Húsvétról

Az alaphangulatot az adta meg a Húsvéthoz, hogy valamikor nagycsütörtök magasságában a kezemben maradt a szemüvegem szára. Ami nem lett volna baj, ha továbbra is egy egységet alkotott volna a szemüveg többi elemével....de sajnos nem így volt. 

Mivel ez egy spec keret és iszonyú drága a javíttatása, hát nem volt jó kedvem. Szegénykémet még akkor vettem, amikor egyetlen gyerekem sem volt és hát finoman szólva sem gyerekbarát őkelme. Hogy Zalán egy nap minimum kétszer lekapja az orromról, nehezen viselte és akkor még a hancúrokról nem is beszéltem. Mindegy, csere szemüveg előás szekrény mélyéből és türelmesen vár, hogy a szemüveg egyszer megérkezzen a "szervizből"....

Az ünnepek csendes sütögetéssel kezdődtek, pozsonyi almatorta és az utóbbi idők nagy kedvence, rákóczi túrós bukkant elő a sütőből, egyik a másik után. Bár még répatortát és tiramisut is szerettem volna készíteni, végül erre nem volt idő, felnyaláboltuk a két tepsit valamint két darab gyermekünket és belevetettük magunkat a nagy rokonlátogatósdiba, amiből elő sem kerültünk hétfő késő estig.

Nálunk nem divat az ajándékozás húsvétkor, talán mert egyikőnk családjában sem hagyomány ez, de azért a gyerekek begyűjtöttek L. mamától némi ruhaneműt és általánosságban véve hihetetlen mennyiségű csokoládét, Lindt-től a Milkán át a Tibiig....A készlet most a konyhaszekrény egyik polcán várja a minél lassabb elfogyasztást, jó magasan, hogy huncut gyerekmancsok ne férjenek hozzájuk. Tegnap a maratoni vasalás során egész jól leapasztottam a mini tojás állományt. :))

Szóval úgy eltelt ez a mostani Húsvét felettünk, ettünk-ittunk, együtt voltunk a bővebb családdal és élveztük a jóidőt. Aztán mint mindig, hétfő este búsan konstatáltam, hogy ennek a Húsvétnak is vége sajnos....

Zalánom M. mamánál

A locsolkodás még fárasztó dolog a csöpp fiúnak.

Réka is szeretett volna hímes tojást kapni, és persze kapott is, így járult hozzá ő ahhoz, hogy elég főtt tojás legyen otthon a sonkához.

Csibét is simogattunk, no nem annyira azért, mert Húsvét volt, hanem mert Tatának a napokban volt csibekeltetnékje. 

A folytköv.-ről

Az elmúlt néhány hétben nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe az óvoda. Pontosabban a kérdés, hogy legyen ovi a nyári szünetig hátralevő két hónapban vagy ne legyen? Amikor Réka lebetegedett, azt gondoltam baromi határozottan, hogy ne legyen. Amikor Zalánnak alig tudtam lehúzni a lázát és napokig csak anyatejen tengődött az ártatlan, még erősebben megfogalmazódott bennem, hogy nem akarom látni az ovit (a vírus- és bacilusgazdát) ebben a tanévben, esetleg a kerítésen túlról, ahogy a játszótérre tartva elsétálunk előle. Úgy éreztem, elegem van, befejeztük....És ahogy ezt megfogalmaztam magamban, meg is könnyebbültem...egy időre. 

Aztán felvetettem Apának, hogy mit szólna hozzá, ha csak ősszel folytatná Réci az ovit....Nem is szeret járni, nem is igen tanul semmit, nem is sok van hátra, hátha ősszel már nem is ide járunk.... Tibi nem értett egyet az ovifeladással, szerinte Rékának egy baja van az ovival, hogy én, azaz az anyja nem járok oda, nem vagyok oszlopos tagja a Katica csoportnak...Erre pedig csak az az orvosság, ha leánykánk igenis jár oviba, mert csak úgy szerez barátokat, ha ott van. Ha pedig barátokat szerez, egycsapásra megszereti az óvodát. Ha nem jár, nem lesznek barátai és az életben be nem illeszkedik. Hoppá! Új impulzusként ért ez a felfogás, ami egyébként Tiborom saját élettapasztalatán nyugodott, el is gondolkodtam rajta....

Aztán mégis úgy véltem, hogy mit számít már ez a nyolc hétnyi ovi, igenis legyünk együtt hármasban minél többet, amíg lehet. Ovi ellenes lobbimnak Apánál jó alapot adott, hogy ahogy teltek itthon a hetek Rékával, nem tudtam nem észrevenni, hogy a folyamatos hisztizést valahol elhagyta a lány. Újra szót lehet vele érteni, értelmére hatni, ha kell....és ha valami mégsem úgy alakulna, ahogy ő szeretné, nem hempergőzik meg a porban és ordít, mint a fába szorult féreg, hanem át lehet vele beszélni a kérdést és együtt megoldást találhatunk mindenre. Valamelyest visszakaptam hát az én régi Rékámat. Hurrá....És hogy ez megtörténhetett, bizonyosan köze van annak, hogy az ovit hanyagoltuk az utóbbi hetekben. 

Most tehát valahogy az következhetne, hogy meghoztam a naaagy döntést, Récit idén már nem látja a Nyitnikék ovi....de nem ez jön. Ma reggel szépen felöltöztünk, megreggeliztünk és átsétáltunk az oviba. Ott Rékámnak örültek a katicák, nagyok, kicsik egyaránt. Récim motorra pattanva lelkesen a kapuhoz kísért, vidáman integetett utánam, majd Marcival a sarkában eltűnt az udvar forgatagában. 

Szóval újra ovis a csaj, legalábbis a következő nyavalyáig. Hogy végülis miért döntöttem az ovi mellett, nem igen tudnám most itt értelmesen leírni. Azt hiszem, az utóbbi napok játszóterezése során tapasztaltak nyomtak legtöbbet a latba. Réka szomorúan konstatálta, valahányszor üresen találtuk kedvenc játszóterünket, nem volt sokáig kedve egyedül ingázni hinta és csúszda között. Máskor úgy szomjazott a gyerektársaságra, hogy addig mentünk, míg nem találtunk egy zsivalyos játszóteret, tele gyerekekkel...Olyasmi is kicsúszott a száján, hogy hiányzik neki Marci és Zsolti (mindig csak a pasik, beste kölke!!) és ha az ovit emlegettem, nem ellenkezett, sőt, úgy nyilatkozott, hogy szeretne újra járni....bár ott ugye nincs tévé és így JimJam sem, ami komoly negatívum Réci szemében. :)

Most a csoport az anyák napi ünnepségre készül (reggel meglestem a próba utolsó pillanatait). Azt ugyan még nem tudni, pontosan mikor is lesz az oviban az anyák napja, mert az óvónénik jövő héten valami iszonyú fontos Ellenőrzést kapnak "fentről", szóval anyák napja helyett inkább erre készülnek (el sem tudom képzelni, hogy hogyan és miképpen lehet erre felkészülni....) Mindenesetre van némi átmeneti kizökkenő az örökös "szabad játék"-ból, verseket, dalokat tanulnak, talán még valami ajándékot is alkotnak....Szemem rajta lesz napról napra a lánykán, de nem hiszem, hogy Rékám rosszul érezné magát az oviban abban a kemény 3 órában, amit ott tölt...

Szeretném úgy zárni majd ezt az óvodai félévet, évet, hogy az nem volt hiábavaló. Rékám barátokat is szerzett, nem csak ronda bacikat és vírusokat; jól érezte magát (legalább olykor), sikerélmények érték és már tudja nagy vonalakban, milyen is az élet egy óvodában.
Hogy vidámabban menjen oviba, mint ahogy hazajön onnan....nos arra talán még várni kell egy keveset, tán egy félévnyit is....

Nagyon boldog ünnepeket kívánunk mindenkinek!

Ovi kukuccs 2011

Végre valahára valamennyien meggyógyultunk. A porszívó szíves közreműködését megköszöntük és újra a gardróbba költöztettük. Nincs szipákolás, csorgó orr és köhécselés sem. Egyelőre. Van viszont csodaszép napos időjárás, szinte nyarat idéző verőfény és idén először fordult elő, hogy azt hittem, napszúrást kapok a játszótér pusztájában. Egyben megfogadtam, hogy ezen túl téli zoknit nem húzok becses lábacskámra, mert félő, hogy egyszer bemutat egy öngyulladást a cipőmben.

Nagyhét van. Nem csak Húsvét szempontjából, de óvodailag is. Ama bizonyos "Ovi kukucs" kerül megrendezésre a héten a város minden ovijában, vagyis szülői értekezletek, nyílt napok, játszóházak érik egymást, csak kapkodja az emberlánya és fia a fejét. Tavaly már megnéztünk két ovit, a körzetest és egy nem körzetest (Manóvár), így azokba már nem tartottam fontosnak, hogy bekukkantsak (főleg amelyikbe jár Réci)...azonban maradt még így is kettő a környéken, ami érdekelt. Liget úti és a Pitypang. 

Hogy a Liget útiba nem is jelentkeztünk, mégis megnéztem, ez kicsit jellemző rám. No nem bántam meg, igazság szerint tetszett, amit láttam és hallottam. El tudtam volna képzelni ott Rékát...Homogén csoportok, kedves óvónénik, amerre a szem ellát, tehetséggondozás kiscsoportban és egyénileg is, lovak, stb. stb. Egyetlen dolog volt érdekes, az pedig a bevallott "pedagógus hiány", és az emiatt összevont csoportok....nem egészen érettem. Azzal indokolták, hogy más óvodákban is kevés az ember, blablabla....de a mi körzetes ovinkban, amely bár sok sebből vérzik, azért jut minden csoportra két óvónő. Létszám stop van, vagymi??

Délután átbattyogtam a Pitypang ovi szülői értekezletére is. Az utóbbi időben már rengeteg infót begyűjtöttem erről az oviról, szülőktől, óvónőktől, így nagy volt bennem a várakozás, hogy mi minden fog majd elhangozni. Meglepetésemre, annyi embert érdekelte az esemény, hogy be sem fértünk a csoportszobába....Itt is kedvemre való volt egy sor dolog, sőt, hirtelen mintha a számomra ideális óvodát jellemezte volna valaki az orrom előtt. Itt aztán nem unatkozna Réka egy percig sem, nemigen lenne rá ideje. Ahogy olvastam a sorok között, kicsit jobban támaszkodik az ovi a szülők pénztárcájára, mint a jelenlegi ovink (amely a csoportpénzen túl nemigen kér semmit), de ez legyen a legnagyobb baja. Kaptunk tájékoztatót, prospektust és az igéretet, hogy a város legjobban felszerelt és egyik legmagasabb szakmai színvonalú óvodája a Pitypang....

Hazafelé azon járt az eszem, hogy miért van az, hogy egy x városban óvoda és óvoda között akkora különbségek lehetnek, mint amilyenek kétség kívül vannak. Miért nem gondoskodik a központ, amely valamennyi óvodát irányítja, hogy egy adott színvonal minden oviban adott legyen? Miért nem biztosítja, hogy felszereltségben megközelítően azonosak legyenek a viszonyok? Vagy ha már olyan a helyzet, amilyen, legyenek a külsősök, körzeten kívüliek számára is elérhetőek a jobb ovik. Legyen verseny az intézmények között, így a gyengébbek is nagyobb késztetést éreznek majd talán, hogy felvegyék a tempót az erősebbekkel....

Május végig kapunk értesítést a hogyan továbbról. Pitypang, Manóvár vagy Nyitnikék, azaz maradtunk, ahol voltunk?

11 hós lett Zalánom

1) Hetek óta inkább a hátán szeret aludni. Mivel mindkét szülője és nővére is lelkes hason alvó, így Zalánunk ebben kakukktojás.

2) Múlt héten pénteken tett egy lépést előre, majd szombaton kettőt....azóta várjuk a folytatást. 

3) Tíz hónaposan volt 77 centi. A védőnő szerint 75 centi a kispasik 1 éves átlag magassága, szóval colos a gyerek. Ki is nőtte a mélybabakocsit, már csak úgy tudom belefektetni, ha összehajtogatom a lábacskáit. Még jó, hogy kitavaszodott. Súlya viszont pihécske, betegségének köszönhetően egyelőre nem gyarapodott az elmúlt két hétben....8800 g körül lehet még mindig. 

4) Nem mond semmit. Fura is lenne a későn beszélő Réka után egy korán karatyoló öcsi...Bár játék közben gyakran mondogat olyasmit, hogy "ez.....ez"..és amikor Réka eszik vagy iszik valamit, Zalán is kér belőle:  "énis...énis". Kukucskálós játéknál mondaná ő is, hogy "kukkk", de még az ú betű hiányzik. Így is értem, mit szeretne, a "k........kkkkk"-kal kifejezni,

5) Szeme csodaszép mélykék. Még mindig elolvadok, amikor szopi közben felnéz rám. Ez olyasmi élmény, amely már beleégett az elmémbe, bármikor fel tudom idézni, milyen a tekintete....

6) Ha a karomba veszem és úgy teszek-veszek, nagyon oda kell figyelni, mert Zalánomnak ilyenkor hirtelen nyolc karja is nő, bármit megragad és magához húz, lesodor, beleértve a porcelán tányért, a bögre kakaót, a cserepes virágot.

7) Ha rászólok, hogy "nem szabad" (mondjuk leemeli a telefont a helyéről), visszafelesel. Rávágja, hogy "na" vagy "ne" vagy "de",  sokszor még a térdét is rogyasztja a nyomaték kedvéért.....szép kis párbeszéd alakul így ki közöttünk. 

8) Öt foga van, jelenleg a hatodikat növeszti. Ha az is kibújik, úgy néz ki lesz egy kis szünet, mert Heteske és Nyolcaska még sehol nincsenek.

9) A pihepuha, kékmackós fehér takaróját nagyon szereti, azon szokott aludni a kiságyában.

10) Már nem hajlandó fekve szopizni. Ülve viszont klasszul elmatat rajtam, megszorítja az orrom, húzza a hajam, csavargatja a másik mellbimbóm....vagy csak simogat, ami viszont nagyon fincsi.....

11) Ügyesen lapozza a könyveket, szereti a meséket hallgatni. Kisautóval a kezében is láttam már végigszántani a folyosót. A sütifalót is szívesen pakolja meg ezzel azzal. Szereti Réka babáit, szívesen tologatja a babakocsit, mint afféle járássegítőt...

12) Háromszor volt beteg eddig és a hétvége óta már antibiotikumot is látott egészen közelről. Popsiban mért 39,4 az eddigi lázrekordja.

13) Nem szeret etetőszékben enni, így többnyire (azaz mindig) az ölemben ülve költi el az összes étkezést. 

14) Már nem alszik el egykönnyen a babakocsiban.

15) Pépesítve nem eszi meg a banánt, ahogy az almát sem.

16) Kedvence eledele a cukkínifőzelék rizzsel és husival. Vagy a mama főzte husileves tészta nélkül. Ez utóbbi még turmixolva.

17) Éjjel kétszer ébreszt, egyre inkább megszokásból, mert nem szopik jelentősebb mennyiséget. 

18) Autóban menetiránynak háttal ül, bár a lábát lassan hajtogatni kell, annyira kilóg az ülésből...

19) Szívesen kotorászik (kotorászna) szobanövények földjében. Ez Rékától annó teljesen idegen volt.

20) Minap Réka megkérdezte, hogy a konyhai kuka miért van a széken? És a hálóban a kiskukát miért tettem a komódra? Hát mert a Kishuszár (Zalán) imád kukázni. Ez megint olyasmi, ami Rékával nem tapasztaltam. 

21) Még mindig sok mindent a szájába vesz. 

22) A porszívó szerinte egy játék, ami hangos és lehet magunk után húzni. Nem mellesleg, megszabadít a takonytól, ami fontos. 

23) Az összes konyhaszekrény és fiók, valamint a fürdőszoba szerkény ajtaja le van zárva a pakológép kisfiam elől. Elmondhatom ezerszer is, hogy nem szabad, a fejem tetejére is állhatok, ha be tud hatolni egy szerkénybe, akkor be is fog....

24) Récit nagyon szereti. Amikor reggel felébred, rögtön őt keresi, mászik hozzá az ágyba és nem nyugszik, míg így vagy úgy, de fel nem ébreszti. Régebben a haját húzta, ma már inkább simogatni próbálja a haját, vagy egyszerűen ráfekszik, hozzábújik....

25) Nyugodt, vidám, mosolygós baba. És babaságából éppen 1 hónap van hátra....

Friss hír

Zalán megtette első három önálló lépésééééét!!!!!

Miből gondolom, hogy gyermekem nincs jól felkészítve Húsvétból?

Mert a minap az alábbi kurtácska párbeszédet volt szerencsém végighallgatni.

Mama (nagyon lelkesen, valósággal sugározva) : Jön a húsvét, Réka, és olyan jó lesz, hoz neked soksok csokit a nyuszi.

Réka: Óóóó...dehát már tele van a szekrény csokival, ott fenn a sütő felett...

Nagyjából pont ott, fenn a magasban tárolom a csokitojásokat, nyuszikat, bárányokat és egyéb nyalánkságokat. 

Nem túl sokat tud Rékám még a húsvétról, de annyi máris bizonyos, nem nagyon érdemes erőlködnöm azzal, hogy felfessem Rékának mondjuk a tojást tojó nyuszi képét....

Vajon mit?

Vajon mit mond az én drága uram, amikor vacsora közben nagyobbik csemeténk véletlenül a székére, - azaz maga alá - önti joghurtját.....

A: Hagyd csak, szívem (mármint én), feltakarítom mindjárt.

B: Ezt nem hiszem el, Réka, hogy tudtad az egészet kiönteni???!!!!!

C: Jól van, most már edd fel a joghurtot onnan, Réka. (mármint a székről)

D: Tudtam, úgy tudtam, hogy nem kellett volna felbontani azt a joghurtot....

Nem akartam hinni a fülemnek, de a C változat hangzott el. :))))

Ahogy az a képről is látszik, a gyerekek komolyan vették apjuk ötletét és bár egyre ritkábban csinálnak ilyet, szót fogadtak. 

4 éve annak

azaz holnap lesz, napra pontosan, hogy végre ilyesmit tudtam felmutatni:

Ez a dátum, az első pozitiv tesztem dátuma, április 16 mindig afféle ünnepnap marad a  számomra. Nyilvántartom, számon tartom. Még most is. Valami ekkor kezdődött. Valami nagyon fontos, nagyon szép....

Ünneplésképpen részlet a Popinaplóból. :) Érdekes élmény olvasni akkori önmagam, ahogy az előbb olvastam a lenti történetet, még meg is hatódtam....:)

Idő: 2007. április, hsg utáni első aktív ciklus, annak is a vége....

Első tesztemet szombatra programoztam be, a ciklus 14. napjára. (2007.április 14 - a  szerk. )Émelygéssel ébredtem aznap, ami bizakodással töltött el, de nem voltam benne biztos, nem az izgalomtól van e az egész. Csak kitalálom, beképzelem......addig figyelem magam, hogy émelygek e, míg tényleg....... Ebben jó voltam, meg kell hagyni. Mindenesetre, hajnalban kiugrottam az ágyból és a WC-be osontam. Nem voltam híve a "teszteljünk együtt Apával" mozgalomnak, egyedül akartam végigcsinálni. Remegő kézzel engedtem a merítős tesztemet az anyagomba.....a torkomban dobogott a szívem, szédületes tempóban....

A kontrollcsík nagyon gyorsan megjelent....aztán semmi. Negatív. Kifejezetten csalódott voltam...... "Persze én bolond, hogy is gondolhattam, hogy terhes lehetek, hiszen még csak ma kellene megjönnie....hol itt a meglepi?" - gondoltam keserűen.  Aztán kapcsoltam. Hoppá, a fenébe, álljunk csak meg...túl mélyre merítettem azt a nyavalyás tesztet. Áááááá....Így viszont érvénytelen az egész....Még több ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ.....Több teszt nem volt otthon, elhatároztam, nem is tesztelek jövő szerdáig. Kevés elkeserítőbb és depresszióba hajszoló dolog van egy babára vágyó számára, mint egy undok negatív teszt....

Vasárnap ugyanúgy émelyegtem reggel és ez boldoggá tett. Így utólag, nem is tudom, hogy bírtam ki, hogy nem szereztem valahonnan egy másik tesztet, de azonnal....Talán mert annyira úgy éreztem, hogy nincs remény, órák kérdése és piri anyó, vér néni, mary, ki hogy ismeri, fülön ragad menthetetlenül...Egy alkalommal például a hiperszuperben nagybevásároltunk, amikor egyszer csak azt éreztem, hogy na MOST végem van. 100% hogy megjött. Lőttek ennek a ciklusnak is. Óriási volt a késztetés, hogy a kb. a porcukros, kristálycukros polc közelében letoljam a gatyám és szembesüljek a tényleges helyzettel. Otthon hatalmas volt a megkönnyebbülés, hogy egyelőre megúsztam, mégsem jött meg. Dehogy jött, dehogy jött, Popim már meg is ágyazott odabenn magának....

Mire erről meggyőződhettem, volt még izgalom, elég. Hétfőre (2007. április 16.) egyenesen tűkön ültem, a 16. dpo-nál tartottam, a ciklusom 31. napján....Piri anyó már 3 napot késett nagyjából. Pokoli messzinek tűnt a szerda reggel....Délután nem bírtam tovább, az ebédszünetben beugrottam a drogériába. Elszántan meg sem álltam a tesztes polcig és farkasszemet néztem a kínálattal. Most másfajta tesztet kerestem, csak az volt a szempont, hogy ne "mártogatós" legyen. Mert az nem nekem való, valami egyszerűbb kellett a magam fajtának. Mint kibiztosított kézigránátot, úgy vittem a pénztárhoz a kiszemelt példányokat. Nem volt a fejemben semmilyen koncepció, hogy a szerdára időzített tesztelést előbbre hoznám, de az irodában égette a táskámat a kis csomag, képtelen voltam dolgozni. Újra és újra csak a széken terpeszkedő táskámra sandítottam.

Fél 2 tájban nem bírtam tovább, felpattantam és kivágtattam a WC sötét félhomályába zsákmányommal. Rövid úton idegrohamot kaptam. A teszt valóban másfajta volt, mint amit elszúrtam szombaton, na igen, annál csak bonyolultabbnak tűnt. Most is reszkető kézzel próbáltam a sötétben kiokosodni magam a használati utasításon, de nem sok türelmem volt hozzá.  Mérgemben összegyűrtem, kisimítottam néhányszor a papírost, közben magamra zártam az ajtót, nehogy a toalett forgataga megzavarjon.

 Elvileg fordítgatni kellett a tesztet erre arra ilyen és olyan szögben. Izgalmam olyan intenzív volt, hogy nem tudtam igazából koncentrálni az utasításokra, mindent háromszor el kellett olvasni, hogy egyszer felfogjam...."A fenébe, mégis merítőset kellett volna venni..... Csak nem rontottam volna el rögtön kettőt zsinórban. De most már mindegy."  A budiban olyan sötét volt, hogy nagy hiányát éreztem egy zseblámpának.

Végül nem is sikerült az előírt időtartamig pisilnem a kis furmányos tesztre, bántam is én. Végre végeztem. Nagyot sóhajtottam  Lehajtottam a WC tetejét és rátelepedtem. Már csak ki kellett várni....Ma is emlékszem, fel tudom idézni a radiátor színét és típusát, az egész közeget, ami körülvett. Csak bámultam üveges szemekkel a radiátorra. A tetején nyugodott a teszt, mivel az egyetlen vizszintes felület ez volt odabenn. Közben a szívem majdnem kiugrott a helyéről...Egy perc múlva felpattantam, mint akibe villám csapott és megkuksiztam az eredményt. Semmi. Negatív. Ez meg hogy lehet?? Ekkor jöttem rá megrendülten, hogy lelkem mélyén, tudat alatt én nagyon is számítottam a pozitív eredményre. Csak valami rejtélyes módon, még magammal sem álltam szóba, hogy ezt bevalljam magamnak. Ez furán hangzik, de valahogy így volt. 

Kivert a víz, visszaültem a wc tetőre, ami nagyot nyekkent alattam és zavarodottan azon törtem a fejem, hogy akkor mi is van velem? Hogyhogy nem jött meg és terhes sem vagyok? Miért van a hőm az egekben???? Talán valami ciszta? Vagy tényleg a hormonjaim szórakoznak velem?....Eltelt még 2 perc, és amikor  már semmi értelmes és nem értelmes gondolat nem jutott eszembe újdonságként, mely a jelenlegi helyzetemet jól leírta volna, vetettem egy utolsó reményteljes pillantást a tesztemre. Golflabdányira dülledt mindkét szemem. Ott volt a másik csík......Ott volt....Először alig mertem lelegzetet is venni, nehogy leheletemmel elpárologtassam a csíkot és  a szemem sem mertem levenni a tesztről...Még eltűnik itt nekem a bizonyíték. Feltéptem az ajtót és kivittem a fényre a toalett sötétjéből. Édes Istenem, tényleg ott volt, nem a szemem káprádzott és nem is képzelődtem.  Soványka, rózsaszínecske, haloványka, meg sem közelítette a kontrollcsík erősségét. Mindazonáltal kétség kívül az enyém volt. Létezett, nem csalás, nem ámítás!

El nem tudom mondani, mit éreztem. Más lett minden azonnal.... Számítottam erre, mégis az esélye olyan kicsi volt. Hiszen még csak az első aktív ciklust írtuk HSG után...Alig kaptam levegőt és annyi gondolat röpködött a fejemben, miközben egyet sem  tudtam igazán elkapni, hogy zúgott szegény. Mindig úgy képzeltem, hogy majd ugrándozom örömömben fel-alá, mint egy őrült bakkecske, és közben majd szétvet az öröm.

Most nem ugráltam sehová. Talán ahhoz  túl nagy dolog volt ez, kicsit sokkot is kaptam, el sem akartam még hinni....Nem tudom. Pislogtam a tükörképemre, mélyeket lélegeztem, a mosolyt persze nem lehetett letörölni a képemről. Kezet mostam, megmostam az arcomat is, újra mélyeket lélegeztem.... és megint a tesztet bámultam.

Volt még hátra néhány óra a munkaidőmből, visszamentem hát az irodába. Már nem teljesen ugyanaz az ember voltam, aki néhány perce kijött onnan......

Hát így kezdődött.... 

Helyzet

Még mindig beteg mindenki, csak a fokozat a kérdéses. 

Réka kapja az antibiotikumot, ahogy lement az első adag a torkán, látványosan jobbra fordult nyavalyájának alakulása. Remélem, fülecskéi megússzák ezt a fertőzést!

Zalán végülis nem kap még antibogyót (saját döntésem, remélem, nem vétek vele nagyon nagyot....), nem lázas, visszatért az étvágya bizonyos fokig, jobban van.

Tibim, a névnapos tegnap óta masszív torokgyuszival küzd, alig tud beszélni, szenved csendesen, mint a kutya....

Én megvagyok.

Már kevesebbet használjuk a porszívót, talán a szerdai nap volt a mélypont....Akkor csúcsot döntött a két gyerkőc. Én sosem gondoltam volna, hogy ANNYI és OLYAN színű takony elférhet és egyáltalán ki tud alakulni bennük. Csak dőlt és dőlt és áradt a fikatenger (bocsánat, de ezt muszáj leírnom) és minél több jött, annál nagyobb volt az én illetve csemetéim megkönnyebbülése....

Én nem tudom, hogy van ez, ha visszatekintek Tiborommal való kapcsolatom eddigi alig több mint 8 évére, egyetlen alkalom jut eszembe, amikor betegek voltunk, egyébként soha én betegszabadságon nem voltam, nem is ismertem ezt a szót. Egyszer fáztunk meg iszonyatosan, bimbózó kapcsolatunk első évében, amikor baráti társasággal kitaláltuk, hogy megnézzük a "szolnoki csatát" (http://www.szolnokinaplo.hu/node/96781)................Így utólag, nem volt egy korszakalkotó ötlet.

Az hagyján, hogy halálra untam magam a csata hevében, a süvítő, metsző szélben úgy megfáztam, hogy két hétig nyomtam otthon az ágyat, azt hittem egy ponton, hogy még a nyúlbakancsot is feldobom....de nem. Az antibogyó hatott szépen gyorsan és rendben. (A csatát viszont azóta is mellőzzük. Hat lóval sem lehetne elvontatni rá soha többé)

Aztán mi történik? Ellibben pár évecske, gyerekeink születnek, cseperednek, majd a nagyobbacska el is kezdi az ovit. És akkor bummm....A "közösség vírusai" összevont támadást indítanak kicsiny családunk ellen. Egyik betegségből felépülünk nagy nehezen, de már jön is a következő. 4 hétből kettőt biztosan betegséggel töltünk. És a virnyákok, bacik nem kispályások ám, nem afféle "kettőt köhintek, hármat tüsszögök és kész"... A mostani már a harmadik betegséghullám, ami tombol rajtunk és bennünk, eddig mindhárom esetben antibiotikum hozott csak helyre, vagy a gyerekeket, vagy minket, felnőtteket. 


Múltkor, amikor betelefonáltam az oviba, hogy Réka sajnos beteg, a héten biztosan nem tud oviba menni, L. óvónéni megjegyezte, hogy "hááát, igen, Réka baba még túl védtelen a mi bacijaink ellen...." - Szerettem volna vele megosztani azon véleményem, hogy hát az kérem hagyján, hogy Réka habtiszta, betegséget nem látott szervezetét leterítik az ovis nyavalyák, az kábé természetes és elvárt jelenség. A meglepő inkább az, hogy az ovis bacik és vírusok konkrétan minket, kedves szülőket is leterítenek. Na az hogy lehet? Mit tud egy 3-7 éves "baktérium gazda óvódás", amit az én 35 éves szervezetem még nem látott? Ez hogy van? MIndegy, valahogy túléljük ezt az időszakot, (mennyi lehet ez, pár év, mire nem betegszenek le lépten-nyomon az apróbbak????)  jobb ötletem nem igen lehet.

Barátnőm szerint örüljek, mert még az ügyeletet eddigi betegeskedésünkből kifolyólag nem láttuk, éjszaka lázas gyerek mellett nem virrasztottam (annyit), kórházban nem feküdtünk (nomégcsakazkéne...). Egyébként is még egy sor betegség előttünk van, amelyen illik átesnie egy gyerkőcnek....jajj, most bele sem akarok és tudok gondolni abba, hogy ezek mifélék is lehetnek....

Újabb feladvány

Bár az előzővel jól beégtem, a kedvem ez nem szegte. Most teszek egy könnyebbet, hátha...

A kérdés egyszerű: Ez mi? 

Was ist das? What is it? Che cosa e? 

Segítségül: Elég a legfelső "behatást" figyelembe venni.

Kedvenc közös alkotásaim Récivel

Imádom ezt a kakast!!! (Majd teszek linket is honnan szedtem, mert persze nem az én agyamból pattant ki az ötlet egy az egyben. ) Réka nem sokat tett hozzá az alkotáshoz, segített ragasztani a farktollakat és borús kétkedéssel figyelte, mi a frász kerekedik egy szétdarabolt tojásosdobozból....Aztán ahogy egyre inkább formát kapott (szemet, taréjat) a hímnemű szárnyas, egyre kevésbé lehetett letörölni a mosolyt az arcocskájáról. :)

Volt egy ötletem, hogy ültetek a kakaska mögé Kinder tojást, de nem illene hozzá, kap majd finom hímeset. :))

Volt egyszer egy tulipán.....

Tulipánból paprika....

Paprikából Jancsika....

Jancsikából kiskirály....

Kiskirályból tulipán.

Réka nagyon szereti ezt a hajtogatós kis mókát, Jancsikát maga rajzolta és hamar megtanulta helyesen hajtogatni is a lapokat. 

Jajj, de jó is együtt ügyködni a csemetével! 

Egy újabb zenekedvelő gyermek a fészekaljban....

Kihasználva a pillanatnyi zűrzavart a tv körül (lásd kábelek), Zalánom bekapcsolta a rádiót. A felvétel nem túl spontán, mert csak azt sikerült videjóra vennem, amikor már harmadszor nyomta meg a szükséges gombot...De azért aranyos. :)

Egy hét betegség után...

....ma megkezdjük az antibiotikum kúrát is. Mindkét gyerkőcnél sajnos. Rékának húzódik rá lassan a fülére a rengeteg takony a betegség, nem merek kivárni a "nehéztűzérséggel".... Zalán drágám pedig nem is kapott más gyógyszert érdemben, csak antibogyót. Tegnap alig tudtam lehúzni a lázát, meg is ijedtem egy picit..végül a Germicid hatott, az volt itthon. 

 Hát eddig tartott Zalánom antibogyó szüzessége, nagy mák volt, hogy Réka 3 éves koráig kihúzta nélküle. Egyeskék szerencsére tán. Ovi nincs, nagy valószínűséggel még a jövő héten sem, Réka örül, mint majom a farkának. 

Komolyan fontolgatom egyébként, hogy többet ebben a "tanévben" már nem is fog megjelenni az oviban, majd meglátjuk. Totál fölösleges és hiábavaló volt úgy érzem, ez az ovis félév, pedig tavaly ilyenkor mennyire azon voltam, hogy Rékát felvegyék...Akkor még úgy tűnt, jó lesz ott neki. Végül azonban csak annyi derült ki, hogy a jelenlegi ovi az, ahová nem szeretném, hogy járjanak a gyerekek. Ez is valami? 

Mindegy. Ez már más téma, egy másik lapra tartozik.

Képek Zalánról is

Hogy kire ütött ez a gyerek, bizisten nem tudom, az biztos, hogy rám nem. :) Olykor egy-egy gesztusa, pillantása eszembe juttatja apukámat, mást nem igen....Ahogy Tibi szokta mondani "Zalán leginkább Zalánra hasonlít, ", ami vicces, merthát mégiscsak a mi gyerekünk, nem a gólya pottyantotta az erkélyünkre....Legalábbis nem a szó szoros értelmében. 

A népszerű véleménnyel ellentétben én már nem gondolom, hogy kiköpött apja lenne a gyerek....Azért elfogadom, amikor az én felmenőimet nem, Tibimet annál jobban ismerők úgy vélik, hihetetlenül hasonlít a kispasi az apukájára.....Még annyit, de annyit fog változni. Még az is meglehet, hogy nagyfiúként tiszta anyja lesz. Szegényke...

Újabb nyavalya

Hétfőn megkezdtük az oviban a negyedik hetet...aztán kedden már nem mentünk. Réka lebetegedett. A tünetek már ösmerősek, orrfolyás, kínzó, fojtó köhögés az öklendezésig.  Láz semmi, van viszont elesettség és étvágytalanság annál inkább. 

Ma csatlakozott hozzá Zalán, elvégre egy jó testvér osztozik jóban rosszban a tesóval...Nem köhög, még nem, ellenben hőmérő kiakasztó magasságba szökött ma láza. 

Mesét néznek, teán és kölesgolyón tengődnek a betegeskedők....

Mert játszani nincs kedvük vagy erejük, étvágyuk máshoz nincs. (Azaz...lásd utolsó kép)

Aztán szétdőlnek, ki jobbra, ki balra...szegény drágáim. Ülni is fárasztó ilyen betegen.

Várjuk a jobbulást. Hess láz, hess köhögés!!!!!!!!!!!

Öhömm....

És micsoda velőtrázó ordítást váltott ki Rékából, amikor a művét felporszívóztam....

Kedvenc RéciKépek

Hisztis tyúk, az biztos, de imádnivalóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!!!

Réka mondta 12

Én: - Látod, látod, hiába kértem, hogy vedd fel a pulcsid tegnap...Meg is fáztál. 

Réka: -  Anya....rajtad volt pulcsi, mégis beteg lettél...

Kinyitottam a szám, majd becsuktam. Nem jutott eszembe frappáns válasz.

***

Együtt pancsolunk a fürdőkádban, Réka és én.

Egyszer csak fel és alá rugózik a habokban, mire lelkes vigyorral a képemen mondókára gyújtok.

- Gyí, paci paripa....nem messze van Kanizsa..... 

- Nem, nem. - csóválja a fejét Réka.

- Nem? Nincsenek pacik? - kérdezem.

- Nem. EZ ITT A FÜRDŐSZOBA. - néz rám okoskodva és nem először érzem azt, hogy szentül hiszi, sokkal okosabb nálam. Ami, jelzem, igaz...

***


Azt játszuk, hogy összegyűjtjük így tavasz tájékán, milyen virágokat ismerünk. 
- Jácint! - rikkantja Réka. 
- Nagyon jó. - bólintok.
- Orchidea! 
- Jóóó!
- Őőőőő...
- No milyen virágokat ismerünk? 
- Jácint! 
- Az már volt!
- Akkor orchidea.
- Igen...az is volt.
- Akkor jácint. 
- ....
- Vagy orchidea. 
- Azt már mondtad, Réka.
- Jójó, akkor jácint. - rám néz, villan a szeme, majd kibuggyan belőle az a gurgulázós nevetés, amit még az óvónénik is imádnak az oviban. Amikor a huncutságot osztogatták, Rékán nagyon nagyon sietett sorbanállni. 
***

Réka egy régi igazolványképet forgat a kezében, melyet valamelyik fiók mélyéről bányászott elő.

- Ezen még öreg voltál....- motyogja halkan. 

- Tessék?? - ez voltam én.

Vonakodik válaszolni, szégyenlősködik, majd végül a fülembe súgja újra a fenti mondatot.

- Öreg? - kérdezem nevetve.

- Igen. Zalán pocakban volt akkor...

- És már szebb vagyok?

- Igen, sokkal szebb. - derül fel az arca hirtelen és buzgón bólogat. - Szép vagy, anya.

Következtetések:

1) Én csak egyre fiatalodom...legalábbis a lányom szerint.

2) És szépülök is. Évről évre. 

***

Zalán hiperszuper sebességre képes, ha mászásról van szó. Ha kergetjük, pláne. Ezt egy alkalommal apja valahogy így kommentálja.

- Nagyon fürge Zalán, csak úgy húzza a kék csíkot. - merthogy kék pizsiben virított aznap este a legény. - Réka vizslatja, nézegeti a járólapot, meresztgeti a szemét, majd visszatér a nappaliba hozzánk.

- Én nem is láttam semmilyen csíkot. Hol van???

****

Egy heves féltékenységi roham lezajlása után elcsendesedik Réka végre.

- Mire jó ez, Réka, miért kell ezt csinálnod? - kérdezem szomorúan. Egy darabig kivár, majd annyit mond halkan.

- Én is emberből vagyok. - azt hittem, rosszul hallok, de nem.

Halovány lila gőzöm sincs, hogy ezt honnan vette, hol hallhatta, eddig nem sikerült rájönnöm.

***

Amíg mosogatok, Rékám mellettem képzeletbeli tortát süt a gyümölcsformában.

- Ez alkoholos süti lesz. - jegyzi meg egyszer csak.

- Alkoholos?? De hiszen akkor abból nem ehetsz sem te, sem Zalán. - felelem.

- De ebben babaalkohol van, azt eheti Zalán is.

Vagy úgy! Az más. 

***

Zalánom mostanában olyasmiket produkál, ha BarnaMaciról van szó, hogy azt egy nyuszi is megirigyelné. Egy este beszélgetünk Rékával, ahogy éppen pelenkacseréhez készülődünk Zalánnál és elhagyja a számat a "szorulás" szó (a pontos szövegkörnyezetet nem jegyeztem fel.) Réka szemügyre veszi Zalánt, meghuzigálja a pizsit a válla táján, majd megállapítja nagyokosan.

- Nem, most nincs szorulása.

- ??? - majd kicsit később: - Mert milyen az, ha Zalánnak szorulása van? Mit gondolsz?

- Hát...nem is tudom. - feleli szégyellősen Réka. - Szorítja a ruhája, nem?

Amikor a hiszti- és dackorszak egyszerre támad

Na olyankor azt hiszem, szüksége van az embernek minden atomnyi türelmére, derűjére és optimizmusára. Valamint frissen vasalt idegekre. Minél vastagabbak, annál jobb. Nálunk a fentiek néhány hete jelentek meg, előbb a vad dackorszak és utána a hisztik áradata (így rémlik) és bizton állíthatom, hogy mostanára Apával így vagy úgy, de mindketten elértük a mélypontot.


Egyébként régóta készülök írni egy bejegyzést hiszti témában. Olyan régen, hogy azóta tapasztalatokkal bőven gazdagodván meg is világosodtam, hogy amikor először akartam erről néhány kerek mondatot alkotni, még nem is tudtam róla, milyen is egy amolyan igazi, mindent elsöprő RékaHiszti. De jó is volt azt hinni, hogy azok akkor a hisztik legrosszabbjai voltak.... Áh, naív szülők! Ártatlan kis hangulat- és vélemény nyilvánításokat eregetett ki magából  Rékám, nem többet zsenge másfél, két éves korában, melyek eltörpülnek, a feledés homályába vesznek a mostani kitörések mellett.


Apa számára a vasárnapi nagybevásárlás tette be a kaput. Hiperszuperbeni sétánk alatt egyik hiszti és ordítófrász követte a másikat szinte ritmikus ütemben. Kettő komolyabb is akadt, az elsőnél a földön fetrengett mérgében Réci valahol a banános kosarak és a saláták között, amiért az apja harisnyába merte rázni (a procedúra közepette vadul kiabált Réka : "segítsééég, segítsééég", ami nem kevés figyelmet irányított ránk a kedves vásárló közönség részéről....) Aztán egy kiflivég került a dráma középpontjába, melyet orvul megettem én..., jelzem az ő hozzájárulásával. Rékám olyan csillapíthatatlannak tűnő csapkodásba, ordításba és könnyzáporba kezdett, hogy már elgondolkodtam rajta, vajh mennyire normális ez??? Mármint nem a lányom, hanem a viselkedése. Amikorra lecsillapodott, már majdnem hazaértünk. Akkor közöltük vele, hogy úgy döntöttünk, mostanában nem visszük magunkkal vásárolni...


Gyakran elmélkedek rajta, hogy hogy is kezdődött ez az egész? És mikor? Annyi bizonyos, hogy eleinte a hisztik célkeresztjében Apa állt. Ezen nagyon nem is estem gondolkodóba, hiszen

1) következetességben egész jó vagyok (vagy legalábbis jobb, mint Apa)

2) Apától igényelte a több figyelmet Rékám. 

Az utóbbi 1-2 hétben azonban már nem válogatott Réka, nálam ugyanúgy előkapta a hisztijét, mint Apánál.  És ez egészen felkészületlenül ért.

Milyen is egy RékaHiszti? Lássuk csak!

Gyakorisága: ijesztően sűrű, legrosszabb esetben egyik követi a másikat (főleg, ha fáradt)

Ereje: Olykor tényleg félelmetes (ha idegen vagy gyermektársaságban keveset mozgó látja, biztos megfordulna az illetőnek a fejében, hogy "Nincs ennél a gyereknél egy kis bibi???"

Folyamata: Akár egy helyes kis zivatar. HIrtelen jön, egyre erősödik, erősödik, aztán eláll.
Hossza: Néhány perc

Díszítő elemek: ordítás (lásd fába szorult féreg), kiabálás,könnyek, szederjes, lila arc, válogatott gorombaságok fejünkhöz vagdalása (menjinnen, hagyjbékén és társai), verem magam a padlóra, dobálom magam az ágyban. Közben kommunikációra képtelen. Sehallselát...

Oka: legtöbbször indurka pindurka apróság a kiinduló ok. Például ki akarom fizetni, amit vettem a DM-ben. Vagy kivesszük őkelmét a kádból. Vagy begomboljuk a pulcsiját. Stb. 

Alkalmazott módszerek hiszti megszűntetésére, megelőzésére:  

- Háttérbe húzódni és kivárni a végét, mást aligha tehetek (bár ez egész rosszul alkalmazható mondjuk utcán, üzletben, vendégségben, társaságban). 

- Gondoskodni arról, hogy este időben ágyba kerüljön, délután aludjon vagy legalább pihenjen egy picikét

- Édességből (csokoládé) minél kevesebbet adagolni, mert fáradtsággal párosulva a csoki hihetetlen dolgokat hív elő leánykámból.

Csődöt mondott módszerek: 
- Fenyegetés, zsarolás (nem nézhetsz Dórát, ha nem hagyod abba), 
- csendes, nyugodt érvelés (hiszti közben nincs értelme, mintha csak a falnak magyaráznék), 
- nyakleves (olaj a tűzre) 

A védőnő szerint (aki persze még nem látta Rékám hisztizni, de van három gyereke) mindez élettani, hiszen pusztán néhány percig tart (bár olykor óráknak tűnik...) Akkor is, ha úgy vélem, a hiszti mélypontján nincs is egészen magánál a lány. Azzal vigasztalt, hogy egy olyan erős jellemű, határozott , értelmes lánynál, mint amilyen Réka, várható volt, hogy a hisztis kor eljő. És a három-öt éves kor ippen ennek az időszaka. Majd hozzátette, hogy no para, a kamaszkor sokkal rosszabb lesz....

Az utóbbi napokban annyit gondolkodtam, hogy mi lehet a megoldás. Mert egyre gyakrabban fordul elő, hogy hisztik során tehetetlenségemben magam is bőgni szeretnék. Erőtlennek, gyengének és bénának érzem magam, amiért a hisztikkel nem tudok mit kezdeni. Keresem az okokat, a kiutat, egy utat, de hiába forgolódom este az ágyban órákat álmatlanul, semmi okosat nem tudok kitalálni.....


És akkor még nem is beszéltünk a dackorszakról, amely - szemben a hisztikkel, amelyek "csak" leszívják az erőm minden szempontból - nálam klasszul ki tudja csapni a biztosítékot....


Folyt.köv.