Nem vagyok valami jó "írói" formában.
Talán mert hajnal óta Zalánnak megy a hasa és nagyon abba sem akarja hagyni. Ezzel párhuzamosan ugyanezen tünetekkel (vagy nagyon hasonlóakkal) küzd Tiborom az irodájában/műhelyében, ami érdekes. Az egész úgy kezdődött, hogy Zalán hajnalban egy hatalmasat pukkkkizott a bilibe. Akkorát, hogy felébredtem rá. Ez már gyanús lehetett volna. Dehát realista ember vagyok, nem gyanakvó. Utána mellém totyogott, hogy végzett, töröljem ki a fenekét. Ahogy a lábához értem, mindkét kezem csupa barnamackó lett.....Nosza pattant is Tiborom, hogy segítsem, mert ezen a ponton mattot kaptam. Fürdés, tiszta gatya, ágy, tente.
Reggel korán ébredtem....Mint általában, ha mindkét gyermek az ágyunkban óhajt hálni. Egyszerűen nem férünk el 160 centin. Hallgattam az árvizi híreket, amikor valami más is megütötte a fülem. Valaki matatott a csapnál a fürdőszobában. Leléptem oda és a cumis Zalán elszántam mosta a gatyáját, a csupa csokikrémes gatyáját...Azt hittem, megzabálom, de más dolgom akadt, fontosabb, fürdés, tiszta gatya, kézmosás, takarítás, kézmosás. Ahogy reggelit szolgáltam fel nekik, gondoltam meglátogatom magam is a ház legkisebb szobácskáját....hát úgy nézett ki a hely, áááá, inkább le sem írom, hogyan. Nyilvánvaló lett viszont, hogy Zalánom merre is járt gatyamosás előtt. Betért a vécére némi gatyaürítésre, csak éppen elvétette a vécét. Nagyjából 100%-ban. Az az egy szerencsém volt, hogy bűzt nem éreztem, különben jól néztem volna ki, ha még a reggelim is kiadom Zalán termékének tetejére. Kézmosás, romeltakarítás, vécélehúz, kézmosás, fertőtlenítés, kézmosás.....Megint kézmosás...Kezdek kényszeres lenni?
A gyerekek még reggelijükön nyammogtak, gondoltam, kiteregetem a ruhákat, amiket kimosott gép. Hamar végeztem. Az üres ruhás kosárral betértem a hálóba....ami sok egyéb más mellett egyelőre a bili helyszíne is. Elszörnyedtem. A biliben nem sok minden volt, viszont mellette...és körülötte elég sok mogyoróvaj. A drága, frissen tisztított (saját kis kezemmel kisúrolt) szőnyegen valaki próbálta elkenni, ami nem oda való volt, kevés sikerrel.
- Anya, kitörlöd a fenekem? - szólalt meg egy ártatlan hang mögöttem.
Hát persze, kicsikém. Fürdés, gatya áztatásba a többi mellé, kézmosás, Zalán kézmosás, kézmosás, tiszta gatya (hatalmas szerencse, hogy az elmúlt két hétben legalább 10-et vettem neki). Aztán amilyen gyorsan csak tudtunk, elszáguldottunk az oviba. Mielőtt Zalán újabbat termel a gatyába. Úgy néz ki, a hasmenésre nem vonatkozik a szobatisztaság egyelőre, bár igyekszik az árva. Az eső szitált, amolyan angolosan, Zalán kézbe kéreckedett, nem hibáztattam, Réka nyafogott, mert nem fogtam a kezét....Remek volt!
Az oviba érve rájöttem, hogy délután már nem fogom tudni kifizetni Réka ebédjét, szóval lesz egy utunk a bankautomatáig is. Közel van, de egy hasmenős gyerekkel nincs olyan, hogy közel. Kibírtuk, túléltük. Olykor lépésbe mentünk, olyankor nem áztam el, máskor kézbe vettem a daliát, olyankor nem gondoltam arra, hogy nézhetek ki. Nem is volt fontos egyébként.
Itthon hasmars folytköv, de szerencsére csak itthon. Már nem számolom, hánynál tartunk, a szennyes alsógatyákkal jól nyomon követhető a folyamat. Kapott pirítóst, amit nagyon szeret, pici almát, banánt és folyadékot. Fagyiért sírt, amiről udja, hogy a fagyóban lapul, de nem adtam neki. Végül beérte banánnal is. Ebédre főtt krumplit kap, esetleg egy kis répát? Ivott pár kortynyi Smectát is...de azt nem tudom 100-ból hány gyerek hajlandó fulla adagban meginni, Zalán a NEM-re szavazott. Nem erőltettem, kár lett volna, ha még hány is.
Mivel nem kaptam telefont az oviból, hogy Rékámnak gondjai lennének székletileg, és én is jól vagyok, a tegnap délután mamánál elfogyasztott vanília jégkrémet okolom. Abból csak Tibi és Zalicsek evett. Várjuk a szilárd és ritka székletet! Jobbulást, Zalóka és Tiborka!
UI1: De hogy ki hozza el az oviból Rékát, ha én itthon vagyok egy fosós gyerekkel és Tiborom is kénytelen budiközelben maradni....én még nem tudom.
UI2: Jaéspersze a szőnyeget sem hagytam pácban. (Jó kis pác volt, nem mondom....)
