Helyzet

Még mindig beteg mindenki, csak a fokozat a kérdéses. 

Réka kapja az antibiotikumot, ahogy lement az első adag a torkán, látványosan jobbra fordult nyavalyájának alakulása. Remélem, fülecskéi megússzák ezt a fertőzést!

Zalán végülis nem kap még antibogyót (saját döntésem, remélem, nem vétek vele nagyon nagyot....), nem lázas, visszatért az étvágya bizonyos fokig, jobban van.

Tibim, a névnapos tegnap óta masszív torokgyuszival küzd, alig tud beszélni, szenved csendesen, mint a kutya....

Én megvagyok.

Már kevesebbet használjuk a porszívót, talán a szerdai nap volt a mélypont....Akkor csúcsot döntött a két gyerkőc. Én sosem gondoltam volna, hogy ANNYI és OLYAN színű takony elférhet és egyáltalán ki tud alakulni bennük. Csak dőlt és dőlt és áradt a fikatenger (bocsánat, de ezt muszáj leírnom) és minél több jött, annál nagyobb volt az én illetve csemetéim megkönnyebbülése....

Én nem tudom, hogy van ez, ha visszatekintek Tiborommal való kapcsolatom eddigi alig több mint 8 évére, egyetlen alkalom jut eszembe, amikor betegek voltunk, egyébként soha én betegszabadságon nem voltam, nem is ismertem ezt a szót. Egyszer fáztunk meg iszonyatosan, bimbózó kapcsolatunk első évében, amikor baráti társasággal kitaláltuk, hogy megnézzük a "szolnoki csatát" (http://www.szolnokinaplo.hu/node/96781)................Így utólag, nem volt egy korszakalkotó ötlet.

Az hagyján, hogy halálra untam magam a csata hevében, a süvítő, metsző szélben úgy megfáztam, hogy két hétig nyomtam otthon az ágyat, azt hittem egy ponton, hogy még a nyúlbakancsot is feldobom....de nem. Az antibogyó hatott szépen gyorsan és rendben. (A csatát viszont azóta is mellőzzük. Hat lóval sem lehetne elvontatni rá soha többé)

Aztán mi történik? Ellibben pár évecske, gyerekeink születnek, cseperednek, majd a nagyobbacska el is kezdi az ovit. És akkor bummm....A "közösség vírusai" összevont támadást indítanak kicsiny családunk ellen. Egyik betegségből felépülünk nagy nehezen, de már jön is a következő. 4 hétből kettőt biztosan betegséggel töltünk. És a virnyákok, bacik nem kispályások ám, nem afféle "kettőt köhintek, hármat tüsszögök és kész"... A mostani már a harmadik betegséghullám, ami tombol rajtunk és bennünk, eddig mindhárom esetben antibiotikum hozott csak helyre, vagy a gyerekeket, vagy minket, felnőtteket. 


Múltkor, amikor betelefonáltam az oviba, hogy Réka sajnos beteg, a héten biztosan nem tud oviba menni, L. óvónéni megjegyezte, hogy "hááát, igen, Réka baba még túl védtelen a mi bacijaink ellen...." - Szerettem volna vele megosztani azon véleményem, hogy hát az kérem hagyján, hogy Réka habtiszta, betegséget nem látott szervezetét leterítik az ovis nyavalyák, az kábé természetes és elvárt jelenség. A meglepő inkább az, hogy az ovis bacik és vírusok konkrétan minket, kedves szülőket is leterítenek. Na az hogy lehet? Mit tud egy 3-7 éves "baktérium gazda óvódás", amit az én 35 éves szervezetem még nem látott? Ez hogy van? MIndegy, valahogy túléljük ezt az időszakot, (mennyi lehet ez, pár év, mire nem betegszenek le lépten-nyomon az apróbbak????)  jobb ötletem nem igen lehet.

Barátnőm szerint örüljek, mert még az ügyeletet eddigi betegeskedésünkből kifolyólag nem láttuk, éjszaka lázas gyerek mellett nem virrasztottam (annyit), kórházban nem feküdtünk (nomégcsakazkéne...). Egyébként is még egy sor betegség előttünk van, amelyen illik átesnie egy gyerkőcnek....jajj, most bele sem akarok és tudok gondolni abba, hogy ezek mifélék is lehetnek....