Azt találtuk ki, hogy ezen a hétvégén semmit nem csinálunk, sehová nem megyünk. Csak ülünk itthon, mint négy dinnye a fűben (vagy éppen tök, de az nem olyan jól hangzik) és hagyjuk, hogy elteljen a nap felettünk. Így utólag, nem biztos, hogy jó ötlet volt, hiszen végig varázslatos volt az idő, egyenesen hihetetlenül meleg...így megragadhattuk volna az alkalmat, talán az utolsót, hogy idén legalább egy-kettő jóízűt kiránduljunk. De mit tegyünk, ha nem ehhez volt kedvünk? Legalábbis a család felnőtt tagjainak....
Így hát maradtunk itthon. Mostam, vasaltam, teregettem szinte non stop.
Az első napra nem nagyon emlékszem, de biztosan jó volt. Ja igen, a teraszon napoztattam a párnákat, pehelypaplanokat, ez beugrott. Másnap dokihoz vittük a kutyámat, a sántát. Az állatorvos, aki legalább 10 évvel fiatalabb nálam (bár ez egyre kevésbé újság, ahogy telnek az évek) sokkolt bennünket erősen. Mollynak most a változatosság kedvéért igen veszélyes méhgyulladása van. Szóval vagy megmarad, vagy nem....Este tízkor még patikát vadásztunk, hogy másnap melyik lesz ügyeletes....Végül lett gyógyszer, várjuk a javulást, remélem, eljön.
Hétfőn miután vasaltam, mostam és teregettem ugyebár, illetve sütöttem egy pár tepsi cookie-t ebédre átvonultunk Tibi nővéréékhez, ahol jól bekajáltunk. Majd egy üveg tokaji késői szüretelésűnek is kitekertük a nyakát, mely elfogyasztása után egy ideig csak bámultunk ki a fejünkből, mint egy csapat jóllakott napközis. Később Réka a fürdőszobába zárkózva (ezt is megértük) élénk pink körmökre tett szert az unokatesó közreműködésével. Melyre - ha lúd, legyen kövér alapon - fehér szívecskéket is pingált szintén az unokatesó....csodálatos. Főleg, hogy ma gőzerővel homokozott, mind a tíz körmével. És nincs itthon aceton...De hiába is lenne, nincs az az erő, ami rávenné Rékát, hogy mostanában lemossa a körömlakkot. Közben ma Tibi Apu, a naív megkérdezte, hogy IGAZI körömlakkal van Réka körme kifestve???? Ő azt hitte, amolyan vízzel lemoshatóval. Én nem is tudtam eddig, hogy olyan is van.....
Ma reggel miután kimostam és kiteregettem hirtelen ötlettől vezérelve sütöttem egy kis fahéjas kalácsot a la Limara. Amit aztán a nagy memory-zásban majdnem odaégettem. Így nem istenien finom és tökéletes lett, csak egyszerűen finom....Délután kivonultunk a játszótérre. Nagyon fura volt négyesben homokozni, nem is emlékszem mikor fordult velünk ilyen elő utoljára. Talán tavaly ősszel? Aztán biciklizés után Tibi és a gyerekek elsétáltak diót szedni, ásványvizet venni, ilyesmi. Közben én a babakocsikról igyekeztem igen előnyös képeket készíteni Tibi fotómasinájával. Hiszen eladó sorba ért mindegyik járgány, nagyon is. Igyekeztem azt mantrázni magamban, hogy "ideje eladni őket, megszabadulni tőlük.... és ezt egyáltalán nem bánom, nem én, nem bizony, tramtramtrammm...." Picit sikerült.
Mire a többiek haza értek, javában tartott az ünnepség a Kossuth téren. Zalán Ghymes zenére, szájába legalább egy dió teljes tartalmával, ülve szunnyadt el a kanapén, bosszantóan felébreszthetetlenül. Elég nehéz volt kilapátolni a szájából a péppé rágott cuccot, mondhatom. Végül nem fulladt meg, a maradékot valahogy álmában, tudattalanul bár, de lenyelte.
Szóval jól telt ez a pár nap. Holnap újra ovi...
Mr és Ms Pacuha lelógott a kertbe papucsban (bár az pont nem látszik....)
The Man I love......(one of them, anyway....)
Réku lóg a szeren....
Na itt papucs sincs rajta...szép....
Zalan urfinak MAR MOST veszelyes a pillantasa:)
VálaszTörlésUgye? :)) Minden nap számtalanszor elveszem benne. És ez olyan jóóó! :))
VálaszTörlés