Pontosabban, ki üthetett erre a gyerekre? Azaz rám.
Sokan mondják, hogy Zalán tiszta apja és nagyjából fele ennyien úgy vélik, Zalán kiköpött anyja. Ez utóbbiak nem ismerik Tibit, viszont többnyire már gyerekoromban is ismertek engem. Amikor ez a fotó a kezembe került a minap, rájöttem, hogy tényleg hasonlít rám a Zalán gyerek! Ami persze nem sokkoló hír, hiszen én volnék a szülő anyja.....de mégis egyfajta rácsodálkozás volt részemről.
Ami pedig a képet illeti:
Gyerekkoromban nagyon szerettem egy nálam 4 évvel idősebb lánnyal, Zsuzsival játszani. Ő volt 9, én és még néhány srác a szomszédból nagyjából 5-6? Ez a bugyis-strandlabdás kép az egyik kedvencem gyerekkoromból....Zsuzsiék kertjében készült. Ahol a fás kamrába úgy jártunk, mintha ott titokzatos lényeg élnének (a sünök tényleg be-betértek oda). Zsuzsi apukája asztalos volt, így a kertben nagy halomban állt a faanyag. Abból és méretes nejlon darabokból bunkert vagy sátrat építettünk, mikor mit. De jó is volt! Ha éppen nem volt faanyag és kitiltottak minket a fáskamrából, faforgácsos asztalos műhelyből, képesek voltunk úgy olimpiásat játszani ( repülővel elutazni, szállodában kipakolni, tollas versenyzőként meccseket játszani a világjátékokon) hogy egyetlen segédeszközünk nem volt. Csak a képzeletünkben, de ott annál színesebb és gazdagabb volt a világ. Jó volna, ha az én gyerekeim is tudnának majd olyan élvezettel JÁTSZANI, mint ahogy mi tettük azt annak idején Zsuzsival....
Ahogy leírtad ezt az asztalosműhelyt, éreztem az illatát :)
VálaszTörlésNem mondtam volna, hogy a képen Te vagy:)))) Nagyon szuper!!!!! Tényleg tiszta Zalán:)
VálaszTörlésÓóóó édes gyerekkor!!!!
Szerintem a mieink is tudnak így játszani, legalábbis Máté simán lejátszik egy focimeccset egyedül és labda nélkül:)
Meg aztán rajtunk is múlik, szülőkön, hogy mennyire engedjük hogy szárnyaljon a fantáziájuk.
Martine::)
VálaszTörlésBea: Az óvónénink mondta egy szülői értekezleten, hogy "A gyerekeket meg kell tanítani játszani. Lehet, hogy furán hangzik, de így van..."És én ezek sokat töprengtem...mert engem sem tanított senki soha játszani, mégis tudtam. A semmivel is. Töredéknyi játékom volt, mint most Rékának. És mégis....Vagy pont ezért? Vagy a mai gyerekeket tényleg tanítani kell játszani? Nem tudom.