2016. november 27., vasárnap

Jó a régi....

Megint elröppent egy hét, hurrá! Egyáltalán nem volt időm a blognak még a közelébe sem jutni, legalábbis írói szándékkal. Mi is történt ezen a héten?? Bizony, bizony, ez volt az a hét, amikor táblázatot kellett kreálnom, hogy el ne felejtsem minden kötelezettségeinket. 

Az első, ami eszembe jut, hogy megint rendeltem egy rakat karácsonyi ajándékot. Ezúttal már a rokonoknak. Erre áldoztam minden ebédszünetemet és megnyomtam az order gombot egy rakás .... na nem mondom meg, hogy mire, hátha olvassák az illetők. Aztán telefonált anyatársam a 3.B-ből, hogy akkor amit megbeszéltünk, - ugyanabból a rakásból való ajándékról van szó - MOST rendelte meg. Én meg totálisan elfelejtettem már azt, de semmi gond. Hát igen, bele szoktam egy kicsit zavarodni az ajándékok tömkelegébe....

Szerdán voltak a nyílt órák a suliban. Tejóég, arról sem írtam? Igazából klassz volt, olyan okosak a gyerekek! És akkor még nem ez a legokosabb osztály a suliban, van, ahol 4,85 az osztályátlag.  Persze ennek nincs semmi jelentősége, hogy mennyire értelmesek, vagy kevésbé azok. Az sokkal fontosabb, ami egyébként igaz, hogy milyen remek kis közösség. Ha itt tartunk, elmesélem, mert aztán úgyis el fogom felejteni, hogy ők a szünetben együtt szoktak játszani osztályszinten. Dobják magukat és kidobósat vagy röplabdásat vagy fogócskát nyomnak le együtt. Hát nem szívmelengető? Tényleg szeretik egymást és összetartanak, amit már tavaly is mesélt az akkori ofő, de csak amolyan tanári pufogtatásnak tartottam, ami marha jól hangzik egy szülői értekezleten. 

Egyébként a bemutató órának semmi köze nem volt egy átlagos matek órához vagy éppen magyarhoz, inkább azt volt célja prezentálni, hogy mi mindent tudnak a gyerekek és hol tartanak. Nem is a saját osztályukban adtak helyet a nyílt napnak, egészen más ültetési renddel. Réka ennek megfelelően számomra a lehető legrosszabb helyen ült, az első padban a jobbszélen....De mindegy, úgy ültem le hátul, hogy legyen némi rálátásom. 

Aktív volt persze és ügyes is, ahogy egyébként az osztály 90%-a.....Élmény volt őket együtt látni. Réka szomorú volt, amiért a második óra végén el kellett rohannom, nem maradhattam a becsengetésig, így is rohannom kellett a buszomhoz. Egyébként....maguk a tantónénik annyira nem tetszettek. Hihetetlen, hogy 2016-ban még mindig ott tartunk, hogy elhangzik az órán többször: ki ül a legszebben, kit dicsérhetek meg? Fegyelem, csend és mozdulatlanság. Azokon a székeken?? Ha valaki kéretlenül megszólalt, arra könyörtelenül lecsaptak. Nem katonai oskola ez. Persze biztos én nem tudhatom, hiszen 31 gyereket irányítani, a figyelmüket lekötni nem könnyű. A tempó, ahogy arra számítani lehetett, pörgős volt, számomra szédítő is, de a gyerekeken látszott ,hogy ez nem új nekik, mindig ez van. A padon rendnek kell lenni, csak ahhoz lehet nyúlni, ami az adott feladathoz fontos.....És hát....voltak gyerekek, akik szereplését én túlzottnak találtam, de ez legyen a legkevesebb.

Csütörtökön szintén később mentem dolgozni, mert 8 órára hivatalosak voltunk a fogorvoshoz az éves szűrésre. Természetesen 5 percet késtünk. Zalán idén sem volt hajlandó beülni a fogorvosi székbe, pedig még liftezhetett volna is benne. Nem erőltettem. Bezzeg Réka bemutatta a szokásos fetrengést, eh.....ez a lány! Van neki két barázdazárásra ítélt tejfoga, amit az iskolai doktornéni haladéktalan kezelésre ítélt....hát a mi doktornénink nem nyúlt hozzá, szerinte az a maradó fogakra nem veszélyes, úgyhogy ha akarom ő ugyan betömi, de tejfogat ő nem szokott, vállalja érte a felelősséget, meg minden.....

Nekem ki kellett sajnos cserélni egy tömést az egyik bölcsességfogamba, úgyhogy kissé zsibbadtka állkapoccsal ballagtam vissza a munkahelyemre. A gyerekek kihagyták a napot, egész napra kaptak igazolást a doktornénitől. A napot Tiborommal töltötték, este Réka ment viszont vívó edzésre.

Ha már vívás, Tibi mesélte, most már nem is első alkalommal, hogy Zalán nagyon ügyes a vívó edzéseken, 6-9 éves korosztályban. Könnyedén szétveri minden ellenfelét a küzdelmeknél. Általában 4:0-ra szokott győzni. Ez azért jó hír, mert növeli az önbizalmát és az én bizodalmamat abban, hogy kitartóan nyomja a vívóedzéseket még sok-sok éven át. Mindig nagyon örülök az ilyen híreknek.

Szombaton elhoztam a JYSK-ből a Zalánnak karácsonyra rendelt dínós ágyneműt, amit még együtt néztünk ki a neten. Nem tudom, hogyan gondoltam, hogy majd eldugom Zalán elől, persze nem sikerült, de hazaérvén elrejtettem, hátha karácsonyig elfelejti. Sok esély van rá, tudom. :) Vásárolgattunk még egy kicsit, karácsonyra néhány hangulatnövelő elemet, pl. ezüstös kis karácsonyfát LED világítással és egy kis Jagermeister-t, azt már az Intersparból. :) Most úgy vásároltam, hogy nem gondoltam bele, mit fogok főzni a héten, valahogy nem volt hozzá agykapacitásom, összeszedni a menüt, úgyhogy vettem két kg csirkemellet, van friss disznótoros is a fagyóban, vettem hozzá sok zöldséget, gyümölcsöt, aztán majd lesz valahogy!  

Délután a sógornőm születésnapját ünnepeltük, jókat ettünk és ittunk, együtt volt a banda. Későn indultunk haza, talán 10 óra lehetett, az X Faktor kb. a félidejénél tartott. Elköszöntünk, kiosztottuk a puszikat, aztán levonultunk a hideg és sötét utcára, ahol füstszagú volt a levegő. Réka 30 méter után visszaszaladt, hogy ott maradt a vadiúj ezüstös karácsonyfácskája. Beültünk az autóba,már azon voltunk, hogy kikanyarodunk a parkolóból (helyieknek: ez a RepTár parkolója) amikor egy autó ahelyett, hogy szépen elsuhant volna előttünk, először felrohant a padkára és bőven a bicikliúton állt meg....Csak arra emlékszem, milyen borzasztó volt a bizonytalanság, az a pár másodperc, az örökkévalóság, hogy most akkor belénk fog rohanni és ha igen, hol kapja el az autót. Merthogy indított újra. Csatak részeg lehetett a sofőr. Amikor végül visszakanyarodott az útra, ismét a padkának csapódott, de immár kis sebességnél és miránk veszélytelenül, akkor könnyebbültünk meg nagyon. Emlékszem, amikor újra gázt adott sikítottam egyet és azt latolgattam, mi lesz, ha Zalánnak ütközik, mi lesz, ha Tibinek. Sajnos, a függönylégzsák abban a pillanatban nem jutott eszembe. Borzasztó volt. Ahogy elértük a mi utcánkat két perccel később, nekem remegett a lábam és bőgtem egy picit. Oké, nem történt semmi, de éppenséggel nem olyan sokon múlott. Annyira nem volt ura a kocsinak és én annyira éreztem a kiszolgáltatottságot, még ha másodpercekre is.

Hát ez volt. Itthon forró fürdő után azokra a családokra gondoltam, akik így vesztik el szeretteiket. Ártatlanul, vétlenül az utakon....

Vasárnap a tanulásé volt, környezet, magyar, matek, német....Eh, utálok ennyit tanulni egy nap alatt, de így jár az, aki pénteken és szombaton nem csinál semmit. Még 3 egész hét van a suliból. Utálom a sulit minden szünet előtt, mondtam már? Bár igazából mindegy, az utóbbi hetekben folyton írtak valamiből, a rekord négy doga volt per hét....Jön majd mindenféle karácsonyi buli, suliban, vívóknál, zenesuliban, oviban, csak győzzük lekövetni. 

Ja egyébként hányós-szaporás vírus van az oviban, az óvónéni szólt, hogy ne csodálkozzunk, ha a csemete éjjel összehányja az ágyat, nem is egyszer....Cs. Anna már rögtön kórházban van. Én nem vinném Zalán a héten oviba, ha nem muszáj, jobb az egészség. A legutolsó, ami hiányzik, az egyik ilyen vírus......Na majd jelentkezem, ha lerobbanunk, abban az esetben lesz időm írni. :)

Vírusmentes hetet mindenkinek és jó egészséget! 

Ja, végül nem vettem új adventi koszorút, jó lesz nekünk a tavalyi is. Ami a tavalyelőtti. :) 


  

5 megjegyzés:

  1. Átéreztem nagyon is, azt az autós ámokfutást! De jó, hogy nem lett baj, nem csodálom, hogy úgy megijedtél!
    Más, én is kinéztem azt a fém világítós karácsonyfát a héten a Jysk-ben, csak fizetés után, kifelé menet vettem észre és ott maradt :) , lehetne egyen díszünk is :) .
    Én sem vittem Tomát, amikor hányós vírus tarolt az oviban (jobb is, mindenki elkapta, aki arra járt), most meg a skarlát miatt bujdokolunk :) ...

    VálaszTörlés
  2. Remélem nem jelentkezel..:-) :-( (mert nem kaptátok el a vírust)
    Jaj, ez az autó..borzasztó lehetett!
    Szép hetet nektek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem ment oviba a pasas, úgyhogy remélem, megússzuk. Legalábbis erre a hétre...:)
      Köszi, nektek is! :)

      Törlés
  3. Nalunk a család nagy része már túl van a hányos víruson. Én ilyeneket nem szoktam elkapni tőlük, most sikerűlt. A legkisebb megúszta, Kornélra még kíváncsian várok. Nalunk volt a suliban meg az oviban is.

    VálaszTörlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!