Rékáék tánca megtekinthető a suli honlapján, ahogy az egész este programja tulajdonképpen. Már sokszor megnéztem és soha nem álltam meg bőgés nélkül. Sőt, még kőkeményen zokogni is sikerült rajta. Nem annyira azért mert édesek és aranyosak és felejthetetlen az, ahogy táncolnak, legalábbis számunkra, szülőként mindenképpen....hanem mert azon a napon halt meg apu. Ami rettenetes, hihetetlen és feldolgozhatatlan...nak tűnik. Nem hiszem, hogy valaha lesz egy olyan alapítványi bál, tegyék azt bármilyen időpontra, hogy arról ne apu jutna eszembe.....Nagy kettősség, gyász és ünnep, tragédia és vígadalom, veszteség, fájdalom és egy bál....
Hoztam azért néhány képet a bálról, hogy ne maradjon a blogban önálló bejegyzés nélkül.
.jpg)
Az elsősök egyik feladata a vendégek köszöntése csokoládéval. Mivel idén orosz est volt, hát orosz (ukrán) csokival.
Rólunk is készült kép, amolyan "ámátőr", de azért jól sikerült.
Hát, ennyit tudok mondani Vietnámról....
Csini!
VálaszTörlés