Rékaságok, Zalánságok

Folytatódik a hőség. Holnap estére vége lesz, azt mondják. Ma ebédre "madártej levest" kanalaztunk az izzó konyhában. Isteni volt, jéghideg. Hogy a madártej az desszert? Ki a frászt érdekel? Utána bevágtak a gyerekek tripla adag krumplis tésztát savanyú uborkával (a fura duótól csak nekem kellett a vécére sietnem ebéd után fél órával....) Nem vagyok képes és hajlandó főzni, hogy holnap mit eszünk, fogalmam sincs. Szerintem lecsót, az kellőképpen gyors. Vagy omlettet. Vagy szendvicset. 

Néhány frissítő RékaMondtaZalánmondta. Csúnya rossz vagyok, mert Zalán mostanában sziporkázik, a jobbnál jobb szövegelése meg csak elúszik mellettünk. Mert persze másnapra totál elfelejtek mindent, amit mondott. Kivéve, ha felírom. Mint ezeket pl.


Úszódöntőket nézünk (Barcelona, VB). Gyurta Dani éppen kimászott a medencéből, amikor Réka megszólal.
- Nagyon szép ez a fiú....ez a Dani......


***

Egyik reggel Réka májkrémet kér reggelire. Nem nagyon szereti, csodálkozom is, hogyhogy megkívánta és miközben előszedem a hűtőből mindazt, ami van is készleten itthon, magyarázok erőteljesen, széles mozdulatokkal, hogy igazából a bolti májkrém az nem egészséges, csak az, amit én készítek a mama által biztosított májból, de az meg nincs...a bolti tele van mindenféle E betűs cuccal....blablabla. Réka figyeli, ahogy cikázom a konyha és kamra között, majd amikor megállapodok az asztal mellet, megszólal.

- De ha egészségtelen....akkor minek kapni?

Jó kérdés.


***

Zalán és a cumija még mindig nagy haverok. Júniusban volt egy teljes hét, amikor nem találtuk, hová tűnt ama kedvenc cumi, és mivel Zalán nem is nagyon hiányolta, az ötödik napon, amikor előkerült a cumó, puderkönnyű lelkifurival a hátomon, eldugtam előle.. Én a galád. A nyolcadik napon, egy reggel azonban elém állt. HOL VAN A CUMIM???? Sunyítottam, helyenként mellé beszéltem. Estére belázasodott, jaj, nagyon, így nem volt szívem megvonni tőle még a cumiját is, gondolkodás nélkül mentem a rejtekhelyre. Azóta tehát megint van cumink. Csakis itthon és csakis alváshoz. Vagy majdnem csakis....

Egyik reggel, mellém kuporodik az ágyba...naná, hogy cumistól együtt.

- Szereted a cumikádat? - súgom neki a nagy meghittségben.

- Ühüm...

- Nagyon szereted, ugye?

- Ühüm...

- Miért?

- Mert nagyon finom.

- Milyen ízű?

- Eper.

....

- Megkóstolhatom?

- Nem. - és vigyorog a huncutja.

Aztán ezt a párbeszédet utána lefolytattuk még párszor. A cumi mindig eper ízű.


***

- Anya, megszagolod a fenekem? - pördül elém Zalán.
- ???
- Pukiztam.


***


Zalán: "Anya, neked van a legnagyobb cicid a családban."
Hát....mivel én vagyok az egyetlen ivarérett nő...


***

Réka és Apa egyik este a foglalkozásokról beszélgettek. Ehhez "tananyagul" egy néhány oldalas könyv szolgált. Másnap Réka így szól:

- Anya, mi az a BÉRBOLY???

- ....... Borbély? - pillantok az ölében pihenő könyvre. - Aki a fiúk haját vágja, borostájukat borotválja.....

Érdekes, hogy ezt a szót, hogy borbély...nem ismerte. Mert oké, azt értem, hogy gelencsér, takács, pintér, kádár új fogalmak a számára, de a borbély nekem még teljesen hétköznapi szó. Vagy az volt, gyerekként....

***


Réka valamit tart a kezében.
- Ide nézzetek, mit találtam! - egy PEZ cukorka fehérlik ujjai között.
- Ki kéri? 
- Én! - rikkantja Zalán. - meglepetésemre Réka neki adja egyetlen szem PEZ cukorkáját. Hirtelen csak pislogok, Zalán meg elégedetten és roppant gyorsan elropogtatja az édességet. Mielőtt nővére meggondolhatná magát.
- Nahát, Réka, ez igazán kedves volt tőled. A testvérednek adtad a cukorkádat....- el vagyok ragadtatva ekkora jószívűség láttán. 
- Áh..., ezer éve nem játszottam azzal a táskával, amiben találtam....- legyint a lányka.


***


Ebédelünk, nagy a csend, amit szeretek, mert általában annak a jele, hogy a banda éhes ÉS finomat főztem. Egyszer csak Zalán felnéz a tányérjából, megakad a szeme rajtam.
- De régen láttalak! 


***


Zalán rosszaságot csinált. Már megint nem fogadta meg, amit kértem tőle. Cikkcakkos ollóval belevágott az egyik könyvébe, pedig a könyvek szent dolgok, nagyon kell rájuk vigyázni. 
- Zalán, ez butaság volt, ilyet nem szabad csinálni. - dorgálom én. 
- Megérdemelted. - veti oda bosszúsan. Mert általában jellemző, hogy ha valamiért letolom, még neki áll feljebb (valakitől örökölte a családban....)
- Tessék? Én megérdemeltem, hogy te rosszaságot csinálj? 
- Igen, megérdemled, hogy rossz legyek....
Lehet.