Még kíváncsiak

Korábban azt gondoltam róla, hogy semmi sem állhat közénk, még csak konfliktusunk sem volt soha. Valami történt azután, hogy megszületett Zalán. Eltávolodtunk egymástól. Nem volt elég fontos ez a barátság. Leginkább neki. Általában én vagyok az, aki kapaszkodik emberekbe, míg rá nem jövök, hogy hiába. Az a hajó már elment. Ezúttal ez a felismerés nagyon soká jött, tagadtam még magam előtt is, mert úgy éreztem, nem tört össze semmi, nem is történt semmi....Egyébként sosem bocsátom meg magamnak, hogy sms-t írtam neki, boldogat és önfeledtet. Aznap, amikor Zalán világra jött.  Nem tudtam, bár sejthettem volna, hogy éppen az anyukáját temeti.... Talán sosem nézi el nekem ő sem....Azért fáj ez, mert ma van a születésnapja. Ilyenkor keseregni szoktam egy sort. Milyen kár, milyen kár! Mennyire hiányzik nekem!  Ő nem szokott engem felköszönteni semmilyen alkalomból, így a szülinapomon sem, én azonban rendíthetetlenül írok neki. Nem tudom megállni.....Nem vesztünk össze egyszer sem, nem volt vita, sértődés (legalábbis amiről tudok) mégis olyan távol van tőlem, mintha egy másik Naprendszerben léteznénk. Nem tehetek már semmit, azt hiszem. Olyasmi ez, mint egy szerelem, ami elmúlik? Vissza nem hozható, csak az emlékeinkben él és hálásak lehetünk érte, mert többek lettünk általa. Vagy valami ilyesmi....

A hétvége most nem volt valami fényes, nem igazán voltam jó formában. Ezt jelzi, hogy nem is főztem. Igaz, nem szorultunk rá, mert mama annál többet alkotott, ehettünk, amennyi felénk fért. Húslevest, sóskát, túrós tésztát, ki mire volt éhes. Szombaton tanultunk egy kicsit, megcsináltuk Réka matek házijának a felét, (előtte én vasaltam 2,5 órát a Homeland 2. évadjára, de az nem számít.... ) , kicsit németeztünk is, aztán kirobogtunk mamához, mert jött a hír, hogy kiskutyát vett Tata, egy újabb kuvaszt. Szám szerint a harmadikat. Egyet elloptak még kölyök korában, talán kétszer ha volt hozzá szerencsénk. A másikat felnőtt korában megmérgezték és elpusztult, Huba pedig a harmadik kis jövevény apósomnál. Hát egy cukorfalat! Egyből a karomba vettem, ölelgettem, szagolgattam...Még új kutya szaga van!! :) Kis bújós, bár már 3 hónapos és nagyon imádnivaló. Természetesen mindkét nap meglátogattuk a kiskutyát, vasárnap is, a szombat nem volt elég.

Volt még egy küldetésünk az Aldis bevásárláson kívül, piros pólót venni a most szombati bálra Rékának, amibe felléphet. Az iskola küldött egy vérnyomásemelő levelet, hogy szerezzük be a fellépéshez szükséges ruhákat, hát biztos, hogy van Isten vagy gondviselés, mert a KIK-ben, ahová egyébként nem nagyon járunk, szembe jött velünk a piros póló. Miután végigkoptattuk a lábunkat fél Szolnokon, nem érdekes.  A H&M-be csak bekukkantottunk, célirányosan mindent megnéztem, ami piros, de sejtettem, hogy ott nem lesz semmi, ugyanígy jártam a Decathlonnal és még egy másik ruházati bolttal...

Aldiba kevés dolgot vettünk, de az általában egészséges volt és drága. Pl. A smoothie-k annyira finomak, hogy muszáj volt belőlük vennem négyet. Na jó, most kicsit akciós, de még így is baromi drága (Tibi szerint). Édességet nem vettem, de pisztáciát igen. Sok banán, kiwi, zöldségek, sajtok, sajtkrém, TK kenyér....Volt még egy körünk Mülleréknél is, itt vettem Rékának a tükrözéshez tükröt. Igaz, hogy már kettőt vettem, de hiába, mert amikor múltkor ezt az anyagrészt vették, nem találta a tükröt. Kérdeztem az ofőt, még kelleni fog. úgyhogy beruháztam még egyre. Erre ma - talán egy hónappal is később - nem megtaláltam a táskámban az egyik tükröt??? Jellemző.

Amikor annak idején Réka 1-2 éves volt és nagyon érdekelték a betűk és számok, akkortájt vettünk egy zöld táblát és krétát, műanyag mágnes betűkkel és számokkal. Ez a játék kapott ma új életet, mert a táblát kiakasztottuk a konyhába és arra minden hétvégén kiírom a jövő heti menüt. A gyerekek nagyon élvezik. Nekem is könnyebb így, mert nem vásárolok mindenféle impulzus alapján. Na mondjuk, ettől még azt a fagyasztott spenótos lazacot megvettem, pedig a héten nem eszünk halat, de mindegy. A heti menü így néz ki:
Hétfő: spegetti ala carbonara
Kedd: Hot dog (pirított hagyma is van itthon)
Szerda: csirkepörkölt tésztával és savanyúsággal
Csütörtök: gombócleves, borsófőzelék, sült husi
Péntek: ami a szerdai és csütörtökiből marad

Általában olyasmiket szoktam főzni, ami gyorsan megvan. Holnap pl. gombapörkölt lesz tésztával, mert van kimaradt gombám, viszont a gyerekek még csak meg sem kóstolják, szóval kapnak hot dogot. Ma carbonara spagetti volt, amihez felhasználtam a házi tej zsíros fölét, a darabka sajtokat, a félbe hagyott philadephia sajtot (szóval nem igazi carbonara, csak majdnem) és persze egy zacskó bacon szalonnnát. Igazi maradékos vacsora. Szeretem az ilyeneket. A csirkepöri az öntöttvas edénykémben fog készülni, amiben olyan ízletes minden étel, hogy csuda. A borsófőzelék és sült husi is igen háziasszonybarát fogások, amelyek kevés időt igényelnek, ugyanakkor nagyon hálásak, mert finomak. Na ennyit a gasztro rovatba...

Vasárnap természetesen megint tanultunk, fogalmazásból feladtak 3 oldalt csóri 3 B-nek, matekból is 3 oldalt, merthogy hétfőn dolgozat szorzásból....Amikor szünetet tartottunk, megpucoltam a hálóban az ablakot és kimostam a függönyt. Az ablak majd  tavasszal festésre fog szorulni, elég ocsmányul néz ki, mert ez az egy nyílászáró azt, amit ugyan hőszigetelt üveggel elláttunk, de még csak le sem festettünk. Majd apránként pótoljuk ezt is. Persze az új tulaj (ha lesz olyan egyszer) legelső lépése az lesz, hogy kidobja az egészet az ablakon, de addig is mi inkább újítgatnánk....Szóval tiszta lett és függönnyel rajta még csinoska is. :) Nekem mindenképpen az.

Készülhettünk volna még Kengurura és olvasónapló sem haladt a héten semmit, de inkább elmentünk Hubi nézőbe. Este, ahogy hazaértünk a szokásos vasárnap esti rituálé következett. Amikor gyerek voltam ez abból állt, hogy beakoltam a táskámba, anyukám a nappali asztalnál megszárította a hajam (valószínűleg ott volt a konnektor szabad), majd este 7-kor anyuék leültek nézni a A HÉT című műsort. Semmi mesterlövész, politika volt az és gazdaság. Ennyire emlékszem kb. :) Nálunk az van, hogy nagyjából rendbe teszem a konyhát, hogy hétfő reggel ne azzal ébredjek, hogy fel akarom vágni az ereimet a kuplerájtól....Rékánek elmondom tízszer, hogy pakoljon be a táskájába. Fürdés, hajmosás, hajszárítás, aztán mese. Most az Ali herceg című NAGYON hosszú mese második felét olvastam, mert péntek este Réka bealudt a felénél. :)) Aztán nyugovóra  tértünk, hogy  10 órakor arra ébresszenek bennünket a gyerekek, hogy éhesek. Nem hittem el!!! Végül Tibi mászott ki a konyhába, karikázott kolbászt (kolbászt!!!) és kenyeret. hogy az egyébként megvacsoráztatott kisdedek nyugodtan tudjanak aludni. Szerintem fél 11 volt, mire elszundított mindenki. Bőven volt annyi. Ennyit a korai fekvésről....Én nem aludtam valami jól, hol Zalán bokáját távolítottam el az arcomból (kétszer is), hol arra ébredtem, hogy Tibi matat az orrcseppel (kétszer), valaki horkolt is, Zalán itt az iccaka közepén....szóval volt minden. Persze fél hatkor könyörtelenül csöngött a telefonom, hétkor pedig már dolgoztam. A hétfő ilyen 7-16-ig. De nem panaszkodom, szeretem a munkahelyem. Remélem, innen megyek nyugdíjba. :)))

Na megyek, gyors zuhanyzás, aztán mondom a bandának a mesét....Amíg még kíváncsiak rá. :)

Hogy is van ez?

Akartam írni a suliról, tanulásról, erről-arról egy írást, de most péntek este már nincs hozzá kedvem egyáltalán.....Ha esetleg megjönne, majd mesélek.

 Rékának egész jól sikerült a matek verseny, boldogan szaladt elém a rajziskolából. Persze nem nyerte meg, meg semmi ilyesmi, de azért láttam, hogy örül. Nekem az égvilágos semmi kedvem nem volt főzni, bár a héten nagyon finomakat sütöttem, úgyhogy jó szériában voltam, de el is fáradtam. Rendeltem hát két akciós gyros tálat a gyerekeknek. Én megelégedtem némi retekkel és Brie sajttal, nem mintha a Brie fogyókúrás lenne, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy nagyon finom (Aldis, naná). Majd befalom a maradékukat, a zöldségfélék a gyrostál mellett nem nagyon szoktak apadni, csak a husi és a krumpli öntettel.

Ma felmerült az osztály facebook-os zárt csoportjában a téma, hogy mit kapjanak a lányok nőnapra. Nőnapra. Bevallom, nekem eszembe sem jutna kislányokat megajándékozni, Nőnap és Bálint nap szempontjából is  elég szélsőséges nézeteim vannak. Nem érdekel, ha más ünnepli, tartja, lelke rajta, legyen boldog vele, de attól még elmúlik a nőnap és ugyanúgy megy minden tovább, vagyis helytállni ezer szerepben ugyanazon a szinten, mintha 2 fejem lenne és nyolc karom rögtön....Szóval én ezt értelmetlennek tartom. A Nőnap nálunk amúgy is szerelmünk évfordulója Tibivel, egy sokkal nagyon ünnep, ami a szegfűs nőnapot igen csak beárnyékolja, elhalványítja.

Szóval két verzió volt, csoki vagy virág. Ki erre szavazott, ki arra. Egyszer csak az egyik kissé elvont, 3 gyerekes, gyermekeit egyedül nevelő anyuka (nem lehet könnyű neki, belátom, de ez most mellékes) megszólalt, hogy ő arra neveli a gyerekeit, hogy aki a virágot szereti, hagyja élni őket, úgyhogy legyen inkább csoki. Ebédszünetben (nekem amúgy nincs olyan, de szóval amikor ettem) nagyon viszketett az ujjam hegye, hogy megkérdezzem Zs.-t, hogy mi az álláspontja az afrikai kakaóföldeken rabszolgamunkára kényszerített gyerekkel és felnőttekkel kapcsolatban. Vagy esetleg kizárólag olyan csokit vehetünk a lányoknak, ahol a gyártó tanúsítja, hogy az előállítás során az adott csokihoz szükséges kakaó NEM rabszolgamunkával lesz leszüretelve, legyártva? Vagy a csoki az oké, a rabszolga oké, csak hogy a virágnak jó legyen? Természetesen nem írtam én egy szót sem, csak bepötyögtem, hogy én a virágra szavazok, az délutánig egy vázában szépen eláll, amíg a gyerekek haza nem indulnak. Elmúlt években ugyanez volt a módi. Egyébként meg Nőnap...hagyjuk már!

Az meséltem, hogy vinni kell majd Rékának a szakosztályhoz 4x4-es fotót és akkor lesz egy saját igazolványa, mint sportoló? Tagsági könyve, vagy mi. Kék színű, már látta is és nagyon klassz. Kérdezte az edző néni, E., hogy márciusban verseny lesz és ő arra gondolt, hogy azon már akár Réka el is indulhatna. Réka erre azt felelte, ott helyben, hogy idén még nem szeretne versenyezni, de jövőre mindenképpen. Azon morfondíroztam gyanakvón, hogy vajon  hol veszíthette el az önbizalmát? Végül arra jutottam, hogy valószínűleg pont a vívóteremben. Mivel a legkisebbek között van, hát várható, hogy többször kap ki, mint nyer. Múltkor kétszer nyert, kétszer kikapott és ezzel tök boldog volt. Ahogy cseperedik, valószínűleg egyre ügyesebb lesz, meglesznek neki azok a technikák, amik még nem, nem fogja nehéznek tartani a tőrt és hát ugye a jó öreg rutin....

Még mindig nem nagyon jut eszembe semmi a suliról....

Zalánnak pontosan egy miliméteres a kisfoga, jobb felső egyeske. Tudom, mert ma nyitott szájjal horkolt reggel és alaposan szemügyre vehettem. A vártakkal ellentétben egyáltalán nem zavarja, hogy fogatlan. Úgy vicsorog, mint egy jobb sorsra érdemes vámpír. Tibi szerint direkt villogtatja, mert büszke, hogy már ilyen nagy fiú, hogy oda a tejfogak közül számos. Van benne valami....

Szóval iskolákról. Még nem tudom, hová lyukadok ki. :) Igazából előttem ott van a tesómék példája, akiknél mindkét gyerkőc két tanítási nyelvű suliba járt általánosban. Az egyik Apáczais Pesten (egész jól sikerült a továbbtanulás, mert a Fazekasba is felvették volna), a másik most nyolcadikos. Tesómék soha nem tanultak egyikkel sem, legalábbis nem úgy, ahogy én csinálom. Mindketten felsőfokon beszéltek angolul, mire 15 évesek lettek. Nem tesómék, a gyerekeik. Na most ennek ellenére én soha nem voltam kéttannyelvű párti, valahogy idegenkedtem egy kicsit tőle, illetve a helyi legjobb kétt. kicsit túl elit is volt, a másik város részén is.

 Amikor iskolát választottam Rékának, több ismerősöm azt javasolta, de mi maradtunk a kis létszámú, családias, németes iskolánál. Ahol emelt német oktatás van, a város egyik legjobb sulijának mondták és nem mellesleg futva 3 perc. Gyalog 5. Az egy külön csavar a történetben, hogy idéntől az elsősök már vagy kétt.-ök vagy sakkpalotások. Nincs emelt német meg sima osztály, csak ez a két program. Pedig én teljesen boldog voltam az emelt némettel is, mert 14-15 évesen középfokon beszélni németül szerintem nagyon szép dolog, csúnya dolog tőlem, de talán többet is ér, mintha mindezt angolul tennék....vagy hát ki hogy fogja fel. Én úgy fogom fel, hogy német után könnyebb lesz az angol, főleg mellettem, és azon is könnyedén meg fog tanulni. De most nem is az angol a lényeg. A lényeg, hogy kellő alapok legyenek a majdani nyolcadikos felvételire, hogy mindent megkapjanak felkészülésben az iskolától, hogy az áhított középiskolába bejussanak.

Persze az jó, hogy a németet is nyomják, de nincs igényem a felsőfokra 15 évesen, megelégszem bőven a középfokkal is. Döbbenet, ha belegondolok, hogy én 14 évesen KEZDTEM az angolt, aztán nem is 20 voltam, mire meglett a felsőm (hanem 21, de mindegy, viszont anyanyelvi környezetben könnyű.)

Én mindig úgy gondolkodtam - hangsúlyozom, hogy tesómék sohanemtanulunkagyerekkel mintájából kiindulva, hogy egy okos gyereknek a versenyistálló (nem szeretem ezt a szót egyébként) sem kihívás, hiszen értelmi képességei révén akár egy keményebb iskolát is játszva elbír. Nyilván annak sokkal könnyebb, aki okos, ezt a saját bőrömön éreztem főleg a gimiben, amikor csak meredtem a fizika könyvemre és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek az egésszel. Ez bizonyos szempontból így is van, nem hiába válogatnak a kétt.-kre vagy nálunk az emelt németes osztályba.

Igazából nem tudom, hogy nálunk mennyire nagy a tempó vagy nem, most hogy benne vagyunk, annyira nem érzem. Nem tudnám azt mondani, hogy hű, de marhára hajtják őket. Hű, de nagyon nagy az iram. Az tény, hogy orrba szájba dolgozatokat írnak, felelnek, valami mindig van. Hogy más hogy csinálja, hogy nem tanul otthon, azt én továbbra sem értem, főleg egy olvasónaplót, fogalmazást hogy írnak meg egyedül, de biztos van, aki erre képes szülő nélkül is. Német témazáró, matek témazáró az én szememben kockázatos dolog most már, nem ott tartanak, hogy mennyi 13-7. M. néni pedig németből....hát ott majdnem hogy az ír négyest, aki németnek született, ötöst meg csak M. néni tudna. Persze nem, de majdnem. :)

Én azt gondolom, hogy egyelőre nem azért tanulunk ennyit, mert német speces Réka, hanem mert általánosságban véve sok a házi. Mindenből. Múltkor olvastam egy cikket, valami celeb írta, hogy micsoda kár,  milyen hülyeség, alsóban nincs házi, ötödikben sokkot kapott a gyerek. Nem értettem, hogy miről beszél, amikor nálunk már elsőben is volt házi, csak akkor még az megoldotta magát a napköziben....Egy országban járnak pedig a gyerekeink suliba, bár lehet, hogy övé nem államiba. A miénkbe biztos nem.

Igaz, a német tanulnivaló (átlagosan 3-4 óra/hét) megdobja az egyenleget, de idén még heti 3 óra német van, majd jövőre lesz öt, ami sejtem, hogy fokozza a tehert a sok kis pálmán....Hát hogy akkor hogy lesz,nem tudom,mindenesetre ha jövőre Zalán elsős lesz, pár dolog biztos, hogy változik és Rékának önállóbbnak kell lennie. Igaz, Zalán is tök ügyesen számol és ír, olvas, ezért nem számolok azzal, hogy vért izzadnék majd vele, de meglátjuk. Ő - a várakozások szerint - kétt.-s lesz, ami mindenenkinek új  - tesómékat leszámítva.

Befejezésnek kellene írnom valami konklúziót, de olyan nincs. Álmos is vagyok már, leragad a szemem. Reméljük a legjobbakat. Mondjuk egy német TZ ötösnek nagyon tudnék örülni....

Csók mindenkinek, jó hétvégét!

Mielőtt elalszom...

Mindig hülyének érzem magam, ha leírom, mennyit tanulunk Rékával. Én már nem is szoktam senkinek panaszkodni (mármint annak, aki annyira nem áll hozzám közel, vagy egészen másik iskolába jár a gyereke),. Merthogy vagy azt gondolja, hogy hú, ez milyen idióta, hogy így hajtja a gyerekét, mint mókus a taposómalmot.......vagy nem szól semmit, de talán magában nyugtázza, csillogó szemmel, hogy az ő gyereke ezek szerint mennyivel okosabb! Az, aki sosem tanul. Hát szegény Rékácska jól lemaradt, pedig egy időben milyen kis értelmesnek tűnt, hm….Persze van olyan is, aki képben van, miről beszélek

Szóval nekem nagyon elegem van. Most éppen. Majd elmúlik. Ma környezetből írtak dolgozatot, kifejtőset. Nem mondom, hogy nagy dolog, mert nem az, de minden órán írnak. Minden héten. Felmerül bennem a kérdés, hogy akkor mikor van idő tanítani? Számon kérni kétség kívül rengeteg adódik. A hétvégén átvettük az anyagot (a kísérleti tankönyv nagyon gáz. Nem mondom, hogy az egész, de speciel most az egészséggel kapcsolatos fejezet egy katasztrófa. Valakinek volt fél órája, hogy nyomdazárás előtt leadja az anyagot és valamit bevert a gépébe. Másra nem tudok gondolni. ), most csak elolvasta Réka, felmondta, és kész. Mehetünk tovább. 

Német házi. Na hát az két feladatnyi volt, de tele hibával, úgyhogy kiradíroztattam és csinálhattuk előlről. Fél hétre járt az idő, amikor befejeztük. Volt még két lap versenymatek, amihez már semmi kedvem nem volt, de azért átfutottuk, ha már pénteken reggel (reggel!!!) megint matek verseny. Hopp és fél nyolc lett!!! Ma vívni van a csaj, úgyhogy ilyenkor nincs tanulás, vacsora, mese, persze fürdés és irány az ágy. 

Egyébként tegnap délután tűnt fel, hogy tavasz van. Juhhhú! Kesztyűt már egy ideje nem hordok, sapkát is csak a biztonság kedvéért viszem magammal és hamarosan kabátot is lehet cserélni, vékonyabbra, színesebbre (nekem a télikabát mindig fekete vagy sötétbarna....)Rékának vettem egy tavaszi kabátot a múltkor a neten, féláron, hát majdnem kicsit. Visszaküldeni túl nagy macera, de azért ebben a szezonban tudja hordani, jövőre meg majd eladom valamennyiért. Egyébként szép és jó minőségű is. 

Zalán ma nem akart oviba menni, mert kiderült, hogy ma mesét kell ott mondania. Ugye ez az, amire NEKEM kell felkészíteni a gyereket, hogy ne égjen be a többi előtt, ahogy a diplomás óvónéni fogalmazott. Na most Zalánka este 9-kor, a jóéjtpuszi magasságában említette ezt meg nekem. Nem dramatizálta túl (csak reggel), maaaajd mesél valamit fejből és kész, legyintett ő.  Reggel 9-kor hív Tibi, hogy Zalán nem akar menni oviba, mert ma ő a soros mesélő és nem készült. Sír, nyöszörög, minden baja van. Végül Tibi kétszer elmesélte neki a kiscsoportos szintű Graffalót és kész. Azzal el volt intézve. Zalán megnyugodott és egész vidáman ment oviba. Oviba??? Mit a frászt keres ez e gyerek még oviban???   Azt a kis szépséghibát elkövették, hogy a könyv a kocsiban maradt, pedig abból mesélni jóval egyszerűbb, mint fejből...de majd kiderült, hogy oldotta meg.

Múltkor azon gondolkodtam, hogy a reggeleink még mindig ugyanolyan szörnyűek olykor, mint amikor legelőször visszamentem dolgozni. Bár akkor két ovisom volt, szóval nem is az volt a mélypont. Egyszerűen olykor teljesen kikészülök, mire kilépek a kapun. És még akkor indul a nap. Rékácskára rá kell rángatni a ruhát, ha százszor mondom el, akkor sem fésülködik, mosdik. Egyszerűen nulla agytevékenységre hajlandó reggel. Egy dolog a lényeg, hogy az LPS csomagja nehogy itthon maradjon. Majdnem elröhögtem magam, amikor az óvónénik terrorgyanús hangon azt kárálták a szülőin, hogy a suliba majd ám nem lehet vinni játékot!.... Az ovival vége a jóvilágnak. Hahaha....Az év vicce. Igazság szerint, a jó világnak tényleg vége, de játékot simán be lehet vinni. Kivéve az életnagyságú játékmackót, azt talán nem. Szóval Rékácska reggel rögtön kibillent a lelki egyensúlyomból.
- Német lapot betetted?
- Nem.
- Nem???
- Nem.
- És hol van?
- Nem tudom.
- Nem tudod??? És nem kellene megkeresni?
- Majd megkeresem....- azzal alszik tovább. Immár ruhában. Fél nyolckor. A német lap azért fontos, mert azon van a házi. És ha nincs, akkor kis egyes. Három kis egyes meg egy bazi nagy a naplóban. 

Az is engem bosszant, hogy rendszeresen itthon felejti az uzsonnáját vagy a teáját vagy mindkettőt, mert hát ő nem találta. Ezért is én vagyok a hibás. Pedig nem is keresi, nem is érdekli, csak már az iskolában, amikor inna vagy enne. Közben apuka a megtestesült nyugalom, akinek két feladata van 8 órával bezárólag, katonákat készíteni Rékának kolbászból és kenyérből (ezt szereti, na), pici bögre citromos teával, majd az általam összekészített gyerekkel együtt átsétálni a suliba. Szerintem lassan battyoghatna egyedül, simán el tudna menni. Csak két egyirányú utcánál kell szétnézni, hogy keresztben jön e forgalom. Na jó, talán még sem elég nagy még ehhez....Nehogy valami félálomban elüsse! Nem érne annyit a nagy önállóságra szoktatás....

Most olyan jó nyugiban vagyok. Hazajöttem, gyerek sehol, mert Zalán kikunyizta az apjától, hogy ebéd után vigye magával. Réka vívni van. Már tornáztam is ma, nagyon jól esett, mert mostanában annyit fáj a hátam a sok üléstől, hogy kész vagyok. Nagyon jó lesz már a bringa szezon, amikor bringával jöhetek és mehetek. Csak szervizelni kellene a bringám, de szerintem szombaton azt is elintézem, ha minden igaz. 

Hm, el is tudnék aludni....

Van itt minden

Azért jó, ha érdeklődők vannak helyenként a lakásra, mert képesek vagyunk (főleg én) "rekord"idő alatt tipp-topp formába hozni. Rá vagyunk kényszerítve. És utána, ha elmennek a vevőjelöltek, akik szokás szerint nem tettek ajánlatot, annyira jó a tiszta és rendes lakásban létezni. Tegnap délután telefonált a kedves érdeklődő és ma 11 órára vártuk őket. Ilyenkor 2,5 óra tűrhető állapotba vakolni a lakást, úgy, hogy a konyha és a nappali  eleve már viszonylagos rendben volt. A lépcsőház, a kapualji folyosó, a kamra, az a rengeteg ruha, amit el kellett pakolni,....áh, nem is mesélem. Az igaz, hogy jó régen szétkaptam a karácsonyi dekorációt, de csak most volt időm a gardóbban olyan magaslatokba emelni a dobozokat, hogy ne legyenek útba legalább még vagy 9 hónapig. Lesöpörtem a teraszról a tűlevél tengert... jó, hát nem vagyok egy gyorsreagálású alakulat, bevallom. Sepergetés közben eltűnődtem, milyen szupi lesz, ha hamarosan a teraszon száradhatnak a ruhák! Hm....végre nem a nappaliban párologtatnak és lesz egy extra négyzetméterünk szabaaaad!

Amíg Réka tankönyveit rendezgettem a könyvespolcán és a kosárban kezembe akadt a zeneiskolai tájékoztató füzete. Igaz, hogy R. néni már január 20-án kiállította, de hát istenkém, semmit nem szabad elkapkodni, én még nem láttam. Ilyen tantárgyai vannak, hogy furulya főtantárgy és ennek a szorgalma (jeles, példás) valamint szolfézs és ennek a szorgalma. Ez is jeles és példás. Mikor vittem a kis könyvet Rékának, ő még ártatlanabb képet vágott, magyarán őt is annnnnyira érdekelte, hogy milyen jegyeket kapott zeneiskolából....:) Én azt mondom, bárcsak annyira foglalkoztatna Réka iskola előmenetele is illetve ugyanennyi stresszt tennék bele, mint a zeneiskolaiba, jelentősen boldogabban éldegélnék, de hát az ember a bőréből ki nem bújhat....

Zalánéknál csütörtökön került sor a farsangi bulira, amit már napokkal ezelőtt nagyon várt, hiszen teljesítettem óhaját és ninja jelmezt ölthetett. Nagyon meglepődtem, hogy Zalánom, akit reggel mindig újra kell éleszteni, hogy én nem is találkozom vele 3/4 8-ig, amíg itthon vagyok, mert még az igazak álmát alussza a farsang reggelén  MAGÁTÓL ébredt és követelte, hogy vigyük oviba. Nem akartunk hinni a szemünknek. Micsoda könnyebbség, bárcsak minden reggel így indulna!! Pénteken is lehetett még jelmezt ölteni, bár a napot a könyvtárban kezdték, Zalán akkor is könnyen és vidáman ébredt. Nem akarásnak nyögés a vége, mindig azt mondom.

Egyébként ugyanazon a napon került sor a második TörpSuli foglalkozásra, a farsang után, amire én most nem mentem el, mert 4-6 között rendezték, mint mindig és csak ücsöröghettem volna a folyosón a többi szülővel, hát inkább készítettem vacsorát itthon. Semmi nem derült ki, elvileg most is értékelték a gyerekeket, de hogy melyik hogy szerepelt, rejtély. Én már azt várom, hogy túl legyünk mind a négy foglalkozáson, aztán az iskola megtegye ajánlatát és haladjunk. Tudom, a türelem egyik erősségem. 

Egyébként rémes volt ez a hét minden szempontból, megkönnyebbülés, hogy véget ért. Ezt most nem részletezném, hogy miért, de valahogy ez a hét nem az enyém volt, nem voltam formában. Remélem, a következő kedvezőbb lesz. Tibivel is volt némi nézeteltérés, mert nehezen éli meg, hogy neki is be kell segítenie. A nevtan 2-4 óra között tud Zalánnal foglalkozni és kedden megkértem, hogy vigye el edzésre és hozza is haza Rékát. Mert még nem egészen 100%-ban egészséges, nehogy izzadtan meghűljön ő is. Morgott, bár minden kedd ilyen. Aztán jött a szerda, Zalán edzése 6-7 között. Illetve csütörtökön 4-6 között a TörpSuli, Réka edzése 5-7 között és pénteken a Zrínyi, aminek 3 órakor lett vége a Fiumeiben. Ez mind rá várt. Nem nagyon szólt hozzám egyik este. Nem tudom igazából mit vár tőlem, de hogy nem tudok megoldást, az biztos. Felmondani nem fogok, hogy főállásban szaladgáljak a gyerekek után, annyira nem dőzsölünk a pénzben. Végül abban maradtunk, hogy akkor Zalán kihagyja a szerdai edzést, de elviszi Törpsuliba csütörtökön, mert oda muszáj. Nem egyszerű mindent beosztani és a külső tényezők sem segítenek, hiszen logopédia 2 órától van, iskola előkészítő 3-tól, Törpsuli négytől. Végülis el tudnám intézni, hogy aznap csak 3-ig dolgozom és akkor én viszem Törpsulira Zalánt, az igaz, van az a szabadságmennyiség és még el is engednének, úgyhogy lehet, hogy a harmadik alkalomnál ezt fogom eljátszani. Majd meglátjuk, mennyi dolga lesz akkortájt a ház urának. Fontos, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. De tudom, hogy ami most még nagyon sok szabinak tűnik, őszre iszonyú kevésnek fog tűnni...

Rékáék szövegértésből írnak holnap dolgozatot, nem igazán készültünk rá, inkább olvasgattunk. Most hétvégén amúgy sem nagyon ment a tanulás, kihasználtuk, hogy nem volt sok tanulnivaló. Haladtunk egy tyúklépést az olvasónaplóval, a matek házi készen volt, verseny matekra most nem volt kapacitás, bár jövő héten megint verseny....mindegy, most ezeket elengedem. Megírtuk, amit meg kellett ,aztán annyi. Furulyából már ki van jelölve az év végi vizsga anyag, valami menüett, bár Réka elfelejtette, hogy Bach vagy valami más....Mindegy. 

Ami még újdonság, hogy Zalán rákapott a mesékre. Az internet végtelen tárházából szoktam keresni jó hosszú meséket és most jutottunk el odáig, hogy le tudom vele kötni. Ami Rékának sosem volt gond, akár 3-4 évesen sem, Zalánból mostanra távozott a sajtkukac.  Eddig mindig az volt, hogy mindig csak a szegény emberek, meg a királyfik, anya, ez unalmas!!! Most viszont hallgatja, figyel és vissza is tudja mondani a tartalmat. Szoktam olyan aknákat elrejteni, mint pl. a Brémai muzsikosok mesében, hogy váratlanul visszakérdezek, hová is bújtak az állatok?? És tudják és tudják!!! 

Szombaton lezajlott A DAL döntője is....Hát, sok sikert Jocinak! Igazából nekem az ő dala nem volt a kedvenceim között, de ilyen szabályokkal úgy gondolom nem is az a cél, hogy a közönség delegáljon dalt az Eurovízióra. 

Jelentős összeütközésen vagyunk egyébként túl Zalánnal. Azt hiszem, tanultunk belőle mindketten, ő is, én is. Remélem, ő többet. Rászokott ugyanis arra, hogy dühében, csalódottságában csúnya szavak hagyják el a száját . Nagyon nem hibáztathatnám, mert én is így vagyok ezzel, miért is bűntetném, olyanért, amit magam is művelek? Ám ő ennél tovább megy. Pl. Ma baktattunk át az úttest túloldalára és nem bíztam benne, hogy nem szalad e a kocsik elé, hát megfogtam a kezét.  Mire ő ezt így reagálta le: 

- Engedj már  el, hülye! (ordítva)

Na én ezt nem tűröm. 

Azon gondolkodtam ma, amíg az Aldiban válogattam sonkák között, hogy vajon ilyenkor mit mond egy tökös pszichológus vagy nevelési tanácsadó? Vagy egy belevaló nagymama, anyatárs?Hogy lehet ezt lereagálni?  Én azt gondolom, hogy az ilyet csírájában kell elfojtani. Így aztán, amikor reggel azt hallottam, hogy háromszor lehülyézi az apját, hát kicsit elrugult  gyógyszerem. Az egy külön téma, hogy Tibi miért hagyja rá azt, amit ráhagy, de ezen most emelkedjünk felül, mert nagyjából mindent ráhagy! Egyetlen dologban következetes : autóban nem eszünk és nem iszunk. 

Elmondtam Zalánnak, hogy ha még egyszer meghallom, hogy lehülyéz akár engem, akár az apját, visszafelesel (inkább ordítást kell elképzelni), egy hónapos tablet megvonást kap, amit nem lehet felfüggeszteni és visszavonni. Volt példabeszéd is, meg hatalmas könnyek (Zaláné mind), de talán valami leeshetett neki, mert visszább vett a királyfi. Később, amikor összebújtunk, elmagyaráztam neki higgadtabban is, hogy anya és apa nagyon szomorú, amikor csúnyát mond ránk és figyelje meg, hogy mi milyen kedvesek vagyunk vele, mit szólna, ha mi is állandóan lehülyéznénk és ordítanánk vele. Hogy aztán ez meddig lesz elég és mire, meglátjuk, de az holtbiztos, hogy nem fogok szeme hunyni az ilyen stílus felett. Valamiért azt gondolom, hogy Zalán nevelése és terelgetése nem egyszerű lesz a jövőben sem, már most van néhány olyan húzása, amire csak tanácstalanul szívom a fogam...de majd csak meglesz a kulcs mindenhez, megoldunk mindent....

Keddi csapongó

Múlt héten így fakadt ki Zalán: Anya, jegyezd meg, ne vegyél nekem könyveket! Ne vegyél könyveket! A szavai tőőőrként hatoltak a szívembe, hosszú, hegyes tőrök voltak, annak ellenére, hogy aztán nagyon jól elmolyolt a labirintusos könyvvel és egy másik iskola előkészítős füzet is a fogára való volt. Na ez utóbbival kissé mellé lőttem, mert a feladatokat hallva Zalán felháborodott, hogy milyen könnyűek, de azért az a képleírásos feladat nem olyan egyszerű. Egész mondatokat összeszedni egy képről.....Állítólag még elsősöknél is probléma szokott lenni. Tény, ami tény, nem szoktam olvasni. Nem tudom, mikor tudnék egyelőre. Hazaesem ötre, lecke, főzés, a szokásos mókuskerék, fél 10-kor, de legkésőbb fél 11-kor pedig villanyoltás. Az igaz, hogy lefekvés előtt olvashatnék, de akkor inkább Tibivel szoktunk eszmecserét folytatni, ha már végre látjuk egymást. Össze kellene szedni magam....

Egyébként nem annyira a könyvvel volt baja, mint olyannal, mérges volt, mert nem legót vettem neki, azért mondta, hogy könyv nem kell és valahol le kellett eresztenie a mérgét. Néha döbbenetes, mennyire hasonlít a természete az enyémre...hm....Azt gondoltam korábban, hogy ezt majd tudom kezelni, mármint a hasonlóságot, de egyáltalán nem olyan egyszerű, ahogy azt Móricka, vagyis, én, mint jámbor anya elképzeli. Mert ő tart valahol és én is valahol, közöttünk ott van 34 év, szóval hiába ugyanolyan, mégsem vagyunk egy hullámhosszon. De legalább megértem, mi megy benne végbe...Többnyire.

Ma rendeltem ebédszünetben 3 lábbelit magamnak. Szezon végi leárazás keretében és mert szükségem van rájuk. Csak amikor a bank felé baktattam ma délután, akkor világosodtam meg, hogy mit tettem. Hiába adták jóval olcsóbban a cipőket, csizmákat, akkor sem volt ingyen. Mi lesz, ha mégsem jó a méret? Ismerem a márkákat és a méretezést, de mégis. Olykor előfordul, hogy úgy rendelek meg dolgokat, csak mert féláron vannak vagy jelentősen olcsóbban, hogy azt higgadt fejjel nem tenném. Veszélyes dolog ez az online kereskedelem. Éppen ezen morfondíroztam, amikor nyitottam volna be kenyérért a kisboltba, ámde leltár miatt zárva. Mentem tovább az ovi felé, mint egy robot, be a kapun, rutinosan kikerültem egy mini futóbiciklis leánykát - elvileg oviból jött kifelé, de erősen méreten aluli volt - mire képzeletben a homlokomra csaptam, hogy kedd van, vagyis Nevtan, vagyis Zalán ebéd után a Nevtan vendége volt. Azon nyomban sarkon fordultam, már majdnem az ovi bejáratánál - mondom, kapun belül - és mint aki így is tervezte, tartottam a kapu felé. Aki látott, biztos gondolta, hogy ne ez sem normális szegényke.....Rémes, milyen az agyam, az tény.

Délelőtt jártam a Moza naplóban. Olyan szép jegyei vannak eddig Rékának, csupa ötös, klassz gyönyörködni benne. Csak el ne kiabáljam! Tegnap futólag beszéltem az osztályfőnökkel, benevezte valami kifejtős matek versenyre. Túlzottan nem örültem neki, mert szerintem ő nem kifejezetten erős matekból. Könnyedén ötös, nem azt mondom, de versenyre? Nehogy csalódás érje a kis nyuszikámat. Így is mondta tegnap, hogy fél Zrínyitől (ami ugye pénteken esedékes)....Elmondtam neki párszor, hogy szerencsére semmi nem múlik rajta, nem jegyre megy, szóval a rosszul sikerül, akkor sincs semmi. Ezen a héten már nem tudunk többet készülni rá, úgyhogy megint ott tartok, mint tavaly, hogy erre igazából folyamatosan lehetne tanulni és készülni...és még akkor sem biztos, hogy azt mondanám, hogy na fel vagyunk készülve. 

Az időbeosztás, a feladatok megértése, na az egy külön kategória, ahogy az önellenőrzés is. Rékánál meg pláne. Múltkor volt egy ELSŐ feladat, amit képes volt elrontani. Amikor én olvastam fel neki a feladatot, akkor kapott észbe, hogy jaaa, akkor nem is az a megoldás. Szóval így minek versenyezni, kérdezem én. Ugyanakkor meg ez is valamiféle rutin, nem? Ha soha nem járna versenyre, hogy írna felvételit nyolcadikban, milyen gyakorlattal és rutinnal? 

Ez most nem ehhez a témához kapcsolódik, csak most jutott eszembe, valamelyik nap botrány volt a suliban, az egyik elsős apuka a tanterem ajtajában szóban inzultálta a tanítónénit. Konkrétan leku....vázta és megfenyegette, hogy kinyírja még a családját is. Az nem számított, hogy jelen vannak gyerekek is, más szülők. Nagyon megsajnáltam a tanítónénit, mert egyáltalán nem ezt érdemli. Igazából egyik tanár sem érdemel ilyet....habár...nekem most volt egy jelöltem, akinek nagyon jót tenne, ha valaki beolvasna neki és helyre rakná, hol is van a világban. Természetesen nem ilyen alpári módon, de szeretnék egy órára az igazgató bőrébe bújni ( most úgyis sítáborban van)  és elbeszélgetni ezzel a tanárnővel illetve intelmeket fogalmaznék meg neki a jövőre nézve. Hogyan lehet és szabad a gyerekekkel bánni, beszélni. Mert tisztelet a kivételnek, egyesek nem nagyon vannak alapvető viselkedési szabályokkal tisztába. 

Kicsit csapongó lettem, de legalább le tudtam írni mindent, amit akartam. Megyek is ,mert a vacsora nem főzi meg magát....

Tanítónéni

Ma beugrottunk vásárolni az Aldiba (nagybevásárlás). Egyszer csak, ahogy a kínai nyalánkságok között böngésztem (végül nem vettem semmit onnan, csak valami stir-fry fűszert), egyszer csak megláttam a hátunk mögött nem sokkal Zalán leendő tanítónénijét közeledni. Mármint akkor, ha németes osztályba kerül és nem lesz változás a tantónénik személyében. Erről eszembe jutott, hogy szerintem még nem is írtam itt, hogy kb. 1-2 hete bejelentették iskolán belül, hogy a mostani tagozatos páros kap két tanítási nyelvű osztályt, a sima osztályosak pedig sakkpalotás osztályt. Szóval a tavalyi évtől eltérően, amikor alaposan kavartak, most papírforma minden.

Na most az újakról az első gondolatom az volt, hogy hinnye, jobban jártunk volna a sakkpalotás tanárokkal...Zs. néniről én  még csak hallottam 2,5 éves iskolai "pályafutásom" alatt,  de nem tudtam volna hozzá arcot csatolni. A farsangon aztán megmutatta nekem egyik anyatársam, ki is az a ZS. néni. Hm...elég szigorú képe van. Ötvenen túli, konzervatív figura, fekete keretes szemüveggel, értelmes képpel...az egyik nőgyógyász fődoki felesége a városban.

Állítólag van az anyatársnak egy ismerőse, akinek a gyerekének jelenleg ofője ez a hölgy. Ő nagyon kritikus anyuka, nálam állítólag sokkal jobban, ám ők szeretik ezt a tanítónéni párost, úgyhogy mindenki azt mondja, ne aggódjak, ez egy jó páros. Elsőben még különösen nem lesz velük gond, Zalán meg nem az a rendbontó alkat (eddig tényleg nem) és a képességei is rendben vannak, úgyhogy simán fogja venni az akadályokat. Hát azért én jobban örültem volna Zsó. néninek, aki olyan igazi tyúkanyó típus és sokkal jobban el tudtam volna képzelni az ő szárnyai alatt az én kisfiamat.

A másik tanítónéni, a magyaros A. néni, aki egy korombeli csaj, ha mondhatjuk így, nagyon szimpatikus vonásai vannak, nem tudom róla elképzelni, hogy nem találnánk meg vele a hangot. Ámde úgy hírlik, ő a szigorúbb. Ami nem baj egyébként, mert Réka tantónénije, M. néni is hasonló figura és mi ebből semmit nem érzékelünk. Igaz, nem marad itthon semmi és kész szokott lenni a házi. Legtöbbször. Szóval A. néni okés és Zs. nénivel sincs gond igazából....vagyishát....remélem.

Sokszor mondják, hogy tanítónénit válasszunk, mert az a lényeg. Ha az olyan egyszerű lenne! De nem az. Mert csak a tanítónénik miatt érdemes a csemetét egy sakkpalotás osztályba íratni? Hát nem tudom. Elismerem a sakkpalota érdemeit, de csak alsó tagozatban létezik. Olyat pedig nem mond az iskola, hogy oké, akkor felsőben ráerősítenek az angolra, lesz heti 5 angol, annak, aki ezt igényli, szupi lesz és remek. Egyelőre csak arról van szó, hogy mire odáig eljutnak az osztályok (ugye az első most elsős) hogy na akkor jön a felső tagozat, addigra kitalálnak valamit. Hm....

Sajnos az is igaz, hogy a két osztály összetételét tekintve fény éveknyire van egymástól, ez nagyon jól  megfigyelhető volt a farsangon. Nagyjából akkora a távolság, mint a tagozatos és a sima osztályok között felsőbb évfolyamokon....Aki nem ismerős a suliban, annak ezt nehéz elmagyarázni, de akinek ide jár a gyereke, az pontosan ért engem,  ebből minden következtetést levon  és ettől a ponttól fogva szóba sem kerülhet nála a sakkos osztály...Ez egy ilyen helyzet.

Ebből következően és talán pont ezért Zalán csoporttársainak java, gyakorlatilag MIND sakkpalotás akar lenni.  Ez talán 4-5 sakkos gyerekek jelent. Németes egyedül Zalán és a cimborája lesz a várakozások szerint, bár nyilván ez még változhat áprilisig. Egyikőjüknek sincs nagyobb tesó a sulinkban, engem leszámítva.Nem ismerik a felállást. Vagy ha feltesszük azt, hogy ismerik, általában a szülők félnek attól, hogy harmadiktól németül tanulja a gyerekük a környezetet (na mondjuk, tényleg elég ez magyarul is, de hátha jobb lesz a tananyag :))  illetve a könnyebb utat választják, illetve szimpatikusabb nekik az angol nyelv, a sakkpalotás osztály pedig angolos.

Na hát meglátjuk. Én nem merem betenni a sakkpalotás osztályba Zalánt, megmondom őszintén. Lehet, hogy az könnyebb, a program nagyon jó, a tanárnéni szuper....ez mégsem elég. Nekem nem. Nem biztos, hogy ez a jó döntés....nagyban függ ez az osztályba majdan felsorakozó roma kisebbség számától, akiket lakcímkártya birtokában az iskola köteles felvenni. És nyilván nem a két tanítási nyelvű osztályba fognak kerülni, ez azért borítékolható úgy általánosságban véve....

Az idő repül, hétfőn már alá is írhatom, hogy kisfiam immáron iskolaérett, az erről szóló szakvéleményt, melyet az ovi bocsát ki, majdan az iratkozáskor kell magammal vinnem az iskolába.
A héten lesz Törpsuli, márciusban kettő, egy szülői értekezlet is lesz már a leendő elsősöknek, érdeklődés szinten persze, majd áprilisban az iskola megteszi ajánlását minden Törpsulisnak, ezt zárja a beíratkozás, majd a határozat, hogy végül is melyik osztályba nyer felvételt. Ez reményeim szerint nem lesz már izgalmas, hanem igazgató bácsival meg tudunk állapodni, hogy melyik osztály legyen Zaláné. Az első Törpsuli alapján megnőtt az önbizalmam a németes osztályt illetően, de persze nyugtával....

Minimális és ez jóóó

Hát ma aztán nem sok dolog történt. Dolgoztam is ma, a délelőttöt, illetve nagyjából az egész napot a gép előtt töltöttem, várva, hogyan alakulnak a dolgok. Tetszik nekem ez a home office, de persze nem vállalnám be állandóra. Mondjuk, nem is hiszem, hogy bárki alkalmazna így...

Reggel megnéztem félszemmel fél rész Vészhelyzetet. Nyugtáztam, hogy ezt is más anyai szemmel idegileg feldolgozni. Utcai gengszterek lepuffantottak véletlenül egy kislányt, aki aztán elvérzett, nem akart újraindulni a szíve, aztán amikor az anyukája kvázi elengedte, mégis mutatott némi életjelenséget. Később még összeomlott a liftben és egy ideig nem lehetett tudni, hogy túléli e, de végül igen. Nem sok jó történt soha ebben a Vészhelyzetben, de ha most lennének új évadjai, biztos nem nézném. Mondom én, hogy öregszem.

A gyerekek ma hatalmasat aludtak, öröm volt nézni. Én meg hagytam, mert az alvás gyógyít, mindenki tudja. Ahogy ettek valamit reggelire, nem volt már korán, úgyhogy elmentünk sétálni. Sütött a nap és egész barátságos volt az idő, kellett már egy kis friss levegő, mert vasárnap óta ki sem tudták az orrukat a lakásból. Egészséges. nem mondom. Úgy alakult, hogy az iskola előtt bandukoltunk hazafelé. Egy csapat nyolcadikos áramlott ki a főbejáraton, a combjuk a nyakamig ért, a hajuk derékig, kabátjuk a karjukon...Nagyon tavaszt éreztek. Ahogy hátulról meg-megakadt a szemem rajtuk, arra gondoltam, hogy te jó ég, már csak öt év és az én lányom is nyolcadikos lesz. Az alapítványi bálon keringőt táncol, túl lesz a gimis felvételin és talán neki is olyan hosszú combja és fokhagyma feneke lesz, mint ezeknek a lányoknak....

Ebéd után tanultunk egy kicsit, bár Rékának nem volt kedve. Mikor van annak? Általában ha közben kikacsintottam a munkámra, mindig megállt az élet én nem haladtak a tanulnivaló. Elolvastuk a környezet baromságot a fertőző betegségekről meg az örökletesekről....aztán volt még Zrínyi feladatsor, de Réka totál érdektelen volt, úgyhogy abbahagytuk.  Megírt egy fogalmazást, néhány feladatot nyelvtanból és kész. Németből most gyanúsan penge a lány, kíváncsi vagyok, mit produkál, ha legközelebb írásbeli számonkérés lesz.

Este nem találtuk a tévé távirányítóját, úgyhogy legnagyobb mérgemre nem tudtuk megnézni A Dal középdöntőjét. Később jöttem rá, hogy talán online is lehetett volna nézni, lényegtelen. Végül a távirányító előkerült a komódom egyik fiókjából. Őrület, hogy hogy kerülhetett oda. Annyira nem, biztos én dugtam oda és azon mód el is felejtettem.

A gyerekek meggyógyultak egyébként, hogy a lényegről is írjak. Persze köhögnek még, de ez már csak az utórengés a mélypont után. Most Tibi beteg, pedig én voltam itthon velük.

Jön a hétvége. Hurrráááá! Bár most nem vagyok elcsigázott, stressz szintem minimális. Mindig így kellene élnem. :)

A pocaktól a szeptemberig

Azt az okosságot hallottam ma egy egészségeséletmódos műsorban, hogy a nőknél 88 cm haskörfogatnál több már nem egészséges. Fél óra múlva megtaláltam Réka csigás mérőszalagját és nagy horroromra azt találtam, hogy a köldökömnél 96 cm az kerületem. Uram fia! Aztán megnyugodtam egy kicsit, pár óra múlva kihúztam magam, ledobtam a pólóm és mértem egy 90 centit, de behúzott hassal, szóval az nem számít. Durva!!!

A héten már itthon állomásozok, ami jóóóó! A gyerekek lassan, de biztosan javulnak, de tegnap még belázasodott Zalán estére. Reggel, amíg aludtak, konstatáltam, hogy nincs itthon vasalni való. Nem tudom, mikor fordult elő ez utoljára, de nem idén. :) Rendet raktam a fürdőszobai sarokpolc 5 szintjén, így feltűnt, hogy legalább 5 különböző márka testápoló van itthon és  6 kézkrém. Ezeket mindig ajándékba kapjuk. Az egyik elveszett izzadásgátlóm is meglett a Forever-ös. Már Zalán ruhás komódjában is rend van. Szerintem holnap reggel feltakarítok a nappaliban és letörlöm a port. Izgalmas az életem, nem? Én azt szeretem, ha nem az.

Tegnap Zrínyiztünk Rékával, meglepődtem, mert olyan ügyes volt. Csak ugye nem figyel. Nem akarja eléggé, valószínűleg, bár akkor meg minek jelentkezik?? Potya ötösre vágyik? Általában ott elakadt, hogy elolvassa a feladatot és nem jut el a feldolgozás szintjére, hanem elkönyveli, hogy ezt ő nem tudja. Tegnap viszont egy sor feladatot hamarabb megoldott, mint én....Le is sajnált párszor, hogy ő már a legelején megmondta, hogy annyi lesz az eredmény, én nem láttam? Nem, gyermekem, én világéletemben humán beállítottságú voltam, de pszt! Mindegy, tegnap meg voltam vele elégedve. Egyébként szédületes eredményre nem vágyom, ha 15 feladatot megold a 25-ből, az nekem teljesen jó. Azt kell még kinyomoznom,hogy a rossz feladatért jár e mínusz pont, mert mindig ezen majrézik, hogy nem biztos az eredményben, úgyhogy inkább nem is ír be semmit....

Ma Tibi felhozta a postaládából a tegnap bedobott német feladatsort. A friss kenyér mellett hagyta a konyhapulton, gondolta, ott nem kerüli el a figyelmünket. Nagyon ügyesen megoldotta, meg voltam itt is elégedve vele (mármint nem Tibivel, bár ő is cuki, hanem Réka németjével.) El is jutottam odáig, hogy megnyugodtam, nincs itt gond a némettel sem. Persze lehet, hogy a dolgozatban benéz ezt és azt, de ahhoz M. is kell, aki a német tanár és baromi szigorúan pontoz. Ember legyen a talpán, aki még év végén is ötös lesz németből.....Habár, a tempó még nem olyan őőrületes. Én egyelőre nem is látom, hogy lesz ebből középfok nyolcadikra, lehet, hogy sehogy.

Rékának nem volt kedve tanulni, úgyhogy megcsináltuk, amit muszáj volt, aztán olvasgattunk az olvasókönyvben. Most éppen történelmi regéket és mondákat, meséket vesznek, Szent Margitról, Hunyadi Jánosról, a nándorfehérvári diadalról stb. Bezzeg környezetből....na abból elég nagy baromság most az anyag. Egészséges életmód, izé, védőoltások, veleszületett betegségek és örökletesek....én nem tudom, miért tanulnak ennyi baromságot. 9 éves gyerekek. Inkább tanulnának a nyusziról vagy a sünről, bokrokról, fákról, zöldségekről, bolygókról. országokról. De ez a hülye szöveg! Pislogtam nagyokat. Ráadásul minden héten dolgozatot írnak az új anyagból. Így aztán az új anyagra 20 perc jut, hát a tanítás csúcsa ez.

Délután szülői értekezleten voltam Zalán csoportjában. A téma az iskolakezdés volt, illetve a felkészülés rá. Azt szűrtem le, hogy mennyire túl van dimenzionálva ez az egész téma. Valahogy az ovi azon van, hogy a szülő minél jobban rágörcsöljön erre az iskolakezdésre illetve ennek minden felelősségét ránk, szülőkre tolja. Nyilván a szülő felel a gyerekért, értem én, de azért csak egy példa. Feladat volt az oviban, hogy egy meséből minden gyerek készüljön fel és a többiek előtt adja elő majd kérdéseket tegyen fel a többieknek, hogy ki hogy figyelt. Megjegyezte az óvónéni, hogy a szülő készítse már fel a gyereket otthon, mert - az ő szavával élve - beég a gyerek a többi előtt és az kellemetlen élmény neki. Ők mindent megtesznek, igazán mindent, hogy iskolaérett legyen minden gyerkőc és ez egy jó képességű csoport, de azért hétvégente vegyük már át a hónapok neveit, napok neveit, évszakokat, rajzoljunk, színezzünk, vágjon a csemete a vonalon és ilyesmi. Sajnálkozva megjegyezték, hogy sajnos az nem lehet, hogy egész nap feladatlapokat oldjanak meg a gyerekek. Úgy megkérdeztem volna, hogy Zalán melyik nevelési évben írta az utolsó feladatlapját? Megmondom én, SOHA. Na mindegy, lerágott csont ez, nem is mesélek el mindent. Lényegtelen.

Hétfőn-kedden alá kell írni az iskolaérettségi papírokat. Azt, amivel majd jelentkezni kell a suliba áprilisban. Jujj, annyira repül az idő, hogy valami olyasmit is írjak, amit még soha.

Kedden múzeumba mennek, Zalán délután nevtanba, szerdán úszni és vívó edzeni, csütörtökön farsang és TörpSuli, pénteken könyvtár. Nem mondom, Zalán cseppet sem unatkozik mostanában. Még jó, hogy nincs házi feladat. Szeptemberig legalábbis.

Semmi különös

Reggel nagy kapkodósan bevágtam a laptopba a boltos bejegyzést....Hagy némi kívánnivalót maga után a megfogalmazás, eléggé érződik rajta, hogy át sem olvastam. Na mindegy, majd alkalomadtán újraírom.

Réka érezhetően jobban van, már nem köhög egyfolytában, csak sűrűn. Felháborodott, amikor megpendítettem neki, hogy pénteken akár mehetne is suliba. Már csak azért, mert dolgozatot írnak németből. Csak röp, nem Tz, de mégis. Aztán némi tétovázás után belementem, hogy maradhat itthon egész héten.....Csak akkor fel kell hívnom a doktornőt, hogy kérek igazolást csütörtök és péntekre is. Ugyanez a helyzet a GYÁP-os papírommal is, merthogy maradok velük a héten, ha már Zalán ilyen lázas....illetve itthonról nyomom, ha van valami olyasmi.

Zalán estére megint belázasodott, egyébként teljesen kész van a torka, amikor köhög az borzalmas, milyen hangokat hallat...Szörcsög, zötyög, gurgulázik és bugyog benne a cucc...Bocsi....Étvágya sincs. bár ezt nem csodálom, a napom nagy része azzal megy el, hogy itatom és itatom és itatom őket mindenféle változatos folyadékkal. Egy szép szaftos görögdinnye most milyen jól jönne! Kimosná belőlük a nyavalyát...Hát marad a citromos tea, húsleves, gyümilé....

Én még nem kaptam el, Tibinek kapar a torka. Szerintem idő kérdése....

Holnap szülői az oviban, átlibegek majd, téma az iskolaválasztás és egyáltalán az iskola, adategyeztetés. Kíváncsi leszek, tudnak e újat mondani.

Tervezett ebéd:  túrós masnitészta pirított baconnel. Sósat kívánnak a csemeték.

Rékáék írtak ugye hétfőn TZ-t a főnevekből, holnap röppentyűt környezetből és pénteken is dolgozat matekból. Hm, nem tudom, ebből mennyi lesz pótolva, ha hétfőn újra suliba megy. Nyilván a nyelvtan biztosan. A matek TZ is kiosztásra került, de nem tudok jegyet, mert nincs a Mozában. Bezzeg ha suliban vagyunk, hamarabb van moza e-mail, mint hogy Réka hazaérhetne a suliból...

Boltos

Régóta tervezek egy olyan bejegyzést, ahol a 2017-es "állapotok" szerint értékelem az élelmiszert (is) árusító üzleteket. Annak idején gyerekkoromban, létezett a sarki bolt, az ABC, amelyre éveken keresztül rácsodálkoztam, hogy miért az a neve. Biztosan azért, gondoltam én, mert egyszerűen minden, de minden kapható benne, mint ahogy az ABC-ben ott figyel minden betű. Aztán kiderült, hogy ez nem így van, de a lényeg az, hogy mi ide jártunk minden nap anyukámmal vásárolni. Emlékszem, hogy a polcsorok hol így álltak, máskor meg arra merőlegesen, hogy ne találjunk meg semmit és ilyenkor a kedvenc piros mogyorósomat és a meggymárkámat sosem találtam. Írtam már róla, hogy anyu ritkán vett meggymárkát, pedig akkor még finom volt, mert volt otthon meggyszörp, továbbá nálunk ártézi víz volt, nem Tisza víz, ami egészen más kategória. Szóval volt víz és szörp, ünnepekkor üdítő, pl. kóla is.

Ha anyukám húst akart venni, akkor a henteshez ment, ahol a fehér ruhás, nagyhasú hentes bácsi szolgálta ki. Ez a hentes a másod unokatesóm nagypapája volt és olyan rekedt hangja volt, amitől minden gyerek frászt kapott, a véres ruhájáról meg nem is beszélve. Nyáron azért nagyon klassz volt oda belépni, mert a hentes voltban valahogy mindig baromi hideg volt, pedig biztos nem létezett még légkondi. Vagy nem tudom. Mindig csodáltam anyukámat, hogy tudta, melyik a karaj,  rövid vagy hosszú, oldalas, dagadó és tarja, mert pontosan azokra mutatott. Különleges kódnyelv volt ez, amiről aztán még én hosszú évekig semmit nem tudtam. Ami a zöldségeket és gyümölcsöket illeti, mi nagyon sok mindent megtermeltünk a saját kertünkben. Még emlékszem, amikor csíkos hátú krumplibogarakat gyűjtöttem....vagy később apukám ásta ki a krumplit, én pedig szedtem kosárba az újkrumplit, később pedig a nem annyira újat. Répa, zöldség, borsó, zöldbab, uborka....mind megtermett. Volt meggyfánk, szilva, alma több féle és sok barack. A fák alatt szőlő bújt meg, csemege és bornak való, amiből jóízűeket falatoztunk.

Nyilván itt Szolnokon, veteményeskert híján más a helyzet. Van két szilvafánk, ami átnyúlik a szomszédból és ami a kerítésen innen van, a miénk belőle. Amennyire látszik a szilván, nincs permetezve.  Jófajta szilva, mindig jut a fagyasztóba is, megmosva, felezve, magozva. A kert végében bodzabokor, ami immáron fa méretű, tavasszal finom szörpöt szoktam belőle főzni, igaz, a legvégét rendszerint kiöntjük....

Amikor még csak kettecskén léteztünk, Plus-ba jártam. Azóta ilyen üzletlánc nem létezik, pedig én nagyon szerettem, méretében és választékában is megfelelt az én igényeimnek. Munka után betértem oda, megtöltöttem egy szatyrot és  hazaballagtam (busszal). Akkortájt nem létezett a hétvégi nagybevásárlás.

Az első nagy hiper az Interspar volt a városban, a nagyok közül pedig a Cora, ami ma már Auchan. Annak idején sokat jártunk Corába a bagett miatt, ami olcsó volt és meleg, ropogós. Később, ahogy lett egy majd két gyerekünk, leszoktunk róla, bár árait tekintve az egyik legjobb. Egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy hosszútávú gyaloglásnak is beillő köröket fussak a boltban. Főleg egy nyűgös vagy éppen mindent összevásárolni akaró gyerkőccel. Na nem. Ha kimaradt valami, mehettem vissza, vagy nem is találtam, ami kellene....Szóval Auchanba manapság ritkán járunk, ha mégis, akkor konkrétan keresünk valamit. Tanszereket, ásványvizet, mikor mit.

A második legnagyobb a Tesco, melyben szerintem azóta nem voltunk, hogy ott szereztük be a tanszerek javát tavaly augusztusban. Az volt. hogy hemzsegett a bolt a szúnyogoktól.  A pénztárnál konkrétan csárdást jártunk, de még így is szert tettünk legalább 5-10 csípésre, kinek mennyi jutott. Nekem ez is túl nagy, illetve Tiborom nem szívleli, mert itt ritkán állunk meg 30 ezer alatt cehhileg. Hát igen, mert befigyel egy-egy felső a gyerekeknek, ruhaféle, pizsama, zokni, vagy tudom is én mi.
Egyébként a kínálata megfelelő, árai nem rosszak és nincs is messze tőlünk. A pénztárnál szokott lenni gond, ami az Auchanban egyébként soha, nem szeretem a tanuló, beugró pénztárosokat, mert nem bízom bennük. Azt ütnek be kis túlzással, amit akarnak. Lassúak és bizonytalanok. Szóval ha lehet és ott vásárolunk, mindig öreg rókákat szoktam  választani. Az önkiszolgáló pénztártól frászt kapok, szerintem rossz ötlet, de mindegy....

Hétköznaponként Coop boltba járok, mert akár az ovinál szállok le, akár egyel korábban, ha egyenesen hazafelé vezet az utam, mindenhol figyel egy Coop bolt. Az eladó nem szokta fogadni a pénztárnál a köszönésem, amikor a boltba érkezem, csak a pénztárnál. Biztos koncentrál. Az egyik boltban kisebb a választék, de nagyon finom a kenyér. Itt a Landliebe joghurt is sokkal olcsóbb és gyakran kapni majdnemlejártszavatosságút, amire le szoktam csapni. A másikban nagyobb a választék némiképp, több a gyümölcs és zöldség, de a húsáru mindkét helyen nem túl guszta, ezért azt soha nem veszek. Sürgősségi bevásárlásnak egyébként megteszi, szívesen járok mindkét boltba. Kicsit olyan, mint gyerekkoromban az ABC.....

Hétvégente általában Intersparba járunk, bár szerintem nagybevásárásra nem igazán alkalmas. Illetve alkalmasnak alkalmas, de drága, így azt (mármint a naaaagy bevásárlást) máshol szoktuk megoldani. Egyébként szeretem az Interspart, mert tiszta, rendben van és széles a választék. Azt nem kedvelem, hogy nekem kell lemérni a gyümölcsöt, zöldséget, de ez nem nagy gond, átsiklok rajta. Tibi ezt sem szereti, mert itt is el szoktam szállni....annyi finom csemege kapható, hogy így járok. Bort itt szoktam venni, a kedvenc sült hagymás májkrémünket itt veszem (nem bio, viszont isteni) és a pékáru sem rossz. Zöldségben, gyümölcsben is erős szerintem, illetve bio cuccokban, magokban, stb.....Szeretem, hogy pénztárnál nincs olyan kapkodás, mint Lidlinél és Aldinál pl, ami mindig azzal az üzenettel jár, hogy takarodjak már ki a boltból, nekik nagyon sürgős. Kisebb Spar-okban viszont pont az a gond, hogy nagyon lassú a kiszolgálás és a világ mindig kincséért meg nem nyitnának másik pénztárat. Erről Tibi szokott beszámolni, nyilván ez is biztosan boltonként egyéni. Egyébként talán a legjobb pénztáros dárda itt szokott lenni, ha tanulok is, egész normálisak.

A kedvencem az ALDI. Na azt imádom. Főleg, amióta péksége is van, mert azelőtt a pékáruja elég vacak volt. Nagyon szeretem a no name termékeket, bioban is erős, kicsi, gyorsan be lehet vásárolni, de szinte minden van. Húsban nem elég erős, szerintem drága a hús és zacskós, előre csomagolt, de szoktam innen venni húst és még soha nem csalódtam. Szemben az intersparos tapasztalataimmal, ahol már többször ért csalódás, hogy az előrecsomagolt csirke kibontáskor büdös volt.  Persze szavatossági időn belül. A pékáruból a magvasakat szoktam vásárolni, azt a csavart kenyérfélét....nem ugrik be ippen a neve....De a császárzsömle is jó, főleg a magos. Nem szoktam gyanakvó lenni semmilyen termékével szemben, na jó, amit eleve utálok, pl. mazsola, azt ott sem veszem. A gyerekek rá vannak kattanva a sós mandulára és egyéb csemegékre, ami ott adagolható zacskókba. Drága, drága, de erre nem szoktuk sajnálni a pénzt. Édességet nem szoktam venni, legalábbis itt nem igen....A boltban az alkalmazottak sűrűn változnak és van egy fura berendezésük, amivel tudnak egymással beszélni. Megnyomnak egy gombot és olyan, mintha magukba beszélnének. Itt is szédületes ütemben olvassák le a kódokat a pénztárban, úgyhogy egyedül sokat vásárolni elég bajos, mert nem győzném őket elpakolni. Ezt nem szívlelem annyira, viszont az is igaz, hogy sorbanállni nem is szoktunk itt....További pozitívum, hogy átrendezni ritkán szokták a boltot, vagyis rutinosan nyúlok az ecetes paprika után éppúgy, mint a porcukoért, ugyanott van, ahol szokott. Nem bírom, amikor negyedévente máshol van minden, én nem érek erre rá, hogy keresgéljek alapvető dolgokat. :)) Ha negatívumok kell kiemelnem, hm....nincs olyan igazából. Szeretek itt vásárolni. :)

Kéthetente Lidlibe is járunk, mert anyukámnak itt szoktunk bevásárolni. Ez olyasmi, mint az Aldi, csak nagyobb a kupi, picit olcsóbb is talán, soványabb pénztárcára szabták..... Az itt kapható ásványvizet nagyon szeretem, ha betérünk, mindig veszek belőle zöld csomagolásosat. Isteni az egész mogyorós csokija, bár meg is van az ára. Lidlinek is jót tett a saját pékség, nyami. A Lidl szerintem felvágottban erősebb mindenkinél, sokfajta és olcsó, finom felvágottja van, pl. sonka. Egy egyébként nagyjából az Aldira is igaz, ott talán kicsit magasabb az ár, talán a minőség is. Elvileg sonkát nem szoktam venni nagy menyiségben, kivéve, ha nagyon magas a hústartalma, 90%-onfelüli.
A pénztárosok keze itt is nagyon pörög. Nyáron itt szoktunk jégkrémet venni kilószám. Zöldségben és gyümölcsben nagy a választék, akár bio szinten is. Gyümölcslében nem szoktam találni csak cukrosat, ezzel szoktam kínlódni, de ez apróság.

Van még a kisbolt, ahová járunk kenyérért hétvégente, vagy ha Tibi veszi a mindennapinkat. Nagyon szeretjük a kisboltot, mert ott MINDEN van. Például élesztő két féle, rum a fánkhoz és sósav a wc-nek. Még én akármit kértem, minden volt. Itt nagyon finom szokott lenni a mandarin, ha szezonja van és friss, helyi a tojás. Nyilván árban nem tud versenyezni a nagyobb, multikkal, de ha nincs túró a Rákóczi túróshoz vagy tej a kakaóhoz, ilyenkor nem téma az ár. Kell és kész.

Nyavalyás

Réka egyfolytában köhög. Csodálom a türelmét, én már régen kiakadtam volna ilyen sűrűségű köhögéstől, de ő nem panaszkodik. Zalán reggel még igen fickós volt, ám estére belázasodott és meg is ijesztett, mert nem tudtam neki lehúzni a meglevő bontott üveges lázcsillapítóval. Pont 8 órakor világosodtam meg erről, amikor bezárt a patika és csak az ügyeletest lehetett felkeresni. Mondjuk, Tibinek mindegy volt, mert útba esett neki hazafelé jövet. Végül valahogy mégis lentebb kúszott az a láz 38,4-ig, majd most az imént konstatáltam, hogy le is ment. Huhhh....

Napközben dolgoztam is egy kicsit, a Teamview-er a barátom, bár itthonról nem az igazi, nem vagyok annyira képben, mint benn az irodában a kis cetlijeim és feljegyzéseim, no meg a naptáram nélkül. Ebédre főztem egy kis bolognait, gondoltam, azt megeszik betegen is. Zalán bele sem ütötte a kanalát (illetve villáját), Réka eszegetett belőle. Kínomban készítettem egy kis kókuszgolyót is, nagyon finom lett. Később a házit is megcsináltuk Rékával délután, kivéve a nyelvtant. Már a holnapi házit is megüzenték a barátnők. Igazából egyik tantárgy sem izgat, sima ügynek tűnnek, kivéve a németet.  Na jó, a matekra is figyelni kell, hogy túl sok mindent ne számoljon el, de a német durvább. Állítólag M. néni ma is kiabált K.-val, Réka barátnőjével, mert valami szót nem tudott a könyvből. Szegény K. úgy meglepődött, hogy el is felejtett szólni, hogy ő pénteken hiányzott, honnan tudná. Erre megkérdeztem Rékát tarkóra szalad szemöldökkel, hogy szokott veletek kiabálni M. ??? Eddig ezt nem gondoltam volna. De de. Mondjuk, azt mesélte Réka múlt héten, hogy a feleléskor csak ő tudta az 5 kérdezett szóból mind az ötöt, mire meg is kapták a többiek a magukét, hogy senki nem tanul, csak Réka....Azért ez barokkos túlzás ám, mert ő pl. keveri olykor a fahren és fragen igét. Ez is olyasmi talán, amit rikácsolni kezd M., ha meghallja? Én nem tudom, mit szólna,  ha egy rakás erősen hátrányos helyzetű illetve érdektelen felsőst kellene a német nyelv szépségeivel megismertetni....Persze ő sosem tanított ilyen bandát. mert csak a tagozatosan németesek.....

Elintéztem Réka adókártyáját is, kb. 10 percembe került plusz az újabb 10 perc fáradtság oda és vissza a NAV-hoz. A biztonsági őr úgy viselkedett, mintha ő lenne a megyei NAV elnök, és az infó, hogy majd az 1/3 gombot kell megnyomni némiképp elgondolkodtatott. Aztán kiderült a gyakorlatban, hogy először egyes menü és azon belül hármas. Sima ügy. Fél percet sem vártam a soromra, máris szólítottak, papírmunka, ez az és készen is voltunk. Maga az adókártya egy hónap múlva jön, de adószám máris van, úgyhogy enyém a családi adókedvezmény. :)

Remélem, holnapra kevésbé köhög Réka, illetve Zalán már nem lázasodik be újra, bár másoktól 2 napos lázról hallok forgatókönyveket. Azért is hálás lennék, ha én nem kapnál el, mert engem ki a bánat ápolna? Senki.

Erről jut eszembe egy történet. Elmesélem, csak hogy tudjátok, milyen mélyre tudok süllyedni. Múltkor meséli az egyik ismerősöm, hogy hát nem nagyon vannak jól, köszöni kérdésem, a felesége beteg. Na nem nagy a gond, csak érzékeny az frontra, fáj a feje és kicsit náthás is, úgyhogy inkább a héten nem dolgozik, otthon fekszik és pihen. A gyerekeket a nagyszülők hordják oviba és ott is töltik az egész napot, igazából csak este mennek haza, hogy az anyukán semmi teher ne legyen. Illetve mivel az anyuka beteg, leutazott Egerből hozzá az apukája hogy ápolja. Süt, főz és a kedvében jár, hogy a lánya meggyógyuljon és semmit ne kelljen csinálnia, csak pihenjen. És ekkor engem valami egészen eszelős irigykedés kapott nyakon, hogy utána el is szégyelltem magam. Mert eredendően arra gondoltam, hogy hasonló helyzetben nálunk ki lenne a helyzet. Elmondom. Semmi változás nem történne, amíg ágynak nem dőlök. Amíg fel tudok kelni, addig dolgozom, végzem a dolgom, ahogy mindig. Nem azért, mert olyan marha nagy hős lennék, csak egyszerűen így van. Arra gondoltam, hogy micsoda mázlisták vannak, akiket mindenki a tenyerén hordoz, miközben nekem a kutya sem segít. Ami nem is igaz, igazságtalan lennék ezt kijelenteni, mert itt van Tibi és a tesója, I., akire mindig lehet számítani. De persze ilyet nem mondok, hogy bocs, front van, én a héten fekszem, van egy kis náthám, vegyétek le rólam az összes terhet. Na szóval idáig süllyedtem, hogy ilyen feleségekre vagyok irigy. Hát ez kész! :)

Hétfői füstölgések

Természetesen mindkét gyerkőc beteg, mint a kutya és bár nem influenza, de a torkuk elég borzasztó. Ebből a héten nem lesz sem ovi, sem suli. Ami egyrészről baj, mert nem egy wellness hétvége betegnek lenni, másrészről meg jó, mert a sulit pár napra ki lehet kapcsolni hogy aztán dupla házi feladatot kelljen megoldani, hurrá....

Pont a múlt héten beszélgettünk a főnökömmel a közös jövőnkről, mennyire frankón meg vagyunk elégedve a másikkal, erre nem telik el 3 munkanap és máris kénytelen vagyok eljönni a gyerekekkel GYÁP-ra...Mentségemre szóljon, hogy nem szoktam igénybe venni a GYÁP-ot, eddig ezen a munkahelyen még soha nem éltem vele (persze, mert májusban kezdtem). Viszont tudok itthonról dolgozni, lassabban bár és körülményesebb, de nem lehetetlen. Igazából. ha egész héten itthon lennék, az sem lenne nagy ügy, de egyelőre 2 napig leszek itthon, úgy néz ki. Persze attól is függ, hogy gyógyulnak....És hogy elkapom e én is....

2 hete nem tudtam elintézni a NAV-nál Réka adókártyáját (anélkül nincs családi adókedvezmény), mert két napon van ügyfélfogadás munkaidőn kívül, akkor folyton volt valami elfoglaltságom, ami miatt nem mehettem. Hát holnap és szerdán itt a soha vissza nem térő alkalom.....Erről eszembe jutott, hogy pont egy éve lesz, hogy a kacsatoll kabátom, az a drága féle megvált a cipzárjától és én azóta nem jutottam el a szabóhoz, hogy ugyan egyáltalán esélyem van e a javításra?  Inkább vettem egy új kabátot, jaja. Vannak dolgok, amik elintézésre kerülnek fontossági sorrendjüknél fogva, vannak, amik eléggé reménytelenek....

Kaptam egy ajánlatot egy másik cégtől, illetve egy volt kollegámtól. Kérdezte, mennyi az a pénz, amennyiért a mostanit feladnám és váltanék. Azt feleltem, hogy nálam nem igazán van ilyen összeg, mert a pénz nem minden. Na nem mintha milliókat tudna egyébként fizetni. :) Érdekes munka lenne és talán volna is hozzá kedvem, de egyelőre úgy döntöttem, nem élek a lehetőséggel. Lehet, hogy megbánom, nem tudom, de én nem vagyok az a változások és lépések embere, úgyhogy ameddig jó nekem, addig nem pattintok sehová. Az alapbér + jutalék rendszer sem nekem való, bár nyilván ha nincs teljesítmény, akkor az ember úgyis lapátra kerül mindenhol.

Én értékelek egy sor dolgot ezen a munkahelyen, amiben eddig nem volt részem vagy kevésbé volt részem. Itt elsősorban az emberi oldalra gondolok. Világéletemben valahogy a feljebbvalóim idióták voltak. Mindenki tudta róluk, mégis maradtak a helyükön. Na most ilyen emberekkel együtt dolgozni baromi nehéz és idegőrlő tud lenni....Nem a hozzáértés számított vagy szorgalom, hanem ki kit hogyan tud felhasználni a kis harcaiban a feljebbjutás vagy pozíció megtartása érdekében. Szánalmas. Igazat is általában annak adtak, aki a legjobban kavarta a cégnél a szálakat. Na most ilyen nincs. És még egy sor dolog nincs, egy másik sor meg van, de nem mennék mélyebben bele. Egy kolleganő mondjuk nem ártana, akivel tudnék pletyózni, de a munkakedvemnek mindenképpen előnyös, hogy nincs.....

Zalánnak meghozta a posta a ninja jelmezét. Bámulatos érzékkel betegedett le, talán jövő csütörtökre, a farsangra meggyógyul és friss erővel vetheti bele magát az ovis életbe.....Nem szeret járni egyébként, bár ha ott van, állítólag jól érzi magát. Nekem meg már furcsa, hogy oviba járok érte, valahogy nem illik ő már a képbe, annak ellenére, hogy van/vannak 7 évet ősszel betöltött társai is.....Azért a sulit sem várja, mert ő már nagyon világosan látja, hogy az iskolások élete sajnos nem fenékig tejfel. Főleg ez a harmadik osztály, itt már tényleg tanulni kell, nem csak imitálni....Azt is sejti, hogy tablet és net elérhetőség csak annak jár, akinek minden házi feladata és tanulnivalója maradéktalanul készen van, a szorgalmikkal együtt....és ez alól ő sem lesz kivétel.

Na megyek, beteszek egy adag mosást és rendet rakok, mert van mit csinálni bőven.....

Sulis farsang

Avagy Réka néhány képben. 

Tánccal kezdődött a program, ezért a macskajelmez később került elő. Persze a világért sem nézett volna a lencsébe...deeeehogy! :)

A táncot nagyon szereti, nem akarja feladni, bár a koreográfia bárgyú, a kosztümök pedig a középkorból származnak.

Tombola sorsolás közben

RékaÖröm

Nem röhögni! Sajnos Réka barátnőjének anyukája elhozta ugyan a kölcsönkért egyszínű fekete felsőt, ám csak azután került elő, hogy a gyerekek túl voltak a zsűri előtti bemutatkozón. Kicsit mérges voltam, ám egyébként sem nyert volna a jelmezzel díjat, így az a Dart Vader izé rajta....nem sokat osztott vagy szorzott. A fotón feltűnőbb a felírat, mint egyébként, volt, aki észre sem vette. Na mondjuk az, aki nem akarta....Na mindegy.  Tanultam ebből is, legközelebb vagy veszek egy fekete felsőt vagy előző este áttrappolok a kölcsönért....StarWarsos macska...hm...

Egyébként rossz volt az egész, pedig délben már vége is volt mindennek. Az a tömeg, a baromi hangos zene, ordításig felerősített mikrofon....Ettünk egy-két sütit és Réka nyert kétszer is a tombolán, de egyébként....Huh, nagyon leszívta az erőmet. Még négy alsós farsang...visszaszámolok.... 

Ennél is rosszabb, hogy Réka lebetegedni látszik, én nem hinném, hogy ebből lesz jövő héten iskola. 

Egyelőre egyetlen tünete van, egész délután nem kelt fel a kanapéről anyunál. 6 óra után bealudt és azóta nem is kelt fel, még akkor sem, amikor autóba tettük (cipőt húztunk rá és dzsekit, szóval mindent elkövettünk.). Már csak az a kérdés, hogy torokgyulladás vagy influenza....Jajjjj.....

A margóra

Mégpedig az idei farsangéra. 

Kaptunk egy kör e-mail-t az SZMK-s anyukától (ő az összekötő az iskola és a szülők között) mely többek között tartalmazta az iskola farsanggal kapcsolatos iránymutatását. Hát nem volt vicces, én mégis megmosolyogtam. Azt üzenték - kvázi, hogy a szülők legyenek szívesek a farsangi büfében vásárolt olcsó szendvicseket és süteményeket NEM dobozban hazavinni a család többi tagjának, hanem együtt a farsangon a gyerekekkel elfogyasztani. Esküszöm, nekem eszembe sem jutott dobozt vinni. Az más kérdés, hogy lesz nálam, mert vállaltam, hogy bedobok a közösbe egy kis szendvicset, olyan baglyosat, mint a múltkor, a karácsonyi vásárban. Hogy legyen mit árulni. 

A másik kérés, hogy ahogy lejönnek a gyerekek a színpadról, vége lesz a jelmezversenynek, öltözzenek rögtön vissza utcai ruhába. Ebben az a logika – el kellett magyarázni, mert nem értettem elsőre – hogy a verseny alatt a büfé zárva lesz, hogy ne kalandozzon el senki figyelme. Na most ha vége lesz a felvonulósdinak, akkor kinyit a büfé, osztják a tojásos, uborkás, vajas szendvicset, mintha ingyen lenne, ahogy a habos süteményt és a lekváros fánkot is. Igen ám, az öltözőnek kijelölt szobába szőnyegborítás van, amit tavaly csúnyán kikészítettek eme fenti eledelek. Réka simán átöltözik a színházteremben, ahogy ismerem, ott, ahol a farsang megrendezésre kerül, úgyhogy én biztos nem fogom róla lerángatni a farsangi jelmezét idejekorán…..Még mit nem! Ott kergetném egy fél óráig, ő meg óbégatna, hogy deanyaaaa, deanyaaaa….nemááááár….Szép kis jelenet lennénk. Mindig van kijelölt ember, aki a fotózásért felel a rendezvényeken, hát remek sztárfotó készülne rólunk, az biztos.

Lesz belépő is, 300 Ft/fő, a gyerekeknek nagylelkűen ingyenes. Szóval pénzt adtam ki a jelmezre (oké, nem mentem csődbe Réka fekete macska szerkója miatt, mindent pénzt megér az ő boldogsága), készítek szendvicset, amit az iskola pénzért árul majd a jámbor éhes bandának. Muszáj lesz tombolát is venni, mert nagy valószínűséggel mindenki visszanyeri kb. a befektetett pénzt, a gyerek meg örül.  Tavaly elkövettük azt a hibát, hogy nem vettünk tombolát és Rékának már minden baja volt, hogy az összes osztálytársa nyert valamit. Teljes lúzernek éreztük magunkat.

Lehetett továbbá beadni tombolára nyereményeket, na ezt passzoltam. Az biztos, hogy sok finom süti lesz, főleg fánk és szendvics, viszonylag olcsón. Szerintem én majd kimentek pár szendvicset a sajátomból, nehogy még meg is vetessék velem a szenyókat....Pár fánk viszont el fog férni a pocakunkban.

Na hát nem szerettem meg a farsangot a utóbbi években sem, pedig ez már a hatodik farsang, ha jól számolok, amit át kell vészelnem valahogy jelmezzel. Voltak évek, amikor én varrtam a jelmezt vagy összeeszkábáltam valamit legalábbis....de idén csak egy egyszerű macskaruhára futotta, amit fekete ruhákból raktam össze némi maszkkal és farokkal és cicafüllel. Majd Tibi fotóz. Azért mindent egybevetve az a legjobb az egészben, amikor kilépünk  hogy legkésőbb ebédidőben az Agórából (művház egy része), mert végre véget ért a buli.

Zalán farsangja is megér egy misét. Kiírták a faliújságra, hogy a farsang napján, délután mehetnek a szülők is a farsangra, jelmezben. Hát nem ilyen lovat akartunk, inkább csak gyönyörködni szerettünk volna a gyerekek örömében, nem bohócot csinálni magamból. Az nem biztos, hogy nagy ötlet, bár biztos jókat nevetnének a felnőtt Hófehérkén és Méhecskén, netán Pillangón.  A maximum, amit én fel tudok ajánlani az az, hogy Zalán anyukájának beöltözöm, de még azt sem, mert erre nem fogok kivenni fél nap szabit sajnos. Ráadásul 4 órától TörpSuli a Rákócziban, úgyhogy legkésőbb fél négykor le kell lépni mindenképpen. Hát na. Jó kis farsang lesz ez. Egyébként egészen véletlenül tegnap összefutottam egy ninja jelmezzel a neten és gyorsan meg is vettem, mielőtt meggondolhattam volna magam….Úgyhogy mindkét farsanghoz pipa. Zalánéra már nem is sütök semmit, mert az kiment a divatból, helyette mindenféle olcsó keksz és KUKI szokott lenni a menü, elsősorban azért, mert elvileg nem is lehet vinni az oviba házi süteményt. Ó, azok a boldog naív idők, amikor Réka kiscsoportos farsangjára kozák sapkát sütöttem!! Mennyire ráértem, édes Istenem!

Foghíjas

Tegnap leadtam a szabadságtervemet a 2017-es évre. Hagytam év végére 8 napot és így az utolsó két hetet már otthon tölthetném az évből. Nyáron kb. két hét szabi, vagy valami olyasmi, szeretnék többet is....Arra figyeltem, hogy a tavaszi szünetet kiírjam szabinak. Az őszi egy másik tanévben van, úgyhogy azt nem tudtam belevenni a terveimbe. Nekem 28+4 nap szabadság jár, de még ezt is nagyon könnyű volt leosztani. Ahogy elfogyott a 32 nap, nézegettem a szabis napokat ártatlan szemekkel és hiányérzetem volt. De tudom én, hogy az első félév valahogy szabiszegény, inkább nyáron és ősszel szaporodik meg az igény a távollétere. Most is kibírnék egy péntek-hétfő hosszú hétvégét persze, ki nem, de azért takarékoskodni kell a napocskákkal.

Rékáék tegnap környezet TZ-t írtak, holnap matekot fognak. Hétfőn nyelvtan, az is TZ, már a harmadik egy héten belül és még akkor németből nem számoltam semmit, igaz, ott minden órára nagyon készülünk, mert M. néni nagyon szigorú.  Mindig van valami. Tegnap szülői értekezleten voltam, ahol 3-4 híján minden szülő ott feszített. Csodálkoztam is. Aki hiányzott, az meg beteget ápolt. Igaz, volt két anyuka, aki a fél ötös szülőin 5 órakor felállt és elköszönt. Ha én lettem volna a tantónéni, biztos megkérdezem, hogy valami rosszat mondtam? 

Az első óra nagyjából azzal ment el, hogy mi a rossz, mit csinálnak rosszul a gyerekek....Forgattam a szemem, persze csak magamban. Végül egy anyuka, aki későn érkezett, váratlanul megkérdezte, hogy mikor hallunk már arról is, hogy mi a JÓ ebben az osztályban, miért csak mindig a rossz a téma. Később megtudtam, hogy ő pszichológus és az egyik helyi gimiben állomásozik. Az egyik apuka, aki mellkassebész (róla mindig az jut eszembe, hogy istenem, csak a kórházban ne találkozzak vele szemből szemben soha!) megvédte a tantónéniket, mondván, hogy a szülői elején volt szó jó dolgokról is, hogy micsoda összeszokott banda (igen, nagyjából ebben ki is merült a lista), jött volna az anyuka idejében. Én igazat adtam az anyukának, mert egyáltalán nem érdekel, hogy némelyik gyerek nem a kijelölt WC-be jár pisilni, emiatt késik az óráról, bontja az óra rendjét és még az ajtót is bevágja maga után. Ezek olyan lényegtelen nüanszok, amik messze az ingerküszöböm alatt vannak. 

Az sokkal jobban érdekelt volna, hogy pl. Zrinyire hogy készülnek a gyerekek, mert az, hogy kiosztja a tantónéni a feladatlapot, majd óra végén beszedi nem feltétlenül szolgálja a gyerekek fejlődését. De persze nem kérdeztem én semmit, nem szokásom. Volt szó az év végi kirándulásról, ami idén 3 napos és Poroszló a cél. Az jó, mert ott még pont nem voltunk. Illetve ott SEM. Ez már június eleje, úgyhogy jól előreszaladtam, de tisztában vagyok vele, hogy milyen gyorsan eltelik egy hónap, ez a január is husss....elrepült. Márciusban alapítványi bál, áprilisban tavaszi szünet, májusban iskola gála (Rékáék valószínűleg valamin németes produkcióval lépnek fel), júniusban bizonyítvány osztás.

10 kitűnő lett a 31-ből, amit nem tudtam értelmezni, hogy sok vagy kevés, önmagában úgy sem jelent semmit. Biztos vannak x+y-nyian, akiknek egy négyesük van vagy akár kettő...Szerintem tagozaton több szokott lenni (mármint csupaötös) bár a tantónéni nagyon szép eredménynek nevezte. Végül 2 óra ücsörgés után berekesztettük a társalgást. Végezetül a német tanárokat érte kritika, persze egyik sem volt jelen. Hogy túl szigorúak, nem használják eléggé a tankönyvet, három hiba a dolgozatban kettes és ilyen nyalánkságok. Én már ezen túl vagyok, M. néni és E. néni ilyenek, nagyon nem kell rajta fennakadni. Illetve fogadóórán velük lehet és kell megvitatni a felmerült problémákat. Alapvetően rendesek és nem csak a jegyek alapján osztályoznak, úgyhogy nagy gond nincs. 

Hazafelé leesett az ónos eső. Egyik anyatársam felajánlotta, hogy hazahoz (7 perc gyalog, ilyen közel lakunk, de úgy szeretünk beszélgetni, hogy inkább elkísértem). Levakartuk a szélvédőről a jeget (félig), majd közölte a barátosném, hogy nyári gumi van az autón. Mindegy, valahogy hazaértem és hála Istennek, I. hazahozta Rékát az edzésre, mert egy örökkévalóság lett volna, mire elvánszorgok a vívóteremig, meg vissza.....

Tényleg, nem is meséltem, a múltkor, egy keddi napon, amikor totálisan rosszul alakult minden és semmi nem akart összejönni, akkorát estem a jeges úton nagyjából féltávnál a vívóteremig, hogy csak na. Egy pillanat volt az egész. Mire észbe kaptam, csak azt éreztem, hogy a hátamon fekszem és ostobácskán pislogok fel a csillagos égre. Hirtelen abban sem voltam biztos, hogy fel tudok kelni. Végül akár egy vénséges vén öregasszony, talpra álltam, de éreztem, hogy a hátam legfelső részét ütöttem meg legjobban. Konkrétan majdnem fejre estem?? Felléphetnék ezzel a cirkuszban, nem nem lenne egyébként veszélyes.

Zalánnak a bal felső egyeskéje is az utolsókat rúgja, maholnap fogatlan lesz szegényke. Azok a gyönyörű kis gyöngy tejfogai....már a múltté mindkettő. Csak az emlékeimben és a fotókon él....Még szerencse, hogy jön helyettük a maradó fog, legalábbis őszintén remélem. 

Egy fotó. Béke a tejfogak poraira....hüpphüppp (Tiszta hülye vagyok, hogy emiatt picit is borúsabb tudok lenni....)