Habos fánk a jutalom....

....Illetve lekváros mindenképpen. 

Péntekten Rékáért mentem előbb a suliba, mert elmaradt a rajziskola. Ahogy a cuccait hurcolta ki a tanteremből a folyosóra sűrű egymásutánban, egy alkalommal odavetette, hogy főpróba lesz a holnapi farsangi fellépés kapcsán E.-éknél (legjobb barátnő, ő, aki az igazgató úr lánya..) MÉG MA! Azt hittem, már meglepetés nem érhet a farsang kapcsán. Kitaláltuk mivé váljon a lány, ki is viteleztem a jelmezt, gondoltam, most már elég megjelenni, ha a keksz is kisült otthon....Erre jön a "hidegzuhany", hogy tánc koreográfia is kell. Erről miért nem volt szó a szülőin? Vagy írták volna be az üzenőbe? Felesleges kérdések, Rékáék állítólag már hétfő óta próbálták a táncot, csak ippen én nem tudtam róla. Hát lesz ez így azt hiszem, egyre több dologgal. 

Eltrappoltam Zalánért az oviba, közben Réka itthon maradt egyedül, várakozó, lazító, mesenéző állásponton. Fél öt után 5 perccel néztem az órámra az ovi öltözőjében (mert ott meg a királyfira kellett várni, hogy befejezze a lego alkotását....) és nyugtáztam, hogy E. anyukája F. még nem hívott, úgyhogy nem lesz ebből semmi. 2 perc múlva csörrent a telefonom, már tudtam, hogy de, lesz....

Hat órára beszéltük meg és szerencsére toronyiránt egész közel laknak, nagyjából 10 perc kényelmes sétával. Nem is voltam ennek tudatában. Persze Zalánt sem hagytuk otthon. A lányok rögtön belevágtak a lecsóba, amint megszabadultunk kabátjainktól, a zenét is megkeresték a youtube-on és percek alatt leesett mindkettőnk álla F-el, hogy micsoda koreográfiát raktak össze. Látszik, hogy járnak táncolni, én meg nem. Nagyjából fél perc lehetett az egész, hosszilag, a végét tekintve meg is kellett még egyezniük, hogy mi legyen a mozdulatok sorrendje, de végül sikerült. Egy kicsit rágyúrtak még, hogy egyszerre menjenek nagyjából a kar és láb mozdulatok (páva és polip tánca, hát tényleg egy mesebeli karneválon fordulhat elő ilyen, ahogy ezt a zene is sugallta).

Fél órácskát még eltűntek a gyerekek E szobájában játék címén, végül valahogy háromnegyed nyolc körül sikerült rábírnom őket, hogy hazatérjünk, mert 1) a jelmez sincs véglegesítve 2) a keksz sincs kisütve ( a halról, melyet vacsorára szántam, nem is beszélve), szóval van még otthon dolog és már késő van. Megkönnyebbülésemre Réka partner volt, csak 3x szóltam rá, Zalán pedig nem emelt több akadályt, amikor látta, hogy Réka szót fogad. 

Itthon rápróbáltam a farkat Rékára, néhány faroktollat még rögzítettem a tüllhöz, mert hajlamos volt elfordulni és úgy nem szép, persze. Hajráfra tüllt csavartam, hogy ugyanolyan színű legyen, mint a ruhája. Előkerestem az ünneplő cipőjét és a királykék pólóját is, amely illik egy pávához. Minden összeállni látszott. 

A farsang valahogy mégis rosszul sikerült. Az én hibám is, nem is tudom, valahogy úgy minden összejött. Eleve úgy indultunk útnak, hogy a kutyám nagyon nincs jól otthon anyunál és most már tényleg ott tartunk, hogy lassan el kell engednem. Ez pedig nagyon nehéz, még akkor is, ha 14 éves lesz májusban....Erről többet most nem írok, mert nem farsangi téma, de a lényeg, hogy az alaphangulatom ez volt a farsanghoz, kvázi ott égtek a könnyek a szememben képzeletben egész délelőtt.....

A másodikosok tánca nagyon kis aranyos volt, az oroszlán királyra "futottak", I can't wait to be king....tényleg nagyon tetszett, még bőgni is tudtam volna rajta, ha elengedem magam. Az a fajta anya vagyok, aki gyermeke minden produkcióján képes meghatódni. Ebben tényleg szinte nem ismerek alsó határt. :)) Azután lefutottak a színpadról és ahogy Réka megkeresett a széksorok között, oda hívtam, hogy ráadjam a farkat. Ám ő intett, hogy fel kell mennie az öltözőbe, majd ott ráigazítják. Itt elkövettem azt a hibát, hogy ezt ráhagytam. Nem tudom, hogyan, mert amúgy tudtam, hogy a jelmez igazítást igényel. 

Rékáék osztálya lépett fel egyedül egységes csapatként, star wars, smiley és páva valamint még sokan mások ide vagy oda, ezért külön nyertek egy doboz bombont. Talán ha elharmadolják, mindenkinek jut egy darabka. Az osztály produkció is tetszett, figyelemfelkeltő volt, nem csak sima felsorolás és sorakozás, zene, tánc, volt ott minden. 

Viszont Réka jelmeze rosszul volt rá felerősítve, egy nagy tüll borrrrzolás látszott az egészből. Az én kis kézzel varrt faroktollaim szinte egyáltalán nem látszottak. Sőt, mondhatjuk, hogy nem látszottak....Annyira elszomorodtam, olyan hiábavalónak tűnt az egész meló. Pedig mennyire szerettem készíteni! A pontot az tette fel az i-re, hogy Rékám ahogy bemutatkozott a díszes forgatagnak, mint páva, rögvest leszaladt a színpadról és ledobta magáról a szoknyát. Se fotó, se semmi. A délután további részében csak kétszer láttuk, egyszer, amikor apja invitálását egy fényképre elutasította, majd még egyszer, amikor pénzt kért, hogy a büfében vehessen valami finomságot. Egyébként bele vetette magát a farsangi forgatagba. Ez egyébként valahol nagyon is jó, jobb, mintha végig ott gubbasztott volna a szoknyámon. Jól érezte magát (még ha nem is, mint páva), ez volt a lényeg.

Maga a farsang egyébként hagyott némi kívánnivalót maga után a tavalyihoz képest. Ugyanis tánc, buli mint olyan, nem volt. Fellépések, az osztályok, jelmezek felvonulása, tombola és kész, ennyi volt az egész. Réka lógó orral távozott, mert tombolát meg nem vettünk, így nem is nyerhettünk semmit. Ekkora lúzereket, így utólag. Hiába, nem volt semmi rutinom, a tavalyi influenza tette ezt velem, most láttam először farsangot. Rengeteg nyeremény volt és ahogy láttam, legtöbb család nyert is valami apróságot. Mi meg ültünk ott csaknem egy órán keresztül és lestük, vártuk, hogy vége legyen a sorsolásnak. Bravó! Réka oda is jött szemrehányóan, hogy miért nem vettünk tombolát....Nem tudom, eszembe sem jutott. Akkor pottyantam éppen a Földre egy távoli bolygóról.

Hát szóval, ez a farsang nem a miénk lett. A legrosszabb talán az eredményhirdetés volt, ahol szintén nem nyertünk semmit. Én nem is számítottam rá, eszembe sem jutott, a lényeg az volt, hogy jelmez legyen, valami klassz....Ám Réka minden pajtija szinte begyűjtött egy tábla csokit, amit az ötletes jelmezekért kaptak és nagyon rossz volt nekem látni Rékát, ahogy reménykedve figyeli ki nyer, sorra mondják a neveket és egyik sem ő....Na az már egyenesen fájt és szégyeltem magam, hogy csak ennyit tudtam összedobni. Még ha éreztem, hogy megtettem, amit lehetett. Kevés volt, cserbenhagytam, na. 

Úton mamához a kocsiban csak úgy potyogtak a könnyei. Lehajtotta a fejét és csöndesen sírdogált. Nem egészen azért, mert nem nyert semmit, hanem azért, mert megjegyeztem neki, hogy ha már varrok neki valamilyen jelmezt és dolgozom vele x napot, legalább annyit tegyen meg, hogy engendje eligazgatni magán. Hogy a jelmez megmutassa, ami benne van. Hagyja, hogy apa lefotózza! Ha végez a bálon, akkor se hajítsa le a "farkát", mint egy koszos rongyot, hanem legalább egy kicsit maradjon rajta. Mert az jól esik az anyukáknak. Ez a megjegyzés és a tény, hogy a zsűrinek nem tetszett a jelmeze (ahogy ő fogalmazott) megnyitotta a könnycsatornákat Rékánál. 

Azóta is merengek, hogy mennyire voltam görény, hogy ezt elmondtam neki, de azt gondolom, azért tudnia kell, hogy érzek, nem? Tibi toldotta hozzá, hogy legyek önfeláldozó anya!....Hmm....Én nem azért varrtam a jelmezt, mert az akarok lenni,  mártír amya. hanem mert kedvem volt hozzá, jónak tartottam az ötletet. Ha meg valami nem tetszik, azt meg szoktam mondani. Nem minden esetben, de itthon feltétlenül. Nem tud bennem maradni, szétrobbanok. 

Ja és a kekszem....amit sütöttem a bálra. Az üvegtálban, amiben kínálták egy felirat állt. 

MUFFIN

50 ft/ db

Nem tudom, mit gondoltak, hogy ENNYIRE rosszul sikerült? Keksz laposságú lett? 
A negyedikesek feladata volt a büféről gondoskodni, volt is ismerősöm közöttük, de őt nem véltem felfedezni sehol, idegennek meg nem akartam előadást tartani, hogy az  ott KEKSZ, kérem szépen, csokis méghozzá, úgyhogy hagytam az egészet. Távoztunkkor láttam, hogy le volt értékelve 30 Ft per darabra az a kb. 6-8 példány, ami maradt. A fánkok  bezzeg mind elfogytak, mint az 1000 (nem tudom, mennyi érkezett, talán annyi nem....) Azt hiszem, többet nem sütök semmit. Lehet, hogy jelmezt sem varrok soha többé. Sőt, farsangra sem megyek. Továbbá nem teszek meggondolatlan ígéreteket. :)) 

Mai napon viszont sütöttem fánkot megint. Hogy valamelyest kárpótoljam Rékát, a bandát, magamat, ahogy tetszik. Újra valami istenire sikerült. Nem szalagos, csak néhány példány, de ez az egyetlen kritika, ami érheti. Ha valakinek nem lenne tökéletes receptje még , a maimoni.cafeblog.hu-n talál egyet. Én mindig azt sütöm. Vagyis idén még csak ezt sütöttem és imádja a "kritikus tömeg", amivel itthon szembe kell néznem. 

Ezzel átmenetileg lezárul nálunk a farsang időszaka, Zaláné még majdnem egy hónap múlva esedékes, jelmez még csak a gondolatok terén sem ( ő ragaszkodik Transformers vagy Star Wars témához).....Naná, majd oda is sütök valami finomat, ami pedig a jelmezt illeti, elkacsázunk a kölcsönzőbe és megvárom, míg megtetszik neki valami.