Két hét termése...

Avagy Zalán alkot.

1) Fél nagy flakon Cif (ez itt a reklám helye) szétkenése a folyosón egy darab feltörlő szivaccsal. Amíg én békésen teregettem, egész messzire jutott négyzetméterileg. Nosza, loholás a kárelhárításhoz szükséges eszközök után. Ám a gyerekek addig sem tétlenkedtek, fürge sprinteket futottak jobbról balra és balról jobbra, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy minél jobban széthordják a tisztítószert a lakásban. Ez tök jók sikerült nekik. Talán csak az erkélyre nem jutott belőle. Nappaliban és hálóban egyaránt kis méretű lábnyomokat találtam nagy sűrűségben. Amikor alaposabban szemügyre vettem őket, azt is észrevettem, hogy valószínűleg meghemperegtek a cif-ben. Egy gyors zuhany (börtönös vallatós stílusra kell gondolni - csempéhez állítás, langyos vízsugár...majd erősebb vízsugár, gyereksikoltozás, kacagás, még ezt is élvezték a besték.) 

Szigorúan a hitvesi ágyunkra száműztem őket, míg eltűnt a lakásból minden felesleges cif folt. Finoman vért izzadtam, de neeem érdekes...semmi gond. Legalább a folyosó tisztább lett, mint újkorában. Úgyis vendégek jönnek holnap.

2) Meggyes lepény sütöttem a konyhában. Illetve ez nem is lényeg, mert a finomság már régen a sütőben pihent, amikor feltűnt, hogy fiacskám nagyon szorgosan szaladgál valami okból a folyosóra. Majd vissza a konyhába. Megint ki a folyosóra. Azzal az ecsettel, amivel a lepény tetejét kentem meg tojássárgájával. Sőt, ő maga is tojássárgájába mártotta ama ecsetet. Sátáni gyanúm támadt és követtem fürgén cikázó lábait az folyosóra. A falat mázolta a sárga kutyulmánnyal. Ott, ahol korábban zsírkrétával csúnyán elintézte a falat....

Azt már régen megtanultam, hogy Zalán rosszaság dolgában jóval kreatívabb, mint Réka. Persze rossz szándék az nincs benne, dehogy, ártatlanabb ő, mint a maszületett  bárány....de ettől láttam már a tányérján 2 db virsli mellett fél liter ketchup-ot hullámozni, egy ebéd alatt háromszor az asztal alá pottyantani egy nem üres poharat, üveg tisztító folyadékkal hangyákra vadászni, erős paprikába csakazértis beleharapni, clorox-ot vágyni inni, fél tégely arckrémet magára kenni, mosógépet totálisan átprogramozni, mosógépbe fehér ruhák közé piros pólót bedobni és így tovább, tovább és tovább.  

Szóval Zalánra oda kell figyelni. Mert vele soha nem tudni. :)

Megint játék - muzsikás

Ezt a bejegyzést olyan régóta írom és eszkábálom össze, hogy már nem is emlékszem, honnan szedtem??? Mindegy is....


Ki a kedvenc előadód, ha zenéről van szó?
Ákos. Érdekes, mert kamasz koromban ki nem állhattam.....most viszont nagyon tisztelem őt és nagyon szeretem a zenéjét.....és azt is, ahogy látja a világot. Örök példakép. 


Kedvenc előadód kedvenc dala?
Hűűűű...szinte minden dalát szeretem. Amikor babára vágytam a "Mire vagy jó?" szólt itthon max. hangerőn. Amikor szerelmes lettem, az "Ölelj meg újra" zengett lakásszerte....Ami örök kedvenc maradt azonban éveken át az ez.  Mennyit hallgattam annak idején kies leányszobámban magányosan, amikor Tibi után sóvárogtam...:)) 

Melyik koncert volt eddig életed legjobb koncertje? 

Ó, hát az is egy Ákos koncert volt. :) Mekkora hatalmas buli volt, jó ééééég! Így indult. 

Melyik az a dal, amelyik legnagyobb hatással van rád?

Ez már nem Ákos......


Jézus Krisztus Szupersztár - Gethschemane - különösen ahogy Steve Balsamo énekli. Az valami csoda. Lebilincselő, felkavaró. Érdemes meghallgatni!  

Milyen CD-t hallgatsz az autóban?


Rádiót szoktunk hallgatni. Viszont pont egy hete akadtam egy CD-re egész véletlenül az egyik üzletben. Dalok és mondókák vannak rajta gyerekeknek. A kezdetektől az autóban lakik őkelme. 


Kedvenc zenei tehetségkutató műsorod?


A Társulat (2007 - MTV) Nagyon színvonalas műsor volt, tele tehetséges művész palántákkal.  

Kedvenc Euroviziós dalod?

Nem szeretem az Euroviziót....A kérdésre válaszolva: Máig emlegetjük. Alexander Rybak - Fairytale - egyébként 2009-ben ezzel a dallal nyert Norvégiának. Azért is emlékezetes, mert akkoriban már vágytunk egy tesóra Rékának, komolyan vágytunk. És a dalról ez az életérzés is eszembe jut. :)

Kedvenc Euroviziós magyar dalod? 


Magasan ez. 

Ruzsa Magdi: Aprócska blues

És az idei (2012) kedvenc?
- Puskás Peti - Csillagok. 
Érdekes, mert ez senki másnak nem tetszett még, akárkinek említettem ezt a dalt. Engem valahogy mégis megérintett....De persze drukkoltunk a Compact Disco-nak is....majd ahogy vége lett a műsornak, azt kívántuk, bár többet ne is mennénk Eurovizió-ra most pár évig! 

Kedvenc musical-ed?

A "Hair" mindenképpen említést érdemel....már kamasz koromban is odáig voltam érte. Az igaz, nem egészen musical kategória. Örök kedvenc még az "István, a király", mint rockopera....Ami beugrik még: All That Jazz (Mindhalálig zene). Nagyon sokat hallgattam régebben.  

Kedvenc Gyerekdalod?


Halász Judit: Károgós (Somderés :)) 


Kedvenc előadód, ha gyerekekről van szó?


Alma, Alma és Alma. 

Ne less, anya, meglepetés lesz!

- szólt egy este Rékam, azzal papírt ragadott és nagy lelkesedéssel rajzolni kezdett a kisasztalnál. Néhány perc múlva ezzel a szépséges rajzzal ajándékozott meg. 

Úgy néz ki, lassan a "színezéssel elrontom a rajzot" korszakának vége. Mert egyre szebben színez, gondolom ez sem mellékes. 

Az ablaküveget immár kékes színezés jelzi. Az ablakokban általában van helye egy-egy cserép tulipánnak vagy margarétának. Egyetlen szivárvány nem is elég az égre. Az ajtók és ablakok mindig szép méretesek. A tető hegyes, rajta kémény füsttel (nyáron is :)  A ház körül mindig madarak repkednek, vagy óriás pillangók. A virágok egyre gyakrabban valósághűek, vagyis a száruk, levelük zöld, viráguk színes.

Valahol olvastam, hogy a gyermekrajzokban a szivárvány a magas intelligencia jele. Emellett képzelőerőt és kreativitást testesít meg. Egyes nézetek szerint a szivárvány és a lila szín gyakori megjelenése spirituális képességekkel függ össze. Mivel a kisgyermekek kb. hét éves korukig még jobban észlelik, érzékelik a szemmel nem látható dolgokat, még kapcsolatban vannak a szellemvilággal, ahonnan leszületettek. Erről az jutott eszembe, amikor Réka kisbabakorában egy időszakban több vigyort küldött a háló egy bizonyos részére a plafonra, mint rám. Illetve, amikor egy éjjel, kb. 2 évvel később egy nénit látott ülni a sötét szobában (lásd itt, csaknem az oldal legalján)

A gyerekrajzokon a ház az ego megnyilvánulása. A házból kiszálló füst azt az érzelmi melegséget jelzi, mely a kisgyermek lelkében van. A háztető viszonylag sötét színe, a  gyermek önmagát védő magatartására utalnak. Az ablakok a „ház szemei”. Mutatja, hogy, hogy érzi magát a világban, milyen értékeket helyez előtérbe, mennyire kíváncsi a világra, mennyire érdeklődő, illetve, mennyire hajlandó szembesülni a dolgokkal. Ha az ablakok nagyok és színesek, a gyerek kíváncsi és nagy a fantáziája.Az ajtó mérete azt jelzi, mennyire könnyű közel kerülni a rajzoló csemetéhez, mennyire nyitott a világra. Ha a kapu vagy ajtó kicsi, nehezen lehet „bejutni“ hozzá.  Ideális esetben a házon van kémény, amiből áramlik a füst, így a feszültség-levezetésnek van helye és lehetősége kiáramlani.Van ajtaja, amin be lehet menni (kapcsolatokat lehet teremteni) és van ablaka is, amin be lehet tekinteni (információt lehet közvetíteni, ki-be). 

A ház falai jó esetben egyenesek, nem törnek meg, a ház nem düledezik. Amikor mindkét szülő egyformán részt vesz a gyermek életében és mindkettőhöz egyformán kötődik, a ház a lap közepére kerül. Amennyiben a ház az egyik oldalon van, de a másik oldalon megjelenik a fa, akkor az is mindkét szülő jelenlétét jelenti. 

Érdekes, hogy elvileg környezethűen csak 9 éves kortól használják a színeket, de Réka már 3 évesen is gondosan megválogatta őket egy-egy rajzánál. Most is kineveti a saját barna vagy zöld tulipánjait. Ám ha csak két-három ceruza áll rendelkezésére, mert Zalán az asztal alá borította a többit, a maradékkal is jól boldogul. 

(forrás: azirastukreben.hu)

Réka mondta - 42. rész

Érdekes, hogy Rékámat időről időre foglalkoztatja az elmúlás, a halál. Nem tudom ezt mire vélni egészen, de szinte biztosan valami élettani dologról lehet szó. Szerencsére közeli hozzátartozót vagy ismerőst nem veszített még el.....Talán túl későn álltunk le a bűnügyi krónikának is beillő Híradó nézésével?? Ott aztán folyton meghal valaki a lehető legváltozatosabb módon. 


 Olykor emlegeti, hogy mi még nagyon soká fogunk meghalni. Ezt kiterjeszti olyanokra is, akik már idősek esetleg betegek....Valahogy érezheti általuk, hogy van vége a dolgoknak, bár biztos vagyok benne, hogy a halál véglegességét még nem érti. Nem is érheti. Számára a halál csak olyan, mint az alvás, fel lehet belőle ébredni. Illetve megerősítést is vár. "Ugye, mi még naaaagyon sokáig fogunk élni, ugye, anya? Én még soká leszek öreg, hiszen még fel sem nőttem, ugye?" 


Egy este, lámpaoltás után így szólt egészen váratlanul:
- Anya, én melletted szeretnék meghalni.... - majd folytatta - És ha el leszel ásva, ások egy kis lyukat hozzád és melléd fekszek....jó??? - nyeltem egy nagyot. Már azon is meglepődtem, hogy tudja, a halottakat eltemetik. Sosem beszéltünk még így konkrétan erről....


Azóta többször is említette ezt a "kiáslak" fordulatot. Ami a beleborzongáson túl elgondolkodtatott, hogy a végrendeletemben rögzíteni kéne: hamvasztást kérek. 

***


- Anya, játszunk szentkirályosat!
- ????
Csendkirályt. Ez az egyetlen játék, amiben mindig nyerek. :)


***


Mintha említettem volna már, hogy olykor Réka számomra egészen apró és lényegtelen dolgokon bevágja a durcást. Pontosabban kivágja. A hisztit. Hogy ő ma a narancssárga pohárból szerette volna inni a tejét, pont abból, amiből Zalán szürcsölget valamit. Hogy ő nem arra a villára gondolt, amikor elképzelte, hogy grízes tésztát fog enni. A sárga nyelű kellene neki. Ami a mosogató legalján lapul, na és? Ma reggel a tányérjával nem volt elégedett. Az övén csipkebogyó szerű izébizék virítottak, a Zalánén sápadtka-ódivatú virágok. Eszembe nem jutott volna, hogy leánykám boldogtalan lesz a csipkebogyókkal.
- Váááááá...nekem virágos tányér kell!!! - jelezte felém nagyjából ötödszörre.
- Nincs az a pénz, amiért én átpakolnám a reggelidet egy másik tányérra. - szögeztem le. Na jó, volna, de már elég mérges voltam.
- Vááááá....anya, azonnal hozzál nekem egy virágos tányért! Ha nem hozol, én...én...elköltözöm!!! 


Reakciók:
Apa: Nemááár....nem akarom....(ijedten)
Én: Bruhhahhaa....(kinevettem)
Zalán: nem szólt semmit, éhes volt, hát evett az ártatlan.


Apa végül a saját (csíkos) tányérjáról etette a csibéjét, amíg az megfeledkezett a csipkebogyókról....Milyen jó lenne, ha minden egyes tányérunk ugyan olyan lenne! Megkönnyítené a dolgom, legalább átmenetileg.


*** 


Réka olykor beszél úgy, hogy nem egészen van ébren. Egy hajnalon korán kelő apjától vizet kért. Nagyjából ilyen párbeszéd folyt le (emlékezetből írom, félig aludtam, ceruza sem volt éppen a párnám alatt.)
- Apaaa,nagyon szomjas vagyok.... - Apa iziben hozott neki egy pohár vizet. 
- Gyere, Réka, igyál! 
- Neeeem...üvegből akarok inni. Üvegből, üvegből, vááááá! - vergődik az ágyon Réci.
- Dehát....üvegből nem iszunk.... itt a pohár, tessék. 
- Üvegből akarok, üvegből ez nem jóóóó!
- Szomjas vagy vagy nem? - Apa hangja pindurkát türelmetlenségről árulkodik. 
- .....Üvegből akarok, üvegpohárból....
- Dehát...ez egy üvegpohár.... - dugná az itókát Réka orra alá, de az többet nem szól, mélyen alszik...

Túlélőtábor

Bekövetkezett, amitől úgy tartottam 2-3 hete, lecsapott ránk a kánikula. Pici otthonunk afféle önkéntes túlélőtáborrá alakult. Én nem tudom, évről évre egyre kevésbé szeretem a nyarat. Úgy is mondhatnám, egyre jobban úúútálom. Hétfőn még csak arra kértem az uramat, hogy sürgősen pakoljunk és költözzünk minimum Helsinkibe, de az Északi-sark is megteszi....amíg alább hagy a meleg. Szerdán azon kaptam magam, hogy az ősz után epekedem és téli fotókat nézegetek az albumokban. Milyen jó is volt az a szakadó hó....az a farkasordító hideg....Szerintem megfőtt az agyam, hogy ilyeneket gondolok. Élvezni kellene a nyarat, de ebben melegben a fagyin kívül számomra kevés élvezni való van. Ha leszámítom a gyerekeket, akik velem vannak esőben-hóban-fagyban-napsütésben-kánikulában, nem marad semmi jó a nyárban. Hiszen a citromos sör is elfogyott még hétfő este....

Szerencsére a gyerekek - úgy tűnik - nagyon jól tűrik a kánikulát. Napközben a lesötétített lakásban kuksolunk és hol egyik szobában táborozunk, hol a másikban. A háló légkondis, ha nagyon kiakadunk, oda menekülünk. Viszont kiderült, hogy nem is bírom a légkondit,  meghűlök tőle.....hurrrá, úgyhogy a használatát csak a legszükségesebbre kell korlátozni. Az éjjel hajnali háromig nem tudtam aludni, úgy köhögtem. Mérgemben megnéztem a Magyarországon kb. félidejénél tartó "Tiltott szerelem" befejező részét a neten.....majd bedőltem az ágyba, hogy rövid köhögő koncertemmel felébresszem az egész familiát. 

Azért, hogy nem vagyok egészen normális, az is mutatja, hogy a mindennapos főzés mellett még sütögetek is az elviselhetetlenül meleg konyhában. Mostanában éppen a meggy készletünktől próbálok megszabadulni és már a sokadik tepsi meggyes lepényt sütöm. Isteni!!!! Kár hogy a sütő pont 45 percig dolgozik rajta 175 fokon....

Napközben havas-jeges mondókákat és verseket olvasgatok a gyerekeknek felüdülésképpen és leporoljuk a karácsonyi és Mikulásos dal készletünket is. Tibi este hozott pár gombóc fagylaltot a cukrászdából....Az volt a nap fénypontja. Míg a gyerekek a kádban pancsoltak, betoltam három gombóccal (baileys ízű) és a boldogság szintem jelentősen emelkedett a béka feneke alóli letargiából....úgy kb. normális üzemi szintre.

Hát így telnek a napjaink mostanság....

Aceton kihozza

Mégpedig az alkoholos filcet. A kanapé kárpitjából. Bizony! Ma ezt is megtanultam, hála neked, Réka, hála neked Zalán! A nyári szünet első napját írjuk és máris elérte ez a pici fekete színű, de pirosan fogó filcecske, hogy torkomszakadtából ordítsak a gyerekekkel. Hogy nem szabad! Hogy hányszor mondjam még el??? Hogy mostmiafészkesfenétcsinyáljakakanapéval??  Tönrement! Agyvérzést kapok, de nyomban!! Már szédülök is! Mi lesz a kanapéval??? Talán dobjam ki???...Majd amikor már nincsenek szavak, mindet kiadtam magamból, gyerekeket szobájukba zavartam, mérgemmel együtt lelkiismeretfurdalásba burkolózom és nyomban  ráébredek, lehet megoldás, helyrehozható az idill. Egyébként is én hagytam elől a filcet, hát nem megérdemlem? Szerintem is. :) Negyed órával a krach becsapása után csöndesen beosonok a gyerekekhez, halk hangon osztom meg velük a hírt, az aceton csodaszer, tudtátok? A kanapé újra a régi színében tündököl. Semmi piros csík és paca. Mindketten nagyon boldogok, megölelnek, bocsánatot kérnek. Úgy szeretem őket és úgy szégyellem magam....

Tegnap pancsoltunk L. mamánál. Az első kettő szinte napra pontosan tavaly készült. :)

És ezek már a tegnapiak.

  

Kitört a vakáció!

Régen láttam Récimet boldogabbnak és sugárzóbbnak, mint amikor csütörtök este megerősítettem, hogy számára immáron hivatalosan is kezdetét vette a nyári szünet. Azt az ugrabugrával kavart indiánüvöltést és hejehuját...talán még a harmadik szomszédban is hallhatták, ha nyitott ablak mellett tervezték az éjszakai szunyókát. Szeptemberig többé nincs ovi, édes hármasban (imitt-amott négyesben) fogjuk tölteni az elkövetkezendő nagyjából 10 hetet. 

Vége tehát a kiscsoportos létnek, ami számunkra másfél évig tartott. Ősszel középső csoportos lesz Réci...majd nagycsoportos és iskolás. Brrrrrrrrr...........................ne szaladjunk előre, ezt még nem tudom feldolgozni idegileg! Maradjunk annyiban, hogy csütörtökön egy hangulatos családi nappal zártuk a kiscsoportos létet összóvodai szinten. Igazából bevallom, előzetesen semmi kedvem nem volt az egész rendezvényhez. Mint általában azokhoz, amelyeken a harminc fokban két gyereket kell kergetnem ötszáz ember között  (Apa nem tudott elszakadni a melótól), amelyből ötvenet sem ismerek és még annak a felével sem vagyok a köszönő viszonyon túl semmilyen mélyebb ismeretségben. Pedig csak érkeztünkkor derült ki számomra, hogy ez amolyan sportnap lesz. Ajajj....máris láttam magam, hogy fogok zsákban futni Rékámmal párban. Felesleges volt a lámpaláz!

Legelőször a gyerekek aranyos kis műsort adtak (tornáztak zenére). Külön a mini csoportosok (2), majd a kiscsoportosok (3), középsősök (2), nagycsoportosok (3). Rékáék sötétzöld egyen pólót húztak magukra és egy úszógumival adtak egy lökést a nyári szünetnek. Ügyesek voltak, helyesek. Zalán szerencsére hajlandó volt végig kézben maradni, így nyomon követhettük a teljes műsort. Igaz, amikor nagyjából fél óra (??) múlva letettem, hogy szabadjára engedjem, úgy éreztem, addig a fél bolygót hordoztam a hátamon, hirtelen szárnyaim nőttek, megkönnyebbültem. Nehezedik a feneke Zazinak így túl a súlyos két éves koron.

A továbbiakban megtörtént az ovi udvarán álló új kis faházacska felavatása (tartalma számomra egyelőre ismeretlen). A gyerekek körülállták az aprócska épületet és I. óvónéni felvonta a Pitypangos lobogót. Majd az ovisok elharsogták az új indulót:

"Pitypang ovisok vagyunk mi 

Miénk Szolnokon a legszebb ovi

Jó hogy ide járhatunk

Egész nap csak játszhatunk"

Vagy valami ilyesmi.

Ezzel majdnem megkezdődött a délután sportnap része. Ennek az volt a lényege, hogy a gyerekek kilenc helyszínen próbatételeket álltak ki szülőstül vagy nagyszülőstül, mind a kilenc próbát kiállva, kilenc pecsétet összegyűjtve jutalmat zsebelhettek be. 

Mielőtt azonban belevágtak volna a lecsóba, a csoportok gyerekpezsgővel koccintva zárták az évet és nyitották a próbatételeket. Nagyon nem kellett kapkodnunk, drága Rékám lehorgonyzott a cipősdobozban lépegetős helyszínnél az árnyékban, ahol a saját óvónénijei osztogattak pecséteket. És abszolválva a próbatételt, melyért egy báránykás pecsét dukált, nem is volt hajlandó onnan (a bázisról) 1-2 órán belül elmoccanni egy tappodtat sem. Hiába invitáltam egy kis könnyed célbadobásra vagy katica készítésre. Esetleg egy kis pecázás? Nemnem. Zsábafutás? Hogyisne! Úgyhogy egy darabig ácsorogtunk, ücsörögtünk - szerintem némileg szerencsétlenül - egyhelyben, majd ami még hátravolt a napból az óvoda mászókáin töltötték a gyerekek. Vagy az óvónénik árnyékában. Vagy kürtős kalácsot tömtek a képükbe, mikor hogy. Majd az utolsó félórában, amikor már áthatolható volt a tömeg a pecázásos próbatatételnél, ott vertek tanyát buli-zárásig. 

Meleg volt, magamnak nem vittem innivalót, csak az aprónépnek és annyit szaladgáltam Zalán után, hogy este fél hétre úgy éreztem magam, mint aki frissen érkezett a célba egy maratoni futás után. Pontosabban én marhára elfáradtam. Óvónéniktől elköszöntünk (ősszel veletek ugyanitt!- felkiáltással) hazaindultunk és én örültem, hogy előttem volt Zalánom babakocsija, volt mibe és mire támaszkodnom....Sőt, alig vártam, hogy ágyba zuttyanhassak. 

Hazaérve, tisztára sikálva, felfrissülve Rékám ártatlanul megkérdezte, mikor lesz megint ilyen sportnap, mert olyan jóóóóóól érezte magát! Szemem sem rebbent, bár ezen a fényes sportnapon nagyjából pontosan 7 próbatételről egyáltalán nem is tudott a Lelkem. 

- Hát.....körülbelül pont egy év múlva.

- Ó, alig várom....- sóhajtotta álmosan és ahogy szokott, cica módra bevackolt mellém az ágyban....

Négy év fél éves interjú

Az "interjú" ötletét itt olvastam, Hajni Dokimaminál vetett rá szemet, ő Viánál...Eddig követtem visszafelé a nyomokat. Egy sor kérdést teszünk fel a válaszadásra hajlandóságot mutató gyermekünknek (akár évenként egyszer ismétlő jelleggel) és aztán lehet elemezni a feleleteket. Vagy csak egy jót mosolyogni rajtuk. 


Eredeti ötletem az volt, hogy videón örökítem meg a 4,5 évest, és készült is többn felvétel.....melyek közül végül egyetlen egyet ítéltem nyilvánosságra hozhatónak. Azt is úgy, ha előtte elnézést kérek a sakál vihogásomért, helyenként nem tudtam türtőztetni magam. Illetve a videó minősége sem a legjobb, de nézhető. 

Ekkor, mint hallható Apa hazatoppant és félbeszakadt a felvétel, de semmi gond. Réka aztán annyira belejött a válaszolgatásba, hogy újra fel kellett tennem az összes kérdést. Íme a válaszok. Megengedte, hogy leírjam őket iziben. A teljes lista:

- Mikor féltél eddig életedben a legjobban?

A villámlástól, amikor kisbaba voltam. - és még most is. Hajajj..

- Mikor voltál a legboldogabb mostanában?

Ellentétben a videón elhangottakkal, most azt mondta:

Amikor az ovis anyáknapja után elmentünk a Mekibe....

- Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi lenne az?

A ruhám....

- És ha a magad körül megváltoztathatnál valamit a világban?

Ez a fotel nem jó. - mutat ülő alkalmatosságára.

- Mi az az egy dolog, ami nélkül nem tudsz élni?

A fák ha nem lennének, nem tudnék élni. - erre az Apja megtapsolta.

- Kedvenc meséd vagy filmed?

Aranyhaj / Telhetetlen méhecske /Rút kiskacsa

- Ha mesehős lennél, mi lennél?

Nem tudom.....

- Mi a jó abban, hogy 4,5 éves vagy?

Mehetek szülinapi zsúrokba. - de ezt nem ő mondta magától, Tibi kiabálta be a folyosóról és Réka magáéve tette csillogó szemekkel.

- Mi a nem jó abba, hogy 4,5 éves vagy?
Hogy már nagy vagyok....- mondta szomorúan.

- Hogy zajlana a tökéletes napod? Mi mindent csinálnál, ha bármit megtehetnél?
Nagycsoportos lennék már és délután, amikor jönnél értem, hoznád a görkorimat és azzal mennék haza. - ez volt válaszának a lényege, a többi különböző gyorsétterem láncok és multik felsorolása volt, ahonnan ezt és amazt venne. 

- Mi leszel, ha nagy leszel?
Anyuka


- De mi lesz a foglalkozásod?
Hát az, anyuka leszek. 


- Kik a barátaid?
Paffkata, Emese, Dóri, RadácsiKata és a Hanna...Az összes lány a csoportban. 

Második kérdéskör - "Anya" 
ez a videó egész jól sikerült, mégsem publikus, mert Réka elkezdett fetrengeni a fotelban, elsősorban büdösbogár illetve hátára fordított teknős pozícióban. Maradjunk a büdösbogárnál...Vagy inkább mint aki nőgyógyászati kivizsgálásra készül? Na mindegy, akárhogyis, írásban meg van, mi minden hangzott el.

Mi az amit anya gyakran mond neked?

- Hogy nagyon szeretlek....- biztató kezdet! 

Mi az, amitől anya mindig boldog lesz?

- Ha szép képet (értsd: rajzokat) csinálok neki. - bizony! 

Mit csinál anya, hogy megnevettessen téged?

- Bohóckodik. - nevet.


Szerinted milyen volt anya, amikor kislány volt?
- Hááát....olyan, amilyen a képeken....


Hány éves anya?
- Huszonhat vagy harminchat. De nem tudom. - feleli nagy komolyan. - höhö...26? Jó is lenne. :)


Milyen magas anya?
- ......(töpreng)....Megmérem...jó? - kászálódik fel máris a fotelből készségesen. Visszatartom, akad még pár kérdés a zsákomban. 


Mi anya hobbija? Mit az, amit szívesen csinál?
-  Gépelni. (És a blogra gondolhat. Milyen igaza van!)


Mi az, amiben anya nagyon ügyes?
- ....Nagyon jól tud szívet vágni. (Semmi horrorisztikusra nem kell gondolni, és sajnos szívsebész sem vagyok. Papírból gondolja. :)) Tejbegrízt főzni...meg tejberizst...és borsófőzit....

Mi az, amiben anya nem annyira ügyes, amihez nem ért?
- ............... - mély csönd. Pedig van ilyen bőven. - Nem tudom. - böki ki végül. 

Mi anya munkája?
- Hogy vigyázzon Zalánra. 


Mi anya kedvenc étele?
- A tejberizs. - hömm, hát nem egészen, de benyomok egy tányérral bármikor, az igaz. 

Ha anya rajzfilm szereplő lenne, mi lenne?
- Nem tudom. Hihi....- huncutul villan a szeme, várom, hogy kibökje, a boszorkány az Aranyhaj meséből, de végül hallgat.


Miben hasonlítasz anyára?
- Hm......a vigyorunk ugyanolyan. Teljessében hasonló a ruhánk. Mindkettő ujjatlan. 


És miben különböztök?
- (fintorog)...Hát, az arcunk (tapogatja a sajátját)....és nekem nincs semmi szemüveg a szememen.... 


Honnan tudod, hogy anya szeret téged?
- Hát azt nem tudom....- na tessék!

Hol szeret anya legjobban lenni a világon?
- ...otthon.... 
     (........bár egy fehér homokos, pálmafás tengerpart sem lenne kutya, némi jéghideg koktéllal. De egye fene!)

Nagyon boldog 4,5. születésnapot, Récim!

Szobatisztaság - a jel?

Már sokszor elgondolkodtam rajta, hogy Rékámat valahogy sokkal "tudatosabban" nevelgettem már egész pici korától. Nem azt mondom, hogy Zalán úgy nő, mint a dudva, - bár tény, hogy nagyon nő....és azt sem, hogy ez vagy az a nevelési módszer jobb lett volna a másiknál....de Zalán esetében valahogy sokkal inkább hagyom, hogy megtörténjenek a dolgok, kivárok, figyelek és sokkal kevesebbet tervezek. A szobatisztaság egy jó példa rá. Réka idejében igencsak készültem rá, elterveztem, hogy mire Zalán megszületik, milyen jó volna, ha továbbra is csak egy "petyós" lenne a családban! Picit elborzadtam a gondolatra, hogy lesz egy nagy pelenkás és egy mini.... (ma már nem látom egyáltalán  szörnyűnek ezt sem, (igaz, nincs is aktualitása számomra)....na neee, valamit tennem kell! 


Akkor, alig 2 évesen Rékám csak a pisit tanulta meg irányítottan elhelyezni pelenkán kívül, .....félidős, hányós-öklendezős kismamaként pedig a sokadik  kakás bugyó és harisnya per nap után kidőltem és feladtam az egész cécót....Az más tészta, hogy 4 hónappal később Rékám egyszer csak 4 nap alatt szobatiszta és ÁGYTISZTA lett, ami egy zsenge 2,5 évestől igen szép teljesítménynek számított. 

Zalánnal kapcsolatban az utóbbi hónapokban csak pillogva hallgattam az anyukák beszámolóját, hogy 1,5 (!) - 2 éves kisfiuk már bilibe pisil, napközben szobatiszta, melyik csemete meddig jutott, nekem pedig még nagyon a pelenka nélküli élet gondolta sem jutott el az agyamig. Legtávolabb odáig poroszkáltam Zalán szobatisztaságával kapcsolatban, hogy "háááát majd a nyááááron teszünk egy próbát...izé....de inkább jövő nyáron, ovi előtt...."

Viszont a bilit elővettük, leporoltuk, kivixoltuk és újra a nappalink érdekes bútordarabja lett ama nemes trón. Réka néhányszor demonstratíve belepössentett, csak hogy megmutassa az öccsnek, hogyan is kell ezt művelni (legalábbis lány-módra), Zalán hónapokon keresztül nem igen akart róla tudni. Mígnem áprilisban el nem olvastuk neki a névnapra kapott bilis könyvet, melyből megtudhatta, hogy a 2 éves Peti hogyan birkózott meg a szobatisztaság problematikájával. Akkor, csaknem 2 évesen kétszer teljesen spontán bele is pisilt a bilibe, sőt egyszer még egy fél adag kaka is jutott a sárga edénybe a jó időzítésnek hála.

Új élmény volt, hogy Zalánnak nincsenek ellenérzései a vécével kapcsolatban, sőt, lehúzni azt egyenesen élmény és jutalom neki. Papírt dobálni bele? Külön bónusz. Nem érdekelte már a legelső alkalommal sem, hogy a kaka - valamilyen szinte teste része - pár percen belül immáron a csatornahálózat része lett. Rékával ellentétben vécépárti lett (szűkítővel - na legalább azt sem hiába vettük meg) és a bilit inkább fülsiketítő és idegborzoló módon tolni szereti a folyosón fel és leeee....aminek persze nem annyira örülünk.

Szóval látott a bili Zalán végterméket, ilyet és olyat, de valahogy korainak éreztem belefogni a bilire/vécére szoktatásba. Ha barnamackó jött, sosem szólt, csak utána, de még inkább akkor sem. A kaka sem zavarja a gatyában egyáltalán. Sem a szag, sem a feeling....Míg nem pár napja azt vettem észre, hogy szól ELŐTTE. Anya, kaka van! Illetve lesz. Nosza, uccu neki, ráülünk ilyenkor a vécére és tegnap meg is született az első tudatosan a vécébe helyezett kakesz is. (mármint pont ma egy hete) Hurrráááááá! Agyon dicsértem a magára nagyon büszke daliát, hiszen ez mégiscsak egy ELSŐ, amire érdemes emlékezni. 

Azóta azonban ismét érdektelennek tűnik aziránt, hogy vécé vagy pelenka. Ha egy szál alsó gatyában szaladgál a lakásban, nem igen zavarja, ha a padlóra, uram bocsá, a szőnyegre csorgat. "Neeem baaaaj!" - mondja ilyenkor gavalléri könnyedséggel. Azért talán beszerzünk a meglévő 5 alsónadrág mellé még legalább ötöt és amolyan fel- és lehúzható pelenka nadrágot.....hátha az tetszene Zalánnak. Aztán..... majd meglátjuk. Várjuk a további jeleket.

Új kedvenc - Peppa és George

Talán egy kissé le vagyok maradva vagy nem vagyok elég érdeklődő. Jóval hamarabb köszönt vissza rám Peppa figurája Réka pólóiról, mint hogy tudtam volna, kivel állok szemben. Egyik este kerestem rá az interneten, hogy vajon mégis milyen mesefigura lehet ez a Peppa pig??

A youtube-on először talán 4-5 történetet találtam és a gyerekek csak úgy tapadtak a képernyőre. Majd dőltek a nevetéstől, hogy öröm volt nézni. Zalánt eddig még nem kötötte le mese, de a tévé/laptop előtt összebújva nagyon jól szórakozott ő is. Kedvencük az alábbi epizód. 

No igen, némi szépséghiba, hogy magyar nyelvű verziót nem találtam egyáltalán, vagyis marad az eredeti angol mese Anya magyar hangjával.....amiről viszont szinte nyomban eszembe jutott, hogy zsenge 16 évesen hogy is estem szerelembe, kiolthatatlanba, el nem múlóba a jó öreg British English-sel.....:)

Gyúrok, mert nyakamon a nyári szünet

Még pontosan 5 nap maradt hátra az idei "tanévből", vagyis Réka kiscsoportos mivoltjából. Aztán kitör a nyári szünet és szeptemberig abba sem marad. És amennyire tavaly vártam a vakációt (legalábbis nekem most úgy rémlik, de lusta vagyok visszaolvasni saját magam....) most úgy vakargatom a fejem, hogy mi a búbánatot fogok én csinálni kettő darab gyerekkel, jóformán egymagam 10 héten át, reggeltől estig?! 

Bemelegítésképpen itt volt a mai "szabad-péntek", amikor csak az óvónéniknek volt ovi, a gyerekeknek nem. Hát nem mondom, jó kis nap volt, szereztem pár tapasztalatot.

Reggeli után rögtön jött egy kis kreatív budipapírguriga festés, amelyre Réka már napok óta készült. (Megértem az izgalmát....:))) A gurigákból azután távcső készült, amolyan színházi...Azóta nem láttam a színét sem egynek sem. 

Romeltakarítás után ébredtem rá - pontosabban amikor kiszedtem a ruhákat (lásd fenn) a mosógépből - hogy valaha volt nekünk egy olyan kakukktojás festékünk is, amire nem volt ráírva direkte, hogy kijön a ruhából.....mivel Zalán bőven locsolt magára a kimoshatatlan festékből és még maga a Clorox sem bírt el ezen foltokkal, úgy néz ki, annyi a pólójának. Illetve ezentúl is nyugodtan festegethet abban, de nagyjából ennyire lesz jó a cucc. Réka szoknyája régi, használt holmi...

Ebéd után fodrászosat játszottunk. Én voltam a szenvedő alany. Általában szoktam olyan rutinos lenni, hogy előtte jól megfésülködöm, hogy azért maradjon már pár szál haj mutatóba' a fejemben, de most nem volt érkezésem...Hát könnyek is szöktem a szemembe a drága lány eljárása folytán, pedig semmi érzelgős film nem ment a tévében. Utána nekifogott, hogy kisminkeljen, melyhez szájfényt ragadott és egy kis tégely csillámos szemhéjpúdert, melyet D. unokatesótól lejmolt még tavaly nyáron. Már egészen szép voltam, amikor hirtelen valami okból erős mentolos krémet dugott fel magasan az orrlikaimba (orrdugulás elhárító-takonyhajtó nemtoménmi), mire egészen megvadultam és csillagokat látva véget vetettem a mókának....Pontosabban a mosogatásba menekültem. Mire visszatértem a nappaliba, ez a kép fogadott.  

A Rézbőrű Réka. Neeem, egyáltalán nem voltam meglepődve, dehogy! Nem is tudtam, hogy alapozónak használva így néz ki az egyik arcpirosítóm! 

Napközben ezek ketten - Réka és Zalán - számtalanszor hajba kaptak. Az együttjátszást még nagyon gyakorolni kell. Mint ahogy az egymás MELLETT játszást is, mert már nekem az is jó lenne, csak békesség legyen. Régebben takarítottam, ha idegnyugtatásra vágytam, mostanában inkább sütök???? Lehet. Uzsonnára összecsaptunk egy bögrés sütit, mely Réka egyik kedvence. 

Így nézett ki az ablakban. Ott akadt fotózásilag elegendő fény. 

Zalán éppen durcizott, így ő megtagadta, hogy magához vegye az őt megillető fele tortát. Nagyon nem bántam, átmenetileg - két percre - felfüggesztettem diétámat és benyomtam a csokis süti rám jutó részét. Nyami.

A napot a kertben zártuk egy jó kis játékkal. Jómagam a hintaágyban a lábam lógatva újfent nyugtáztam, hogy lehet nagyobb lakásba költözni, de semmiképpen nem kerttelenbe!!!! Ez baromi fontos.

Szóval öt napom van még vasalgatni az idegeimet, türelmet gyakorolni és készülni a nyári szünetre. Van miben fejlődnöm, mert mindössze 24 órát töltöttem itthon egy hétköznapi napon a két tök egészséges gyerekemmel, de máris ordítoztam velük, mint a fába szorult féreg néhányszor.....ajajjj....mi lesz még itt augusztus végéig? 


Ja és bár úgy terveztem, hogy a gyerekek nyári ruhatára immáron komplett, legközelebb őszi holmik beszerzése lesz időszerű, a mai számtalan átöltözést lekövetve ebben eléggé elbizonytalanodtam....

Zalán mondta - 1. rész

Este van már, sötétedik, ideje az erkélyről visszavonulót fújni a nappaliba. Zalánt nagyon nehéz beparancsolni, sehogyan sem érti meg, hogy

1) túl azon, hogy lassan az orráig sem fog látni, hűvös van odakinn

2) egyedül semmiképpen nem tartózkodhat a teraszon, mert belőle kinézem, hogy átmászik a korláton és palacsintává lapul a két emeletnyi magasból a járdába fúródván....Végül valahogy betereljük mégis. És hurrá, még csak nem is ordít felháborodásában. Aztán eltelik egy perc vagy kettő, valami eszébe juthat Zalánnak, segélykérően hozzám szalad és azt mondja.

- Ó, jajjj....Tkakkón. - vagy valami ilyesmit.

- Tessék?

- Takkón.

- Tessék?

- Takkón.

- Takkón?

- Kakkón?

- Ahá, Kakkón..........Tibiii!.... - üvöltök ki a konyhába. - Gyere, lécci...segíts! - Körbeálljuk Zalánt és tartunk egy spontán brain-stormingot.

- Takony? - Zalán bizonytalanul bólint....nem meggyőző.

- Krakkó? - aligha.
- Kakaó? - nem.

- Mankó? - azse.

- Mangó? - nincs itthon.

- Katatón? - még nem tartok ott.

- TAKKO, a bolt? 

- Zakó? 

- Barkó?

Zalán egyre csak a fejét rázza és egyre kevésbé érti, min szórakozunk mi egyre jobban. Végül amikor már szétoszlik a három személyes tömeg Zalán körül és feladjuk a dolgot, beugrik. 


No mi maradt kinn a teraszon? 

.

.

.
.
.
.
.
.

Helyes a megfejtés. A TRAKTOR. Nem is volt nehéz.

***

- Váááááu! - mordul rám játékosan.

- Hű, sárkány vagy? 

- Neeem, te! 

- Én?? Én sárkány vagyok? - kérdezek rá.

- Igen, te!

Hm...

***


Réka rosszaságot csinál, már nem emlékszem mit, valami butaságot. 
- Kitől tanultad te ezt? - kérdezem tőle értetlenül.
- Óvónéni... - szól Zalán mellőle.
Óvónénitől? Na még az kéne! 


***


Némi magyar-Zalán szótár


köszönés = pápia
csigabiga = pipa-bipa - vagy valami ilyesmi
van = vaj
Réka = Kékka
Gabi néni = Kapi néne
cica = nyáu

Réka mondta - 41. rész

Réka dalt tanít Zalánnak. Az "elvitte a róóóka" címűt.


"Volt egy kicsit kakasom - eeelvitte a róka
Vécén is a tavaszom - eelvitte a róka"


Hogy a jérce helyett a tavasz mit csinál a vécén, el sem tudom képzelni. 


***


Mostanában jöttem rá, Rékának sajátos módszere van arra, hogyan bővítse és fejlessze Zalán szókincsét.
Ez a szótagonkénti szó ismétlés. Ami egész sikeres, Zalán kezes báránykánt követi Réka szótagjait. Egy este Zalánhoz fordul Rékám.
- Zalán. Mondd, "shark"! - némán felhúzom a szemöldököm, honnan ez az angol szókincs, még ha magyaros is a kiejtése. Aztán megvilágosodom.
- Most azt, hogy "ány". Sárkány.


***

A sarki kiskocsma előtt sétálunk el Rékával. Nyakát nyújtogatva, befelé kukucskálva aziránt érdeklődik leánykám, hogy mire is  való az a kocsma, mint olyan? Röviden felvázolom neki, hogy szomjas emberek, főleg bácsik térnek be oda egy-egy italra vagy kávéra (még reggel volt). Réka eltűnődik, majd annyit mond.

- Anya, üljünk be mi is! Úgy meginnék most egy jó, hideg málnaszörpöt! - annyira lelkes lett, hogy alig tudtam meggyőzni, azt a 100 métert már tegyük meg hazáig és ott aztán annyit ihat, amennyi belé fér. 

***

Főzés közben mesélem Rékának, hogy az iskola előtt elütöttek egy kislányt a zebrán, mert nem nézett szét, no és az autó sem volt elég figyelmes, stb.

- Látod, látod, nagyon oda kell figyelni, amikor átkelünk az úton. - intem Récit, tudván, hogy ez egyik gyengéje.

- És hol van most a kislány? - kérdezi Réka.

- Elvitte a mentő a kórházba.

-.....vagy eltemették.... - villan Réci szeme és megint Adams Family-s érzésem támad.

Ugye még csak nem is hasonlít?

***

Újabban - én nem tudom, mi ütött a lányba - rendkívül hisztis nőszemély lett belőle. Képes egész apró dolgokon olyan hisztériát kiverni, ami számomra már furcsa egy 4,5 évesnél. Nem is tudom, olykor elbizonytalanodom, hogy normális e ez még az ő korában?? 

Egy délután az óvodában Réka ruháit válogatom át, ami sáros, koszos, jön haza velünk.

- Hová viszed azt a macskanadrágot??? - kérdezi hirtelen mögöttem Réka.

- Haza, mert piszkos.

- Neeem, neeem....nem visszük hazaaaa! - kezdődik a hiszti.

- Dehogynem, tiszta kosz a térde. Ki kell mosni....- stb. 

- Neem, neeem, nem akarooom. 

- ....

- Váááááá, neeem, váááááá - majd hirtelen a kezeit érzem csattanni a hátamon. Nagyon meglepődöm, mert tán még életében nem ütött meg szándékosan (ellentétben Zalánnal)

Villámgyorsan szedelőzködünk és távozunk az öltözőből, óvodából egyaránt. Legalábbis én és Zalán. Réka a lépcsőházban ordít és toporzéskol - érthető, ott a legjobb az akusztika -, hogy ő nem jön haza, dehogy jön haza velem, hová tettem a rózsaszín macskanadrágját, amit holnap fel akar  venni??? Hiába magyarázok neki bármit, ilyenkor falra borsó minden szó, míg le nem csillapodik magától. Nekem viszont már frankón sírhatnékom támadt, pontosan nem tudnám megmondani mitől. 

Ahogy a friss levegő megcsapja Récit és észreveszi a vele együtt kiscsikóként szaladgáló PaffKatát (akiről tudni kell, hogy még életében nem hisztizett. Hát nézték is a szülei enyém Rékát tarkóra szaladt szemöldökkel és kerek szemekkel.....), a hiszti egy csapásra megszűnik, mintha soha nem is létezett volna az a nyavalyás rózsaszín legging.....Csak nekem fáj valami belül egy kicsit.

Később megbeszéltük a dolgokat és Réka - bár különösebb együttérzés nélkül - bocsánatot kért, amiért megütött. 

- Fáj még? - kérdezte este, ahogy kavargattam a tejberizst.

- Nem, már csak a lelkem fáj..... - feleltem.

- Nekem is.

- Neked is? Hogyhogy? Mi fáj neked?

- Hát a könyököm, tudod, nagyon bevertem épp most az mikrosütőbe....

Hát szóval....ilyenek is vannak.....