- Réka, gyere, van csillagszórónk!!!! Majdnem megfeledkeztem rólaaaa! Csillagszórózzunk! Juhéééé!
- Anyaaaa! De ugye nem fog kiégni a lakás?????
De végül is mégiscsak Réka a gyerek itthon, az egyik mindenképpen, mert a már leégett csillagszórót szemrebbenés nélkül letette a krém színű ünnepi abroszra, ezáltal egy finom két centis likat égetve belé. Nem szidtam meg, ő mégis bőgött, én belül lángolva szentségeltem....majd elfüstöltük az utolsó három csillagszórót is, ami a dobozban pislogott.
- Igen megkedveltem a csillagszórót! - szólt Réka az imént, amikor felszáradtak a könnyei. Nekem meg eszembe jutott anyukám, aki boldogult gyerekkoromban mindig a padlót nézte csillagszórózás közben, hol ég ki a szőnyeg, asztal, étkező kanapé és hova öntse a bekészített vödör vizet...
Nálunk hosszú évek szünete óta idén megint előkerült, a lányom miatt, ugyebár.
VálaszTörlésAnyu vette elő, de már akkor sűrűn kérte a bocsánatokat, mert hogy a csillagszóró milyen büdös...
Hol??? Én imádom az illatát.
Amúgy nálunk 10 éve lehetett, hogy apám hazaállított egy "színes csillagszóróval", hogy ő majd meggyújtja a nappali közepén, milyen szép is lesz... akkor jöttek divatba azok a süvítő tűzveszélyesizék, KINTI HASZNÁLTRA, na, az is olyan volt... menekültünk 100 felé, a mindent óvó anyám azóta festi a haját :P
:))) Na ezen jót derültem! :))
VálaszTörlés