2016. március 1., kedd

Nagyüzemi PZS felhasználók.....


.....Ők a gyermekeim. Jelentem, Zalán meggyógyult túlságosan is, néha azt merem gondolni, habár némi takonykóros utózönge még befigyel nála. Már csak holnap állomásozik itthon. Réka viszont csak köhög és köhög, abba sem hagyja....Éjszakai is pattogtam hozzá, mint a nikkelbolha, hogy fújdkiazorrod, miértnemfújodki, nafújjukcsakki...ugyahogyjobb....Ma kiváltottam az antibiotikumot (Zalánnak úgy sem kell, úgy néz ki), mert fekszik, mint egy darab fa és mered üveges szemekkel a tévére. Nagyjából ennyire képes. Hogy leckét írjon, pótoljon, tanuljon az szóba sem jöhet. Egyértelműen csak rosszabbul van, már rá nem néz a pónikra vagy a legókra. De legalább már ma nem lázas, szóval meggondolom, mit csináljak ezzel az antibiotikummal....Nagyon nem szívesen adom neki.

Sok újdonság nem szivárgott ki a tagozatos dogákkal kapcsolatban, 30 pontos lett a legrosszabb (106-ból...) és 98% a legjobb. Azt sem lehet tudni, hány 90% feletti dolgozat született. Nem is baj, a lényeg, hogy az élmezőny az élmezőny és már csak három dogát kell végigizgulni. Most, hogy túl vagyunk az elsőn és még egész jó is lett, már nem parázok annyira, tudom, mit kell gyakorolni, meg fogjuk tenni, amit lehet és ennyi. Állítólag az utolsó 3-4 nem a mi osztályunkból "származik"....

Az sem titok már, hogy a tantónénik jövőre nem lesznek az osztállyal, a mostani MásodikBével, majdani HarmadikBé-vel, újra első osztályt kapnak a vadonásúj, legelső Sakkpalotás osztályt. Állítólag nagy rá az érdeklődés. Az jó, mert én a másikba szánom Zalánt, ha mégis R.-s lenne. Rékának még nem mondtam semmit, nem is tudom, hogy kezdeném, meg talán abban reménykedem, hogy megteszik ezt helyettem a tantónénik. 

Nyomoztam viszont, állítólag I. néni (ofő és matek) nagyon aranyos. Ezt gondoltam, mert bár mostanában nem találkoztam vele, idén nem szokott napköziben lenni, hiszen vettek fel erre új tantónénit ha mégis, akkor mindig mosolyogva integet nekem a kerékpárjáról. Ez nem jó jel egy tantónéninél? A másik, a magyaros, M. néni szigorú tanítónéni hírében áll, bár nem egy sárkány, ahogy hetedikes ismerősöm fogalmazott, de megköveteli, amit meg kell és kezében tartja a gyeplőt. Az meg nem árt senkinek, gondolom. Az igazság része, hogy ugye a követelmények és elvárások minden évben emelkednek, ez akkor sem lenne másképp, ha a tantónénik maradtak volna. Azért én még mindig nehéz szívvel gondolok a váltásra, főleg a magyar oldalt nézve. Remélem, legalább tesiből nem lesz változás...

Hogy a tanítónénik maguk mit gondolnak arról, hogy nem folytathatják az osztállyal a tagozaton, hát nem tudom, de valószínű, hogy nem nagyon örülnek. Majd a bálban talán nyilatkoznak bővebben is, ha éjfél után oldódik a hangulat. Ez egy jó kis közösség, szeretik egymást a gyerekek, tényleg, fiúk - lányok nagyon klasszul összeszoktak, mesélték is a tantestületben, hogy ritka jó banda. Múltkoriban otthon felejtette az egyik kisfiú a reggelijét, mire majdnem kétségbeesett. Az osztály egy egész halom harapnivalót összedobott neki, hogy ne maradjon éhen. Megenni sem tudta. :) Ugyanilyen klassz szerintem a szülői gárda is, arra sem lehet az iskolának, tanároknak panasza, amit csak lehet, megoldunk a gyerekeknek, a gyerekekért. 

És még egy téma: 
Az utóbbi időben megduplázódott az olvasottsága a blognak. Fél év alatt egészen pontosan. Ez egy kicsit megijeszt, mert olyan láthatatlan ez az egész. Ilyen játék ez a blog biznisz! :) Nem tudom ki olvas és honnan, az ismert olvasók köre nem bővült szinte egyáltalán. Nem mondom, hogy be fogom zárni a blogot, mert nem fogom, mindig attól félek, hogy valami gikszer lesz és oda lesz a kis drága, több ezer oldalt felölelő "blogirodalmam" ...Meg aztán rossz indulatú megjegyzést sem kaptam évek óta. Utoljára kb. 4-5 éve találta leírni valaki értékes kommentben, hogy adhatnék jobban magamra. Azóta is forog bennem a kérdés, hogy személyesen ismer és azért fogalmazódott ez meg benne, vagy a fotók alapján született a kritikai észrevétel...Meg nem sértődtem, mert való igaz, lehetne normális frizurám és a sminket is sokszor lefelejtem, ha emberek közé megyek. Ami pedig a véleményemet illeti, amelyeknek hangot adok a blog oldalain, igyekszem olyanokat leírni, amelyek vállalhatók a mindenkori illetékesek előtt is. Ezt fontos szem előtt tartani. Persze nem mondom, hogy ha minden érintett olvasná a róla szóló sorokat, abból egy sem sértődne meg, de az már egy másik kérdés....

2 megjegyzés:

  1. Jobbulást nekik! Én is dáthás vagyok...

    Ezen én is elgondolkodom, egy-egy napon, amikor írok posztot, látok a statisztikában 150-200 odakattintást, néha 200 fölött is van. És belegondolok, vajon kik lehetnek ők... miért jönnek minden nap... miért nem szólnak hozzám... de nekem is van olyan blog, amiben még nem írtam egyszer sem...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jobbulást! :)

      Az igaz, de abból jóval kevesebb van, amihez soha nem szóltam még...:)

      Törlés

Megjegyzésedet, üzenetedet köszönöm!