Rácsok nélkül

Hétvégén megvolt az örömöm, ellátogattunk az Ikeába, többek között ágyat venni a kisebbik csemeténknek. Nem igazán volt időszerű a dolog, mármint az ágy csere, hisz Réka 2 is elmúlt pár hónappal, amikor átköltözött a rácsosból a nagylányos ágyába, Zalán pedig alig múlt másfél. Csakhogy a "kölcsön rácsos" a hétvégi nagytakarítás során újfent leszakadt, sokadszorra. Pedig lassan teljes főiskolai jegyzetgyűjteményem a matracot támasztotta. Emellett 1,5 év kihagyás után vágytam egy kis Ikeás bóklászásra karácsony előtt és ha már ott jártunk.....Tovább gazdagította az érvek listáját, hogy a Leksvik bútorcsaládból egyre kevesebb darabot gyártanak, nehogy holnapra kivonják a forgalomból Ikeáék eme remek fekvőhelyet, mert menten megüt a guta. Tiborom sem lépett fel tiltakozón, így szombaton felrobogtunk Budapestre gyerekestül. 

A Reptéri elkerülőn édes-hites uram áthajtott egy piros lámpán egy minden bizonnyal bekamerázott kereszteződésben, azóta is fásult depresszióban várjuk a büntetésről a 100.000 Ft-os csekket.... Ezt leszámítva, tényleg felhőtlen volt az örömöm. Úgy terveztük, hogy az ágyikót originál csomagolásban betámasztjuk a gardróbba, ahol az kivárja a sorát, jövő tavasszal esetleg ősszel aktív bútordarabunkká válhat. Csakhogy az ágyikó Apa számításaival szembemenvén nem fért el autónk méretes csomagtartójában, így még az Ikea parkolójában feltéptük a dobozt és darabonként helyeztük az ágy alkotórészeit oda. 

Aztán valahogy kicsúsztak az események az irányításunk alól és csak sodródtunk velük. Legelőször Tiborom a nappali közepére halmozta az ágy tartozékait, mint afféle igen drága tábortűzre valót. A fejünket vakargattuk, hogy mitévők legyünk velük, hová tegyük őket így doboz híján, meztelenül. Végül Apa, míg én az X Faktort bámultam, fogta magát és összerakta az ágyikót. A helyére biggyeszteni, matracot átköltöztetni már gyerekjáték volt. Így váltott át Zalán rácsos ágyból nagyfiúsba lényegében előzetes szándékunk ellenére. :)

Első éjszaka sokszor lámpát gyújtottam, hogy leesett e már róla, hol fekszik a gyerek egyáltalán. Mindannyiszor ennivalóan összegömbölyödve, legmélyebb álmát aludta a macis takarójával édes kettesben. Az ágynak van némi leesésgátlója, ami talán többet ér, mint a semmi, de azért méretes, amúgy is nyugdíjas éveit töltő szopis párnámat kölcsön adtam Zalánnak és azzal emeltem gátat az egyébként igen széles, 80 centis ágy szélén. 

Eddig nem esett le róla. Viszont este, ha nem elég álmos, fogja magát és átmászik Réka ágyába játszani, olvasgatni, diskurálni. De csak villanyoltásig. A sötétben marad a puha-pihe párnái között egyelőre. A délutáni alvással sincs semmi gond. A szokásos szertartásrend szerint megkeressük a cumiját, macis takaróját, lehúzom a redőnyt, betakarom és már alszik is. Remélem, nem fogom visszasírni a rácsos ágyas időszakot. Bár mindenképpen furcsán érdekes, hogy immáron, először bő 4 éve, nem áll ilyen bútor a lakásunkban.... Kár....