivezettem az iskola előtti szabad területre, ahol rögtön felmászott az első fára. Az ünneplő ingjében, nyakkendő addigra nem volt rajta. Hát hiába, istenkém, vidéki gyerek. Persze leparancsoltam, mégiscsak viselkedjenek már valahogy (anyu szerint a gyerekeim bűn rosszak hozzánk képest. Mármint amilyen gyerekek mi voltunk 30-40 éve...) Így a szabad levegőn futkározva a gyerekek kezes bárányoknak tűntek, csak én éreztem úgy, mintha ott sem lennék a ballagáson. Tesóm utólag mondott pár adatot, hogy az országos kompetencián a harmadik legjobb eredményt produkálják és fele iskola kitűnő, de hát könnyű annak, aki felvételiztethet már elsőben is nincs olyan, hogy kötelezően fel kell venni 5-10 erősen hátrányos helyzetű gyerkőcöt minden áldott tanévben. Ez csak egy példa volt. 

A ballagás után otthon folytatódott a buli, egészen másnap délig, amikor is hazagurultunk szép megyeszékhelyünkre. Néhány kép.

Ez jellemző......:) 




Az ünnepelt

2017. június 17., szombat

Ballagás 1


Ami Rékát illeti, szerdán ő is utoljára járt suliban ebben a tanévben. Mint utólag kiderült, nyugodtan elbattyoghatott volna a suliba, mert csak valamikor 2 óra után vágtunk neki a Büdipest (Két kis dínó után szabdon) felé vezető utunknak. 

Szerdán már zsongott az iskola a hetedikes szülőktől, akik az iskolát dekorálták a másnapi ballagásra. Majdnem teljes pompájában virított a suli, nagyon szép volt és ettől rögtön meg is hatódtam, hehe. Főleg, amikor tegnap még meg is nézhettem a ballagási képeket...Hát kedvem lett volna bőgni. 







Sajnos L. tanárbácsiról lemaradunk. Abban reménykedtem, hogy a mostani 8b után pihen egy évet (nem mintha annyira fárasztó osztály lenne, de hát négy évet csak lehúzott velük) és akkor besétál jövőre az 5b ajtaján, akik addigra Rékáék lesznek. De túltaktikáztam, mert L. bácsi máris osztályt kap, mégpedig egy német speces után egy simát. Ez a megszokott vetésforgó, csak reméltem, hogy kivétel erősíti a szabályt. Viszont Zalánnál ugyanígy fog kijönni a lépés és sima osztály után megint tagozat dukál majd neki....vagy a kéttanosok....De ez már annyira távoli, hogy nem is érdemes rajta gondolkodni. L. bácsi nagyon jófej, iskolán kívülről ismerjük és emberileg nagyon toppon van. Hogy mint matek tanár milyen lehet, nem tudom, de mivel bombajó felvételi statisztikát produkáltak (fél osztály elitbe jutott be, konkrétan a Verseghybe MINDENKIT felvettek, aki oda jelentkezett....) ezért matekból sem lehet kutya.....

Ez tehát már a csütörtök, amiről Réka lemaradt. Szerdán délután viszont a rajziskolából vittem haza Rékust, ami elég stílszerű, onnan, ahol a legjobban érzi magát az egész iskolában. Még a füleinken is táska lógott.  Amikor kiléptünk az iskola kapuján, minden cuccal felszerelkezve, hogy itt a vége, fuss el véle, én felhőtlenül boldog voltam és meg voltam könnyebbülve. Hogy végre vége. NIncs TZ, felmérő, felelés, házifeladat, verseny, röpdoga, szövegértés, semmi. Láttam Rékán, hogy az ő fejében nem egészen ezek a gondolatok peregtek, picikét szomorkás volt...Tudtam, hogy arra gondol, hogy a cimborákat hanyagolni fogja. Illetve jellemző rá, hogy a sulit szereti, a tanulást kevésbé. Megvigasztaltam, hogy hamarosan jövet táborba, rá se rántson! Készítettünk még pár fotót Rékástul, sulistul aztán nagy vidáman hazakarikáztunk. Az év egyik legszebb napja volt, az  biztos. 

2017. június 14., szerda

Utolsó nap??


Nem tudom azt mondani, hogy felhőtlen örömmel léptem be ma illetve jöttem el az oviból. Igazából nehéz felfogni (vagy a felfogásom, hehe), hogy UTOLJÁRA volt ma és SOHA TÖBBET nem jár már Zalán oviba....Most, ahogy írom, nem hiszem ám el igazán... Nemár....Megszoktam Letikét, Biust, az égetni való Andriskát és Mátét...ésés....Szétrebben a banda vakációra, ami nem is lenne gond, de többet nem rebbennek már össze ebben az összetételben. Szóval, ahogy pakolásztam Zalán cuccait, kapkodva, ilyesmi kavargott a fejemben: Ezzel az óvónénivel sem találkozom többet az életben és azzal sem....Nem látom az ovis csopiszobát, nem kínlódok a kétkezes, gyerekbiztos kapuval és a pici vécék látványa is hiányozni fog. Persze, nem, csak viccelek. Nem is láttam a vécéket testközelből már legalább másfél éve.... :)

Úgy sokkal könnyebb az egész, hogy óvónő és dadus mély nyomokat nem hagyott a lelkemben, legalábbis jókat nem.  Ennek köszönhető, hogy a ballagáson kívül könnyet nem ejtettem a nagy búcsúzásban.  Zalán cimborájának anyukája kapott is egy kis "ajándékot" útravalóul az óvónénitől, de ezt nem fejtem ki, inkább hagyjuk. Fedje jótékony homály. Leginkább az a "jóvilág" fog hiányozni, ami azért az ovit nagyon jellemzi az iskolát meg egyáltalán nem. Hogy reggel elviszem, jól érzi ott magát a cimbik között, játszik kedvére, eszik, alszik, boldog, aztán délután hazahozom és kerek a világ. Jön a teljesítmények, követelmények, szabályok és rendszerek világa, amiben annyira nem is vagyunk jók. Vagy hát nem is az, hogy jók vagyunk vagy nem, hanem nyilván bonyolultabb egy iskolás élete, akárhogy is csűrjük és csavarjuk....

Tegnap egyezkedtünk Tiborommal, hogy hogy legyen a nevtan Zalánnak. Végül vesztettem, mert az lett, hogy majd augusztusban járogat pár hétig, a nyár az teljesen szabad lesz neki. Pont belenyugodtam a helyzetbe, amikor hívott Gy. néni (aki foglalkozik vele a nevtanban), hogy akkor jövő hetet leszámítva mikor megyünk legközelebb? Ha már elcsíptem a grabancát, megkérdeztem, hogy gyúrjunk e rá valamire a nyáron a suli előtt, van e valami hiányosság, mit gondol. Egyedül azt emelte ki, hogy vigyük minél többet idegenek közé, hogy szokja, oldódjon, szóba álljon velük...Hát igen, ez egy meglévő probléma, remélem, a tantónéniknek lesz türelmük közel kerülni hozzá és Zalán fel fog oldódni a jelenlétükben. Gy. is ugyenezt mondta, illetve hogy Zalán csudahelyes pasi, szeretnivaló, könnyű megkedvelni. Egyébként teljesen iskolaérett és készen áll a kihívásokra.

Szóval itt vagyok június közepén, 2017-ben és van két iskolás korú gyerekem. Az volt a legjobb, amikor még mindkettő innen volt az ovis koron, oda szívesen visszaugornék, én is fiatalabb lennék pár évecskével.....De... na jó, jó, abbahagyom a vinnyogást és a nyafogást, elérhetetlen dolgok után kár ácsingózni, nem igaz?   



Átvettem és kitöltöttem még néhány paksamétát az ovi udvarán, az üresjáratokban a kiscsoportosokat méregettem, akik lelkesen labdáztak egy nagy sárga labdával a bokrok között. Gondolkoztam, hogy hazaviszek egyet. Nem labdát. Aztán felkértem Zalánt, hogy köszönjön el az óvónéntől, mert ide a büdös életbe többet nem jövünk...persze ezt nem így fejeztem ki. Zalán erre nem volt hajlandó, úgyhogy elütöttük egy viccel, hogy zavarba vannak ilyenkor a gyerekek, hihihi...ami persze igaz. Megköszöntem a 4 évet, ennyit megérdemelt az óvónéni, a másikat, a délelőttöset a ballagáson láttam utoljára....Ő ősztől nyugdíjas....

Készítettem még Zalánról néhány fotót a csopiszoba előtti öltőzőben. Hhhh.....úgy vigyorgott, mint a vadalma. Hazafelé baktattunk 100 métert, kezemben a komplett hazaköltöző cumója....és még vissza is kellett karikáznom az ovi melletti játszótérről, mert eszembe jutott, hogy a váltócipőket benn hagytuk.....Az első zebránál aztán némi hallgatás után kibökte, hogy ő nem akar elköszönni az ovitól és szeret oviba járni.  HÁHÁ! Elég hiteltelen egy mondat volt így, hogy többet már nem ovis őkelme....Azért várja a sulit is valamennyire. Nem mondanám, hogy a tudásszomj hajtja, inkább a kíváncsiság, illetve a tény, hogy iskolába csakis nagyfiúk járnak....:)

Nem teszem többet a lábam oviba, mint szülő. Hm...hallatlan!

2017. június 13., kedd

Ki tud követni? :)

Vasárnap modellezte nekem Réka, mi a problémája az autósüléssel. Két másodpercig sem gondolkodtam a látottak alapján és a háttámla - Á VOILÁ - visszarepült az autóba. Nincs azzal a világon semmi baj. Nem akadályozza, nem irritálja, nem dörzsöli.... viszont adott esetben megvédheti az egyszem leánykánkat, úgyhogy nem volt apelláta, maradt a kis „piros csoda”. Csak kibírja még 1-2 évig, azután bánom is én, mehet az ülés a levesbe kukába! Addigra másra végképp nem lesz jó.

Virágzik a hárs az utcánkban, hmmmmm.....az illata egyenesen mesés. Ha most nem adjuk el a lakást, akkor soha. :)  Tegnap az esti teregetésnél csapott meg és teljesen magával ragadott, alaposan letüdőztem, imádom, imádom. Ha tehetném bedobozolnám, hogy bármikor beleszippanthassak....A bodzából, ami a kertünk végében ácsorog (mit is csinálna mást), idén nem lett sem szörp, sem semmi más, ugyanis úgy elverte az eső a virágporát, hogy nem láttam értelmét….Persze ha az összes virágot learatom egyszerre, talán kipasszírozhattam volna belőle valamit, de akkoriban pont az volt az utolsó gondom az életben.

Tiborommal beszéltem reggel, elég morcos kedve volt, mert 15000-t hagyott ott az egyik táborban (a leendőben), a menza pedig szintén 15000-be fájt….Befizette a másik tábort is, az iskolait, az meg megintcsak 10 000,-re rúgott (már 7000-t bedobtunk a jelentkezéskor) Hát így megy el 40 000 ft úgy, hogy csak egyik gyerek táboros….Pedig jövőre elvileg mindketten mennek atlétikára, az 34 000,- két gyerekre….Hát pfff….no comment. 


Hétvégén cseresznyét szedtünk anyunál. Majdnem egy része a fán maradt (tulajdonképpen igen, mert anyu mindig hagy a madaraknak is, olyan jó szíve van), mert félidőnél dörgött az ég és gyanúsan sötét lett az ég nyugat tájékán. Zivatar közeledett. Már láttam is magam előtt, hogy úgy végzem, mint a mókus a Jégkorszakban (egyszer a sok közül), hogy nyúlok a makk cseresznye után, mire belém csap a villám….De mielőtt ennek esélyt adtunk volna, lemásztam a létráról és ¾ szüretnyi cseresznyével bevonultunk a lakásba. Később, zivatar után, mert az tényleg jött, még két tállal arattam. Nyújtottam anyukám felé a zsákmányt nagy boldogan, mint egy gyerek, vártam, hogy felcsillan a szeme, de inkább csak elborzadt, hogy már megint cseresznye, mindenütt cseresznye és már betegre ette magát belőle….Hát milyen jó már neki! Élni tudni kell, mindig azt mondom. 

Ma meg (hétfő még mindig) azzal jött haza Réka, hogy két osztálytársa ősztől másik iskolában folytatja a sulit. Az egyik egyenesen külföldre utazik és kinn marad a nyári szüneten túl is, a másiknak csak elege van a tanárokból és úgy a suliból általában (???) .Megjegyzem, hogy ez utóbbi gyerkőc pont az, akinek a matek dolgozatát még a facebook is láthatta, melyet az anyuka teljesen indokolatlan és téves háborgása kísért. Hogy annak köze van e az egészhez, hogy az igazgatói irodában a facebook-os párbeszéd nyomtatott verziója várta az anyukát és néhány kérdés, én nem tudom….Mindenesetre nem kötelező a tagozat, ezt hajlamos az ember elfelejteni....



Közben búcsúznak a nyolcadikosok. Ma vendégelik meg a tanárokat. Egy kis harapnivaló, eszem-iszom, és viszlát, általános! Erről csak ennyit tudok, mert ennek tán nagy hagyománya nálunk nincs, de mindenki visz be, amit éppen tud, fasírtot, hideg sültet, salátát, sütit, sósat és a végén megköszönik a sok-sok munkát. Szerintem ez szép dolog, megható is, követendő is. Szerdán bolond ballagás, csütörtökön az igazi és még valami szülő-gyerek-ofő bulit is tartanak valamikor a következő napokban….Szép ez. Én mondjuk, nagyon nagyon NEM várom, mármint hogy Réka nyolcadikos legyen, az is éppen eléggé félelmetes, hogy ősztől már negyedikes lesz. Negyedikes. Mikor most ballagott a gipszes karjával az oviból. Hát vicc. A negyedikesek majdnem felsősök és nagyon világosan emlékszem, hogy amikor Réka elsős volt, a negyedikesek anyányinak tűntek – némi túlzással....


 Tegnap meglepő módon volt házi feladat, ami hazajött a nyáriasan öltözött Rékával. Az összes szövegértést meg kellett oldani, amit eddig még nem. Bevallom, annyira nem érdekelt, hogy készen van e vagy nem, egyetlen egy tévéműsorosat sasoltam meg, mert ott valami hiányossága volt Rékának, de hogy a többivel mi van, hogy van, nem tudom. Helyette ettem egy majonézes-rántott halas-zöldsalátás császárzsömlét, nyami, aztán annyi cseresznyét, ami belém fért….úgyhogy most mindjárt ki fogok pukkadni……

Tiborom a hétvégén is dolgozott és egész héten nyomja, mint akinek muszáj (szerinte muszáj)….Már előre vetítette, hogy szombaton is dolgozni fog. Szupi….Nem baj, majd elfoglalom magam a gyerekekkel, semmi ok a pánikra. 

Annyira jó lenne, ha távol tudnám tartani magam a gyerekek tanulmányaitól, mert most, hogy gyakorlatilag egy hete már nincs suli, egész más az élet. És én nem úgy akarom tengetni a kis életünket, ahogy szeptembertől májusig, hanem ahogy májustól szeptemberig szoktuk. Lehet, fel fogom keresni E.-t, aki pszichológus, hogy segítsen nekem ebben, hogyan kell elengedni a sulis kötelezettségeit a gyerekeknek, mert nekem önön erőből nem megy. Anyám hogy a fenébe csinálta??? 

Bár ki tudja, mennyire megbízható (mármint E.) , hiszen egyszer azt nyilatkozta, hogy versenyistállóba Zalánt ne, mert nem fogom tudni úgy hajtani, mint Rékát (mintha Rékát tudnám….hahahaha….) , később pedig kifejezetten jó választásnak ítélte ezt a sulit…kéttannyelvű ide vagy oda….Biztosan kihívás lesz a két gyerekkel tanulósdi és félek is tőle, főleg, ha mindketten M. csoportjába fognak járni németből….minden nap német óra….Pfff….Tudom, hogy előbb vagy utóbb össze fog csapni a fejem felett mindenféle hullám. Főleg, ha a munkahelyemen is felpörögnek az események....De majd kidolgozunk valami jó kis rendszert és akkor hátha könnyebb lesz. Igazából nincsenek illúzióim.....Persze időközben megtudtam, hogy E. –nél immáron 15 ezerbe kerül egy „ülés”, ami már az az összeg, amire azt mondom, kicsit sok egy boncolásra, főleg, ha az kb. 2 órás….de hát, na....

Fogalmam sincs, mit pötyögtem össze. Kb. 6 részletben írtam össze és vissza....

Ami a legfontosabb, holnap AKÁCIÓ, csütörtökön, a ballagás napján VAKÁCIÓÓÓÓ, de már holnap sem kellenek könyvek a táskába. Olyan nagyon jó nekik, itt a szünet a nyakunkon, olyan nagyon jó nekem, itt a vakációóó. Ennyi! :)



2017. június 11., vasárnap

Egy meg egy darab


Néhány nappal ezelőtt (vagy múlt héten??) említette Réka, hogy kényelmetlen neki a gyerekülés, nem fér el benne, szúr és nyom és nyiffi...nyaffiiii....Azt gondoltam, valamelyik túlkoros csaj az osztályban szétkürtölte, hogy neki már nincs autósülése az ótójukban és hogy ez mennyire menő....Rékának pedig ennek kapcsán felcsillant a szeme.

Mivel Réka azonnal ki is hajította az autóból a háttámlát, csak az ülésmagasítót hagyta benn, és mindezt múlt időben, nagyon tennivalóm hirtelen nem volt már utólag, csak pislogni párat. Most hétvégén viszont megnéztem magamnak ezt az árva ülésmagasítót. Hm, elég rossz állapotban van szegény, teljesen úgy néz ki, mintha koszos és mocskos lenne, pedig nem, csak szegény nagyon elkopott. Tavaly illetve előtte már próbáltam kimosni, csak hogy legalább az én lelkem megnyugodjon és tudja, nagyjából tiszta az, max. koszosnak néz ki...

Kérdeztem Tiborom, hogy most akkor már ennek az üléstámlának lőttek? Nem tér vissza többé az autóba? Úgy nyilatkozott, hogy nem, mert Rékának nélküle kényelmesebb. Hm....gyanakvásom nem oszlott el. A biztonsági öv korrekten áll rajta, ami nem is csoda, hiszen csak a háttámla tűnt el, úgyhogy valamennyire elfogadtam, hogy maradt az ülésmagasító. A jogszabályok szerint 135 cm felett nem kötelező az autósülés. Ülésmagasítóról nem találtam semmit, a lényeg az, hogy a biztiöv ne a nyakán húzódjon végig, de ez nincs is így. Mivel Réka most 138 cm (megmértem, eddig csak azt tudtam, hogy 140-146-os ruhákat nyűvi), hát nagyon úgy néz ki, hogy a háttámla tényleg nem tér vissza a kocsiba. Igaz, az oldalirányú védelem, amit adott a támla azért ránk férne, függöny légzsák ide vagy oda....

Tegnap aztán, ahogy mamától hazafelé robogtunk, olyan történt mint már nagyon régen: Réka elaludt a kocsiban. Hát persze, hogy dőlt és borult az ajtó irányába....mikor máskor, amikor a háttámla már nem tartja....Murphy! Ennek ellenére nem hiszem, hogy látom még ülésben Rékát. Úgyhogy mondhatjuk, újabb mérföldkő, már csak egy komplett gyerekülés figyel hátul, a Zaláné, Réka magasítón feszít. Amíg azt is ki nem dobja onnan....


2017. június 9., péntek

Sírós nap

Ezen bőgtem rögtön reggel, amikor még ki sem keltem az ágyból. 
https://www.youtube.com/watch?v=hADMfcfuNpk&list=PL4Sf-c_yuerDvKZzNT4Bl_zQeFF6dFr90&index=1

Érdemes megnézni, rögtön az első videó, Chikán Éva tanárnő a Piaristáknál. Ha fiú lennék és 12-14 éves és okos és logisztikailag megoldható lenne, ide szeretnék járni. A vécén később el is gondolkodtam, hogy nekem általános iskolában és gimiben volt e ezt a szintet akár csak megközelítő tanárom....Főiskola más téma vagy az egyetem, ott már simán. Azt remélem, hogy Rékát sikerül olyan oktatási intézménybe juttatni (vagy akár ott is van már), ahol lesz olyan tanára, aki meghatározó lesz az életében. Hihetetlenül és kimondhatatlanul sokat számít. Én hiszek abban, hogy sok ilyen tanár van. Divat őket szidni és sajnos sok esetben nem alaptalanul, de mégis vidámabb dolog a jóra koncentrálni és abban bízni. És van másik oldal is.

A minap az egyik anyuka az osztályból feltette a fészbukra a fia matek tz-jét, hogy az az idióta osztályfőnök szándékosan nem adott pontot a gyerek hibátlan matek feladatára. Egy pontot levont, mert a rajzon a fiú kerületszámítás keretében nem jelölte be a két méter hosszú kaput. A kerítés hosszának számításakor figyelembe vette, levonta, ahol le kellett, de nem rajzolta be. Hát nem gonosz, velejéig romlott, ráadásul az év végi dolgozatban teszi ezt meg, ami befolyásolja az év végi jegyet. Pfff...így nem lesz ötös a gyerek. Sír, rí, az anyuka. Bevallom, először érdeklődéssel olvastam, aztán én is vettem a fáradtságot és tanulmányoztam a feladatot, RAJZOLJ ÉS SZÁMOLJ, ott volt fehéren, feketén. Na itt már hátradőltem egy picit, hogy az az egy pont nem a maffia műve vagy valamely ellenséges pedagógusé. Tényleg, hamarosan két matek tanár is megjegyezte, hogy a dolgozat korrektül van javítva. Viszont amikor az anyuka tovább pörgött, kezdtem kissé rosszul lenni. Szerinte ugyanis a kapu a kerítés része, úgyhogy nem is kellett volna a kerítés hosszából levonni semmit. Hupsz! Van, akin kifog a harmadikos matematika, pontosabban nagyobb a szája, mint az esze. Pedig diplomát szerzett valahogy, ráadásul reál terülten. 5 perc múlva eltűnt a facebookról az egész bejegyzés, hála az égnek, nem maradt nyoma sem. Valószínűleg felbukkant egy harmadik matek tanár és annak végre elhitte az illető, hogy mekkora szamarat csinált magából a nyilvánosság előtt....Ilyenkor jövök rá, hogy nem is vagyok olyan hülye. :) 

Szóval nem könnyű a tanároknak sem, ilyen erős képességű szülőkkel. 

Másik bőgés inkább frusztrációs eredetű. Tegnap a játszótéren összefutottam az ovis szülőkkel. Mesélték, hogy a környezetükben mindenhol pörögnek az ingatlanok, akár egy nap alatt elkelnek, alku nélkül. Persze elsősorban panelről beszéltek, de nem kizárólag. Délután beszéltem az ingatlanossal, hogy akkor szombat délelőtt jöhetnek lakást nézni, itthon leszünk. Azzal a vevővel, akit hétköznap nem tudtunk fogadni. Erre este ír egy sms-t, már fel sem hív, hogy a vevője nem tétlenkedett (így írta) és már vett is lakást, úgyhogy szombaton már nem jönnek....Hát tudtam volna pityeregni, de közben Réka haza jött a kirándulásból, úgyhogy nem értem rá. Jaj, jaja, jaj... hiába, nem az a sorsunk, hogy eladjuk a kéglit valamiért....Ez van. 

Réka lángoló piros körmökkel érkezett haza a táborból, állítólag az egész osztály - legalábbis a lányok - megirigyelték a körmeit és mindenki ki is festette. Ezek szerint a piros körömlakkot elfelejtettem kitenni a neszeszeréből, nyugtáztam. ...  




2017. június 7., szerda

Ballagó Zalán









Hát nem gyönyörű? Mármint nem én Helénke Tehénke, hanem a csini pofi kisfiam.

Egyébként a sztorihoz hozzátartozik, hogy ugye elvileg a ballagás napjának igen vérzivataros napnak kellett volna lennie a ciklus szerint (bocs), ám Isten letekintett rám és megszánt. Vagyis a piri megvárta, amíg a ballagás lemegy, vagyis felvehettem a csini vajszínű szoknyámat. Imádom. Istent is, meg a szoknyámat is. Zalánt pedig...hát tudjátok. Szerelmes vagyok. De durván ám! :) :) :)
Múltkor meséltem erről egyik ismerősömnek, két lánya van, és furán nézett rám. Igaz, annyira nem vagyunk egy hullámhosszon, hogy számítson a véleménye, de azt levettem, hogy nem érti. Ezt csak a fiús anyukák értik? Próbálok visszaemlékezni, milyen volt, amikor még lányos anyuka voltam, de nem megy. 

Jó nagy baromságokat írok itt a ballagási képekhez, nem semmi, de most semmi könnyes és meghatóan szirupos nem jut eszembe. Ott helyben könnyebb volt, mert annyira imádni valóak a gyerekek, hogy elgyengültem. És hát nagy lépés, blablabla....ez korszak vége, blablabla.....Most megint ott tartok, hogy de jó, nem sokára megszabadulunk az ovitól! 

Külön lányok, külön fiúk

Úgy volt, hogy napközbenre a telefonokat beszedik a tantónénik és a gyerekek csak este 7 és 9 között lesznek elérhetőek. Ehhez képest Réka délelőtt felhívott, hogy mindjárt megérkeznek az Ökocentrumba, kb. fél óra…. Majd újra, hogy konkrétan Poroszlón vannak, csak még a busz nem parkolt le. Végül a szállásról is rámcsörgött, éppen egy kézműves csokinyalókát eszegetett elégedetten, amit tegnap este kapott Tibi az egyébként ingyen munkáért. (Újabb egyre többet barterezik a fiú….) Szóval vagy nem is gyűjtötték be a telefonokat a tantónénik vagy zugtelózik a lány...

Egyébként Réka elcsicseregte, hogy a 14 lány mind egy szobában alszik majd este és van külön mosdójuk is. Az egyik szendvicset betermelte tízóraira (friss kenyérből és téli szalámiból , pici vajjal megkenve), a másikat majd ebédre fogja. Persze a csokis almaszirmokat elfelejtettem betenni a csomagjába reggel, a fene egye meg, reggelig a hűtőben várta a kirándulást. Na mindegy, majd ha hazajön....

Zalánom tegnap nem járt az ovi közelébe sem, viszont nevtan volt neki és vele az iskola előkészítő buli. Szólt Gy. néni,hogy ő lesz ám egész nyáron, szóval ha van rá igény, járhatunk a vakáció kitörésével is. Na, itt jött a vélemények összeütközése, Tibi szerint ugyanis legyen Zalánnak is nyári szünete és hagyjuk ki a júliust. Szerintem meg, ha már ingyé minden héten egy órát Gy. nénizhet, hát miért ne folytathatnánk? Nem a bányában dolgozik.  Az egész élete eddig egy nagy vakáció. Persze tudom én hol van az eb elhantolva, Tibi nem akarja behordani hetente egyszer a nevtanba. Pedig 3 perc séta….szóval nem is értem. Na majd még megbeszéljük….Egyébként én magam is beszélnék ezzel a Gy. nénivel, mert még soha nem is láttam, kíváncsi lennék, mi az átfogó véleménye Zalánról, kiderült-e e erőssége, ilyesmi. Hátha a nyáron össze tudom hozni magam vele.

Holnap lesz az utsó úszás Zalánéknak az oviban, melynek alkalmából sok szeretettel várják a szülőket 10.15-re az uszodába. Meg lehet kukkantani, ki hol tart. Mondanom sem kell, nem tudok ott lenni, bár nyilván ha nagyon-nagyon akarnám meg tudnám oldani, de hát nincs annyi szabi, ami kiszolgálná a millió alkalmat egy év során. Szabim meg ugye nekem sincs 32 napnál több, asszem. Szóval Tiborom lesz kivezényelve, gyanús,hogy egyenesen az uszodába mennek együtt.  Elvileg tud úszni Zazim , de nem a mélyben. Na most nekünk ez azért érdekes, mert elvileg úszós lesz a suliban, ahová úszni tudó gyerekeket várnak. Az apróbetűs részben – le nincs írva – elvállalnak persze úszásoktatást is, de a hivatalos verzió az, hogy tudni kell úszni és punktum. Én még fortyogok pár kört ezen az úszás témán szeptemberig azt hiszem, bár Zalán daliás mellkasának is nagyon jót tenne,….meg egyáltalán. Csak ugye mivel fél a mély vízben, nem szeretném, hogy parával induljon az első osztály rögtön a második héten….Nyáron még hátha csiszolunk a helyzeten. 

Írt Réka fuvolatanára is, aki lassan olyan, mint egy időzített bomba, abban az értelemben, hogy júni közepére van kiírva a negyedik bébijével. Nem emlékszem, írtam e – elég kevés dologra emlékszem úgy általában – de a helyzet úgy áll, hogy a suliba kijáró B. néni nyugdíjba megy és nem vehet át és fel minden fuvolást. Újat meg pláne nem. Vagy lehet, hogy mégis, attól függ, hányan adják le a tanszakot (sokan nem szokták, de a nyolcadikosoknál elő szokott fordulni). B. néni ugyanakkor szeptember és december között nem is taníthat, nem derült ki miért, de összefüggésben van a nyugdíjjal. Úgyhogy van itt gubanc elég. Mindenesetre első helyen van a listán, figyelnek rá, hogy ha csak lehet, kapjon fuvolát. Kérdezte R. néni, hogy nem jönne esetleg szóba a másik zeneiskola, az Ádám Jenő? Gyorsan kikerestem, hol található a térképen, sajnos nem a közvetlen szomszédságunkban. Logisztikailag nem vállalnám be még Tibi kontójára sem, aki így is prüszköl, hogy Zalánt nevtanba és vívni hurcolja... Ezek után vérzett a szívem, amikor R. néni mesélte, hogy ott is nagyon jó a fuvola tanárnő, operába, kirándulni viszi őket….Hiába, nem hiszem, hogy meg tudnánk oldani. Az meg szóba sem jött, hogy maholnap feladja a vívósityakot.....


Lesz vívó edzőtábor Egerben augusztusban….de komolyan nem mérlegeltük, hogy menjen e Réka. Fiatal csibe még hozzá. Pedig nem sokkal drágább, mint a saját iskolánk atlétika és labdajáték tábora, ami napközis. No comment….

Tegnap hívott az ingatlanos is, hozott volna ma nézelődőt. Azt, amelyiket Tibi elkergetett a túlzott valóságérzetével, soha nem jött vissza, naná. Ez másik. Kicsit túl hamar rávágtam, hogy nem érünk rá ma. Hétvégén vagy jó a kedves vevőjelöltnek, vagy nem. Most nem érdekel az egész ingatlan ügy, ahogy van. Ebbe is belefáradtam. Zalán íróasztalának találtam egy jobb helyet, mint ahol eddig volt, így már elégedett vagyok, hogy hely is marad játszani és az íróasztal is ideális helyen virít. Annyi történt, hogy arrébb toltam 2 méterrel kb. ,így a két íróasztal egy afféle tanulósarkot alkot. Egész pofás. Már nem úgy nézünk ki, mint egy bútorraktár....

Este légkondival hűsöltünk. Úgy indult, hogy Réka átvackolt hozzám, hogy aludjunk együtt búcsúzóul….édesem.....Aztán panaszkodott, hogy melege van, hát bekapcsoltam a légkondit, bár én még tűréshatáron innen voltam. Tibi erre kicuccolt a nappaliba, hogy ő akkor nem szeretne megfázni, inkább a nappaliban alszik. Erre Zalán is csatlakozott hozzá. Na tessék. Lassan megérjük, hogy külön alszunk az urammal. Szomorú napra virradunk, amikor ez véglegessé válik….De hát...csak nem! Legkésőbb ősszel visszatér. :) Ha 35 fölé megy a hőmérő, még hamarabb is.