2017. április 6., csütörtök

Ez történt ma

Rékáéknál megint itt a nagyüzem, pénteken német TZ-t írnak, matek felmérőt osztásból, jövő hétfőn szövegértést, kedden nyelvtan tollbamondás... középpontban az igékkel. Ma környezet dolgozat a nád és gyékény témakörben. Szerintem csak azért áll meg itt a dolgozatok sora, mert szerdán már nincs iskola, DÖK nap lesz, 11-re pedig mennek színházba a Süsüre. Onnantól pedig kitör a tavaszi szünet, ó jeeee! Legalábbis nekem. Mert szabit vettem ki. Egyébként még fel sem fogtam. Túl szép, hogy igaz legyen....
 Kicsit ront az általános kirobbanó hangulaton, hogy szerdán fél hattól tavaszi koncert van a tanszakon, úgyhogy furulyára fel!!! De tegnap óta már nem aggódom. Nagyon pici bizonytalansággal megy a menüett, nem lesz gond. Egy hete még erre nem vettem volna mérget. Ez is csodálatos a zenetanulásban, hogy bámulatos fejlődésre képesek, ami még 3 hete egyáltalán nem ment, rutin lesz mára. Úgyhogy tanuljanak a gyerekek zenét, én mindenkit arra biztatok!! Türelemre, kitartásra nevel. Nem csak a szülőt, aki a kezdeti nyekergéseket tűrni kénytelen, de a gyerekeket is. Emellett – és ami a lényeg – egy idő után olyan öröm hallgatni, ahogy játszanak. Pl. ez a menüett nagyon a szívemhez nőtt. Majd megpróbálom levideózni itthon.
Kedden volt zongorás próba és lesz jövő kedden is. Megmosolyogtam Rékát, amikor azt említette, hogy kicsit zavarja a zongorakíséret. Persze azért, mert az hangosabb, mint a furulya, pedig Réka is fújja teli tüdőből. Szerintem aki a ház előtt rendszeresen jár el esténként, már ismeri ezt a művet oda és vissza. Most minden nap megy a gyakorlás szerdáig, de nem kell erőltetni, a fellépés inspirálja Rékát, nem úgy mint engem…..
Tegnap németeztünk este hétig, mondjuk közbeiktattuk félidőben a furulya gyakorlást, mert mindig annak a híve vagyok, hogy akkor furulyázzon, amikor kedve van (ha van ilyen), nem amikor muszáj. Utána felmondta a környezetet, anélkül, hogy előtte átolvasta volna, sima ügy volt. Helyenként kiegészítettem egy-egy lemaradt információcskával, de teljesítettnek láttam az ügyet, vagyis befejezettnek a tanulást. Ideje is volt, negyed nyolckor! Nem kotyvasztottam semmit, még mindig volt egy kis hurka és kolbász, illetve a lecsós húshoz kanyarintottam egy kis rizst. Magamnak sütöttem két tojást. Ma bolognai spagetti volt, pénteken még fogalmam sincs mi, talán pizza. Olyan fantáziátlan vagyok mostanában, semmi ötlet, csak legyen valami meleg az asztalon este….Már odáig süllyedtem, hogy a suli 2 heti menüjét bogarászom, hátha onnan jön ihlet. Hát nem nagyon szokott, az igaz.
Zozó kedd este hazaesett Tibivel együtt, megvacsoráztak, majd közölte, hogy másnap mesélő lesz az oviban. Magyarán készülnie kell egy mesével. Hinnye, hamarabb is mondhatta volna…. és máris láttam a lelki szemeim előtt az esti 20 óra utáni matek házi körmöléseket és betű rajzolásokat, hogy a német szavakról már ne is beszéljek….Hogy én hogy fogok két iskolás gyerekkel boldogulni EBBEN az iskolában, az egyelőre fogalmam sincs, de biztos megoldjuk.

Mindegy, elővettük a mostanság kedvenc könyvét, a Focista Leszeket. Ez egy amolyan egy oldal/egy mondatos könyvecske, de a nyelvezete választékos és vicces.  2x elolvastam, harmadjára már ő fejezte be a mondatot, negyedjére-ötödjére igyekezett magától mesélni, de befigyelt néhány komplikáltabb mondat, ami nem nagyon ment a fejébe, pl. példát mutatni az ifjúságnak, fogadni a rajongók hódalát, meg ilyenek, úgyhogy azt leegyszerűsítettük. Odadobtam neki viccesen, ha nem megy neki, semmi gond, olvassa fel! Persze ezek a „könyvi betűk” még nem mennek neki, csak naaagyon lassan, a folyékony olvasás nem az övé (ami nem baj), de akár néhány betűből is volt, hogy ötletet merített. Persze az lett a vége, hogy Zalán az Önbizalom Bajnoka kijelentette, hogy ez nem fog menni, nem tudja a mesét és kész, borzalom!. Biztattam, hogy dehogynem és perszehogy és hogy reggel majd apa még elszavalja neki, egyébként meg no para….Valamelyest megnyugodott, de másnap nem rohant az oviba, annak ellenére, hogy úszással kezdtek.

Tegnap délután fél ötkor marha büszke voltam magamra, mert nem felejtettem el az edzését, szerda 6-7-ig….erre amikor Tibi felcsöngetett pontban hatkor teljesen úgy éreztem magam, mint egy idióta. A Krieger menüett és a német igeragozás között, nem megfeledkezve a mosogatásról és a rizs kellő állagúra főzéséről, hát persze, hogy megint elfelejtettem Zalán vívását. Nem történt katasztrófa, mert a táska összekészítve, Zalán villámgyorsan cipőt húzott és már szaladt is…csak hát na….
Tegnap összeakadtam az osztályfőnökkel, akiről mindig az jut eszembe, hogy majd jól elmesélem neki, hogy verték meg Rékát a drága barátnői (illetve az egyik). Nem volt alkalmas a pillanat, majd fogadóórán kifejtem a részleteket, lesz erre megfelelő idő, most túl sok volt a gyerekfül. Ofő viszont nagyon megdicsérte Rékát, hogy micsoda állatokat tud készíteni gyurmából, neki tátva maradt a szája és hogy hány kiló gyurma van itthon, mert a figurák száma végtelennek tűnik. Aztán beosontam a tanterembe csak úgy céltalanul és megláttam a falon a portré rajzokat, amiket egymásról készítettek a gyerekek. Hogy ezek milyen ügyesek 9-10 évesen, komolyan én sem rajzolnék szebbet! Némelyikben még azt is felismertem, kiről készült a rajz. Meg is említette az ofő, hogy ebben az osztályba sok a kreatív, ügyes kezű kislány/kisfiú.
Otthon pedig várt az e-mail a suliból, hogy várnak szeretettel tanácsadásra (egyből a terhesgondozás ugrott be, de hát nem), hogy segítsenek dönteni, német vagy sakkpalota passzol jobban Zalánhoz. Megosztják velem, mit szűrtek le a Törpsuli 4x3 foglalkozásából. Az az igazság, hogy mi már erről megkérdeztük a nevtanban azt a pedagógust, aki Zalánnal foglalkozik, nem is úgy, hogy közben 15 másik gyereket is figyelnek és 20 perc áll rendelkezésre per alkalom....Viszont megjelenni mégis érdemes, mert kíváncsi vagyok, ők mit láttak Zalánból. Mennyit engedett látni? Egyébként a szülő dönt, jelentősége az iskola besorolásának csak akkor lehet, ha a felvehető 32 főn kívül többen jelentkeznek a németes osztályba. Mert akkor válogatni fognak, az biztos. Elvileg ilyen lehetőségük nincs, de spec osztályoknak mégis muszáj.

Még 10 hét a suliból. Keddig még vár pár kemény nap Rékára, de a szünetben pihi lesz, az biztos. 

1 megjegyzés:

  1. Amit én is mindig logisztikazom a gyerekekkel.. mindig félek nehogy egyszer valakit, valahol ott felejtsek. 😄
    Kb annyi van a suliból mint amennyi a szünet lesz. 😬

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!