4 hónapja oviban

Rendületlenül járunk oviba. Az igaz, hogy a szokásosnál később, olyan fél 10 magasságában esik be Réka a csoportszobába, mert nyolc óránál hamarabb nem lehet felébreszteni, lelket verni belé,  ha harangot kongatok az ágya mellett, akkor sem. Így általában pont akkor érkezünk az oviba (későn), amikor indul kifelé a csapat az udvarra játszani. Az anyák napi készülődés miatt azonban ezen túl legkésőbb 9-re megcélozzuk az ovit, hagy készüljön az ünnepségre a lány. Az óvónéni elmondása szerint ugyanis nagyon élvezi a verselést, nótázást, táncot. Naná....kár, hogy ebben a félévben először van ilyesmiben része szegénykémnek. És nem csak azért, mert 2 hét ovit 2-3 hét betegállomány követ rend szerint. 

Réka továbbra sem mesél az oviról szinte semmit. Nehéz megszoknom és nem állom meg soha, hogy legalább egy kicsit faggassam, kérdezgessem. De ellenáll. MIntha úgy gondolná, hogy ha már ott hagyom őt 25 másik gyerekkel és egy idegennek számító óvónővel, míg én Zalánnal jól hazajövök és "éljük világunkat" kettecskén, akkor engem ne érdekeljen, hogy mi folyik vele az oviban. Ne legyek már olyan kíváncsi. Tényleg semmit nem mesél. Egy mai példa:

- Réka, énekeltetek, verseltetek ma? 

- Ez itt milyen virág, anya?

- Őőő...Karina is mond verset majd anyák napján az ünnepségen?

- Az meg ott micsoda? Az a piros??

- Az "orgona ágát" énekeltétek ma az oviban? - erre már nem válaszolt semmit, mintha meg sem hallotta volna. 

Ma beszéltem egy kicsit M. óvónénivel Rékáról. Azt mesélte, hogy Réka nagyon jól kijön a többiekkel, vidám, aktív, játszik velük, a többiek is kedvelik. Továbbra is bibi viszont, hogy  a felnőtteket nem fogadja el. Egyik óvónőt és ezek szerint a dadust sem (aki mellesleg ritka látvány az óvodában, mint a fehér holló). Nem tudja, hogy ez miért van és rosszul is esik neki...Mert nincs hozzászokva, hogy a gyerekek elutasítják a kedvességét, hogy nem kérnek mondjuk az öleléséből, egy egy buksi simiből. Attól tart, ha valami történne Rékával, nem tudná megvigasztalni, nem tudna mit kezdeni a helyzettel, hiszen Réka nemigen fogadja őt el, mint mentsvárat....Nem tudtam neki erre mit felelni.

Azt is elmondta, hogy Réka csudaügyes, nagyon aranyos kiscsaj, az anyák napi készülődésben például máris lepipált több 6 évest, pedig még csak egy próbán volt jelen, a péntekin. Mielőtt eljöttünk, megjegyezte, hogy reméli, egyszer Zalánom is Katica csoportos lesz, mert kellenek az ügyesokos gyerekek az oviba....Ez volt a másik, amire nem tudtam, mit felelni.....

Tiborom pénteken beugrott az ovi központba, mert én megkértem rá. Azt vettem ugyanis a fejembe, hogy nehogy formai okokra hivatkozva visszadobják az átvételre vonatkozó kérelmünket....Amit még februárban beadtunk, bár a jelentkezés csakis ezen a héten történhet hétfőtől péntekig. Talán fölösleges kör volt, de megérte, mert kiderült, hogy ott van a papírunk, ahol lennie kell, no para. A hölgy megnyugtatta Tiboromat (bár nem ő volt ideges, hanem én) hogy minden rendben, még két hét és megkezdik a határozatok kipostázását. 

Egyébként az a feszkó, nyugtalanság, ami a nyílt napok hetében bennem volt, alább hagyni látszik. Eddig egyik napon azt éreztem, hogy naná, hogy átveszik a Pitypangba vagy a Manóvárba az én remek leánykámat, még szép!! Másnap meg hogy hangyányi esélyünk sincs....a rohadt életbe.  Most megint nagy lelki nyugalomban várom, hogy mi lesz. 


PS: Azért van abban valami lélekboldogító, amikor az ember lánya úgy sétál haza az oviból kétgyerekestül, verőfényes májusban, hogy a nagyobbik, az a szöszke ott a trió élén hangosan, szívből, átéléssel énekli az "orgona ágát"....Nem is értem, hogy van az, hogy még csak könnybe lábadt a szemem és nem omlottam össze zokogva a nyílt utcán. :)) Talán majd az anyáknapi ünnepségen?
I