Akartam írni a suliról, tanulásról, erről-arról egy írást, de most péntek este már nincs hozzá kedvem egyáltalán.....Ha esetleg megjönne, majd mesélek.
Rékának egész jól sikerült a matek verseny, boldogan szaladt elém a rajziskolából. Persze nem nyerte meg, meg semmi ilyesmi, de azért láttam, hogy örül. Nekem az égvilágos semmi kedvem nem volt főzni, bár a héten nagyon finomakat sütöttem, úgyhogy jó szériában voltam, de el is fáradtam. Rendeltem hát két akciós gyros tálat a gyerekeknek. Én megelégedtem némi retekkel és Brie sajttal, nem mintha a Brie fogyókúrás lenne, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy nagyon finom (Aldis, naná). Majd befalom a maradékukat, a zöldségfélék a gyrostál mellett nem nagyon szoktak apadni, csak a husi és a krumpli öntettel.
Ma felmerült az osztály facebook-os zárt csoportjában a téma, hogy mit kapjanak a lányok nőnapra. Nőnapra. Bevallom, nekem eszembe sem jutna kislányokat megajándékozni, Nőnap és Bálint nap szempontjából is elég szélsőséges nézeteim vannak. Nem érdekel, ha más ünnepli, tartja, lelke rajta, legyen boldog vele, de attól még elmúlik a nőnap és ugyanúgy megy minden tovább, vagyis helytállni ezer szerepben ugyanazon a szinten, mintha 2 fejem lenne és nyolc karom rögtön....Szóval én ezt értelmetlennek tartom. A Nőnap nálunk amúgy is szerelmünk évfordulója Tibivel, egy sokkal nagyon ünnep, ami a szegfűs nőnapot igen csak beárnyékolja, elhalványítja.
Szóval két verzió volt, csoki vagy virág. Ki erre szavazott, ki arra. Egyszer csak az egyik kissé elvont, 3 gyerekes, gyermekeit egyedül nevelő anyuka (nem lehet könnyű neki, belátom, de ez most mellékes) megszólalt, hogy ő arra neveli a gyerekeit, hogy aki a virágot szereti, hagyja élni őket, úgyhogy legyen inkább csoki. Ebédszünetben (nekem amúgy nincs olyan, de szóval amikor ettem) nagyon viszketett az ujjam hegye, hogy megkérdezzem Zs.-t, hogy mi az álláspontja az afrikai kakaóföldeken rabszolgamunkára kényszerített gyerekkel és felnőttekkel kapcsolatban. Vagy esetleg kizárólag olyan csokit vehetünk a lányoknak, ahol a gyártó tanúsítja, hogy az előállítás során az adott csokihoz szükséges kakaó NEM rabszolgamunkával lesz leszüretelve, legyártva? Vagy a csoki az oké, a rabszolga oké, csak hogy a virágnak jó legyen? Természetesen nem írtam én egy szót sem, csak bepötyögtem, hogy én a virágra szavazok, az délutánig egy vázában szépen eláll, amíg a gyerekek haza nem indulnak. Elmúlt években ugyanez volt a módi. Egyébként meg Nőnap...hagyjuk már!
Az meséltem, hogy vinni kell majd Rékának a szakosztályhoz 4x4-es fotót és akkor lesz egy saját igazolványa, mint sportoló? Tagsági könyve, vagy mi. Kék színű, már látta is és nagyon klassz. Kérdezte az edző néni, E., hogy márciusban verseny lesz és ő arra gondolt, hogy azon már akár Réka el is indulhatna. Réka erre azt felelte, ott helyben, hogy idén még nem szeretne versenyezni, de jövőre mindenképpen. Azon morfondíroztam gyanakvón, hogy vajon hol veszíthette el az önbizalmát? Végül arra jutottam, hogy valószínűleg pont a vívóteremben. Mivel a legkisebbek között van, hát várható, hogy többször kap ki, mint nyer. Múltkor kétszer nyert, kétszer kikapott és ezzel tök boldog volt. Ahogy cseperedik, valószínűleg egyre ügyesebb lesz, meglesznek neki azok a technikák, amik még nem, nem fogja nehéznek tartani a tőrt és hát ugye a jó öreg rutin....
Még mindig nem nagyon jut eszembe semmi a suliról....
Zalánnak pontosan egy miliméteres a kisfoga, jobb felső egyeske. Tudom, mert ma nyitott szájjal horkolt reggel és alaposan szemügyre vehettem. A vártakkal ellentétben egyáltalán nem zavarja, hogy fogatlan. Úgy vicsorog, mint egy jobb sorsra érdemes vámpír. Tibi szerint direkt villogtatja, mert büszke, hogy már ilyen nagy fiú, hogy oda a tejfogak közül számos. Van benne valami....
Szóval iskolákról. Még nem tudom, hová lyukadok ki. :) Igazából előttem ott van a tesómék példája, akiknél mindkét gyerkőc két tanítási nyelvű suliba járt általánosban. Az egyik Apáczais Pesten (egész jól sikerült a továbbtanulás, mert a Fazekasba is felvették volna), a másik most nyolcadikos. Tesómék soha nem tanultak egyikkel sem, legalábbis nem úgy, ahogy én csinálom. Mindketten felsőfokon beszéltek angolul, mire 15 évesek lettek. Nem tesómék, a gyerekeik. Na most ennek ellenére én soha nem voltam kéttannyelvű párti, valahogy idegenkedtem egy kicsit tőle, illetve a helyi legjobb kétt. kicsit túl elit is volt, a másik város részén is.
Amikor iskolát választottam Rékának, több ismerősöm azt javasolta, de mi maradtunk a kis létszámú, családias, németes iskolánál. Ahol emelt német oktatás van, a város egyik legjobb sulijának mondták és nem mellesleg futva 3 perc. Gyalog 5. Az egy külön csavar a történetben, hogy idéntől az elsősök már vagy kétt.-ök vagy sakkpalotások. Nincs emelt német meg sima osztály, csak ez a két program. Pedig én teljesen boldog voltam az emelt némettel is, mert 14-15 évesen középfokon beszélni németül szerintem nagyon szép dolog, csúnya dolog tőlem, de talán többet is ér, mintha mindezt angolul tennék....vagy hát ki hogy fogja fel. Én úgy fogom fel, hogy német után könnyebb lesz az angol, főleg mellettem, és azon is könnyedén meg fog tanulni. De most nem is az angol a lényeg. A lényeg, hogy kellő alapok legyenek a majdani nyolcadikos felvételire, hogy mindent megkapjanak felkészülésben az iskolától, hogy az áhított középiskolába bejussanak.
Persze az jó, hogy a németet is nyomják, de nincs igényem a felsőfokra 15 évesen, megelégszem bőven a középfokkal is. Döbbenet, ha belegondolok, hogy én 14 évesen KEZDTEM az angolt, aztán nem is 20 voltam, mire meglett a felsőm (hanem 21, de mindegy, viszont anyanyelvi környezetben könnyű.)
Én mindig úgy gondolkodtam - hangsúlyozom, hogy tesómék sohanemtanulunkagyerekkel mintájából kiindulva, hogy egy okos gyereknek a versenyistálló (nem szeretem ezt a szót egyébként) sem kihívás, hiszen értelmi képességei révén akár egy keményebb iskolát is játszva elbír. Nyilván annak sokkal könnyebb, aki okos, ezt a saját bőrömön éreztem főleg a gimiben, amikor csak meredtem a fizika könyvemre és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek az egésszel. Ez bizonyos szempontból így is van, nem hiába válogatnak a kétt.-kre vagy nálunk az emelt németes osztályba.
Igazából nem tudom, hogy nálunk mennyire nagy a tempó vagy nem, most hogy benne vagyunk, annyira nem érzem. Nem tudnám azt mondani, hogy hű, de marhára hajtják őket. Hű, de nagyon nagy az iram. Az tény, hogy orrba szájba dolgozatokat írnak, felelnek, valami mindig van. Hogy más hogy csinálja, hogy nem tanul otthon, azt én továbbra sem értem, főleg egy olvasónaplót, fogalmazást hogy írnak meg egyedül, de biztos van, aki erre képes szülő nélkül is. Német témazáró, matek témazáró az én szememben kockázatos dolog most már, nem ott tartanak, hogy mennyi 13-7. M. néni pedig németből....hát ott majdnem hogy az ír négyest, aki németnek született, ötöst meg csak M. néni tudna. Persze nem, de majdnem. :)
Én azt gondolom, hogy egyelőre nem azért tanulunk ennyit, mert német speces Réka, hanem mert általánosságban véve sok a házi. Mindenből. Múltkor olvastam egy cikket, valami celeb írta, hogy micsoda kár, milyen hülyeség, alsóban nincs házi, ötödikben sokkot kapott a gyerek. Nem értettem, hogy miről beszél, amikor nálunk már elsőben is volt házi, csak akkor még az megoldotta magát a napköziben....Egy országban járnak pedig a gyerekeink suliba, bár lehet, hogy övé nem államiba. A miénkbe biztos nem.
Igaz, a német tanulnivaló (átlagosan 3-4 óra/hét) megdobja az egyenleget, de idén még heti 3 óra német van, majd jövőre lesz öt, ami sejtem, hogy fokozza a tehert a sok kis pálmán....Hát hogy akkor hogy lesz,nem tudom,mindenesetre ha jövőre Zalán elsős lesz, pár dolog biztos, hogy változik és Rékának önállóbbnak kell lennie. Igaz, Zalán is tök ügyesen számol és ír, olvas, ezért nem számolok azzal, hogy vért izzadnék majd vele, de meglátjuk. Ő - a várakozások szerint - kétt.-s lesz, ami mindenenkinek új - tesómékat leszámítva.
Befejezésnek kellene írnom valami konklúziót, de olyan nincs. Álmos is vagyok már, leragad a szemem. Reméljük a legjobbakat. Mondjuk egy német TZ ötösnek nagyon tudnék örülni....
Csók mindenkinek, jó hétvégét!
Rékának egész jól sikerült a matek verseny, boldogan szaladt elém a rajziskolából. Persze nem nyerte meg, meg semmi ilyesmi, de azért láttam, hogy örül. Nekem az égvilágos semmi kedvem nem volt főzni, bár a héten nagyon finomakat sütöttem, úgyhogy jó szériában voltam, de el is fáradtam. Rendeltem hát két akciós gyros tálat a gyerekeknek. Én megelégedtem némi retekkel és Brie sajttal, nem mintha a Brie fogyókúrás lenne, de nem is az a lényeg, hanem az, hogy nagyon finom (Aldis, naná). Majd befalom a maradékukat, a zöldségfélék a gyrostál mellett nem nagyon szoktak apadni, csak a husi és a krumpli öntettel.
Ma felmerült az osztály facebook-os zárt csoportjában a téma, hogy mit kapjanak a lányok nőnapra. Nőnapra. Bevallom, nekem eszembe sem jutna kislányokat megajándékozni, Nőnap és Bálint nap szempontjából is elég szélsőséges nézeteim vannak. Nem érdekel, ha más ünnepli, tartja, lelke rajta, legyen boldog vele, de attól még elmúlik a nőnap és ugyanúgy megy minden tovább, vagyis helytállni ezer szerepben ugyanazon a szinten, mintha 2 fejem lenne és nyolc karom rögtön....Szóval én ezt értelmetlennek tartom. A Nőnap nálunk amúgy is szerelmünk évfordulója Tibivel, egy sokkal nagyon ünnep, ami a szegfűs nőnapot igen csak beárnyékolja, elhalványítja.
Szóval két verzió volt, csoki vagy virág. Ki erre szavazott, ki arra. Egyszer csak az egyik kissé elvont, 3 gyerekes, gyermekeit egyedül nevelő anyuka (nem lehet könnyű neki, belátom, de ez most mellékes) megszólalt, hogy ő arra neveli a gyerekeit, hogy aki a virágot szereti, hagyja élni őket, úgyhogy legyen inkább csoki. Ebédszünetben (nekem amúgy nincs olyan, de szóval amikor ettem) nagyon viszketett az ujjam hegye, hogy megkérdezzem Zs.-t, hogy mi az álláspontja az afrikai kakaóföldeken rabszolgamunkára kényszerített gyerekkel és felnőttekkel kapcsolatban. Vagy esetleg kizárólag olyan csokit vehetünk a lányoknak, ahol a gyártó tanúsítja, hogy az előállítás során az adott csokihoz szükséges kakaó NEM rabszolgamunkával lesz leszüretelve, legyártva? Vagy a csoki az oké, a rabszolga oké, csak hogy a virágnak jó legyen? Természetesen nem írtam én egy szót sem, csak bepötyögtem, hogy én a virágra szavazok, az délutánig egy vázában szépen eláll, amíg a gyerekek haza nem indulnak. Elmúlt években ugyanez volt a módi. Egyébként meg Nőnap...hagyjuk már!
Az meséltem, hogy vinni kell majd Rékának a szakosztályhoz 4x4-es fotót és akkor lesz egy saját igazolványa, mint sportoló? Tagsági könyve, vagy mi. Kék színű, már látta is és nagyon klassz. Kérdezte az edző néni, E., hogy márciusban verseny lesz és ő arra gondolt, hogy azon már akár Réka el is indulhatna. Réka erre azt felelte, ott helyben, hogy idén még nem szeretne versenyezni, de jövőre mindenképpen. Azon morfondíroztam gyanakvón, hogy vajon hol veszíthette el az önbizalmát? Végül arra jutottam, hogy valószínűleg pont a vívóteremben. Mivel a legkisebbek között van, hát várható, hogy többször kap ki, mint nyer. Múltkor kétszer nyert, kétszer kikapott és ezzel tök boldog volt. Ahogy cseperedik, valószínűleg egyre ügyesebb lesz, meglesznek neki azok a technikák, amik még nem, nem fogja nehéznek tartani a tőrt és hát ugye a jó öreg rutin....
Még mindig nem nagyon jut eszembe semmi a suliról....
Zalánnak pontosan egy miliméteres a kisfoga, jobb felső egyeske. Tudom, mert ma nyitott szájjal horkolt reggel és alaposan szemügyre vehettem. A vártakkal ellentétben egyáltalán nem zavarja, hogy fogatlan. Úgy vicsorog, mint egy jobb sorsra érdemes vámpír. Tibi szerint direkt villogtatja, mert büszke, hogy már ilyen nagy fiú, hogy oda a tejfogak közül számos. Van benne valami....
Szóval iskolákról. Még nem tudom, hová lyukadok ki. :) Igazából előttem ott van a tesómék példája, akiknél mindkét gyerkőc két tanítási nyelvű suliba járt általánosban. Az egyik Apáczais Pesten (egész jól sikerült a továbbtanulás, mert a Fazekasba is felvették volna), a másik most nyolcadikos. Tesómék soha nem tanultak egyikkel sem, legalábbis nem úgy, ahogy én csinálom. Mindketten felsőfokon beszéltek angolul, mire 15 évesek lettek. Nem tesómék, a gyerekeik. Na most ennek ellenére én soha nem voltam kéttannyelvű párti, valahogy idegenkedtem egy kicsit tőle, illetve a helyi legjobb kétt. kicsit túl elit is volt, a másik város részén is.
Amikor iskolát választottam Rékának, több ismerősöm azt javasolta, de mi maradtunk a kis létszámú, családias, németes iskolánál. Ahol emelt német oktatás van, a város egyik legjobb sulijának mondták és nem mellesleg futva 3 perc. Gyalog 5. Az egy külön csavar a történetben, hogy idéntől az elsősök már vagy kétt.-ök vagy sakkpalotások. Nincs emelt német meg sima osztály, csak ez a két program. Pedig én teljesen boldog voltam az emelt némettel is, mert 14-15 évesen középfokon beszélni németül szerintem nagyon szép dolog, csúnya dolog tőlem, de talán többet is ér, mintha mindezt angolul tennék....vagy hát ki hogy fogja fel. Én úgy fogom fel, hogy német után könnyebb lesz az angol, főleg mellettem, és azon is könnyedén meg fog tanulni. De most nem is az angol a lényeg. A lényeg, hogy kellő alapok legyenek a majdani nyolcadikos felvételire, hogy mindent megkapjanak felkészülésben az iskolától, hogy az áhított középiskolába bejussanak.
Persze az jó, hogy a németet is nyomják, de nincs igényem a felsőfokra 15 évesen, megelégszem bőven a középfokkal is. Döbbenet, ha belegondolok, hogy én 14 évesen KEZDTEM az angolt, aztán nem is 20 voltam, mire meglett a felsőm (hanem 21, de mindegy, viszont anyanyelvi környezetben könnyű.)
Én mindig úgy gondolkodtam - hangsúlyozom, hogy tesómék sohanemtanulunkagyerekkel mintájából kiindulva, hogy egy okos gyereknek a versenyistálló (nem szeretem ezt a szót egyébként) sem kihívás, hiszen értelmi képességei révén akár egy keményebb iskolát is játszva elbír. Nyilván annak sokkal könnyebb, aki okos, ezt a saját bőrömön éreztem főleg a gimiben, amikor csak meredtem a fizika könyvemre és fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek az egésszel. Ez bizonyos szempontból így is van, nem hiába válogatnak a kétt.-kre vagy nálunk az emelt németes osztályba.
Igazából nem tudom, hogy nálunk mennyire nagy a tempó vagy nem, most hogy benne vagyunk, annyira nem érzem. Nem tudnám azt mondani, hogy hű, de marhára hajtják őket. Hű, de nagyon nagy az iram. Az tény, hogy orrba szájba dolgozatokat írnak, felelnek, valami mindig van. Hogy más hogy csinálja, hogy nem tanul otthon, azt én továbbra sem értem, főleg egy olvasónaplót, fogalmazást hogy írnak meg egyedül, de biztos van, aki erre képes szülő nélkül is. Német témazáró, matek témazáró az én szememben kockázatos dolog most már, nem ott tartanak, hogy mennyi 13-7. M. néni pedig németből....hát ott majdnem hogy az ír négyest, aki németnek született, ötöst meg csak M. néni tudna. Persze nem, de majdnem. :)
Én azt gondolom, hogy egyelőre nem azért tanulunk ennyit, mert német speces Réka, hanem mert általánosságban véve sok a házi. Mindenből. Múltkor olvastam egy cikket, valami celeb írta, hogy micsoda kár, milyen hülyeség, alsóban nincs házi, ötödikben sokkot kapott a gyerek. Nem értettem, hogy miről beszél, amikor nálunk már elsőben is volt házi, csak akkor még az megoldotta magát a napköziben....Egy országban járnak pedig a gyerekeink suliba, bár lehet, hogy övé nem államiba. A miénkbe biztos nem.
Igaz, a német tanulnivaló (átlagosan 3-4 óra/hét) megdobja az egyenleget, de idén még heti 3 óra német van, majd jövőre lesz öt, ami sejtem, hogy fokozza a tehert a sok kis pálmán....Hát hogy akkor hogy lesz,nem tudom,mindenesetre ha jövőre Zalán elsős lesz, pár dolog biztos, hogy változik és Rékának önállóbbnak kell lennie. Igaz, Zalán is tök ügyesen számol és ír, olvas, ezért nem számolok azzal, hogy vért izzadnék majd vele, de meglátjuk. Ő - a várakozások szerint - kétt.-s lesz, ami mindenenkinek új - tesómékat leszámítva.
Befejezésnek kellene írnom valami konklúziót, de olyan nincs. Álmos is vagyok már, leragad a szemem. Reméljük a legjobbakat. Mondjuk egy német TZ ötösnek nagyon tudnék örülni....
Csók mindenkinek, jó hétvégét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!